Magyarország, 1900. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
egy nép létéről és nemlétéről van szó. Európának hozzá kell szólnia a békefeltételekhez, bármikor következzék is el ezek megállapításának napja, mert most arról van szó, hogy Anglia hatalmi köre ne növekedjék nagyobbra a vereségek sorozata után nagynehezen kierőszakolt győzelemmel, mint amilyen a háború megindításakor volt. Afrika nem lehet Angliáé, mert ezzel világuralmát alapítaná meg. Az a világuralom pedig a soha ki nem fogyó veszedelmeknek végtelen lánczolatát rejtené magában. A világ békéje függ attól, hogy Anglia többre ne értékelhesse Cronje meghódolását, mint amennyit igazán megér. I mpl. Budapest, február 28. A képviselőház holnap, csütörtökön, márczius 1-én, d. e. 10. órakor ülést tart, melynek napirendjén a belügyi tárca költségvetésének még hátralévő tételei állanak, aztán esetleg a kereskedelmi tárca kerül sorra. A miniszterelnök a királynál, Széll Kálmán miniszterelnököt ma délelőtt ő felsége hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A miniszterelnök ez alkalommal ő felsége elutazása előtt referált az összes politikai kérdésekről. A külügyminiszter Budapesten. A király ma az itt időző Goluboivszki Agenor gróf külügyminisztert szintén kihallgatáson fogadta. A külügyminiszter tegnap Széll Kálmánnal is konferált hosszabban és méga hét végéig itt marad. Politikai körökben elterjedt hírek szerint a külügyminiszter mostani hosszabb budapesti tartózkodása összefüggésben áll a a delegációknak május havában való egybehivásával. Széll és a volt nemzeti párt. A Pester Lloyd ma vezérczikkben foglalkozik a volt nemzeti párt körében mutatkozó türelmetlenséggel és czikkében erre a konklúzióra jut: «Széll Kálmán egyengette a nemzeti párt útját a liberális pártba és sem neki, sem a szabadelvű pártnak, sem az országnak nincs életük boldogságának legtitkosabb forrását: az a bizonyosság ez, hogy tudja, miszerint férjének szívét ő osztatlanul birja . . . De vájjon csakugyan így van-e? Nem férkőzött-e oda egy más asszonynak a képe ? Hiszen végre is — három éves házasok már... Mély sóhaj tört fel melléből. — De hát mi van velem ? — kérdezte önmagától. — Féltékeny lennék? De kire, mire? Chimerákra ! Mert még sohasem volt a legkisebb okom sem kételkedni benne ! De várjon nem azt bizonyítja-e ez, hogy ő már gyakorolt a tilos dolgok eltitkolásában ? Az utóbbi időben mintha szórakozott lett volna, gyakrabban ment el hazulról, és mintha egy kis hidegséget is tapasztaltam volna nála . . . Hiszen a szerelem nem egyszerre száll el, mint a madár, melynek szabadságát visszaadták, az agónia sokáig tart, az isteni illúzió néha még él az egyik szívben s a másiknak végig kell néznie annak minden kínját, szenvedését . . . Abban a perezben pedig, mikor a szerelem meghal — a mi együttmaradásunk elvesztette a raison d’ êtret — hiszen nincsenek gyermekeink ... Ha ő megszűnt szeretni, az én szerelmem is elvész magától, mert létfeltétele az ő szerelme volt... és mert én sem akarom átélni a haldokló szenvedélyeknek szomorú keserveit, a léleknek és húsnak lázadását, a szabadság utáni vágynak szédületét, mident, mit egy megunt kényszeregyüttlét nehéz rabsága ad... De hát mit is vétett, hogy ily hirtelen vége legyen boldogságának, miért méri reá az isten ezt a csapást ? Talán azt a szeszélyes, inkonzekvensül gondolkodó, ingerlékeny leányt szerette benne az az ember, s most bosszantja ez a nyugodt, csendes asszony . . . De hiszen ő tette azzá, ami, hogy neki tessék, azért változott meg. Odaadása, gyöngédsége : ez ugyebár mindennapi, unalmas dolog; hogy egész életét neki szenteli, az ostobaság, — ahhoz pedig, hogy kaczérkodással hódítsa őt vissza magának, sem ereje, sem bátorsága nincsen. De még ha lenne is, ki tudja, nem-e vallana kudarczot . . . Agyában bódult összevisszaságban kergették egymást a képek, az