Magyarország, 1900. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-26 / 84. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1900. MÁRCZIUS 26. HÉTFŐ. VII. ÉVFOLYAM 84. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 7 korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések nonparnille számít­ással díjszabás szerint. A Kossuth-gyászinnep, Budapest, márcz. 25. Kegyelettel emlékezett meg a főváros polgársága, az egyetemi ifjúság és az országgyűlés függetlenségi pártja az idén is Kossuth Lajos emlékéről. Hat éve pi­hen a nagy szellem a föld porában, abban a földben, melyet hogy szabaddá, boldoggá és függetlenné tegyen, egész életét, szive minden dobbanását és elméjének nagy tudását szentelte. A gyász és fájdalom igaz érzésével zarándokoltak ki ma is a szent sírhoz, hogy kegyeletes érzésüknek méltó módon kifejezést ad­janak. A kegyeletteljes ünnepről a következő tudósítás számol be: Az egyetemi ifjúság vasárnap délelőtt kegyeletes ünneppel ülte meg Kossuth Lajos emlékét. Tíz óra­kor volt a gyülekezés a tudományegyetem aulája előtt. A menethez, melynek élén az Egyetemi­ Kör gyászfátyollal bevont díszzászlóját, vitték a műegye­tem előtt számos műegyetemi hallgató csatlakozott. A Múzeum-körúton és Kerepesi-uton át vonultak a kerepesi temetőbe. Zuhogó esőben ért az ifjúság a kerepesi-uti temetőbe, Kossuth, Lajos sírjához. A szépen feldíszített sír négy sarkán kandelláber égett és a sir körül pedig alig ötven-hatvan ember vára­kozott az ünneplőkre. Az egyetemi ifjúság gyászünnepét Benárd Ágost orvostanhallgató szavalata nyitotta meg. Benárd Móra Ferencz «Ex tenebris» czimű gyönyörű költeményét szavalta el nagy lelkesedéssel. A szép szavalat után Brázovay Kálmán joghallgató lépett a sírhoz. Lelkes beszédében hibáztatta az intéző köröket, a­kik a nemzet által összehordott fillérekből még mindig nem emeltek emléket Kossuth Lajosnak. Tartalmas, szép beszédének végén Brázovay elhelyezte az ifjúság remek babér­koszorúját, melynek széles nemzeti szinü szalagján ez a felírás állott : «A budapesti egyetemi ifjúság — Kossuth Lajos szent emlékének.» Ezután Zöldi Dezső, a gyógyszerésztanhallgatók segítő-egyletének elnöke rövid beszéd kiséretében elhelyezte a síron a gyógyszerésztanhallgatók koszorú­ját. A gyászoló közönség levette kalapját és eléne­kelte a sír előtt a Kossuth-nótát. Ezután az ifjú­ság Bónis Sámuel sírjához akart vonulni, de ki­tűnt, hogy még a temető igazgatósága sem tudja, hogy merre nyugszik a temetőben a nagy időknek ez a nemes alakja. A menet tehát visszatért a Kossuth sírjához, a­melyen elhelyezték a Bónis Sá­muel sírjára szánt babérkoszorút is és Móra Fe­rencz elmondta emlékbeszédét. Szép szavakkal mél­tatta Bónis érdemeit, a­kire tudvalevőleg Kossuth a magyar szent korona megőrzését bizta. Lelkes éljenzés követte szép beszédét, mely után a Kossuth­­nóta éneklése közben szétoszlott a közönség. A függetlenségi és 48-as párt ma délután testüle­tileg kivonult Kossuth Lajos sírjához a kerepesi te­metőbe. A párt tagjai majdnem teljes számban dél­után gyűltek össze a párthelyiségben s innen indul­tak Kossuth Ferencz vezetése mellett. A nagy halott sírjánál, — mely egész virágerdővé lett az utóbbi napokban — Komjáthy Béla orsz. képviselő mon­dott tartalmas beszédet, mely után