Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-20 / 184. szám
Budapest, 1919. szombat, december 20. MAGYARORSZÁG Rágalmazási perek a Tisza-gyilkosság miatt Károlyi Imre és a főkapitány — Vargayné vallomása Károlyi Mihály és Sztanykovszky ellen — Indítvány Horvát-Sanovics vizsgálati fogságáról Budapest, december 19. ( Magyarország tudósítójától) A Tiszagyilkosság ügyében folytatott rendőri nyomozás kapcsán Károlyi Imre gróf és Mattyasov ■szicy főkapitány között hetek óta tart a nyilvános levélváltás, melyet a főkapitánynak sikerült személyes élű támadásaival leterelni a helyes irányból. Károlyi gróf objektív vádpontjaira a főkapitány személyeskedő és az ügy érdeméhez nem tartozó kijelentésekkel válaszolt, mig végül a tiszta igazság érdekében megindult vita a főkapitány részéről a haragos és ingerült személyeskedés útvesztőjébe került. Károlyi Imre gróf tegnap délután a főkapitány legutóbbi levelére azt a választ küldte, hogy nem hajlandó a főkapitány kürtöléseire reflektálni, ami pedig a főkapitánynak azt a kijelentését illeti, hogy Tisza István gróf a rokoni kötelék dacára sem érintkezett unokaöccsével, Károlyi Imre gróf kijelenti, hogy a főkapitány arcátlanul hazudott. A főkapitány még az est folyamán azt válaszolta erre a levélre, hogy a bíróság fogja eldönteni, hogy ki hazudott. Ez a kijelentés végre helyes irányba tereli a botránnyá dagadt ügyet, mert csak a pártatlan magyar bíróság tud teljes világosságot teremteni abban a zűrzavarban, amit a főkapitány idézett fel a Tisza-gyilkosság nyomozása körül. Mert a bíróságot sohasem vezetik személyes szempontok, amelyeket a főkapitány nagyon is félreismerhetetlen irt vitt bele a Károlyi gróf részéről teles tárgyilagossággal megindított komoly vitába. Újabb rágalmazásakor a Tisza-gyilkosság' fi ■ miatt A Tisza-ügy rendőrségi nyomozása során egy másik érdekes rágalmazási per is támadt, amelyet ma tárgyalt a büntető járásinróság. Ennek az ügynek a részletei a következők : özvegy Vargay Ferenc dr.-nénak az Akácfa utca 54. számú házban már évek óta hatszobás lakása van. Az özvegyasszony, hogy megtarthassa magának a nagy lakást, kénytelen volt a hat szoba közül négyet albérletbe adni. így került hozzá albérletbe 1918. május elsején a Stothmüler-család, mely a házaspárból és Olga nevű leányukból állott. Rothmüllerék, hogy hozzájussanak a konyhához és a cselédszobához is, vállalkoztak a lakás takarítására. Vargayné megengedte Rothmülleréknek, hogy vendégeiket a szalonban fogadhassák. Gyakran fordult meg ennek következtében az özvegyasszony szalonjában 1918. májusától kezdve Sztanykovszky Tibor zászlós, aki kitartóan udvarolt Rothmüller Olgának. A leány azonban inkább vonzódott egy Horvát Sándor nevű ügynökhöz, akit szívesebben választott volna férjéül. Az októberi forradalom után Sztanykovszky Tibor hirtelen gazdag ember lett, Rothmüller Olgát elhalmozta értékesnél értékesebb ajándékokkal, vagyontörő ruhákkal. Most már Itottmüllerné is amellett foglalt állást, hogy leánya Sztanykovszkyhoz menjen feleségül. Maga Sztanykovszky egyre jobban sürgette a házasságot, mert nagyon féltékeny volt Horvát Sándorra. Rothmüller Olga azonban csak Morvathoz akart feleségül menni és özvegy Vargayné többször hallotta, amint a leány szemrehányókig mondta Sztanykovszkynak: — Ha már nem zsarolhatja Károlyit, miből fog élni? Hiszen dolgozni nem tud! Azonfelül a leány gyakran panaszkodott Vargaynénak, hogy nem akar gyilkoshoz feleségül menni. A leány panaszaiból azután Vargájáé megtudta, hogy Sztanykovszky is részt vett Tisza István gróf meggyilkolásában. Sztanykovszky egy forradalmi