Magyarország, 1920. május (27. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

BUDAPEST, 1920 MÁJUS 25. VASÁRNAP XXVII. ÉVFOLYAM 123. SZÁM A tandogkpiacon Kievben kontra van és Asquith arról beszél Londalffian, miiképp lehetne Közép* és Keleteu­ropa hajmeresztő gazdasági és egészségügyi állapotain változtatni. Szó sincs róla, előnyösebb a kolera ellen be­­szélni, mint abba belehalni, de az antant* nak hány politikusa van, aki lelkiismereti kötelességét csak annyira is teljesíti, mint az angol ellenzék vezére, akinek legalább eszébe jut a más nyomorúsága. Ausztria éhínségéről is szól Asquith és — közvet­­lenül a békekonferencia kapuzárása előtt — „Magyarországnak képtelen módon megállapított új határairól*'. Nincsenek illúzióink. A legbecsülete* sebb szó is csak szó marad. Asquith be*­széde nem fogja a történelmi határok ter* mészetes és igazságos vonaláig kiterjesz* teni a mai Magyarország uralmát, nem produkál egyetlen tál lencsével sem többet a bécsi népkonyhákon és egyetlen lélek­­számmal sem apasztja a kievi kórházak halálozási statisztikáját. Ma még nem. De a kimondott szó idővel belefúrja magát a mások lelkiismeretébe, ott tovább dolgozik és megváltoztatja nagy tömegek gondol­­kozását is. Amit pedig sokan gondolnak, az hatalom és így válik mégis a kimondott szó erővé és valósággá. Számunkra felmérhetetlenül fontos, hogy egy londoni népgyűlésen felhangzott a Hungária Irredenta jajszava. Mintha csak Asquith egyenesen Kossuth Lajos után kért volna szót a londoni piacon, hogy az angol közvélemény szemléletét rá* irányítsa a szerencsétlen Magyarország sebeire. Ne becsüljük ezt túl, de ne is be* csüljük ezt le. A „nagy öreg ember**, Gladstone, akinek szabadelvű hagyomá* nyait a tanítvány rajongó hűségével kö* veti az angol ellenzék vezére, ugyancsak meetingeken hirdette először a „bulgarian attrocioties** miatt érzett fölháborodását, jajgatott — egy európai kulturember el* keseredésével — az örmény mészárlások és a macedóniai gyalázatosságok miatt. Ezeken a népgyűléseken született meg a bolgár függetlenség és kapott halálos csa­­pást az emberiességgel és a műveltséggel gyötrelmes ellentétbe jutott régi ozmán uralom. Az angol nem érzelmes nép. Világot kormányzó géniusza, mint egykoron a régi római birodalomé, a józanságból táplálko­­zik, abból a józanságból, amely jelenti egy­­úttal a jogot és a tisztességet is. Nincs kártkozóbb ostobaság az erőszaknál és a jogtalanságnál. Ha az angol közvéle­­ménynek egy olyan reprezentatív szelleme, mint Asquith, megütközik a békeművön, az erőszakosságnak és a jogtalanságnak azon az uralmán, amelybe a békeszerződés Magyarország szomszédait belehelyezte, akkor ez a békepapiros nem lehet sokáig érvényes. Ellenkezik a józansággal, amely a tisztesség törvénye is, hiszen a józan* ság követeli többek közt, hogy minden dolgozó ember ehessék, ruházkodhassék, lakhassák, családját táplálhassa. A józan* ság követeli, hogy minden nemzet termé­­szetes határain belül lakhassák, tulajdon fiai által és tulajdon anyanyelvén kormá* nyoztassék. Az elnyomás és az elszegényi* tés politikája nem utolsó sorban azért go* noszság, mert ostobaság. Ami ostoba, az pedig elmúlik okvetlenül. Az ostobaság egy öngyilkos betegség, amely megöli azt,­­ aki azt gyakorolja. Olyan szerződés, amely l ír Budapest, május 22. RA Magyarország tudósítójától.) A Tiszán­túl Lib­aroközönségét pünkösd vasárnapján és helyim újból nagy számban keresik fel mi­niszterek és politikusok. A minisztériumokban ez alatt az idő alatt komoly munka folyik. A legsürgősebb tenni­valók, a közelgő aratásra való tekintettel, a földmivelésügyi és a közélelmezési miniszté­riumokban vannak, de szorgos és messzemenő munkát végez a külügyminiszérium is. A pénz­ügy­miniszériumban új adóreformok dolgában folynak az előkészítő munkálatok, míg a többi minisztériumban a legsürgősebb reszortmun­kák elintézésével foglalkoznak. Minisztertanács a jövő héten kedden lesz. Békejegyzékünket — mint már jeleztük — tegnap nyújtották át Párisban. A magyar válság némiképen új helyzetet teremtett. Ezzel és jövő helyzetünkkel kapcsolatosan illetékes helyről a következő nagyfontosságú informá­ciókat kaptuk: — A barké aláírásának kérdése voltaképpen külpolitikai konstellációkból folyik. Meditálnunk arról ma sem nem célszerű, sem nem tanácsos. Számos kedvező jelenségről azonban beszél­hetünk, ami békedelegációnk működésének ered­ménye. Munkájuk megteremtette annak az alap­­feltételét, ami minden jónak és minden kedvezőnek a kiindulópontja lehet.. .