Magyarország, 1905. december (12. évfolyam, 294-317. szám)
1905-12-01 / 294. szám
A politikai szinteiről. Budapest, november 30. A póttartalékosok behívása törvénytelen. Az nem egyéb, mint az országgyűlés újonezmegajánlási jogának kijátszása. A törvényben említett rendkívüli körülmények alatt érthető külháború vagy lázadás, ami most nincs. De nem érthető semmi esetre az, hogy ha a kormány az országgyűlést folyton elnapolja s az újonézjavaslat tárgyalását maga megakadályozza. A képviselőház október 10-iki határozatában a póttartalékosok behívását törvénytelennek nyilvánította, attól a kormányt és a hatóságokat eltiltotta. A vármegyék a kézbesítéseket megtagadták, az alkotmányellenes kormány ennek daczára rendeletben kiadta, hogy a póttartalékosok 1903—1904. esztendőkről jelentkezzenek, azért, hogy a kiszolgált katonák helyébe besoroztassanak. A póttartalékosok pedig nem tartoznak rendes katonai szolgálatot végezni, hanem nyolczheti kiképzés után kötelesek háromszor tizenhárom napi fegyvergyakorlatra bevonulni. A nyolcz hetet a most behívott póttartalékosok már leszolgálták, összevéve tehát csak harminckilencz napi gyakorlatra kötelezhetők. Aki még nincs is kiképezve, annak is csak kilenczvenöt napra szóló hadkötelezettsége van s három hónap múlva szabad polgár. Hadgyakorlatok most nincsenek. A régi póttartalékosok behívása tehát nem szabályszerű. Gyakorlatilag is képtelenség, hogy az alföldi tanyákon s a Kárpát völgyeiben tartózkodó legények a járásbiróság s iklón, vasúti állomásokon és adóhivatalokban,a kifüggesztett hirdetéseket olvassák és tudhatással bírjanak a katonai hatóságok parancsolatáról.* Lemondani nem akarnak Fejérváryék. Hát fel akarják oszlatni az országgyűlést, mely vád alá helyezné őket. Azon tanakodnak, hogy mitévők legyenek. Ha megjelennek, kíméletre nem számíthatnak, ha távolmaradnak, gyávák és tehetetlenek. Ha megbuknak, az országban sincs maradásuk, ha hivatalaikhoz ragaszkodnak, csakis katonai abszolutizmussal kormányozhatnak. Tudják ezt a táborszernagy és ügyvivői. Mondják is: — Pár nap múlva a katonai abszolutizmus bekövetkezik — mondotta tegnap egyik államtitkár. — A helyzet pénzügyileg tarthatatlan — mondotta ugyanaz. Bizony, úgy van! Pénzügyileg is. A katonai követeléseket teljesíteni s az állam rendes költségeit fedezni tovább exlexben nem lehet, kölcsönt pedig nem kap a kormány. Tarthatatlan a helyzet katonailag is. Exlexbe jut az egész hadsereg s bomlásnak indul egész Magyarországon. A magyar ezredet szelleme kitünően hazafias, a legénységé is s a magyar tiszteké is. Policzárszolgálatokra, adóxeekuczióra, választási becstelenségre a magyar huszárt, bakát és honvédet nem használhatják fel Vexküll és Klobucsár. Tarthatatlan a helyzet a közkormányzatban, mikor nyolcz kalandor ügyvivő egy tuczat bitang megyefőnökkel akar parancsolni a magyar állam , alkotmányos intézményeinek, a független bíróságoknak, az autonóm megyéknek és a törvényre felesküdött állami tisztviselőknek. A hazafiak az összes hivatalokban ellenesei a hazaárulóknak. Tarthatatlan a helyzet politikailag, mivel a törvényhozás egész tekintélyével síkra száll a becstelenné vált végrehajtó hatalom ellen. Ez pedig mozdulni sem tud, mert se törvényeket nem alkothat, se delegácziót nem kap, sem választásokat nem rendelhet