Magyarország, 1900. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-26 / 84. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1900. MÁRCZIUS 26. HÉTFŐ. VII. ÉVFOLYAM 84. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 7 korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések nonparnille számítással díjszabás szerint. A Kossuth-gyászinnep, Budapest, márcz. 25. Kegyelettel emlékezett meg a főváros polgársága, az egyetemi ifjúság és az országgyűlés függetlenségi pártja az idén is Kossuth Lajos emlékéről. Hat éve pihen a nagy szellem a föld porában, abban a földben, melyet hogy szabaddá, boldoggá és függetlenné tegyen, egész életét, szive minden dobbanását és elméjének nagy tudását szentelte. A gyász és fájdalom igaz érzésével zarándokoltak ki ma is a szent sírhoz, hogy kegyeletes érzésüknek méltó módon kifejezést adjanak. A kegyeletteljes ünnepről a következő tudósítás számol be: Az egyetemi ifjúság vasárnap délelőtt kegyeletes ünneppel ülte meg Kossuth Lajos emlékét. Tíz órakor volt a gyülekezés a tudományegyetem aulája előtt. A menethez, melynek élén az Egyetemi Kör gyászfátyollal bevont díszzászlóját, vitték a műegyetem előtt számos műegyetemi hallgató csatlakozott. A Múzeum-körúton és Kerepesi-uton át vonultak a kerepesi temetőbe. Zuhogó esőben ért az ifjúság a kerepesi-uti temetőbe, Kossuth, Lajos sírjához. A szépen feldíszített sír négy sarkán kandelláber égett és a sir körül pedig alig ötven-hatvan ember várakozott az ünneplőkre. Az egyetemi ifjúság gyászünnepét Benárd Ágost orvostanhallgató szavalata nyitotta meg. Benárd Móra Ferencz «Ex tenebris» czimű gyönyörű költeményét szavalta el nagy lelkesedéssel. A szép szavalat után Brázovay Kálmán joghallgató lépett a sírhoz. Lelkes beszédében hibáztatta az intéző köröket, akik a nemzet által összehordott fillérekből még mindig nem emeltek emléket Kossuth Lajosnak. Tartalmas, szép beszédének végén Brázovay elhelyezte az ifjúság remek babérkoszorúját, melynek széles nemzeti szinü szalagján ez a felírás állott : «A budapesti egyetemi ifjúság — Kossuth Lajos szent emlékének.» Ezután Zöldi Dezső, a gyógyszerésztanhallgatók segítő-egyletének elnöke rövid beszéd kiséretében elhelyezte a síron a gyógyszerésztanhallgatók koszorúját. A gyászoló közönség levette kalapját és elénekelte a sír előtt a Kossuth-nótát. Ezután az ifjúság Bónis Sámuel sírjához akart vonulni, de kitűnt, hogy még a temető igazgatósága sem tudja, hogy merre nyugszik a temetőben a nagy időknek ez a nemes alakja. A menet tehát visszatért a Kossuth sírjához, amelyen elhelyezték a Bónis Sámuel sírjára szánt babérkoszorút is és Móra Ferencz elmondta emlékbeszédét. Szép szavakkal méltatta Bónis érdemeit, akire tudvalevőleg Kossuth a magyar szent korona megőrzését bizta. Lelkes éljenzés követte szép beszédét, mely után a Kossuthnóta éneklése közben szétoszlott a közönség. A függetlenségi és 48-as párt ma délután testületileg kivonult Kossuth Lajos sírjához a kerepesi temetőbe. A párt tagjai majdnem teljes számban délután gyűltek össze a párthelyiségben s innen indultak Kossuth Ferencz vezetése mellett. A nagy halott sírjánál, — mely egész virágerdővé lett az utóbbi napokban — Komjáthy Béla orsz. képviselő mondott tartalmas beszédet, mely után elhelyezték a síron a pártnak hatalmas babérkoszorúját, melynek nemzeti szinü szalagján e felírás volt: «Az orsz. függ. és 48-as párt Kossuth Lajosnak.» Majd Illyés Bálint szavalta el «Kossuth szelleméhez» czimü magas szárnyalásu ódáját, melynek utolsó két versszaka igy hangzik: vezethetjük, s melyben az élettel az enyészet, a halállal pedig a föltámadás halad karöltve. * Lyell Károly, a modern geológia megalapítója, már a Darwin-féle theória megszületése előtt kimondotta, hogy a föld nem véletlen katasztrófák, hanem lassú, fokozatos fejlődés útján jutott abba az állapotba, melyben ma van, és még ma is folytonos átalakulásnak van alávetve. Gondolom, nemvonja kétségbe senki, hogy voltak óriási kitörések, természeti forradalmak, melyek a földet időnként megrázkódtatták és fejlődésében zavart és némi változást idéztek elő. Így kell ennek lennie, mert hiszen a földrétegek,amelyek lakóhelyünk szilárd kérgének alakulásait jelzik, nem találhatók mindig és mindenütt ugyanabban a sorrendben és vízfektes nyugalmi helyzetben; azonban ez éppenséggel nem tagadása ama szükségszerűleg is folyton működő erőknek, melyek a geológia által jelölt eredményeket, vagyis a föld kérgének, állat- és növényvilágának átalakulását «végtelen parányi és végtelen hosszú idő folytán ismétlődött változások végtelen sora által» észrevétlenül létrehozták. A levegő, a víz és a vulkanikus kőzetek ereje és egymásra gyakorolt kölcsönös hatása hozta létre ama földrétegeket, melyeknek képződése földünk történetének egyes nagy korszakait jelzi s melyeknek lerakódásával okozati összefüggésben van a rajta létező szerves