Magyarország, 1909. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1909-03-02 / 51. szám
é vesen szövetkezik, nemcsak a zsidóval és a szabadkőmivessel, hanem magával ördög ő felségével is. 4 A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. * Budapest, márczius 1. A házadóról szóló törvényjavaslatot ma részleteiben is letárgyalta és elfogadta a Ház. A huszonnyolczadik szakasznál kezdték s gyors tempóban folytatták a tárgyalást. Az egyes szakaszokhoz Polónyi Géza, Keller István és Bródy Ernő ajánlottak módosításokat, miket a Ház Wekerle Sándor miniszterelnök felszólalásai talán elvetett. A 45-ik szakaszhoz Sümegi Vilmos azt javasolta, hogy a behajthatatlan hátbér talán ne rovassák ki hátbéradó. A miniszterelnök hozzájárulása után ilyen értelmű módosítással fogadták el a szakaszt. A többi szakaszokat — bár majdnem mindegyikhez Polónyi Géza módosítást javasolt — legnagyobbrészt változatlanul fogadták el. Polónyinak mégis sikerült egy pár módosítást elfogadtatnia, így, hogy az adótörvény ne 1911-ben, hanem 1910-ben lépjen életbe. A házadótörvény megszavazása után megkezdték a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényjavaslat tárgyalását, amelynek czíménél Éber Antal szólalt fel elsőnek. Pénzügyi és szociális szempontból veszedelmesnek tartja a tőkekamatadó nagyságát, mert ezszerinte meg fogja ölni a kis exisztenciákat, akik keserves munkájuk után megtakarított pénzüket elvonják a kamatoztatás alól, mert nem lesznek képesek a magas jövedelmi adóit s a még magasabb tőkekamatadót fizetni. Ez nagy hátránya lesz a takarékosság fejlesztésének, amit pedig annyira fontosnak tart. Polemizál Búza Barnával s azt állítja, hogy a kisembereken a tőkekamatadó jelentékény csökkentésével segíthetünk a legjobban. A kényszerbevallást nem tartja czélravezetőnek s a részletes vita során ilyen értelemben fog a megfelelő szakaszoknál módosításokat javasolni. A javaslatot elfogadja. Elnök az ülést délután két órakor berekesztette igények és a táltosok, meg a kórházok, együttes erejükkel fölteszik a máglya közepére, mely nagyot sistereg ettől. S most még ráraknak minden fakészletet, és betakarják vele egészen a már égő áldozatot is. Ekkor leszáll a tizenkét szűz a Furuzsima tündér virágos szekeréről. Piros az orczája, fehér a válla, barna a haja, fekete a szeme valamennyinek. Tündöklő párta a fejükön, fényes kaláris a nyakukon, sokszínű szalag a hajukban, és zöld rozmaringból, piros tulipánból, fehér liliomból, sárga bazsalikomból font virágfüzér mindegyiknek a kezében, ívbe hajlítják a fejük fölött a füzéreiket, körülállták, amennyire a hőség engedi, a tűzhelyt és kettenketten megfogva egymás füzéreinek az egyikegyik végét, élő rózsakoszorút alkotnak magukból az áldozat körül. Megszólalnak a tárogatók s ők ezeknek az édes zenéjére lejtik körül észtvesztő mozdulatokkal a bájos körtánczokat. Közben dalba fognak a hegedősök, kurjongatnak a garabonczok, ugrálnak az igniczek mindaddig, amíg a kürtösök jelt nem adnak, hogy a szent áldozat bevégződött. Az oltáron ekkor már nem lobogott láng, nem szállt el róla füst, még parázs se igen izzott rajta, csak nagy hamuhatár borította a tűzhely közepét. Hamuvá lett rajta egy nemes élet. A táltosok föllépnek a tűzhelyre, szétbontják a hamuhalmot és jóslatokat mondanak a jelenségeiből. És aztán merik a tüzes hamut vaskanalakkal és osztják mindenkinek az odanyújtott cserépedényeibe. Aki otthon élő parazsat is talál a szent hamu között, azt és a háza népét elkerüli abban az esztendőben minden nyavalya és minden földi baj. A főtáltos szép unokája hosszúnyelű fakanállal keveri a tiszta csöbörbe gyűjtött vért, hogy híg maradjon, hogy meg ne aludjon. De Holnap folytatni fogják a czím feletti vitát. Részletes tudósításunk a következő: Rakovszky