Magyarország, 1921. április (28. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-12 / 77. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 ÁPRILIS 12. KEDD XXVIII. ÉVFOLYAM 77. SZÁM Elég volt­­ó válságból Válság követ válságot, aminek meg­­van a maga magyarázata, mert hiszen a kormányzást vállaló pártokat felfogásbeli különbségek áthidalhatatlan óceánja vál­­­aszt­ja el egymástól. Mégis azt mondjuk, hogy erre a válságra nem volt szükség és hogy éppen ezért hamar véget is kell en­­nek vetni. Nem élünk normális időket, ez a nemzetgyűlés nem országgyűlés, hol a kormányzásnak egész korszakra kiterjedő iránya és programja szabja meg a politika határait. Ez csak nemzetgyűlés, amely egy meglehetősen szűkre szabott program megvalósítására vállalkozott. Ezt a pro­­gram­ot a legellentétesebb felfogású pártok is megvalósíthatják, sőt meg is kell valós­­ítaniuk, éppen mert ezt vállalták és éppen, mert e kötött marsruta lehetővé teszi, hogy a legellentétesebb felfogású politikusok és csoportok is­­együtt­működ­­hessenek mindaddig, amíg e célok meg nem valósulnak, amikor is a nemzetgyű­­lés misszióját befejezte és átadhatja a helyét már egy országgyűlésnek, ahol szabadabban alakulhat ki az elvek harca és a közös meggyőződésünknek többségi vagy kisebbségi pártba való tömörülése. Bármennyire érthető is tehát, hogy ez a válság kitört minden különösebb ok nélkül, éppen úgy követelhetjük, hogy si­­muljon is el. A látszólagos ellentétek, a mesterségesen kiélezett differenciák köny­­nyen elsimíthatók és azok, akik eddig sem vallottak egy felfogást, ■s csupán egy egységes feladat megvalósítására vál* lalkoztak, — végezzék dolgukat, fejezzék be missziójukat,, válságosdik, pártharcok, személyi gyűlölködések, az egyéni érvéé­nyesülé­s és a túlzott politikai érzékeny* ség állandó knkitörései nélkül. Nem tud* juk, mi az akadálya annak, hogy helyre­­álljon a politikai nyugalom, hogy válság­­mentes kormányzás legyen, de ha van oka, tessék azt eltávolítani, ha egyes sze* mély vagy­ személyek az akadályai, tes­­sék azokat lekapcsolni. Itt nem lehet helye személyi érzékenységnek, ez nem alkalom az érvényesülésre, még kevésbé a politikai viták elmérgesedésére, az elvek harcára. A célt kitűzték, a feladatot meg* szabták, még az elvégzendő munkák sor­­rendjét is megállapították. Szenvtelenül, lehiggadtan, meggyőződések és elvi állás*­pontok kikapcsolásával kell ezt a munkát elvégezni minél gyorsabban, minél alapo­­sabbam, minél simábban és így minél jobban is. Az ország unja a válságokat. A kö­­zönséget nem érdeklik ezek a kicsinyes csatározások. Azt akarja mindenki, hogy a kormány dolgozzon. Végezze el első­­sorban a pénzügyi talpraállás, gazdasági konszolidáció előkészítő munkáit, hozza tető alá a Hegedűs Lóránt javaslatait és nyugodt tárgyalásaival segítse őt koncep­ ciója megvalósításában, amelynek minden izgalom, a szenvedélyek minden kirobba­­nása éppen úgy árt, mint a nehéz beteg* nek egy köhögésroham, a láz, sőt akár már a legkisebb nátha is. Végezzék el a közigazgatás reformját, csinálják meg a választójogot, biztosítsák a sajtószabad­­ságot, alkossák meg a szükséges alkot­­mányjogi törvényeket, amelyek függőben hagynak minden most el nem intézhető kérdést és hajtsák végre a földbirtokrefor­­mot. Ezt vállalták. Ezt el kell végezniük. Ezt el is végezhetik a kormányzópártok minden elvi ellenkezés ellenére is. Ezt megcsinálhatják izgalmak, differenciák