élet fokozatos föllépése és fejlődése. A mint a legalsóbb földréteg lerakódik és a rendkívüli magas hőfok immár annyira alászáll, hogy a szerves lények létezését többé nem akadá-Ób Nemzetem! ki egykor annyi könnyet Hoztál é sirra, hadd nyugodni őt, Ha elvett sivár, rideg közönynek, Sírjába dobtad s vele jobb jövőd! . . . Ha lépni nem mersz a dicső nyomába, Mert szolgahűség hajt talán igába; És csüggve vágyad hitvány rendtelen; Az ős babérja rád szégyent terem! . . . Dicsőült szellem! Szállj te is sirodba, Ha méltatlan reád a nemzedék! . . . De nem! De nem!. . . őrcsillagul ragyogva, Csak tartsad ébren nemzeted szivét! . . . Amig ki nem tör, mint az Etna lángja, Egy büszke fénynyel lángoló sugárba, S dicsősége befesti az eget! . . . Bízzál, oh népem ! . . . a nap közeleg! A költemény mély benyomást keltett a hallgatóságban, mely több száz főre rúgott. Ezután Polczner Jenő orsz. képviselő tette le a sirra a szegedi függetlenségi párt koszorúját rövid beszéd kiséretében. A koszorú szalagján e felírás áll: A szegedi függetlenségi párt — Kossuth Lajosnak. Végül Gyorvássy István a nagyszalontai függetlenségi párt elnöke tette le pártja koszorúját néhány kegyeletes szó után. Az egyetemi-köz irodalom rethorikai szakosztálya tegnap este 6 órakor diszüléssel ülte meg Kossuth halálának évfordulóját. Móra Ferencz ünnepi beszédet mondott, Sántha Mihály felolvasást tartott, Benárd Ágost és Jardek Lajos pedig alkalmi költeményeket szavaltak. Az V. ker. főgimnázium vasárnap tartotta Kossuthgyászünnepélyét. Ius Gyula VIII. oszt. tanuló Kossuthról tartott felolvasást, Dóczi Ármin VIII. oszt. tanuló pedig Ábrányi Emil «Kossuth sírja» czimü költeményét szavalta el. Az átalakulások világa. A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : Somogyvári Somogyi József. A régi egyptomiak hite szerint a Boni-madár, melyet a görögök főnixnek neveztek, minden ötszázadik évben megjelent Rá, a napisteni templomában és ott mirrhából és illatos forgácsokból rakott fészekben magát elégette; hamvaiból azonban új életre kelt és nyílsebes repüléssel visszatért Keletre. Az egyiptomiak a Bonu madárban Ozirisz megtestesülését képzelték, és akadtak újabbkori tudósok, kik a róla szóló mithosznak közelebbi magyarázatát megkísértették. Nem tudom, lehet-e egyáltalában czélja az ily meddő kísérletnek; de hogy felesleges és hiú fáradság, azt gondolom. Mert a főnix regéje a későbbi görög, sőt keresztény mondakörökben is fentartotta magát és mindenkor és mindenütt mint az örök megújhodás szimbóluma jelentkezett. A természeti világban minden múlandó, végső megsemmisülésnek azonban helye nincsen. De amiről a régiek csak sejtelemmel bírtak és amiről csupán homályos regékben szóltak egymásnak, azt a modern tudomány mint határozott alakot öltött igazságot állítja szemeink elé. E szerint mindaz, ami a természetben létezett és létezik, többé már meg nem semmisülhet. Az anyag például változik, bizonyos összeköttetésben létezni megszűnik, de emberi fogalmaink szerint megsemmisülni nem fog soha. A folytonos megújulás az, melyre az örök fenmaradás létekát visszaA miniszterelnök Bécsben. Bécsből távírják a Bud. Tud.-nak e hó 25-éről. Széll Kálmán miniszterelnököt, aki tegnap este ideérkezett, ma délben ő felsége ötnegyedóráig tartályozza, hirtelen megmozdul a növényi és állati élet, s mindjárt nagy változatban lépnek fel a növényi és állati fajok. Az első fajok azonban a későbbi korszakokban megfogynak, majd végképp kivesznek a helyeket aztán még nagyobb számban és változatban mások foglalják el. Valamint a páfrányokat és más elsődleges növényfajokat a tűlevelűek, később a bőrlevelű lombos fák és még később a nyír és tölgy váltják fel, épp úgy követik a csigákat és hüllőket a madarak, az alsóbb és felsőbb szervezetű emlősök, a növényevőket a húsevők, a nagy ragadozók. Minden szerves lény létezéséhez bizonyos természeti életfeltételek kivántatnak, melyek a föld alakulásához képest változnak. Például abban az időben, midőn a föld felületét sokkal nagyobb mértékben, mint ma, vizek borították, a szerves élet képviselői is majdnem kivétel nélkül a vízi növények és állatok voltak. De a kőszénkorszakban a szárazföld területe megnövekedik, egyben azonban a légköri lecsapódások folytán roppant mocsaras területek képződnek, melyeket rengeteg erdők kezdenek borítani. A növényi élet eme terjedése és kifejlődése pedig nemcsak a túlságos, a magasabb szervezet keletkezését akadályozó szénsavtartalomtól tisztítja meg a levegőt, hanem egyúttal bő táplálékul is szolgál azoknak az óriási növényevő állatoknak, melyeknek nyomát az előbbi korszakokban hiába keresnék, melyek azonban a későbbi (eocén, miocén, pliocén) rétegekben igen nagy számmal fordulnak elő. Innen van, hogy a föld alakulásainak megfelelőleg kezdetben az életfeltételek kedvezőtlenebb konstellácziójánál Lapunk mai száma 8 oldal Budapest, márc. 25.