Magyarország, 1922. december (29. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-01 / 274. szám
2 PÁRISIÉN GRILL A „BLAHA LUJZA-SZÍNHÁZ" ÉPÜLETÉBEN HOLNAP, PÉNTEKEN DECEMBER 1-ÉN A NAGYSZABÁSÚ ÚJ MŰSOR BEMUTATÓJA! ELŐADÁS KEZDETE 10* ÓRAKOR é Választott vagy kinevezett tisztviselők ? Szünet után Almássy László nyitja meg az ülést. Következik a közigazgatási és pénzügyi bizottság együttes jelentése Fáy Gyula indítványáról. Szilágyi Lajos: Mikor Fáy Gyula ezt az indítványt megtette, az ellenzék a legnagyobb felháborodással látta, hogy meglepetésszerűleg akarnak ilyen fontos javaslatot elintézni. Éppen tiltakoztak is az indítvány ellen. Az indítvány szövegében az van, hogy a választásokat a közigazgatási reform életbeléptetéséig halasszák el. Most színvallásra akarja kényszeríteni a belügyminisztert. Kivel akarja a közigazgatási reformot letárgyaltatni, a nemzetgyűléssel, vagy — úgy, miként a vármegyei gyűlésen megszavazta — a két kamarából álló régi országgyűléssel? Olyan információi vannak, hogy a kormánypártban nincs biztosítva a felsőház korszerű reformjának terve. De nincs biztosítva a közigazgatási reform tervezete sem. Ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy intézkedést kérjen a belügyminisztertől a Bihar vármegyében történteket illetőleg. Nem akarta szülővármegyéjének ügyeit idehozni, de kénytelen vele. A viglepetésszerűleg tapasztalta, hogy a belügyminiszternek sokáig tudomása sem volt az ő följelentéséről. Mikor aztán a belügyminiszter erről tudomást szerzett, nem tett egyebet, mint az alispántól megvonta a főispáni megbízatást. Ő még akkor sem jött a nyilvánosság elé, hanem jövőlet írt a belügyminiszternek, amelyben hangsúlyozta, hogy ha nem intézkedik, kénytelen lesz a nyilvánosság elé vinni az ügyet. Ennek dacára az alispán még ma is helyén van. A belügyminiszter legutóbb egy közbeszólójára idegesen válaszolt és ebből a kormányhoz közelálló Szózat azt jelentette, hogy ő (Szilágyi) tudatosan valótlant mondott. Szokva van bizonyos sajtóorgánumok ilyen eljárásához. Drozdy Győző: Különösen a Nép és Szózat! Szilágyi Lajos most felszólítja a "belügyminisztert, intézkedjék a biharmegyei szégyenteljes állapotokat illetően. A saját többsége kívánja ezt Bikáéban, mert az ottani kormánypárt többsége ejtette el az alispánt. Rőthe,Estein Mór: Az ellen az eljárás ellen szólalok fel, ahogy Fáy Gyula a kétszakaszos javaslatot előterjesztette, valamely javaslat részletes tárgyalásai során joguk van ugyan a képviselőknek módosításokat ajánlani, de szerintem csak olyan értelemben történhetnek ezek a kiegészítések vagy módosítások, ha az illető törvény keretébe tartoznak. Ez a javaslat azonban nincs benne a letárgyalt törvényjavaslatban. A törvényjavaslatban a vármegyei ésvárosi tisztviselők státusrendezéséről van szó, a választásokról egy szó sincs be,igú?„. Ha a belügyminiszter Fáy Gyula képviselőtársával együtt azt kívánja, hogy ebben a törvényjavaslatban a részletes tárgyalásnál a választásról is legyen szó, akkor ezt idejekorán kellett volna megmondania, hogy a nemzetgyűlésnek is hír az általános vita során módjában legyen ehez hozzászólónk Gaal Gaszton: Úgy vall! Tökéletesen igaza van! Rothenstein Mór: Az ellenzék felzúdulása következtében a,belügyminiszter hozzájárult ugyan ahoz, hogy az indítvány a bizottságok elé kerüljön s a pénzügyi és közigazgatási bizottság le is tárgyalta az indítványt, de nincs köszönet benne. Még meszszebb ment, mint Fáy Gyula akarta. A bizottság az új választásokat nem 1923 december 31-éig akarja