Magyarország, 1922. december (29. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

2 PÁRISIÉN GRILL A „BLAHA LUJZA-SZÍNHÁZ" ÉPÜLETÉBEN HOLNAP, PÉNTEKEN DECEMBER 1-ÉN A NAGYSZABÁSÚ ÚJ MŰSOR BEMUTATÓJA! ELŐADÁS KEZDETE 10­­* ÓRAKOR ­­­­ é Választott vagy kinevezett tisztviselők ? Szünet után Almássy László nyitja meg az ü­lést. Következik a közigazgatási és pénzügyi bizott­ság együttes jelentése Fáy Gyula indítványáról. Szilágyi­ Lajos: Mikor Fáy Gyula ezt az indítványt megtette, az ellenzék a legnagyobb felháborodással látta, hogy meglepetésszerűleg akarnak ilyen fontos javaslatot elintézni. Éppen tiltakoztak is az indítvány ellen. Az indítvány szövegében az van, hogy a választá­sokat a közigazgatási reform életbeléptetéséig ha­lasszák el. Most színvallásra akarja kényszeríteni a belügyminisztert. Kivel akarja a közigazgatási reformot letárgyaltatni, a nemzetgyűléssel, vagy —­ úgy, miként a vármegyei gyűlésen megszavazta — a két kamarából álló régi országgyűléssel? Olyan információi vannak, hogy a kormánypártban nincs biztosítva a felsőház korszerű reformjának terve. De nincs biztosítva a közigazgatási reform terve­zete sem. Ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy intéz­kedést kérjen a belügyminisztertől a Bihar vár­megyében történteket illetőleg. Nem akarta szülő­vármegyéjének ügyeit idehozni, de kénytelen vele. A viglepet­ésszerű­leg tapasztalta, hogy a belügymi­niszternek sokáig tudomása sem volt az ő följelen­téséről. Mikor aztán a belügyminiszter erről tudo­mást szerzett, nem tett egyebet, mint az alispántól megvonta a főispán­i megbízatást. Ő még akkor sem jött a nyilvá­nosság elé, hanem jövőlet írt a belügy­miniszternek, amelyben hangsúlyozta, hogy ha nem intézkedik, kénytelen lesz a nyilvánosság elé vinni az ügyet. Ennek dacára az alispán még ma is he­lyén van. A belügyminiszter­­ legutóbb egy közbe­szólójára idegesen válaszolt és ebből a kormányhoz közelálló Szózat azt jelentette, hogy ő­ (Szilágyi) tu­datosan valótlant mondott. Szokva van bizonyos sajtóorgánumok ilyen eljárásához. Drozdy Győző: Különösen a Nép és Szózat! Szilágyi Lajos most felszólít­ja a "belügyminisz­tert, intézkedjék a biharmegyei szégyenteljes álla­potokat illetően. A saját többsége kívánja ezt­ Bi­káéban,­ mert az ottani kormánypárt többsége ejtette el az alispánt. Rőthe,Estein Mór: Az ellen az eljárás ellen szólalok fel, ahogy Fáy Gyula a kétszakaszos javaslatot előterjesztette, valamely javaslat részletes tárgyalása­i során joguk van ugyan a képviselőknek módosításokat ajánlani, d­e szerintem csak olyan értelemben történhetnek ezek a kiegészítések vagy módosítások, ha az illető törvény keretébe tartoznak. Ez a javaslat azonban nincs benne a letárgyalt törvényjavaslatban. A törvényjavaslatban a vármegyei és­­városi tisztviselők státusrendezéséről van szó, a választásokról egy szó sincs be,igú?„. Ha a belügyminiszter Fáy Gyula kép­viselőtársával együtt azt kívánja, hogy ebben a törvényjavaslatban a részletes tárgyalásnál a vá­lasztásról­ is legyen szó, akkor ezt idejekorán kel­lett volna megmondania, hogy a nemzetgyűlésnek is hír az általános vita során módjában legyen ehez hozzászólónk Gaal Gaszton: Úgy vall! Tökéletesen igaza van! Rothenstein Mór: Az ellenzék felzúdulása követ­keztében a,­belügyminiszter hozzájárult ugyan ahoz, hogy az indítvány a bizottságok elé kerüljön s a pénzügyi és közigazgatási bizottság le is tárgyalta az indítványt, de nincs köszönet benne. Még m­esz­­szebb ment, mint Fáy Gyula akarta. A bizottság az új választásokat nem 1923 december 31-éig akarja kitolni, hanem a közigazgatási reform életbelépteté­séig. A reform már félév óta készül. Ki biztosít bennünket, hogy 1923-ban elkészül. Lehet, hogy 1923- ban ezt a javaslatot a belügyminiszter a nemzet­gyűlés elé hozza, de az.