- a mi igazunk melletti hangulatot. Anglia, Amerika, Olaszország közvéleményére nem kell utalnunk. Ezekben az államokban még a háború alatt is a magyarokkal szemben nem volt ellenséges hangu­lat soha. Inkább sajnáltak bennünket, hogy a né­met politika járomszalagjába kerültünk. A tulaj­donképpeni ellenséges hangulatot Franciaországban Francia politikáiban nyertek; fá­­i riaszt és segítséget a cseh és román államférfiak­­ akkor, amidőn a belgrádi megállapodást felrúgat­­ták, a demaikácionális vonalakat mindig beljebb és beljebb, az ország szíve fele, színmagyar vidékekre tolták ki. A francia közvélemény roppant lelkesülő és , nem alapos. Most azonban belátására jöttek annak, hogy­­­­ az, amiben hittek és bíztak, nem egyéb fikciónál, amelynek reális alapja nincs. Már cikkek jelennek meg rólunk és mel­lettünk. Ezt a pszichológiai­ momentumot kell kihasznál* kiszolgáltat népeket és társadalmakat az elnyomatásnak, városokat a pusztulásnak, embereket a nyomornak, tömegeket az in* ségnek és a betegségnek — szélütött gon* dolat, erkölcstelen karrikatúra, ami önma* gától hanyatlik és megsemmisül. Az élet megújuló örökkévalósága legyőzi a halál fekete örökkévalóságát, a szabadság és az értelem a szolgaságot és az értelmetlensé­­get, amelynek torz remekművét már má­­sodik esztendeje gyúrják és toldozzák a világ hatalmasai, nunk, lojális és becsületes munkával, amely nem­csak megteremti számunkra történelmi határainkat,­ de amelyben egyéni kvalitásaink is érényre fog­nak jutni. Olyan politikát kell csinálnunk, hogy annak révén barátokat szerezzünk.­­ Ebből a perspektívából nézve és ítélve meg a dolgokat, az legyen az ország minden lako­­sának a gondolata, hogy ne legyen jobb hazafi Apponyi Albert gróf­­nál és ne tartsa magát senki külpolitikai részletek jobb ismerőjének, mint Teleki és Bethlen grófok. Ezeknek a bizalma és reménykedése abban a tény­ben rejlik, amelyet a békeszerződés úgynevezett reparációs része zárt kapuként nyit számunkra, laza fogalmazása révén nemcsak gazdasági, hanem határkérdések megbolygatásánál is. Tudni kell, hogy a békeszerződés nem definitívum addig, amíg azt a nemzegyű­lés nem ratifikálja, addig pedig még hónapok is eltelhetnek. Az örvendő utódálla­mok számára ez állandó veszedelmet jelent, mert ratifikálás előtt a nagyhatalmak még mindig nem mondták ki az utolsó szót. Ha addigra olyan belső konszolidációt és a regenerálásnak olyan bizonyíté­kát tudjuk produkálni, mint amelyet megkívánunk és várunk, úgy ennek gyümölcse nem marad el. Históriai bizonyosság, hogy minden így fog be­következni, ha a magyarságban lesz belátás és böl­­cseség. . A politika eseményeihez tartozik az az értesülésünk is, hogy a kormány a fővárosi választókerületek rendezéséről szóló törvény-­­­javaslat bizonyos mérvű módosításától nem zárkózik el, de erre csak röviddel a törvény­javaslat megszavazása előtt kerülhet a sor. A keresztény pártban ilyen módosításról hivata­losan egyelőre nem volt szó, de ezek a törek­vések feltétlenül láthatók és észrevehetők a pártban belül 1/6. / Asquith ,,Magyarország képtelen határairól“ / Bécs, május 22. (A[MJ]kr"m­agánjelentése.) A „Neues Wie­ner Journalénak jelentik Londonból: Asquith tegnap a Central Hallban beszédet mondott egy gyűlésen, amelyet abból a célból hívtak össze, hogy propagandát, csináljon a békeszerződések­nek Európa újjáépítése érdekében való reví­­ziója mellett. Beszédében rámutatott azokra a­­ hajmeresztő gazdasági és egészségügyi állapo- Pün­­ösdi kortes­kedés a­­Tiszántúl — Új adóreformok / Módosítják a fővárosi törvényjavaslatot Egyes szám­ára­­ korona !

Next