emlékezések, az aggodalmak. Izgatottan ugrott fel helyéről s gyors léptekkel mérte végig a szobát. A lelke tele volt romantikával, a vágyakozása, a reményei, az egész érzésvilága a metafizika honából valók voltak, de filozófiai nézetei is a meg nem értett modernség zűrzavaros keverék-eszmékké váltak benne. Nagyon kevés jelentőséggel bírónak tartotta azt, hogy váljon a végtelenben csakugyan valóság-ez egymás iránti szerelmük — reá nézve elég volt az, hogy valóságnak látszik még akkor is, ha csak álom az, melynek mindketten bolondjai. Hiszen az alvónak is épp oly igazán létezik az a csodás világ, melyet képzelete szül, mint az a másik, amelyet akkor talál meg, ha felébred. Abban éppen csak úgy érzi az örömnek, fájdalomnak, gyűlöletnek, félelemnek és bátorságnak egész intenzitását, és ha valaki — anélkül, hogy az alvót felébresztené — képes volna vele tudatni, hogy azok a lények, akikkel álmában beszél, csak fantomok — úgy bizonyára meggyűlölné azt a valakit . . . És őt most bűvös-bájos édes álomból ébreszti fel a férje, tudtára adva neki, hogy csókjai, forró ölelése : hazugság ; szerelmi esküi: csalás; örökös otthon ülése ; puszta megszokás. Összeszorította az ökleit. De meg is mondja neki, ha hazajön, hogy mindennek vége van közöttük, hogy nem hajlandó a mártír szerepét elvállalni, hogy nem bánja, ha kaczagni fog is felettük az egész világ — de megmutatja neki, hogy meg tud élni nélküle is . . . igen, nagyon jól meg tud élni. Mégegyszer izgatottan ment végig a szobán. Feltépte az ablakot, mert azt hitte, hogy különcben megfullad ebben az illatokkal, emlékekkel teli irtózatos súlyú atmoszférában. Az idegzete gyorsan, lüktetve hullámzott, a szíve lázasan vert, az érzékei szomjasan lesték a benyomásokat. Fájdalmának közepette tisztára érezte, hogyan elegyedik össze az érzése a csalódásból, a vesztesége szomorúságából s a támasz nélkül való gyengeség aggodalmából. Valami egyenletes nehéz nyomást érzett testében, amely fáradttá tette, elzsibbasztotta. Az utczáról egyforma, zörgő lárma hatott fel hozzá. A tekintete beleakadt a csenevész fák szürkés lombjába, — de nem látott semmit. Egyre azon gondolkodott, hogy a megszokott tó mind messzebb és messzebbre távozik tőle és hogy azok a kötelékek, melyek a boldogságához fűzték, — meglazultak. Egyszerre valami keserűséggel vegyes energia támadt fel benne : fájdalmat okozni annak az embernek, a ki hitét tönkre tette — most, azonnal, rögtön, — megalázni hiúságát a porig. Megvárni, amig visszatér s akkor nyíltan, felemelt fővel kilépni éjnek idején azon az ajtóm a melyet ő nyitva hagyott maga után s elhagyni ezt a házat örökre . . . Az előszobából ajtónyitás hallatszott, s nyomában reá férje hangja, a mint a szolgától felőle kérdezősködött. A fiatal asszony szinte futva haladt végig azon a két szobán, mely őt az előszobától el választotta s lihegve — egész testében reszketve — félájultan roskadt a férje karjaiba : J — Édes ! édes . . . csakhogy hazajöttél már ! . . ----------------' 1 . -------'..... l'X MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. csütörtök, márczius 1.4. oka ezt megbánni. Mert tényleg egy súlyos anomáliának vettetett ezzel vége, megszűnt a parlamentáris rend és munkaképesség folytonos veszélyeztetése. Ez a negatív momentum egymagában is eléggé jelentőségteljes és értékes, de még nagyobb értéket és jelentőséget nyer azáltal, hogy a volt nemzeti párt tagjai mind, kivétel nélkül, legálisan és korrekten levonják az új tények és alakulások konzekvencziáit. Nem jut eszükbe programmokat, elveket és törvényeket diktálni, ők tudják, hogy erre a vezérlő államférfi a párt összességével egyetemlegesen van hivatva. És nem jut eszükbe személyes jellegű aspirációkat képviselni, nagyon jól tudják, hogy ilyenek nem erőszakolhatók, de nem is kell őket erőszakolni, mert a pártprocessus természetes folyamatában amúgy is