el, mikor se főispánjai, se központi bizottságai, se elnökei, se jelöltjei nincsenek, s akkora pártja sincs, ahányan a minisztertanácsban ülnek. Tarthatatlan a helyzet társadalmilag is, mert bojkottálva vannak minden tisztességes körből, nemcsak maguk a császári ügyvivők, hanem a megyefőnökeik és rendőrbiztosaik is. Aki eladja magát és elárulja hazáját, az kiközösítette önmagát. Mindezen okoknál fogva igaza lehet az államtitkárnak, hogy a helyzet tarthatatlan és a katonai abszolutizmus jön, mert egyéb nem jöhet, ha meg nem buknak. De meddig tarthat a katonai abszolutizmus is ? Ezért nem élnek vele, sőt siettetik a megoldást, a hadsereg kérdésének és az alkotmány helyreállításának sikeres elitézését, Magyarország függetlenségének kivívását. * Gromon Dezső verbuvál Fejérvárynak haladó pártot a szabadelvű párt táborában. Leveleket irogat, embereket látogat, értekezletre hívogat. Azzal csalogat, hogy pénzt és mandátumot mutogat. Gromon kiléphetett volna a szabadelvű pártból, hiszen Fejérvárynak volt államtitkára és éjjel-nappal bizalmasa sok esztendeig. Mindenki föltette róla, hogy haladó párti, de most kisül, hogy a táborszernagy kivezényelte hadsegédét, maradjon a Tisza partjában. Bontsa meg a szabadelvűeket és hozzon neki szökevényeket. Lágyan hányan lesznek? Mondják, vagy húszan, kik még e héten felcsapnak császári czuczilistáknak. Mert Fejérvárynak szüksége van arra, hogy jövő héten jelenthesse a császárnak, hogy haladó pártja szaporodik. Tisza István pedig bosszúsan félrevonult, csalódott pártjában és barátaiban, s ez fáj neki legjobban. A két Gajári, Feilitzsch, Kristóffy, Kubinyi, Szőts Pál tolakodtak és kiabáltak körülötte leghangosabban, Fejérváryban bízott legtöbbet, Hieronymire épitett s most mindig szőkébb lesz párthiveinek köre, mióta nincs remény, hogy ismét kormányra jusson s nemzeti ellenzék lenni nem tud. Kövesse kiki meggyőződését, azt üzeni Tisza István a patkányoknak, akik Gromon sípját követik. Komáromban csuda esett. A kőszűz Kubinyiba szerelmes lett. A szüzőn folt esett, fattyú-főispán született. Nagy csomag térképen kívül egy kitűnő szerkezetű nagy Kodak-géppel egészítettem ki úti podgyászomat, hogy az útról vezetendő naplómat a legérdekesebb pontok fényképfelvételeivel illusztrálván, azt — mielőtt külön kötetben kiadnám — szíves ismertetés végett nagynevű tudósunk s keleti utazónk, Lóczy Lajos dr. urnak küldhessem haza. A „Tung-ling“ fedélzetén, a Yang-Tse-Kiangon, aug. 31. Jó erős gépű a „Tung-ling“ gőzös, de a tengerszéles Yang-Tse-Kiang sodra csak úgy játszik vele. A nagy, piszkos, sárga folyam erősen áradott, s az áram oly sebes, hogy némely helyen 9—10 tengeri mértföldet rohan óránként. Olyan erő az, mint a tengeri vihar hullámtorlata, s a kis „Tung-ling“ csak nehezen zihálva törtethetett előre. Nem is értünk be 12 nap alatt Schang ba, mint azt előre terveztük, hanem húsz nap alatt, vagyis aug. 20-án, vasárnap éjjel 11 órakor. Csúnya ünnepi sziesztára kötöttünk ki 3 heti hányattatás után. Zuhogó záporban vetett horgonyt a „Tung-ling‘‘. A szeles, förgeteges éjen gondolni sem lehetett arra, hogy partra szálljunk. A bőszült folyam harsogása volt altató dalunk hajnalig. Ichangban 381 * lábnyi volt az áradat zérus felett s a következő két napon át még 431 lábnyira emelkedett. Hogy