ki­­élezése, indulatok tobzódása, válságok és összeütközések nélkül is. Budapest, április 11. (A Magyarország tudósítójától.) Egyes hétfői lapokban olyanféle hírek jelentek meg, mintha nagyatádi Szabó István nem kapott volna meghí­vást a kormányzóhoz és mintha megbomlott volna a Kisgazdapárt egysége, amelynek egyes tagjai — e hírek szerint — új pártba akarnának tömörülni, amelynek esetleg a vezére Rubinek Gyula lenne. E hírekkel szemben a Kisgazdapárt a vezető körei­ből a következő, feltétlenül hiteles értesülést nyer­tük: — Nem felel meg a valóságnak az, mintha nagyatádi Szabó Ispán nem kapott volna meghí­vást. Nagyatádi Szabó István változatlanul az ese­mények központjában áll ma is, bírja pártjának osztatlan bizalmát, de bírja bizalmát ama más té­nyezőknek is, amelyektől e válság elintézése függ. A helyzet szinte egyedül nagyatádi Szabó István körül kristályosodott ki, szinte egyedül az ő állás­­foglalása a döntő abban, hogy mely irányban tör­ténjen a megoldás. Állandó és közvetlen kapcsolat­ba áll mindazokkal, akik a válság sorsára befoly­nak és így sem nélküle,­­sem akarata ellenére nem történhetik semmi sem. Éppen igy valótlanság az, mintha új párt alakulna. A Kisgazdapárt teljesen egységes, semmiféle kí­sérlet a pártot megbontani nem tudta. A párt­­szakadás legfeljebb csak azoknak a kegyes óhaj­tása, akik mindig külön utakon jártak és mellék­­vágányokon akarták elérni személyi érvényesü­lésüket, amelyet egyenes úton elérni, tudták hogy nem lehet. Csak tájékozatlanságra vall az, hogy­ e lapok közül egyesek Szijj Bálintot állít­ják szembe nagyatádi Szabó Istvánnal, azt a Szijj Bálintot, aki nagyatádi Szabónak egyik legrégibb és legmegbízhatóbb híve, aki soha vezérével szem­be nem helyezkedett és így nem helyezkedett szem­be most sem. A helyzet tisztázódik. Minden valószínűség szerint már estére komoly megállapodások lesznek,­­amelyeknek eredményeként igen közeli a megol­dás. Tárgyalások állandóan folynak, s ezekből ed­dig körülbelül az alakult ki, hogy minden valószínűség szerint vagy Telesd marad meg miniszterelnöknek, bárha Tom­csányi Vilmos Pálról is szó volt s ez esetben ugyancsak minden valószínűség szerint, a kabinetben csak annyi vál­tozás történne, hogy Gaál Gaszton lenne az új belügyminiszter, Huszár Károly venné át a népjóléti miniszterséget Benárdtól, Mayer Jánost kineveznék közélelmezési miniszternek és amennyiben mégis Tomcsányi lenne a mi­niszterelnök, az esetben az igazságügyminisz­teri tárcát Bernolák Nándor, a külügyit pedig Teleki Pál gróf kapná. A kormányzó egyéb­ként ma Gaál Gasztont kihallgatáson fogadta. Teleki­­ ma egész napját tárgyalásokkal tölti. Délelőtt nagyatádi Szabó Istvánnal tárgyalt hosszasabban, később pedig felkereste Hegedűs Lóránt pénzügyminisztert, a délután folyamán pedig ■kfrrözténypárti politikusokkal és elsősorban gróf An­drássy Gyulával fog tanácskozni. A minisz­terelnök koalíciós alapon akarja megoldani a válságot, a kabinet kiegészítésével. A Kisgazda­­párton ugyan még mindig erős a hangulat, amely­ Teleki Pál miniszterelnök távozását szeretné, de tekintettel arra, hogy Bethlen István gróf a mai­ viszonyok között semmi körülmények közt sem akarja vállalni a miniszterelnökséget, hajlandók­­megállapodni egy konkrét munkaprogramban és beleegyezni abba, hogy Teleki maradjon továbbra is a miniszterelnök. A nehézséget inkább a keresz­ténypárt állásfoglalása okozza. Nevezetesen a kereszténypárt ■ változatlanul ragaszkodik Grátz Gusztáv további külügy­miniszterségéhez és nem akarja Gaál Gasztont belügyminiszternek semmi körülmények közt sem elfogadni. Az ellen is tilta­koznak, hogy a kom­ányelnök nyilatkozatot tegyen, ami voltakén megismétlése volna a Krencz-fél­e ja­vaslatnak. A Kisgazdapárt agrárdemokrata képvi­selői mint halljuk elállónak attól a szándékuktól, hogy Telekit mindenáron megbuktassák. Nagyatádi Szabó István a miniszterelnökkel folytatott megbeszélés után a Magyarország munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: — Nem szabad és nem is engedhetjük meg, hogy a helyzetet bárki is felborítsa. Evégből fel­tétlenül a koalíciós kormányzat mellett mara­dunk. Ilyen irányban tárgyal Teleki Pál gróf miniszterelnök a pártvezérekkel, ebben a minő­ségben voltam én most nála. Bethlen miniszter­elnöksége ez időszerint elháríthatatlan akadályok miatt nem jöhet szóba. Nekünk nem az a fontos, ki a miniszterelnök, vagy kik lesznek a miniszte­rek, a fontos, hogy minél előbb vége legyen a válságnak, mert ez a húzódás az ország gazda­sági erejét veszélyezteti és igy rövidesen, ha lehet még e héten ki kell lábalnunk ez áldatlan hely­zetből. Lehet, hogy ez sikerül Teleki miniszter­elnöknek, aki ebben az irányban tárgyal és meg­kísérli, hogy ennek a válságnak vég­et vessen. " Alkalmunk volt Teleki Pál gróf miniszterelnökkel beszélni, aki a következő nagy­ fontosságú nyilat­kozatot tette: — Mostanig itt volt nálam nagyatádi Szabó miniszter úr, akivel hosszasabban megbeszéltem a helyzetet. A helyzet az, amit mindig mondottam, hogy ez a válság tulajdonképpen nem sok okkal van felidézve és lényegileg ennek a válságnak személyi momentumai alig vannak. Én eredeti­­leg is kijelentettem, hogy erre a válságra nem volt ok és hogy az tulajdonképpen minimális jó­akarat mellett elsimul. Ez az ügyre nézve nagyon fontos. Jobb lett volna, ha egyáltalában nem lett volna válság, sajnos azonban­ ezen ma már nem lehet segíteni. Ha elkerültük volna, akkor politikailag és gazdaságilag nem jutottunk volna abba a helyzetbe, hogy politikai tőkénk lemor­zsolódott, most pedig gazdasági előnyeink le­mor­zsolódása fenyeget. Ami a válság további mene­tét illeti, most a pártvezérek fognak tanácskozni. Én szívesen venném, ha ők magaik között tár­gyalnának, azonban hajlandó vagyok a postás sze­repét betöltetni. Közvetíteni fogom a tárgyaláso­kat, de meg vagyok győződve -.arról is, hogy a pártok vezérei között és a közel­jövőben közös megbeszélés is lesz. Ezután megemlítettük a miniszterelnöknek, hogy a konfliktus tulajdonképpeni oka az, hogy állítólag a kormány ma is az 1920. I. t.-c. alapján járt el a király-kérdésben. Erre a miniszterelnök a következőket mondotta: — Ami a konfliktus magvát illeti, arra nézve azt mondhatom, hogy a kormány az 1920. évi I. t.-c. alapján áll, ezt mutatta a kormány első meg­nyilatkozása és elfogadásra ajánlotta a Hencz-féle határozati javaslatot, melynek megfogalmazásánál jelen voltam és amely világosan kijelenti, hogy a kormány ezen az a­lapon áll. Egyébként is a­­kor­mányt az 1920. 1. t.-c. alapján nevezték ki, mos­tani alkotmányos berendezkedésünk is ezen nyug­szik. A kormányzó urnái további kihallgatások Teleki és Tomcsányi a miniszterelnöki jelöltek Egységes a Kisgazdapárt — Gaál Gaszton belügy-, Teleki külügy-, huszár népjóléti, Bernolák igazságügyminiszter — Teleki és Nagy­atádi nyilatkozatai Egyes szám­ára 2 korona

Next