Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-20 / 184. szám

Budapest, 1919. szombat, december 20. MAGYARORSZÁG Rágalmazási perek a Tisza-gyilkosság miatt Károlyi Imre és a főkapitány — Vargayné vallomása Károlyi Mihály és Sztanykovszky ellen — Indítvány Horvát-Sanovics vizsgálati fogságáról Budapest, december 19. (­­ Magyarország tudósítójától) A Tisza­­gyilkosság ügyében folytatott rendőri nyomo­zás kapcsán Károlyi Imre gróf és Mattyasov ■szicy főkapitány között hetek óta tart a nyil­vános levélváltás, melyet a főkapitánynak si­került személyes élű támadásaival leterelni a helyes irányból. Károlyi gróf objektív vádpont­jaira a főkapitány személyeskedő és az ügy érdeméhez nem tartozó kijelentésekkel vála­szolt, m­ig végül a tiszta igazság érdekében megindult vita a főkapitány részéről a haragos és ingerült személyeskedés útvesztőjébe került. Károlyi Imre gróf tegnap délután a fő­kapitány legutóbbi levelére azt a választ küldte, hogy nem hajlandó a főkapitány kür­töléseire reflektálni, ami pedig a főkapitánynak azt a kijelentését illeti, hogy Tisza István gróf a rokoni kötelék dacára sem érintkezett unoka­­öccsével, Károlyi Imre gróf kijelenti, hogy a főkapitány arcátlanul hazudott. A főkapitány még az est folyamán azt vá­laszolta erre a levélre, hogy a bíróság fogja el­dönteni, hogy ki hazudott. Ez a kijelentés végre helyes irányba te­reli a botránnyá dagadt ügyet, mert csak a pártatlan magyar bíróság tud teljes világosság­­ot teremteni abban a zűrzavarban, amit a főkapitány idézett fel­ a Tisza-gyilkosság nyo­mozása körül. Mert a bíróságot sohasem veze­tik személyes szempontok, amelyeket a fő­kapitány nagyon is félreismerhetetlen irt vitt bele a Károlyi gróf részéről teles tárgyilagos­sággal megindított komoly vitába. Újabb rágalmazása­kor a Tisza-gyilkosság' fi ■ miatt A Tisza-ügy rendőrségi nyomozása során egy másik érdekes rágalmazási per is támadt, amelyet ma tárgyalt a büntető járásin­ró­ság. Ennek az ügynek a részletei a következők : özvegy Vargay Ferenc dr.-nénak az Akácfa­ utca 54. számú házban már évek óta hatszobás lakása van. Az özvegyasszony, hogy megtarthassa magának a nagy lakást, kényte­len volt a hat szoba közül négyet albérletbe adni. így került hozzá albérletbe 1918. május elsején a Stothmüler-család, mely a házas­párból és Olga nevű leányukból állott. Roth­­müllerék, hogy hozzájussanak a konyhához és a cselédszobához is, vállalkoztak a lakás takarítására. Varg­ayné megengedte Rothmül­­leréknek, hogy vendégeiket a szalonban fo­gadhassák. Gyakran fordult meg ennek kö­vetkeztében az özvegyasszony szalonjában 1918. májusától kezdve Sztanykovszky Tibor zászlós, aki kitartóan udvarolt Rothmüller Olgának. A leány azonban inkább vonzódott egy Horvát Sándor nevű ügynökhöz, akit szívesebben választott volna férjéül. Az októberi forradalom után Sztanykov­szky Tibor hirtelen gazdag ember lett, Roth­müller Olgát elhalmozta értékesnél­ értékesebb ajándékokkal, vagyontörő ruhákkal. Most már Itott­müllerné is amellett foglalt állást, hogy leánya Sztanykovszkyhoz menjen fele­ségül. Maga Sztanykovszky egyre jobban sür­gette a házasságot, mert nagyon féltékeny volt Horvát Sándorra. Rothmüller Olga azon­ban csak Morvathoz akart feleségül menni és özvegy Vargayné többször hallotta, amint a leány szemrehányókig mondta­ Sztanykovszky­­nak: — Ha már nem zsarolhatja Károlyit, mi­ből fog élni? Hiszen dolgozni nem tud! Azonfelül a leány gyakran panaszkodott Vargaynénak, hogy nem akar gyilkoshoz fele­ségül menni. A leány panaszaiból azután Var­gájáé megtudta, hogy Sztanykovszky is részt vett Tisza István gróf meggyilkolásában. Sztanykovszky egy forra­dalmi albumban meg is mutatta az abban közölt fényképeit, hogy kiknek volt szerepe a gitilkusság végrehajtásában. Sztanykovszky •Azt is­­elmondta ipenyaszonyának, hogy ál­­litólag. Jívvólgy,. MP­$!L gróftól ] kaptak egy levelet, melyben a gróf megírta volna, hol­­ és mikor találhatják a legbiztosabban Tisza István grófot. Ezt a levelet Sztaniikovszkyék lefényképezték és mikor Tisza István gróf megöletése után Károlyi Mihály visszakérte az eredeti levelet, a gyilkosok az eredeti irat reprodukciójával zsarolták folytonosan a grófot.