­.. • 1923-ban vagy 1921-ben tör­vény lesz-e belőle, az nagyon kétséges. Azt kívánja a belügyminiszter, hogy a választások­ csak a reform életbeléptetése után történjenek meg. De ha Ra­­kovszky Iván fogja csinálni a közigazgatás reform­ját, akkor tisztújtésok egyáltalában nem lesznek, mert jön a kinevezési rendszer, azokat fogják meg­tartani, akik kedves emberei a mostani kormány­­rendszernek. A javaslatot nem fogadom el, mert ha még bele is lehetne illeszteni a törvény kereteibe a választást a tisztviselőkre nézve, semmiesetre sem lehet az ügyet a törvényhatósági bizottság tagjai­nak választására is vonatkoztatni. Hogy jön ez a dolog ide? Miért van arra szükség, hogy a törvény­hatósági bizottsági választás 1923 végéig halasztást szenvedjen? A miniszter úr azt mondotta, hogy azért van erre szükség, mivel az 1914-es névjegyzék alapján már nem lehet választani. Ha a miniszter úr úgy gondolja, hogy a polgárságnak szélesebb vá­lasztójogot kíván adni, akkor ezen lehet és kell segíteni. Jöjjön a Ház elé egyszakaszos javaslattal, mely kimondja, hogy a legközelebbi választást széle­sebb választójog alapján, olyan alapon ejtik meg, ahogy a nemzetgyűlés létrejött. Mi ezzel meg vanunk elégedve. A miniszter eljárása azt sejteti, hogy a közigazgatás reformját ad graecas calendas elhalasztja, mert a reform keresztül­vitele­ 1923-ban igazán nincs biztosítva. Az a mód, melyen a javaslatot idehozták, veszedelmes prece­dens arra,, hogy puccsszerűen a­ nemzetgyűlést — nem akarom mondani, hogy megtévesszék —, de bi­zonytalanság elé állítják és az utolsó pillanatban keresztülhajszoljanak olyan javaslatokat, amelyek­ről a képviselők a javaslat általános tárgyalása al­kalmával egyáltalán nincsenek tájékoztatva. Karcorjsszay Ivász balügT/7nSvzisBt­ 2P t Egész röviden kívánok nyilatkozni az elhangzott felszólalásokra. Ismételten ki kell térnem arra a for­mára, amelyen a javaslat a Ház elé került. A nemzetgyűlés saját maga és tagjai jogát nyir­bálná meg, ha azt mondaná,­ hogy a képviselők­nek­ nincs joguk új szakaszt indítványozni. Meskó Zoltán: Megrendelésre teszik! Rakovszky Iván: Ha egy kormánypárti képvi­selő javaslatot tesz, akkor azt a kormány tagjai­nak be szokta mutatni. Egy ellenzéki képviselő fel­szólalása kapcsán merült fel a terv, hogy ezeket a kérdéseket­ ebben a javaslatban lehetne szabályozni. Én, aki véletlenül abban a helyzetben voltam, hogy ezeknek az intézkedéseknek az életbeléptetésére vo­natkozó törvény referense voltam a parlamenti tár­gyalás alkalmával, tisztában voltam azzal, hogy itt nincs szó egyébről, mint egy évi meghosszab­bításáról a helyzetnek. Ezt már a uralt nemzetgyűlésen is megvitatták. Ez nem más, mint egy fennálló tényleges álla­potnak hosszabb időre való kitolása. Ezért én nem láttam aggályosnak a javaslatot. Mihelyt azonban azt láttam, hogy az ellenzék puccs­­ként fogja fel a dolgot és azzal a kívánsággal lép föl, hogy ezeket a javaslatokat előbb megfontolás tárgyává kell tenni, készséggel hozzájárultam ehez. A bizottságban tényleg történt módosítás, amely­hez, miután lényegtelennek tartottam, én is hozzájá­rultam. Figyelmébe ajánlom azonban a tisztelt nem­zetgyűlésnek, hogy a módosítás sem,­ nem a kormány, sem nem a kormánypárt, részéről merült fel, hanem Friedrich István bizottsági tag úr tette meg a javas­latot, amelyet a bizottság elfogadott, tisztán prakti­kus szempontból, minden politikától mentesen. Ezután Szilágyi Lajosnak, a bihari kérdésben ve­lem szemben hangoztatott vádjaira szeretnék vála­szolni. A képviselő úr panasz tárgyává tette a bi­hari állapotokat, mire megígértem neki, hogy fog­lalkozni fogok a dologgal. Most utólag tudomásomra jutott, hogy írásbeli panasz is érkezett a belügymi­nisztériumba. A képviselő úr tudja, hogy hány ké­zen kell keresztülmennie egy aktának. Nem csodálható tehát, hogy az intézkedési nem megy olyan gyorsan. Megígérnem azonban, hogy­ komolyan fogok a dolog­gal foglalkozni. Azt mondottam, hogy főispáni vál­tozás