Magyarország, 1909. december (16. évfolyam, 284-309. szám)
1909-12-01 / 284. szám
István eszközölt ki számukra. Hiszen láthatják, hogy a Tisza István „támogatása" tele van maliéziával és nem is nagyon rejtett czélzata az, hogy ők még jobban lejárják magukat, és bukásuk még csúfosabb legyen. Tisza a páholyból fogja nézni, hogy hogyan vergődnek ők majd az indemnitás megszerzése iránti reménytelen küzdelemben, hogyan szorulnak bele — éppen mint ő — az exlexbe, egyszóval, hogyan járják végig a meghurczoltatásnak és bukásnak mindama stáczióit, amelyeket ő végigjárt. Mindezt most még elkerülhetik, és a Tisza István ravasz számításait meghiúsíthatják. Jelentsék meg az uralkodónak, hogy ők nincsenek abban a helyzetben, hogy a törvényhozástól indemnitást kérjenek. Ezzel csak az igazságot mondják meg, az országnak pedig azt a nagy szolgálatot teszik, hogy a válság tovább húzódásának elejét veszik. Mert erre a király mégis csak dönteni lesz kénytelen; ő sem lánczolhat a helyéhez erővel egy olyan kormányt, amely a törvényhozástól költségvetési fölhatalmazást nem nyerhet, de nem is akar nyerni. Végre is, ez az ország nem vesztegelhet örökké az állandósított válság állapotában. Ennek egyszer már véget kell vetni. Ha a harcz elkerülhetetlen, hát legyen harcz, az ország bátran meg fogja azt vívni, nem ugyan a századnyelvért, hanem gazdasági önállóságáért, amely nélkül nincs jövője. Ez a harcz korántsem rejt magában az országra nézve akkora veszedelmeket, mint az a p o s h a d á s, amelyben kormánya, Bécscsel egyetértőleg, az országot benne tartja csupán azért, hogy erői megernyedjenek és a küzdelemre, jogai megvívására képte. A miniszterek Budapestre sereglenek, Uj minisztertanács a napokban. Kérjenek-e Indemnitást, vagy sem? Lemondó hangulat. Más személyek kerülnek előtérbe. Lapjaik romlátásai. — Saját tudósítónktól. — 4... Budapest, november 30. a Tisza-féle «megoldás» keresztülvitelére vállalkozni. Efölött a dolog fölött fog most dönteni a minisztertanács. Wekerle azután újból Bécsbe megy, hogy a királylyal közölje a választ. * Lapjaikban ma már nagyon lemondó hangon beszélnek. Azt mondják, hogy a miniszterek között újbólnincs szolidaritási. Ez ugyan nem volna nagy baj, mert tavaszban sem volt köztük szolidaritás, mégis több, mint hét hónapig maradtak már együtt. Ezen az utón tehát tovább haladhatnának. Hanem inkább az a baj, hogy Bécsből mind határozottabban érkeznek olyan hírek, hogy „más személyek kerülnek előtérbe. Az Uralkodó, úgy látszik, nem reflektál többé a kooperáló Urak szolgálataira, és más Utón keresi a megoldást. Alig hiszszük, hogy a Justh Gyula elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párttal kísérelnék meg a megoldást. Lehetséges ugyan, hogy Justh Gyulát, mint a párt elnökét meghívják, de Wekerléék oly sok intrikával dolgoztak az önálló bank ellen, hogy ezeknek a nehézségeknek az elhárítása, úgy hisszük, hosszabb időt vesz igénybe. De lehetséges, hogy valami semleges minisztériummal próbálkoznak most. Közösbankos oldalról egyszer Wlassicsot, máskor meg Dessewffy Aurélt próbálták már eddig előtérbe tolni, de azok nem vállalkoztak kormányalakításra. Most K hu en-Héderváryt emlegetik, de hogy ő, vagy más lenne-e ennek az állítólagos «semleges» minisztériumnak feje, azt ma még sejteni sem lehet. A függetlenségi és 48-as párt soraiban teljes nyugalommal várják a fejleményeket. Akár Wekerléék maradnak a kormányon, akár ilyen, állítólag színtelen minisztérium jönne, a függetlenségi párt az ellenzék padjain fog maradni és ott fogja teljesíteni kötelességét. A miniszterek Budapesten. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ma, kedden este Betlérről Budapestre érkezett Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter pedig tegnap este érkezett vissza Bécsből Budapestre. Megoldás más emberekkel? A «P. Lloyd» mai számában a következőket írja: Úgy látszik, hogy a kormány kebelében ismét nézeteltérés támadt azokra a lépésekre nézve, amelyeket most meg kell tenni. Nagyon kevés kilátás van arra, hogy a kormány a Tisza által előírt recept szerint akarna dolgozni. Kormánykörökben nem is gondolnak arra, hogy a parlamenttől indemnitást kérjenek. Ezt a kormány hiábavaló és eredménytelen lépésnek tartja. Az indemnitás felett meginduló vita a parlamentben csak egy nagy bárónőt indítana meg, anélkül, hogy a háromhónapos fcudget-provizóriumot megszavaznák. És éppen emiatt nagyon eltérők a kormány tagjainak véleményei, ha rövid időre is, tervezett hivatalban maradására nézve. A dolgok ilyetén árlára mellett azt hiszik, hogy