Magyarország, 1909. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1909-03-02 / 51. szám

é­ vesen szövetkezik, nemcsak a zsidóval és a szabadkőmivessel, hanem magával ördög ő fel­ségével is. 4­­ A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. * Budapest, márczius 1. A házadóról szóló törvényjavaslatot ma részleteiben is letárgyalta és elfogadta a Ház. A huszonnyolczadik szakasznál kezdték s gyors tempóban folytatták a tárgyalást. Az egyes szakaszokhoz Polónyi Géza, Keller István és B­r­ó­d­y Ernő ajánlottak módosításokat, mi­ket a Ház Wekerle Sándor miniszterelnök fel­szólalásai talán elvetett. A 45-ik szakaszhoz Sümegi Vilmos azt javasolta, hogy a be­hajthatatlan hátbér talán ne rovassák ki hát­béradó. A miniszterelnök hozzájárulása után ilyen értelmű módosítással fogadták el a sza­kaszt. A többi szakaszokat — bár majdnem mindegyikhez Polónyi Géza módosítást ja­vasolt — legnagyobbrészt változatlanul fogad­ták el. Polónyinak mégis sikerült egy pár mó­dosítást elfogadtatnia, így, hogy az adótör­vény ne 1911-ben, hanem 1910-ben lépjen életbe. A házadótörvény megszavazása után meg­kezdték a tőkekamat- és járadékadó­­r­ó­l szóló törvényjavaslat tárgyalását, amelynek czíménél Éber Antal szólalt fel elsőnek. Pénzügyi és szoc­iális szempontból vesze­delmesnek tartja a tőkekamatadó nagyságát, mert ez­­szerinte meg fogja ölni a kis exisz­­tenc­iákat, akik keserves munkájuk után meg­takarított pénzüket elvonják a kamatoztatás alól, mert nem lesznek képesek a magas jö­vedelmi adóit s a még magasabb tőkekamatadót­ fizetni. Ez nagy hátránya lesz a takarékosság fejlesztésének, amit pedig annyira fontosnak tart. Polemizál Búza Barnával s azt állítja, hogy a kisembereken a tőkekamatadó jelenté­­kény csökkentésével segíthetünk a legjobban. A kényszerbevallást nem tartja czélravezetőnek s a részletes vita során ilyen értelemben fog a megfelelő szakaszoknál módosításokat java­solni. A javaslatot elfogadja. Elnök az ülést délután két órakor berekesz­tette i­gények és a táltosok, meg a kórházok, együt­tes erejükkel fölteszik a máglya közepére, mely nagyot sistereg ettől. S most még rá­raknak minden fakészletet, és betakarják vele egészen a már égő áldozatot is. Ekkor leszáll a tizenkét szűz a Furuzsim­a tündér virágos szekeréről. Piros az orczája, fehér a válla, barna a haja, fekete a szeme valamennyinek. Tündöklő párta a fejükön, fé­nyes kaláris a nyak­ukon, sokszínű szalag a hajukban, és zöld rozmaringból, piros tulipán­ból, fehér liliomból, sárga bazsalikomból font virágfüzér mindegyiknek a kezében, ívbe haj­lítják a fejük fölött a füzéreiket, körülállták, amennyire a hőség engedi, a tűzhelyt é­s ketten­ketten megfogva egymás füzéreinek az egyik­egyik végét, élő rózsakoszorút alkotnak ma­gukból az áldozat körül. Megszólalnak a tá­rogatók s ők ezeknek az édes zenéjére lejtik körül észtvesztő mozdulatokkal a bájos kör­­tánczokat. Közben dalba fognak a hegedősök, kurjongatnak a garabonczok, ugrálnak az ig­­niczek mindaddig, amíg a kürtösök jelt nem adnak, hogy a szent áldozat bevégződött. Az oltáron ekkor már nem lobogott láng, nem szállt el róla füst, még parázs se igen izzott rajta, csak nagy hamuhatár borította a tűzhely közepét. Hamuvá lett rajta egy ne­mes élet. A táltosok föllépnek a tűzhelyre, szétbont­ják a­ hamuhalmot és jóslatokat mondanak a jelenségeiből. És aztán merik a tüzes hamut vaskanalakkal és osztják mindenkinek az oda­­nyújtott cserépedényeibe. Aki otthon élő pa­razsat is talál a szent hamu között, azt és a háza népét elkerüli abban az esztendőben min­den nyavalya és minden földi baj. A főtáltos szép unokája hosszúnyelű faka­nállal keveri a tiszta csöbörbe gyűjtött vért, hogy híg maradjon, hogy meg ne aludjon. De Holnap folytatni fogják a czím feletti vitát. Részletes tudósításunk a következő: Rakovszky István alelnök háromnegyed 11 órakor megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hi­telesítik.