­­ Az ekként szerzett pénzösszegeken Sztany­kovszky Tibor azután fejedelmileg költekezett. Egy ízben hat vagyon nyersselymet zsaroltak ki Károlyi gróftól, ebből három vagyont ki­csempésztek Jugoszláviába, három vagyont pedig idehaza értékesítettek. Az így szerzett óriási összegekből azután Szlanykovszkyékon kívül több más forradalmi politikus is részese­dett. Vargayné akkor hallotta ezeknek a poli­tikusoknak a neveit is, de ma már csak Böhm Vilmos akkori hadügyi államtitkár nevére em­lékszik határozottan. Sztanykovszky hatszobás lakást rendezett be magának és a diktatúra alatt végre felesé­­gül vette Rothmüller Olgát, miután a kommü­n jóvoltából könnyűszerrel elválthatott első fele­ségétől.­­ Vargayné vallomást tesz A diktatúra bukása után, mikor Tisza gróf gyilkosainak nyomozása megkezdődött, Vargayné házsártos lakóitól való félelmében nem mert mindjárt a rendőrségen jelentkezni tanúvallomás céljából. Később azonban attól tartva, hogy hallgatása miatt kellemetlenségei lehetnek, jelentkezett Szubián Dezső dr. rendőrkapitánynál, aki részletesen jegyző­könyvbe foglalta vallomását. Vargayné vallo­mása egyike volt a legfontosabb és a legered­­ményesebb tanúvallomásoknak, ezért a rend-­­őrség és az államügyészség ezt a vallomást hét­, pecsét alatt őrizte. Nem is szivárgott ki abból­ semmi mindezideiig a nyilvánosság elé. Vargayné vallomása alapján Szubián rendőrkapitány beidézte kihallgatásra Roth­­mülleréket is, akik ekként értesültek arról, hogy háziasszonyuk Sztanykovszky ellen ter­helő tanúvallomást tett. Ettől a naptól kezdve Vargayné csak elviselhetetlenné vált az élete, Rothmüllerék állandóan fenyegették, szidal­mazták, gyötörték. Rothmüllerné e szavakkal támadt rá egy ízben: — Hogy merte maga Károlyi nevét a szájába venni! Csak szabaduljon ki Tibor, összekötözve viszik majd magát börtönbe és darabokra vágják! A durva szidalmak és az egész család fe­nyegető magatartása elől kénytelen volt az IUTHi­vyis gyenge idegzetű Vargayné elmene­külni lakásából Már­ hetek óta nem otthon, hanem nővérének Rákóczi­ úti lakásában lakik. Kovács vizsgálóbírónál Vargayné vallomástétel céljából megjelent annak idején Kovács Lajos vizsgálóbírónál is, aki rendkívül nagy fontosságot tulajdonított vallomásának és Vargaynét azután, is több ízben kihallgatta. Az udvari halász (Emlékeimből.) Irtai DERÉK­ ANTAL A magyar színészet történetéből hiányza­nak azok a jellemző részletek, amelyek a régi magyar színészeket, a vándor komédiásoknak gúnyolt úttörőket megfelelő világításban mu­tathatnák be, így például sehol sem találjuk nyomát annak, hogy ezek a sok nélkülözéssel, nyomorúsággal és koplalással küzdő színészek minden módot és alkalmat felhasználtak arra, hogy sovány jövedelmüket — minden szabad idejük feláldozásával — gyarapíthassák és ezzel szerény megélhetésüket némileg bizto­sítsák. A nők legtöbbnyire paplanokat, ágy­takarókat, párnabetéteket és ízléses mintájú csipkéket horgoltak, tucatszámra kötötték a harisnyákat, vagy viaszból művirágokat, feszü­leteket, szentelt víztartókat és különböző cse­csebecséket készítettek, amelyeket potom áron, a közönség