kitolni, hanem a közigazgatási reform életbeléptetéséig. A reform már félév óta készül. Ki biztosít bennünket, hogy 1923-ban elkészül. Lehet, hogy 1923- ban ezt a javaslatot a belügyminiszter a nemzetgyűlés elé hozza, de az... • 1923-ban vagy 1921-ben törvény lesz-e belőle, az nagyon kétséges. Azt kívánja a belügyminiszter, hogy a választások csak a reform életbeléptetése után történjenek meg. De ha Rakovszky Iván fogja csinálni a közigazgatás reformját, akkor tisztújtésok egyáltalában nem lesznek, mert jön a kinevezési rendszer, azokat fogják megtartani, akik kedves emberei a mostani kormányrendszernek. A javaslatot nem fogadom el, mert ha még bele is lehetne illeszteni a törvény kereteibe a választást a tisztviselőkre nézve, semmiesetre sem lehet az ügyet a törvényhatósági bizottság tagjainak választására is vonatkoztatni. Hogy jön ez a dolog ide? Miért van arra szükség, hogy a törvényhatósági bizottsági választás 1923 végéig halasztást szenvedjen? A miniszter úr azt mondotta, hogy azért van erre szükség, mivel az 1914-es névjegyzék alapján már nem lehet választani. Ha a miniszter úr úgy gondolja, hogy a polgárságnak szélesebb választójogot kíván adni, akkor ezen lehet és kell segíteni. Jöjjön a Ház elé egyszakaszos javaslattal, mely kimondja, hogy a legközelebbi választást szélesebb választójog alapján, olyan alapon ejtik meg, ahogy a nemzetgyűlés létrejött. Mi ezzel meg vanunk elégedve. A miniszter eljárása azt sejteti, hogy a közigazgatás reformját ad graecas calendas elhalasztja, mert a reform keresztülvitele 1923-ban igazán nincs biztosítva. Az a mód, melyen a javaslatot idehozták, veszedelmes precedens arra,, hogy puccsszerűen a nemzetgyűlést — nem akarom mondani, hogy megtévesszék —, de bizonytalanság elé állítják és az utolsó pillanatban keresztülhajszoljanak olyan javaslatokat, amelyekről a képviselők a javaslat általános tárgyalása alkalmával egyáltalán nincsenek tájékoztatva. Karcorjsszay Ivász balügT/7nSvzisBt 2P t Egész röviden kívánok nyilatkozni az elhangzott felszólalásokra. Ismételten ki kell térnem arra a formára, amelyen a javaslat a Ház elé került. A nemzetgyűlés saját maga és tagjai jogát nyirbálná meg, ha azt mondaná, hogy a képviselőknek nincs joguk új szakaszt indítványozni. Meskó Zoltán: Megrendelésre teszik! Rakovszky Iván: Ha egy kormánypárti képviselő javaslatot tesz, akkor azt a kormány tagjainak be szokta mutatni. Egy ellenzéki képviselő felszólalása kapcsán merült fel a terv, hogy ezeket a kérdéseket ebben a javaslatban lehetne szabályozni. Én, aki véletlenül abban a helyzetben voltam, hogy ezeknek az intézkedéseknek az életbeléptetésére vonatkozó törvény referense voltam a parlamenti tárgyalás alkalmával, tisztában voltam azzal, hogy itt nincs szó egyébről, mint egy évi meghosszabbításáról a helyzetnek. Ezt már a uralt nemzetgyűlésen is megvitatták. Ez nem más, mint egy fennálló tényleges állapotnak hosszabb időre való kitolása. Ezért én nem láttam aggályosnak a javaslatot. Mihelyt azonban azt láttam, hogy az ellenzék puccsként fogja fel a dolgot és azzal a kívánsággal lép föl, hogy ezeket a javaslatokat előbb megfontolás tárgyává kell tenni, készséggel hozzájárultam ehez. A bizottságban tényleg történt módosítás, amelyhez, miután lényegtelennek tartottam, én is hozzájárultam. Figyelmébe ajánlom azonban a tisztelt nemzetgyűlésnek, hogy a módosítás sem, nem a kormány, sem nem a kormánypárt, részéről merült fel, hanem Friedrich István bizottsági tag úr tette meg a javaslatot, amelyet a bizottság elfogadott, tisztán