elhelyezték a síron a pártnak hatalmas babérkoszorúját, melynek nemzeti szinü szalagján e felírás volt: «Az orsz. függ. és 48-as párt Kossuth Lajosnak.» Majd Illyés Bálint szavalta el «Kossuth szellemé­hez» czimü magas szárnyalásu ódáját, melynek utolsó két versszaka igy hangzik: vezethetjük, s melyben az élettel az enyészet, a halállal pedig a föltámadás halad karöltve. * Lyell Károly, a modern geológia megalapí­tója, már a Darwin-féle theória megszületése előtt kimondotta, hogy a föld nem véletlen katasztrófák, hanem lassú, fokozatos fejlődés útján jutott abba az állapotba, melyben ma van, és még ma is folytonos átalakulásnak van alávetve. Gondolom, nem­­vonja kétségbe senki, hogy voltak óriási kitörések, természeti forradalmak, melyek a földet időnként megrázkódtatták és fejlődésében zavart és némi változást idéztek elő. Így kell ennek lennie, mert hiszen a földrétegek,a­melyek lakóhelyünk szi­lárd kérgének alakulásait jelzik, nem találhatók mindig és mindenütt ugyanabban a sorrendben és vízfektes nyugalmi helyzetben; azonban ez éppenséggel nem tagadása ama szükségszerűleg is folyton működő erőknek, melyek a geológia által jelölt eredményeket, vagyis a föld kérgé­nek, állat- és növényvilágának átalakulását «végtelen parányi és végtelen hosszú idő foly­tán ismétlődött változások végtelen sora által» észrevétlenül létrehozták. A levegő, a víz és a vulkanikus kőzetek ereje és egymásra gyakorolt kölcsönös hatása hozta létre ama földrétegeket, melyeknek képződése földünk történetének egyes nagy korszakait jelzi s melyeknek lerakódásával okozati össze­függésben van a rajta létező szerves élet fokozatos föllépése és fejlődése. A mint a legalsóbb földréteg lerakódik és a rendkívüli magas hőfok immár annyira alászáll, hogy a szerves lények létezését többé nem akadá-Ób Nemzetem! ki egykor annyi könnyet Hoztál é sirra, hadd nyugodni őt, Ha elvett sivár, rideg közönynek, Sírjába dobtad s vele jobb jövőd! . . . Ha lépni nem mersz a dicső nyomába, Mert szolgahűség hajt talán igába; És csüggve vágyad hitvány rendtelen; Az ős babérja rád szégyent terem! . . . Dicsőült szellem! Szállj te is sirodba, Ha méltatlan reád a nemzedék! . . . De nem! De nem!. . . őrcsillagul ragyogva, Csak tartsad ébren nemzeted szivét! . . . A­mig ki nem tör, mint az Etna lángja, Egy büszke fénynyel lángoló sugárba, S dicsősége befesti az eget! . . . Bízzál, oh népem ! . . . a nap közeleg! A költemény mély benyomást keltett a hallgató­ságban, mely több száz főre rúgott. Ezután Polczner Jenő orsz. képviselő tette le a sirra a szegedi füg­getlenségi párt koszorúját rövid beszéd kiséretében. A koszorú szalagján e felírás áll: A szegedi függetlenségi párt — Kossuth La­josnak. Végül Gyorvássy István a nagyszalontai független­ségi párt elnöke tette le pártja koszorúját néhány kegyeletes szó után. Az egyetemi-köz irodalom rethorikai szakosztálya tegnap este 6 órakor diszüléssel ülte meg Kossuth halálának évfordulóját. Móra Ferencz ünnepi beszé­det mondott, Sántha Mihály felolvasást tartott, Benárd Ágost és Jardek Lajos pedig alkalmi költe­ményeket szavaltak. Az V. ker. főgimnázium vasárnap tartotta Kossuth­­gyászünnepélyét. I­us Gyula VIII. oszt. tanuló Kossuthról tartott felolvasást, Dóczi Ármin VIII. oszt. tanuló pedig Ábrányi Emil «Kossuth sírja» czimü költeményét szavalta el. Az átalakulások világa. A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : Somogyvári Somogyi József.