­­ Elnök bemutatja Vl­l­h Aurél képviselő leve­lét, amelyben hat heti szabadságot kér. A Ház a szabadságot megadja. * Következett a házadóról szóló javaslat tárgyalása. A 28., 29 és 30. szakaszokat változatlanul el­fogadták. A 31. szakasznál, Wekerle Sándor miniszterelnök korábbi indít­ványából folyó módosítást ajánl a 15 százaléknak 14 százalékra való kijavítása iránt. Sziklay Ottó a 15 évi adómentességet 20 évre kívánja meghosszabbíttatni. Ilyen értelemben módo­sítást nyújt be. Bródy Ernő nem tartja helyesnek, hogy az üres telkeken épült házak adómentessége 15 év­ben, a régi házak helyén emelt házaké pedig 12 évben állapíttassák meg. Módosítást nyújt be, hogy a házadómentesség egyformán állapíttassák meg. Seller István a főváros közelében levő közsé­gek részére hosszabb adómentességet kíván. Ilyen értelemben módosítást nyújt be. Wekerle Sándor miniszterelnök: Sehol az adó­­mentességben annyira nem mentek, mint mi, csak azért, hogy az építési kedvet emeljük. Kéri ezért, hogy a szakaszt az ő stiláris módosításával fogadják el. (Helyeslés.) Elnök fölteszi a kérdést Polónyi Géza kifogásolja, hogy az elnökök kétféleképpen teszik fel a kérdést. Egyöntetű el­járást kér. Ugron Gábor szintén a kérdés feltevéséhez szól s az elnök eljárását helyesnek találja. Elnök nem teheti fel másképp a kérdést mert a szakasznak minden bekezdéséhez adtak be mó­dosítást. A Ház a szakaszt a miniszterelnök módosításával fogadta el. A 32. és 33. szakaszt változatlanul elfogadják­. A 34. szakasznál Keller István módosítást nyújt be a főváros közelében fekvő falvak házadó-mentességének meghosszabbítása tárgyában. Wekerle Sándor miniszterelnök korábbi indít­ványából folyó stiláris módosítást ajánl és kéri, hogy egyebekben a szakaszt változatlanul fogad­ják el. " '• " A Ház igy határoz. A 35. szakasznál most maga a főtáltos áll a Csöbör mellé s kis ezüst szilkével mér a vérből mindenkinek. Elsőnek a vezér kapja meg a részét, azután kor és érdem szerint következnek a többiek egymás után. És megiszsza ott helyben mind­egyik a maga jutalékát, mely meghozza az áldozat áldását az áldozókra. A megmaradt vért zárt edényben viszik; magukkal a táltosok azok­nak — asszonyoknak, gyerekeknek, betegek­nek — a számára, kik az áldozásnál ott nem lehettek. Ismét megharsannak* ,a kürtök’. A főtáltos szól még a néphez. — ... És most romboljuk­ szét ezt a szent oltárunkat, amelyen többé nem áldozhatunk! Legyen belőle szétmállott rom, puszta kő­halom, hogy senki meg ne szentségtelen­thesse, amig — ide újra vissza nem térhetünk... Hatalmas csákányt ’ adtak a kezébe, mely­­lyel ő maga vágta az első csapást a kövek eresztékei közé. És nekiálltak, ahányan hozzá­férhettek, a csákányaikkal s feszítették a ne­héz köveket, pár percz alatt rommá, alakta­lan kőhalmazzá tették az oltárukat, melynek a szilánkjaiból mindenki vitt magával egy-egy darabkát szent emlékül. Újból megszólaltak a kürtök. Nyeregbe, sze­kerekbe Ültek és rendbe sorakoztak az em­berek. És belefogott az egész nép a búcsúzó karénekbe, melynek bus zenéje rászállott a hegyek ormaira és visszahangzott a völgyek­ből. És ez mind messzebbről hallatszik el én­­hozzám s végül elhal itt egészen... A beállott mélységes csönd fölébresztett az­­ álmomból. A látomás eltűnt. Újra a megvé­­g­sült szil áll előttem azokkal a kopasz ágaival,­­ amelyek már meghaltak és a megtépett ko­­■ rónájának azzal a zöldelő részével, mely most­­ már nagyokat lép a sírja felé. D­e a zöld le­ Polónyi Géza a házadó-mentesség dolgában és a III. oszt. kereseti adó említésében inkonzekven­­cziát lát. Wekerle Sándor fölvilágosítása után a Ház - szakaszt változatlanul fogadja el. A 36—41. szakaszokat változatlanul fogadják el. A 42. szakasznál Polónyi Géza a szövegezésben sok félreértésre alkalmas helyet talál, amiből sok komplikáczió támadhat, mert nem tűnik ki világosan, kinek kell a bevallást teljesítenie. Wekerle Sándor miniszterelnök: A szakasz meg­felelt a pénzügyi jog mai szabályainak. Olyan rész­letkérdéseket, amilyeneket Polónyi említett, nem lehet törvényben szabályozni. Kéri a szakasz vál­­tozatlan elfogadását. A Ház így határoz.