István alelnök háromnegyed 11 órakor megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítik. Elnök bemutatja Vllh Aurél képviselő levelét, amelyben hat heti szabadságot kér. A Ház a szabadságot megadja. * Következett a házadóról szóló javaslat tárgyalása. A 28., 29 és 30. szakaszokat változatlanul elfogadták. A 31. szakasznál, Wekerle Sándor miniszterelnök korábbi indítványából folyó módosítást ajánl a 15 százaléknak 14 százalékra való kijavítása iránt. Sziklay Ottó a 15 évi adómentességet 20 évre kívánja meghosszabbíttatni. Ilyen értelemben módosítást nyújt be. Bródy Ernő nem tartja helyesnek, hogy az üres telkeken épült házak adómentessége 15 évben, a régi házak helyén emelt házaké pedig 12 évben állapíttassák meg. Módosítást nyújt be, hogy a házadómentesség egyformán állapíttassák meg. Seller István a főváros közelében levő községek részére hosszabb adómentességet kíván. Ilyen értelemben módosítást nyújt be. Wekerle Sándor miniszterelnök: Sehol az adómentességben annyira nem mentek, mint mi, csak azért, hogy az építési kedvet emeljük. Kéri ezért, hogy a szakaszt az ő stiláris módosításával fogadják el. (Helyeslés.) Elnök fölteszi a kérdést Polónyi Géza kifogásolja, hogy az elnökök kétféleképpen teszik fel a kérdést. Egyöntetű eljárást kér. Ugron Gábor szintén a kérdés feltevéséhez szól s az elnök eljárását helyesnek találja. Elnök nem teheti fel másképp a kérdést mert a szakasznak minden bekezdéséhez adtak be módosítást. A Ház a szakaszt a miniszterelnök módosításával fogadta el. A 32. és 33. szakaszt változatlanul elfogadják. A 34. szakasznál Keller István módosítást nyújt be a főváros közelében fekvő falvak házadó-mentességének meghosszabbítása tárgyában. Wekerle Sándor miniszterelnök korábbi indítványából folyó stiláris módosítást ajánl és kéri, hogy egyebekben a szakaszt változatlanul fogadják el. " '• " A Ház igy határoz. A 35. szakasznál most maga a főtáltos áll a Csöbör mellé s kis ezüst szilkével mér a vérből mindenkinek. Elsőnek a vezér kapja meg a részét, azután kor és érdem szerint következnek a többiek egymás után. És megiszsza ott helyben mindegyik a maga jutalékát, mely meghozza az áldozat áldását az áldozókra. A megmaradt vért zárt edényben viszik; magukkal a táltosok azoknak — asszonyoknak, gyerekeknek, betegeknek — a számára, kik az áldozásnál ott nem lehettek. Ismét megharsannak* ,a kürtök’. A főtáltos szól még a néphez. — ... És most romboljuk szét ezt a szent oltárunkat, amelyen többé nem áldozhatunk! Legyen belőle szétmállott rom, puszta kőhalom, hogy senki meg ne szentségtelenthesse, amig — ide újra vissza nem térhetünk... Hatalmas csákányt ’ adtak a kezébe, melylyel ő maga vágta az első csapást a kövek eresztékei közé. És nekiálltak, ahányan hozzáférhettek, a csákányaikkal s feszítették a nehéz köveket, pár percz alatt rommá, alaktalan kőhalmazzá tették az oltárukat, melynek a szilánkjaiból mindenki vitt magával egy-egy darabkát szent emlékül. Újból megszólaltak a kürtök. Nyeregbe, szekerekbe Ültek és rendbe sorakoztak az emberek. És belefogott az egész nép a búcsúzó karénekbe, melynek bus zenéje rászállott a hegyek ormaira és visszahangzott a völgyekből. És ez mind messzebbről hallatszik el énhozzám s végül elhal itt egészen... A beállott mélységes csönd fölébresztett az álmomból. A látomás eltűnt. Újra a megvégsült szil áll előttem azokkal a kopasz ágaival, amelyek már meghaltak és a megtépett ko■ rónájának azzal a zöldelő részével, mely most már nagyokat lép a sírja felé. De a zöld le Polónyi Géza a házadó-mentesség dolgában és a III. oszt. kereseti adó említésében inkonzekvencziát lát. Wekerle Sándor fölvilágosítása után a Ház - szakaszt változatlanul fogadja el. A 36—41. szakaszokat változatlanul fogadják el. A 42. szakasznál