­­ A régi egyptomiak hite szerint a Boni-ma­­dár, melyet a görögök főnixnek neveztek, min­den ötszázadik évben megjelent Rá, a napisten­i templomában és ott mirrhából és illatos forgá­csokból rakott fészekben magát elégette; hamvaiból azonban új életre kelt és nyílsebes repüléssel visszatért Keletre. Az egyiptomiak a Bonu madárban Ozirisz megtestesülését képzel­ték, és akadtak újabbkori tudósok, kik a róla szóló mithosznak közelebbi magyarázatát meg­kísértették. Nem tudom, lehet-e egyáltalában czélja az ily meddő kísérletnek; de hogy felesle­ges és hiú fáradság, azt gondolom. Mert a főnix regéje a későbbi görög, sőt keresztény mondakörökben is fentartotta magát és minden­kor és mindenütt mint az örök megújhodás szim­bóluma jelentkezett. A természeti világban minden múlandó, végső megsemmisülésnek azonban helye nincsen. De a­miről a régiek csak sejtelemmel bírtak és a­miről csupán homályos regékben szóltak egy­másnak, azt a modern tudomány mint határo­zott alakot öltött igazságot állítja szemeink elé. E szerint mindaz, a­mi a természetben lé­tezett és létezik, többé már meg nem semmisülhet. Az anyag például változik, bizonyos összeköttetésben létezni megszű­nik, de emberi fogalmaink szerint megsem­misülni nem fog soha. A folytonos megújulás az, melyre az örök fenmaradás létekát vissza­A miniszterelnök Bécsben. Bécsből táv­­írják a Bud. Tud.-nak e hó 25-éről. Széll Kál­mán miniszterelnököt, a­ki tegnap este ideér­kezett,­­ ma délben ő felsége ötnegyedóráig tartá­lyozza, hirtelen megmozdul a növényi és állati élet, s mindjárt nagy változatban lépnek fel a növényi és állati fajok. Az első fajok azonban a későbbi korszakokban megfogynak, majd vég­képp kivesznek a helyeket aztán még nagyobb számban és változatban mások foglalják el. Valamint a páfrányokat és más elsődleges nö­vényfajokat a tűlevelűek, később a bőrlevelű lombos fák és még később a nyír és tölgy váltják fel, épp úgy követik a csigákat és hül­lőket a madarak, az alsóbb és felsőbb szerve­zetű emlősök, a növényevőket a húsevők, a­ nagy ragadozók. Minden szerves lény létezéséhez bizonyos ter­mészeti életfeltételek kivántatnak, melyek a föld alakulásához képest változnak. Pél­dául abban az időben, midőn a föld felületét sokkal nagyobb mértékben, mint ma, vizek bo­rították, a szerves élet képviselői is majdnem kivétel nélkül a vízi növények és állatok vol­tak. De a kőszénkorszakban a szárazföld terü­lete megnövekedik, egyben azonban a légköri lecsapódások folytán roppant mocsaras terüle­tek képződnek, melyeket rengeteg erdők kez­denek borítani. A növényi élet eme terjedése és kifejlődése pedig nemcsak a túlságos, a magasabb szervezet keletkezését akadályozó szénsavtartalomtól tisztítja meg a levegőt, hanem egyúttal bő táplálékul is szolgál azoknak az óriási növényevő állatoknak, melyeknek nyomát az előbbi korszakok­ban hiába keresnék, melyek azonban a ké­sőbbi (eocén, miocén, pliocén) rétegekben igen nagy számmal fordulnak elő. Innen van, hogy a föld alakulásainak megfelelőleg kezdetben az életfeltételek kedvezőtlenebb konstellácziójánál Lapunk mai száma 8 oldal Budapest, márc­. 25.

Next