­t ! A 43. szakaszt változatlanul elfogadják. A 44. szakasznál Polónyi Géza azt hiszi, hogy a kvalifikác­ió megállapításánál a törvény a községekre fölös­leges terhet ró. De a törvény rendelkezése eset­leg a tulajdonos megkárosításával is járhat. Kö­telezően kellene kimondani, hogy a tulajdonos je­lenlétében történjék a becslés. Módosítást nyújt be,­ hogy a felet 8 nappal előbb hívják meg a becs­lési eljárásra. Wekerle Sándor miniszterelnök: A jogi bizto­sítékok teljesen meg­vannak ebben a szakaszban. A tulajdonos úgyis kap értesítést a becslés előtt, azért nem látja szükségét semmiféle módosításnak. A Ház változatlanul fogadja el a szakaszt. A 45. szakasznál Sümegi Vilmos: A 45. §. b) pontja a beszed­hetetlen bérjövedelmekről intézkedik. Már az álta­lános vita rendjén kifejtette Holló Lajos, hogy a szakasznak ez a része nem teljesen világos és ez alapon kéri a­ Házat, hogy a következő módosí­tást fogadja el. A 45. §. 3. bekezdésének ezen szavai: b) a bérjövedelemnek akár egészben, akár részben beszedhetetlen volta hagyassanak ki. A 4. bekezdésben c) helyett tétessék b); az 5. bekezdésben d) helyett tétessék c). Azonkívül a szakasz végére új kikezdésképpen vétessenek fel a következők: «Ha a bérjövedelem egészben vagy részben bevehetetlen,’ a tényleges birtokos vagy törvényes képviselője kellő igazolás mellett a pénzügyigazgatóságnál (kb­. adófelügyelőnél) kérheti, hogy a bevehetetlenné válik házbérree eső adó töröltessék.") (Helyeslés.) Wekerle Sándor a módosításhoz hozzájárul. A szakaszt Sümegi Vilmos módosításával fogad­ják el. A 46. szakasznál Polónyi Géza módosítást nyújt be aziránt, hogy­ a vallomások idejére vonatkozó rendeletet a pénz­ügyminiszter a határidő előtt legalább 30 nappal bocsássa ki, hogy ez idő alatt minden háztulajdo­nos megtehesse bevallását. Wekerle Sándor: Általános utasításról van Itt velei most is mozognak, suttognak, beszélnek. Mert az öreg szilfa most is mesél: — Én láttam a többit is. Amikor a Gön­i­czölszekér rudja áthajlott a hegy mögé, meg­szólaltak odalent az ébresztő kürtök és talpra kelt mindenki. És kigyuladtak a tüzek száz helyen. Amit magukkal nem vihettek, azt eze­ken elégették, a hamuját, a pörnyéjét is szét­szórták. Aztán sírtak a tárogatók és fölhang­zott az emberek fájdalmas éneke és csakhamar az indulás zaja. Aztán mély csöndesség borult az elhagyott tanyára. Láttam őket, amint heteken át bolyongtad úttalan ösvényeken; amint a Balaton-tenger fe­lénél megpihentek, a vizében emberek, álla­tok megfürödtek; amint innen elvonultak, le, Somogyországba, ennek a nagy erdőségébe, hol a Bálványos-hegy alatt megtelepedtek ,az ott talált igazhitű magyarok között. Aztán... láttam, hogy Kupa vezér, akinek itt Koppány volt a neve, hogyan csatázik egyszer győzve, máskor verve a nagyhatalmú István király keresztes seregeivel. És láttam elpusztulni a hajthatatlan vezér utolsó embe­reit és... megsemmisülni őt magát is: négy darabra hasitottan, négy vármegyében meg­hordozva ... Az egyik darabját ide hozták vissza... hosszú póznára tűzve vitték itt alat­tam a levágott fejét... Aztán... csönd lett mindenütt és­ a győzelmes kereszt ragyogott mindenfelé... Déllőjére hágott a nap s a nagy meleg­sége hirtelen elállitotta a szellő játékát, ami­től mozdulatlanná, némává lett az öreg szil­fának is minden levele. És a vége szakadt a mesének is.­ ­ MAGYARORSZÁG Budapest, 1909. kedd, márczius 2.

Next