a jelenlegi kormány közreműködésével a válság gyors megoldására nem lehet számítani. Közel vannak ahhoz, hogy maguk is kijelentsék, hogy képtelenek a válságot így megoldani és fatalisztikus megadással néznek az elé az eshetőség elé, hogy a válság megoldását más emberekkel kíséreljék meg. A bécsi lapokból. A «Neue Freie Presse» budapesti levelezője ma azt jelenti, hogy felmerült egy új provissorium kérdése Magyarországon. Tisza- egyszerű, alacsony származású művészek ezek. Gyakran hallunk panaszt, hogy lábuk nyomot hagy a ház szőnyegén... De egyszersmint az ő lépteik alatt tűnik el szívemből a szégyen és gyalázat fájó érzete. Ah, nem is merek a szívembe tekinteni. Ismerőseim, sőt még a teljesen idegen emberek szeméből is a megvetés, a gyalázatom fölött érzett káröröm nyilai röppennek felém. Ahol a feleségemmel megjelenek, könyökükkel lökik meg egymást az emberek, hogy figyelmüket ránk tereljék. Nevemet, az apám becsületes nevét csak megbezstelenítő jelzőkkel tarkítva hallom suttogva kiejted. Mindent látok, mindent hallok, mindent érzek, — de nem szólok semmit, csak hallgatok. Hogy mennyire fáj ez, ki sem mondhatom. A szenvedés már szokásommá vált... Maci, én kedvesem, mindenem, bálványom, akit mégis mindenekfölött szeretlek! Íme az igazság, amelyet rajongó lelkem én lángoló vérem kiált bele a világba: nem akarom, hogy elmenjen tőlem, s én sem akarom őt elhagyni! Mindent elfogadok inkább, mindenbel beleegyezem, csak a válásba rém. Hogy én őt többé ne lássam, hogy ne halljam édes hangját, nevetését és — mit bánom én már — hazudozását is, az lehetetlen. Hogy folyton mellettem legyen, épp oly elengedhetek én életföltételem, mint az a levegő, amelyet belélegzek s olyan szükséges, mint a falat kenyér, meg az ital víz. Nagyon szeretem! Marczel, édes fiam, te is leszel még szerelmes s akkor megértesz majd s meg fogsz bocsátani. . .., , Hirtelenében a miniszterek mind Budapestre sereglettek össze. Andrássy Betlérről, Zichy Bécsből jött haza. Valószínűleg előzetes meghívásra történt a visszautazás. A napokban újabb minisztertanács lesz, amelyben hivatalosan is foglalkoznak a Tisza által lehozott «megoldási tervvek). — Kikapcsolni mindent. Nem követelni semmit. Ellenben rögtön adni indemnitást úgy a hadsereg czéljaira a delegációkban, mint a képviselőházban. Efelett a legújabb« monegoldá«» felett tanakodnak a minisztertanácsban. Eszerint, ha indemnitást kapnának, tavaszig újból kihúzhatnák a miniszterek helyeiken". A kooperáló társaságban nem nagy bizalom uralkodik ezen tervnek sikere iránt. Emlegetik ugyan, hogy a függetlenségi párt köréből megcáfolták azt, hogy a párt már kimondotta volna az obstrukciót. Ez csakugyan nem igaz, mert amint tudjuk, hasonló kérdés sem a pártértekezleten, sem a vezetőség körében még csak szóba sem került. De hogy az indemnitás könnyű keresztülvitelében a kormány bizakodhatnék, azt már csakugyan kötve hiszszük. Ezt nagyon jól tudják Wekerléék, azért nem nagy kedvük van A művész letette a tollat s forró homlokát két tenyerébe fektette. Hideg borzadály futott végig rajta s könye az ujjain keresztül patakzott alá beesett szeméből. Az éj csönde nyomasztólag hatott rá, szomorúságát, kétségbeesését csak növelte s elhagyottságát elviselhetetlenné tette. Sooha, egész életében sem érezte még magát ilyen nyomorultnak, ilyen árvának. Megnézte az óráját s úgy vélte, ideje már lefeküdni. Elkezdett vetkőzni. A padló nagyot roppan és ő hirtelen összerezzen. Vájjon ki lehetett? Tolvaj talán?... vagy pedig... ? Feszülten figyel tovább... Hallgatóik ... és elfojtott sugdosni nesze üti meg a fülét. Izzadt homlokára szorítja zsebkendőjét s tovább figyel. Hirtelen egy gondolat cikázik át az agyán: — Madi veszélyben forog! Kirohan a folyosóra. Ott valaki úgy fejbe vágja, hogy hátratántorodik, azután megragadják s a kezét összekötözik. Majd erősen lenyomják a földre s fojtogatni kezdik. Egy ismerős, gyűlölt arcz hajlik föléje. Kiáltani akar, de nem bír. Vájjon ! felérernyomás kínozza-e ?... Vagy a halál rémeit látja? Ott, a félig kinyitott ajtó keretében ... ott... az imádott arcz!... Nagyot rángatózik a teste és féloldalasa esik. Az idegen ezt súgja a nő felé: — Megtörtént! A férjen újra erőt vesz a görcsös rángatódzás. Már végsőt vonaglik és megüvegesedett szemmel még a következő szavakat rebegi: — Úgy rendezzen el mindent, hogy semmi kellemetlensége ne legyen... neki! Utána néma csönd. Meghalt. HA OZAROR8ZAD lenné váljék. Ebből az erőpusztitó poshadásból kell mindenekelőtt kiszabadulnunk. Kuapest, iA9. szerda, deczember I. 1 J