van küszöbön, hogy a főispáni teendőkkel meg­bízott alispánt fel fogom menteni, várja meg, amíg az új főispán elfoglalja hivatalát. Ez már meg is történt, mihelyt az új főispántól meg fogom kapni a jelen­tést a panasz tárgyává tett ügyekre vonatkozólag, azonnal fogok intézkedni, a főispán azonban csak most foglalta el állását, nem volt még ideje tájékozódni. A képviselő úr engem ké­sedelemmel és az intézkedések lass­ú keresztülvitelé­vel vádolt. Én felelősséggel tartozom minden tet­­temér­t, kötelességem hivatalosan is megismerni a tényállást, nem vállalhatom, hogy forradalmi rend­szer módjára elébe kerüljek a panaszoknak és azokat rögtön elintézzem. Kérem egyébként a nemzetgyőz­tést, hogy a szakaszt a bizottság előterjesztett módo­sításával fogadja el. A Ház ezután a szakaszt az ellenzéki indítványok elvetésével a közigazgatási bizottság módosításával fogadja el. A 20. §-hoz Györki Imre szólal fel. Györki Imre: A közigazgatási bizottságok mun­kája pongyola, itt az utolsó pillanatban puccsszerű gyorstalpalás történik. A községi és törvényhatósági bizottságok választására vonatkozólag az 1915. évi VI. t.-c.-re hivatkoznak, pedig ez a törvénycikk már nincs is érvényben. Ezt a törvénycikket csak az idő­közben megüresedett mandátumok betöltésének mód­jára vonatkozólag hozták és csupán kisegítő rendel­kezés volt. A törvényben kifejezetten ki van mondva, hogy a törvényhatósági és községi választá­sokat az 1886. évi XXI. t.-c. 36. §-a alapján lehet megtartani. Ez az egyetlen törvény, amelyre hivat­kozni lehet ma. Az 1915. évi 6. t.-c.-re, mint jogalapra nem lehet hivatkozni. Ha már most tekintetbe vesz­­szük, hogy kiadták a Friedrich-féle rendelkezéseket is, akkor ma már nem lehet más jogalap a községi és törvényhatósági bizottsági választásokra, mint a Friedrich-féle intézkedés. Sajnos, hogy ma még mindig a régi törvényhatósági és községi bizottsá­gok működnek, dacára a háborúnak és a forradal­maknak. Módosítást ajánl a törvényhatósági és községi választások újból való elrendelésére a Friedrich­­féle rendelkezés alapján. Ugyancsak a XX. szakaszhoz szól Rassay Ká­roly, aki teljesen osztja az előtte szóló felfogását, a törvényben kifejezett és világos rendelkezések vannak, tiltakoznunk kell —­­úgymond — az ellen, hogy ehelyett a világos rendelkezések helyett ho­mályos intézkedéseket vegyenek fel. Be kell szögez­nünk a törvényes álláspontot és feleslegesnek tart erre vonatkozólag külön paragrafus felvételét. A belügyminiszter rendelje el új névjegyzék összeál­lítását és rendelje el mielőbb a törvényhatósági és községi választásokat. Horváth Zoltán: Menjen onnan a régi munka­párt. Hajós Kálmán: Nagyon fáj ez. Nem fog köny­­nyen menni. Szilágyi Lajos: Minthogy tagja voltam a régi Nagyatádi pártjának, melynek egyik programpontja volt a vármegyei választások megejtése, ettől az ál­láspontomtól ma sem térek el. Ismét csak azt kérdem a belügyminiszter úrtól, elismeri-e a nemzetgyűlés kompetenciáját a közigazgatási reform tekintetében, igen-e, vagy nem. Kiegészítő indítványt teszek.­­A belügyminiszter Ko­as Albert báró képviselő­vel beszélget, mire Szilágyi idegesen így szól: Nem folytatom tovább beszédem, ha nem hallgat ide a belügyminiszter úr. Nagy zaj. A belügy­miniszter befejezi beszélgetését Kaas Albert báró­m képviselővel.) Szilágyi Lajos (folytatja): A házszabályok alap­ján nincs ugyan jogom kérni ezt a belügyminiszter úrtól, de az a minimum, hogy legalább meghall­gassa a miniszter úr fejtegetéseinket oly ügyekben, mikor azonnal kell válaszolni és szavazni. Számítva arra, hogy a többség mégis el fogja fogadni a javas­latot, kiegészítő indítványt teszek, mely szerint a csonka vármegyéket vonják ki ez alól a rendelkezés alól. A javaslatot egyébként nem fogadom el. Szakács Andor: A 48-as kisgazda és polgári párt nevében . . . Felkiáltások jobbfelől: Ilyen is van. Meskó Zoltán: Mióta a régi