albumban meg is mutatta az abban közölt fényképeit, hogy kiknek volt szerepe a gitilkusság végrehajtásában. Sztanykovszky •Azt iselmondta ipenyaszonyának, hogy állitólag. Jívvólgy,. MP$!L gróftól ] kaptak egy levelet, melyben a gróf megírta volna, hol és mikor találhatják a legbiztosabban Tisza István grófot. Ezt a levelet Sztaniikovszkyék lefényképezték és mikor Tisza István gróf megöletése után Károlyi Mihály visszakérte az eredeti levelet, a gyilkosok az eredeti irat reprodukciójával zsarolták folytonosan a grófot. Az ekként szerzett pénzösszegeken Sztanykovszky Tibor azután fejedelmileg költekezett. Egy ízben hat vagyon nyersselymet zsaroltak ki Károlyi gróftól, ebből három vagyont kicsempésztek Jugoszláviába, három vagyont pedig idehaza értékesítettek. Az így szerzett óriási összegekből azután Szlanykovszkyékon kívül több más forradalmi politikus is részesedett. Vargayné akkor hallotta ezeknek a politikusoknak a neveit is, de ma már csak Böhm Vilmos akkori hadügyi államtitkár nevére emlékszik határozottan. Sztanykovszky hatszobás lakást rendezett be magának és a diktatúra alatt végre feleségül vette Rothmüller Olgát, miután a kommün jóvoltából könnyűszerrel elválthatott első feleségétől. Vargayné vallomást tesz A diktatúra bukása után, mikor Tisza gróf gyilkosainak nyomozása megkezdődött, Vargayné házsártos lakóitól való félelmében nem mert mindjárt a rendőrségen jelentkezni tanúvallomás céljából. Később azonban attól tartva, hogy hallgatása miatt kellemetlenségei lehetnek, jelentkezett Szubián Dezső dr. rendőrkapitánynál, aki részletesen jegyzőkönyvbe foglalta vallomását. Vargayné vallomása egyike volt a legfontosabb és a legeredményesebb tanúvallomásoknak, ezért a rend-őrség és az államügyészség ezt a vallomást hét, pecsét alatt őrizte. Nem is szivárgott ki abból semmi mindezideiig a nyilvánosság elé. Vargayné vallomása alapján Szubián rendőrkapitány beidézte kihallgatásra Rothmülleréket is, akik ekként értesültek arról, hogy háziasszonyuk Sztanykovszky ellen terhelő tanúvallomást tett. Ettől a naptól kezdve Vargayné csak elviselhetetlenné vált az élete, Rothmüllerék állandóan fenyegették, szidalmazták, gyötörték. Rothmüllerné e szavakkal támadt rá egy ízben: — Hogy merte maga Károlyi nevét a szájába venni! Csak szabaduljon ki Tibor, összekötözve viszik majd magát börtönbe és darabokra vágják! A durva szidalmak és az egész család fenyegető magatartása elől kénytelen volt az IUTHivyis gyenge idegzetű Vargayné elmenekülni lakásából Már hetek óta nem otthon, hanem nővérének Rákóczi úti lakásában lakik. Kovács vizsgálóbírónál Vargayné vallomástétel céljából megjelent annak idején Kovács Lajos vizsgálóbírónál is, aki rendkívül nagy fontosságot tulajdonított vallomásának és Vargaynét azután, is több ízben kihallgatta. Az udvari halász (Emlékeimből.) Irtai DERÉK ANTAL A magyar színészet történetéből hiányzanak azok a jellemző részletek, amelyek a régi magyar színészeket, a vándor komédiásoknak gúnyolt úttörőket megfelelő világításban mutathatnák be, így például sehol sem találjuk nyomát annak, hogy ezek a sok nélkülözéssel, nyomorúsággal és koplalással küzdő színészek minden módot és alkalmat felhasználtak arra, hogy sovány jövedelmüket — minden szabad idejük feláldozásával — gyarapíthassák és ezzel szerény megélhetésüket némileg biztosítsák. A nők legtöbbnyire paplanokat, ágytakarókat, párnabetéteket és ízléses mintájú csipkéket horgoltak, tucatszámra kötötték a harisnyákat, vagy viaszból művirágokat, feszületeket, szentelt víztartókat és különböző csecsebecséket készítettek, amelyeket potom áron, a