biztosítva van azoknak kielégítése... Syrcon kiutasításához. A budapesti orosz főkonzul a Syrcon kiutasítása tárgyában lapunkban múltkor megjelent közleményre vonatkozólag a magyar kormány részéről hozzá intézett kérdésre a következő felvilágosító jegyzéket intézte: Miniszter úr! Hivatkozással nagyméltóságod folyó évi február hó 23-án kelt levelére, amelyet hozzám intézni méltóztatott, sürgős kötelességemnek tartom tudomására hozni, hogy miután a «Magyarország» czímű napilapnak sem közvetlenül, sem közvetve semminemű közleményt" nem adtam, és azon entrefilet közzététele, amelyre figyelmemet felhívni méltóztatott, tőlem teljesen távol áll, nem tartom magamat hivatva arra, hogy ezen lapnak állításait, amelyek előttem ismeretlen forrásból erednek, helyesbítsem. Egyébként teljesen való, hogy én Syrcon urat sohasem láttam, sem nem ismertem, mert szabadságom ideje alatt jelentkezett és a főkonzulátusnak távollétemben vezetője volt az, aki múlt évi július 5—17-én kelt jegyzékével nagyméltóságodhoz fordult, hogy nevezett részére ajánlóleveleket eszközöljön ki. Amit exczellencziád mondott a parlamentben, az a valóság, teljes összhangban a tényekkel. Helyettesem egyébként egyszerűen csak kötelességét teljesítette, mert a császári kormány megbízta a főkonzulátust, hogy nevezett Syrcon urnak tudományos tanulmányait megkönnyítse, nem lévén tudomása a királyi kormány által ellene tett elővigyázati intézkedésekről. Később, midőn szabadságomról visszatértem, múlt évi szeptember hó 9-én 150. sz. a. kelt jegyzékemmel volt alkalmam a kir. belügyminisztériumhoz fordulni, hogy Syrcon úr panasza folytán kérdést intézzek aziránt, mert érezték az újvidéki hatóságok magukat arra indíttatva, hogy vele mint gyanús egyénnel bánjanak. Ami pedig Franzes urat illeti, őt sem láttánk soha, és a főkonzulátusnak nem is volt alkalma az ő érdekében lépéseket tenni. Amidőn ezeket nagyméltóságodnak tudomására hozom, még megjegyezni kívánom, hogy nem volna ellenvetésem az ellen, hogy ezen levelet nagyméltóságod valamely alkalmasnak vélt módon felhasználja. Fogadja stb. : Tserczeg Lvov. Mi csak azt jegyezzük meg az orosz főkonzul e jegyzékére, hogy mi nem is állítottuk, hogy a közleményt a főkonzultól kaptuk, hanem egy politikus-tól, aki előtt a főkonzul, mielőtt a miniszterelnök beszédének hiteles szövegét ismerte volna, a lapunkban megjelent módon nyilatkozott, s ezt az illető politikus most is határozottan fentartja.Egyébként konstatáljuk, hogy a miniszterelnök és a főkonzul nyilatkozatai között semmi lényeges eltérés nincs. 1s Az osztrák képviselőhöz ma délelőtt 11 órakor folytatta ülését Fuchs dr. elnöklete alatt. Napirenden vannak a bányászsztrájk ügyében beadott sürgősségi indítványok. Az első szónok Remel tescheni polgármester volt, aki erősen megvédte a bányatulajdonosok álláspontját. Demel a szocziáldemokraták heves közbekiáltásai daczára folytatta beszédét. A következő szónok Cingr szocziáldemokrata és volt szénbányamunkás gyakorolt erős kritikát a bányatulajdonosok felett. : Cingr után Boser dr. (szabadelvű) beszél és részben igazat ad a munkásoknak. Élénk színekkel festi a bányákban és a bányászlakásokban általában vivő, rossz egészségügyi viszonyokat. Ebben a tekintetbezi, kéri a kormány intézkedését. Utána a vita befejezését indítványozták. Schecker a sürgősségi indítványoknak a bizottságokhoz való utalását javasolja, utána Kaftán dr. ugyanezt kéri.A Ház ebben az értelemben határoz. Ezután elé tértek a kormány kijelentései feletti vitára. Legközelebbi ülés holnap 11 órakor lesz. Az osztrák helyzet. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. A jobb oldalon újabb alakulás van kilátásban. Ma este az ifjú csehek klubja, a konzervatív nagybirtokosság klubja és a délszláv-ruthén klub képviselői tartanak közös konferencziát. Erre vonatkozólag a Narodny Listy jelenti: E pártok a jobb