körében eladogatta, vagy az értékesebb tárgyakat kilutrizták. A kilutrizás művelete úgy történt, hogy a­mikor kilenc­ven számot, vagy keresztnevet tartalmazó gyűjtőív megtelt, a színl­apon hirdették, hogy a sorshúzás melyik napon, melyik előadás keretében történik. A sorshúzásra rendesen a szolga­bíró, jegyző, vagy palikárus kis leányát kérték fel, aki fehér ruhácskába öltözve, az előadás végén megjelent a színpadon és három bizalmi férfi ellenőrzése mellett kihúzta a nyerőszámot vagy ifiks a bolggói nyerő, a közönség zajos tapsai mellett átvette az irigyelt nyereményt. Az ügyesebb nők selyem- és gyöngy hím­zéssel foglalkoztak. Fekete bársonyra színes selymekkel örökítették meg a magyar törté­nelem jeles alakjait: Hunyadi Lászlót, Mátyás királyt, Rákóczit, Zrínyit és Kossuth­ Lajost, akinek képei különösen a hatvanas évek ide­jén rendkívül kapósak voltak. A négyszegletű hímzett bársonyból kapric-párnákat készítet­tek és ezeket szintén részben házalás, részben pedig lutrizás útján­­értékesítették. Voltak olyan asszonyok is, akik saját kosztjukat az­zal biztosították, hogy a nőtelen kollégáiknak szerény árban reggelit és ebédet adtak. A reg­geli ára zsemlyével vagy kiflivel együtt soha­sem haladta meg a 10 krajcárt, az ebéd ren­des ára pedig 25—30 krajcár volt. (Ma a pin­cér urak lekicsinyelve néznének rajtunk végig, ha csak 30 krajcár borravalót merészelnénk adni.) A színésznők kézimunkájukkal nemcsak toalett-szükségletüket­­fedezték, de sokan tisz­tességes összegeket is meg tudtak belőle taka­rítani. A két Giyörffy-üő­vér, Ida és Janka mű­vészi készséggel hímezett bársonypárnák jöve­delméből Nagyenyeden csinos kis házikót szer­zett, ahol most megérdemelt nyugalomban töltik öregségük napjait. Buday Józsefné, a legelső magyar szintigazgatónő pedig finom ízléssel készített viasz­tárgyaival annyi pénzt szerzett, hogy akárhányszor ezzel mozdította ki társulatát egyik városból a másikba, Bern­jén Ferenc színigazgató neje, Bernjén Mari, a Nemzeti Színház művésznőjének anyja pedig gyaikbra kisegítette férjét a, dsceVM! azokkal az összegekkel, amelyeket szorgalmas csipke- és harisnyakötéssel keresett. A férfiak egyik része festészettel foglalko­zott és a színlapokon ajánlotta fel művésze­tét a nagyérdemű közönség szolgálatára. El­vállaltak portré-festést olajban, vagy fény­­képnagyítást, kréta- és ceruzarajzban, olcsó díjazás, mellett. Ezenkívül történeti és tájké­peket festettek, amelyeket eladogattak, vagy — a már említett­ módon ~~ kilutrizták. A leg­jelesebb portré-festők: Kocsi Lajos, a kacsb­a­­kezű Hegedűs Ferenc, Kocsis István, Váry János, Jávorffy Károly és Dayka Antal vol­tak. Vidéki színész korában Géczy István, az ismert népszínműíró is értékesítette festmé­nyeit, Gabányi Árpád és Hatvani Ede kitűnő rajzait és karakter­fejeit m­ég most is ott lát­hatjuk a nagyobb vidéki színpadok kulisszái­nak hátulsó vásznán. Kassai Vidor, a régi Népszínház népszerű komikusának is igen sok saját festményű sikerült képe van, amelyeket gondosan őriz váci magányában. Legszenvedélyesebben és legeredménye­sebben azonban a halászat sportját űzték a régi vidéki színészek, mert erre megélhetésük szempontjából leginkább rá voltak utalva. Kom hajnaltól a tízórai próba idejéig bámula­tos türelemmel üldögélték a víz partján és szerencsés zsákmányukat saját szükségleteik kielégítése után, vagy kollégáiknak engedték át, vagy az értékesebb halakat a közönségnek adták el. A leghíresebb halászok közé tartoz­tak: Balogh Alves, Nisk­y György, Szuper Ká­roly, Szilágyi Béla, Várady Jóska (aki egy­­szersmint kitűnő vadász is volt) az öreg Bács­i Károly, T­ordai Károly, Pisztál­yi János. 3

Next