micsoda ördögi munkát végzett itt a Yang-tse-Kiang ezelőtt egy héttel, mikor mi Hankan körül küzdöttünk az árral, arról szomorú képet nyújtott az egész vidék, ameddig szemmel, távcsővel beláthattuk. Akkor 52 lábnyira emelkedett a folyam árja, s lehangnál 40 méternyi hosszan el- Bzsimka-Siajóval Kínán keresztül. — 1600 mértföld a Yang Tse-Kiangon. —■ A „Magyarország“ eredeti tárnája. Irta : Kompolthy Jób tengerészkapitány. Hattiban, augusztus 16. Chinkiangban kaptam kézhez július 30-án azt a kormányrendeletet, hogy — amennyiben erőimben bízom, — hajózzak föl a Yang Tse-Kiang folyamon, ennek a Sárga-tengerbe torkollatától, Chinkiangtól, — ahol eddig állomásoztam — egész Kínán keresztül, a legnyugatibb kínai tartomány Sechmannak fővárosáig, Chunkingig, amely már Tibet határán van. A kínai kormánynak ugyanis most, hogy az angolok Tibetben állandóan berendezkedtek, főfigyelmét arra kell fordítania, miszerint a Tibetből eredő Yang-Tse-Kiang-folyam legnyugatibb kínai kikötőit kitűnő szervezetű vámrendszer és postaszolgálati hálózattal lássa el, s e czélra — az eddigi gyalogfutárokon kívül — lehetőleg magát a Yang-Tse- Kiangot is fölhasználni. Lehetséges lesz-e ez? Ma még, mikor még nem is értem végére ez immár két hónapnál tovább tartó szondírozó útnak, nem tudom. De azt már tudom, hogy a misszionáriusoknak, akik valamikor itt jártak, igazuk van, mikor azt mondják, hogy aki a felső Yang-Tse-Kiang borzalmas sziklaörvény-labyrintben áthatolt, az bátran átmehet a pokolbéli Styx-en is. Mert bejártam már jó-rossz időben minden óczeánt, s két földkörüli utam megismertette velem a hajózás minden végzetes veszedelmét, de ilyen istenkisértő útról, minő a dzsunka-hajózás ezen a sziklás, örvényforgatagos óriási folyamon, Jogalmám se volt. Ilyenről még nem tanítanak a tengerész-akadémiában ! Mit is keresett volna czivilizált tengerésztiszt ebben az ördögvájta, sziklás folyammederben, a világtól elzárt Tibet határán? Ezt a szerencsét nekem tartotta fenn a magyarok Istene! Küldetésem végczélja és állomása Chunking kikötő, amely — mint a térképen látható — a Tibettel határos Sechman tartomány fővárosa s Shanghaitól 1600 mértföldnyire van. Az út 60—65 napra van tervezve és ebből csak tizenkét napig használhatok gőzhajót Sehang-ig; innen azután csak evezős-vitorlás kínai dzsunka-hajón kell töltetnem az ár ellenében, melyet a partról felfogadott kulik fognak vontatni. Örömmel vállaltam e megbízó kiküldetést, noha e vállalkozásom bizonyára három, esetleg négy évig fog lekötni a legsötétebb Kínában. De így legalább elérem czélomat teljesen, amiért három év előtt a Keletre jöttem. Megismerem a föld legnagyobb birodalma sajátos produktív viszonyait, annak a magyar export ésimport majdan értékes hasznát veheti. A Felső Yang-Tse-Kiangról eddig kiadott angol útleírást elevenulmányoztam, de az rendkívül hézagos volt, s több megbízható adattal szolgáltak nekem Shanghaiban, illetőleg Chinkiangban a hittérítők, kiket evégből megkerestem. A folyam abnormitásaitól eltekintve, biztosítottak, hogy a föld legcsodásabb szépségű tájait fogom látni és mert már folyékonyan beszélem a kínai nyelvet, a lakosság bízvást bizodalommal s előzékeny tisztelettel fog fogadni. MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. péntek, deczember 11