kisgazdapárt meg­szűnt, igenis van. Jánossy Zoltán: Kérjetek bocsánatot érte, hogy vagytok! Szakács Andor: A párt nevében a javaslatot nem fogadja el. Régi felfogásukhoz híven követelik a vár­megyei választásokat. A régi, elavult vármegyék, melyek a nemzetgyűlést nem tartották kompetens­nek, felfrissítésre szorulnak. A nemzetgyűlés tekin­télyének érdekében mihamarább fel kell oszlatni a régi törvényhatóságokat és az új választásokat­­el kell rendelni. Rassay Károly:. Másfél évvel ezelőtt tapsoltak nekem, mikor ugyanezeket mondtam. Szakács Andor: Részt kell venni a megyéknek az ország demokratikus átalakításában. Nagymértékben m­egnyugtatólag hatnak a szegény néposztályra, ha bekerülnének a községi és vármegyei törvényhatósá­gokba. A javaslatot nem fogadja el. Töb­b szónok nem lévén, az elnök a vitát bezárja. Rakovszky Iván belügyminiszter az idő rövidségére való tekintettel csak röviden vá­laszol a felszólalásokra. Felolvassa az 1915. VI. tör­­vénycikk 2. szakaszát, mely szerint a vármegyei vá­lasztásokat az 1914. évi országgyűlési választói név­jegyzék alapján kell megejteni. Jánossy Zoltán: Hát az 1920. I. mit mondt Rakovszky Iván belügyminiszter: A székesfővá­rosról külön törvény intézkedik és nézete szerint nem lehet azon vitatkozni, hogy az 1915. VI. t.-o., ma is érvényben van. Felkiáltások: Hát az 1920. I.­ (Nagy zaj.) Rakovszky Iván belügyminiszter, Györki képvi­selő úr azt mondta, hogy a Friedrich-féle választó­jog alapján lehetne választani. Leghelyesebb tehát, ha elhalasztjuk a választást addig, míg a törvényho­zás eldönti, hogy milyen alapon kell megejteni a vá­lasztást. Én lehetetlennek tartom, hogy ma az 1914-es választói névjegyzék alapján válasszunk, de lehetet­lennek tartom azt is, hogy szükségrendelet alapján történjék a választás. Éppen ezért a választást el kell halasztani. Hiszem és remélem, hogy a jövő év­ben elkészül a közigazgatási reform. Rassay Károly: És mi lesz ha nem készül el? Rakovszky Iván belügyminiszter: Ha a reform 1923-ban sem készül el, akkor a törvényhozásnak tel­jes szabadságában áll a választás megtartása, vagy további elhalasztása. Szilágyi Lajos azt kérdezte tő­lem, hogy kompetensnek tartom­-e a jelen nemzetgyű­lést a közigazgatási reform megalkotására. Azzal vá­laszolok, hogy itt ülök ezen a helyen, tehát termé­szetes, hogy a nemzetgyűlést erre teljesen illetékes­nek tartom. A nemzetgyűlés a huszadik szakaszt a pénzügyi és közigazgatási bizottság eredeti szövegezésben fo­gadta el-Györki és Szilágyi indítványait elvetette. Ezután az elnök javaslatára kimondotta a Ház, hogy a legközelebbi ülését holnap, pénteken délelőtt tíz órakor tartja, annak napirendjére a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását, a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslat rész­letes tárgyalását, a tisztességtelen versenyről szóló javaslatot, a szeszadóra vonatkozó némely törvényes rendelkezések módosításáról szóló ja­vaslatot, a közadók kezelésére vonatkozó pénz­ügyminiszteri törvényjavaslatot, a biztosító ma­gánvállalatok állami felügyeletéről és egyes közhiteli kérdések rendezéséről szóló törvény­javaslat tárgyalását, valamint a harmadik bí­ráló bizottság egy tagjának megválasztását kitűzi. Az ülés délután két órakor végződül. MAGYARORSZAG Budapest, 1922 péntek, december 1. keresek 18-19. századbeli francia 11- rIBMI$flIíMK­ i­lusztrált könyveket, a magyar klaszs­­i­kusok korai k­iadásait, tülönleges kötésű műveket, értékesebb metszeteket, festményeket, bélyeg­­gyűjteményt, Gavaml, Daumier, Isabey, Deverix, Dore stb. illusztrált műveit, modern művészeti, gyűjteményes műveket s egyéb érté­kesebb könyveket (magyar, ném­et, francia, angol, olasz nyelven) és ritkaságokat, egész gyűjteményeket és egyes darabokat is. Részletes ajánlatok ármegjelöléssel .Magángyü­temény 7394“ jeligére Mezei Antal hirdetőirodájába, Eskü út 5. szám alá keretnek

Next