közönség körében eladogatta, vagy az értékesebb tárgyakat kilutrizták. A kilutrizás művelete úgy történt, hogy amikor kilencven számot, vagy keresztnevet tartalmazó gyűjtőív megtelt, a színlapon hirdették, hogy a sorshúzás melyik napon, melyik előadás keretében történik. A sorshúzásra rendesen a szolgabíró, jegyző, vagy palikárus kis leányát kérték fel, aki fehér ruhácskába öltözve, az előadás végén megjelent a színpadon és három bizalmi férfi ellenőrzése mellett kihúzta a nyerőszámot vagy ifiks a bolggói nyerő, a közönség zajos tapsai mellett átvette az irigyelt nyereményt. Az ügyesebb nők selyem- és gyöngy hímzéssel foglalkoztak. Fekete bársonyra színes selymekkel örökítették meg a magyar történelem jeles alakjait: Hunyadi Lászlót, Mátyás királyt, Rákóczit, Zrínyit és Kossuth Lajost, akinek képei különösen a hatvanas évek idején rendkívül kapósak voltak. A négyszegletű hímzett bársonyból kapric-párnákat készítettek és ezeket szintén részben házalás, részben pedig lutrizás útjánértékesítették. Voltak olyan asszonyok is, akik saját kosztjukat azzal biztosították, hogy a nőtelen kollégáiknak szerény árban reggelit és ebédet adtak. A reggeli ára zsemlyével vagy kiflivel együtt sohasem haladta meg a 10 krajcárt, az ebéd rendes ára pedig 25—30 krajcár volt. (Ma a pincér urak lekicsinyelve néznének rajtunk végig, ha csak 30 krajcár borravalót merészelnénk adni.) A színésznők kézimunkájukkal nemcsak toalett-szükségletüketfedezték, de sokan tisztességes összegeket is meg tudtak belőle takarítani. A két Giyörffy-üővér, Ida és Janka művészi készséggel hímezett bársonypárnák jövedelméből Nagyenyeden csinos kis házikót szerzett, ahol most megérdemelt nyugalomban töltik öregségük napjait. Buday Józsefné, a legelső magyar szintigazgatónő pedig finom ízléssel készített viasztárgyaival annyi pénzt szerzett, hogy akárhányszor ezzel mozdította ki társulatát egyik városból a másikba, Bernjén Ferenc színigazgató neje, Bernjén Mari, a Nemzeti Színház művésznőjének anyja pedig gyaikbra kisegítette férjét a, dsceVM! azokkal az összegekkel, amelyeket szorgalmas csipke- és harisnyakötéssel keresett. A férfiak egyik része festészettel foglalkozott és a színlapokon ajánlotta fel művészetét a nagyérdemű közönség szolgálatára. Elvállaltak portré-festést olajban, vagy fényképnagyítást, kréta- és ceruzarajzban, olcsó díjazás, mellett. Ezenkívül történeti és tájképeket festettek, amelyeket eladogattak, vagy — a már említett módon ~~ kilutrizták. A legjelesebb portré-festők: Kocsi Lajos, a kacsbakezű Hegedűs Ferenc, Kocsis István, Váry János, Jávorffy Károly és Dayka Antal voltak. Vidéki színész korában Géczy István, az ismert népszínműíró is értékesítette festményeit, Gabányi Árpád és Hatvani Ede kitűnő rajzait és karakterfejeit még most is ott láthatjuk a nagyobb vidéki színpadok kulisszáinak hátulsó vásznán. Kassai Vidor, a régi Népszínház népszerű komikusának is igen sok saját festményű sikerült képe van, amelyeket gondosan őriz váci magányában. Legszenvedélyesebben és legeredményesebben azonban a halászat sportját űzték a régi vidéki színészek, mert erre megélhetésük szempontjából leginkább rá voltak utalva. Kom hajnaltól a tízórai próba idejéig bámulatos türelemmel üldögélték a víz partján és szerencsés zsákmányukat saját szükségleteik kielégítése után, vagy kollégáiknak engedték át, vagy az értékesebb halakat a közönségnek adták el. A leghíresebb halászok közé tartoztak: Balogh Alves, Nisky György, Szuper Károly, Szilágyi Béla, Várady Jóska (aki egyszersmint kitűnő vadász is volt) az öreg Bácsi Károly, Tordai Károly, Pisztályi János. 3