Polónyi Géza a szövegezésben sok félreértésre alkalmas helyet talál, amiből sok komplikáczió támadhat, mert nem tűnik ki világosan, kinek kell a bevallást teljesítenie. Wekerle Sándor miniszterelnök: A szakasz megfelelt a pénzügyi jog mai szabályainak. Olyan részletkérdéseket, amilyeneket Polónyi említett, nem lehet törvényben szabályozni. Kéri a szakasz változatlan elfogadását. A Ház így határoz.t ! A 43. szakaszt változatlanul elfogadják. A 44. szakasznál Polónyi Géza azt hiszi, hogy a kvalifikáció megállapításánál a törvény a községekre fölösleges terhet ró. De a törvény rendelkezése esetleg a tulajdonos megkárosításával is járhat. Kötelezően kellene kimondani, hogy a tulajdonos jelenlétében történjék a becslés. Módosítást nyújt be, hogy a felet 8 nappal előbb hívják meg a becslési eljárásra. Wekerle Sándor miniszterelnök: A jogi biztosítékok teljesen megvannak ebben a szakaszban. A tulajdonos úgyis kap értesítést a becslés előtt, azért nem látja szükségét semmiféle módosításnak. A Ház változatlanul fogadja el a szakaszt. A 45. szakasznál Sümegi Vilmos: A 45. §. b) pontja a beszedhetetlen bérjövedelmekről intézkedik. Már az általános vita rendjén kifejtette Holló Lajos, hogy a szakasznak ez a része nem teljesen világos és ez alapon kéri a Házat, hogy a következő módosítást fogadja el. A 45. §. 3. bekezdésének ezen szavai: b) a bérjövedelemnek akár egészben, akár részben beszedhetetlen volta hagyassanak ki. A 4. bekezdésben c) helyett tétessék b); az 5. bekezdésben d) helyett tétessék c). Azonkívül a szakasz végére új kikezdésképpen vétessenek fel a következők: «Ha a bérjövedelem egészben vagy részben bevehetetlen,’ a tényleges birtokos vagy törvényes képviselője kellő igazolás mellett a pénzügyigazgatóságnál (kb. adófelügyelőnél) kérheti, hogy a bevehetetlenné válik házbérree eső adó töröltessék.") (Helyeslés.) Wekerle Sándor a módosításhoz hozzájárul. A szakaszt Sümegi Vilmos módosításával fogadják el. A 46. szakasznál Polónyi Géza módosítást nyújt be aziránt, hogy a vallomások idejére vonatkozó rendeletet a pénzügyminiszter a határidő előtt legalább 30 nappal bocsássa ki, hogy ez idő alatt minden háztulajdonos megtehesse bevallását. Wekerle Sándor: Általános utasításról van Itt velei most is mozognak, suttognak, beszélnek. Mert az öreg szilfa most is mesél: — Én láttam a többit is. Amikor a Göniczölszekér rudja áthajlott a hegy mögé, megszólaltak odalent az ébresztő kürtök és talpra kelt mindenki. És kigyuladtak a tüzek száz helyen. Amit magukkal nem vihettek, azt ezeken elégették, a hamuját, a pörnyéjét is szétszórták. Aztán sírtak a tárogatók és fölhangzott az emberek fájdalmas éneke és csakhamar az indulás zaja. Aztán mély csöndesség borult az elhagyott tanyára. Láttam őket, amint heteken át bolyongtad úttalan ösvényeken; amint a Balaton-tenger felénél megpihentek, a vizében emberek, állatok megfürödtek; amint innen elvonultak, le, Somogyországba, ennek a nagy erdőségébe, hol a Bálványos-hegy alatt megtelepedtek ,az ott talált igazhitű magyarok között. Aztán... láttam, hogy Kupa vezér, akinek itt Koppány volt a neve, hogyan csatázik egyszer győzve, máskor verve a nagyhatalmú István király keresztes seregeivel. És láttam elpusztulni a hajthatatlan vezér utolsó embereit és... megsemmisülni őt magát is: négy darabra hasitottan, négy vármegyében meghordozva ... Az egyik darabját ide hozták vissza... hosszú póznára tűzve vitték itt alattam a levágott fejét... Aztán... csönd lett mindenütt és a győzelmes kereszt ragyogott mindenfelé... Déllőjére hágott a nap s a nagy melegsége hirtelen elállitotta a szellő játékát, amitől mozdulatlanná, némává lett az öreg szilfának is minden levele. És a vége szakadt a mesének is. MAGYARORSZÁG Budapest, 1909. kedd, márczius 2.