praktikus szempontból, minden politikától mentesen. Ezután Szilágyi Lajosnak, a bihari kérdésben velem szemben hangoztatott vádjaira szeretnék válaszolni. A képviselő úr panasz tárgyává tette a bihari állapotokat, mire megígértem neki, hogy foglalkozni fogok a dologgal. Most utólag tudomásomra jutott, hogy írásbeli panasz is érkezett a belügyminisztériumba. A képviselő úr tudja, hogy hány kézen kell keresztülmennie egy aktának. Nem csodálható tehát, hogy az intézkedési nem megy olyan gyorsan. Megígérnem azonban, hogy komolyan fogok a dologgal foglalkozni. Azt mondottam, hogy főispáni változás van küszöbön, hogy a főispáni teendőkkel megbízott alispánt fel fogom menteni, várja meg, amíg az új főispán elfoglalja hivatalát. Ez már meg is történt, mihelyt az új főispántól meg fogom kapni a jelentést a panasz tárgyává tett ügyekre vonatkozólag, azonnal fogok intézkedni, a főispán azonban csak most foglalta el állását, nem volt még ideje tájékozódni. A képviselő úr engem késedelemmel és az intézkedések lassú keresztülvitelével vádolt. Én felelősséggel tartozom minden tettemért, kötelességem hivatalosan is megismerni a tényállást, nem vállalhatom, hogy forradalmi rendszer módjára elébe kerüljek a panaszoknak és azokat rögtön elintézzem. Kérem egyébként a nemzetgyőztést, hogy a szakaszt a bizottság előterjesztett módosításával fogadja el. A Ház ezután a szakaszt az ellenzéki indítványok elvetésével a közigazgatási bizottság módosításával fogadja el. A 20. §-hoz Györki Imre szólal fel. Györki Imre: A közigazgatási bizottságok munkája pongyola, itt az utolsó pillanatban puccsszerű gyorstalpalás történik. A községi és törvényhatósági bizottságok választására vonatkozólag az 1915. évi VI. t.-c.-re hivatkoznak, pedig ez a törvénycikk már nincs is érvényben. Ezt a törvénycikket csak az időközben megüresedett mandátumok betöltésének módjára vonatkozólag hozták és csupán kisegítő rendelkezés volt. A törvényben kifejezetten ki van mondva, hogy a törvényhatósági és községi választásokat az 1886. évi XXI. t.-c. 36. §-a alapján lehet megtartani. Ez az egyetlen törvény, amelyre hivatkozni lehet ma. Az 1915. évi 6. t.-c.-re, mint jogalapra nem lehet hivatkozni. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy kiadták a Friedrich-féle rendelkezéseket is, akkor ma már nem lehet más jogalap a községi és törvényhatósági bizottsági választásokra, mint a Friedrich-féle intézkedés. Sajnos, hogy ma még mindig a régi törvényhatósági és községi bizottságok működnek, dacára a háborúnak és a forradalmaknak. Módosítást ajánl a törvényhatósági és községi választások újból való elrendelésére a Friedrichféle rendelkezés alapján. Ugyancsak a XX. szakaszhoz szól Rassay Károly, aki teljesen osztja az előtte szóló felfogását, a törvényben kifejezett és világos rendelkezések vannak, tiltakoznunk kell —úgymond — az ellen, hogy ehelyett a világos rendelkezések helyett homályos intézkedéseket vegyenek fel. Be kell szögeznünk a törvényes álláspontot és feleslegesnek tart erre vonatkozólag külön paragrafus felvételét. A belügyminiszter rendelje el új névjegyzék összeállítását és rendelje el mielőbb a törvényhatósági és községi választásokat. Horváth Zoltán: Menjen onnan a régi munkapárt. Hajós Kálmán: Nagyon fáj ez. Nem fog könynyen menni. Szilágyi Lajos: Minthogy tagja voltam a régi Nagyatádi pártjának, melynek egyik programpontja volt a vármegyei választások megejtése, ettől az álláspontomtól ma sem térek el. Ismét csak azt kérdem a belügyminiszter úrtól, elismeri-e a nemzetgyűlés kompetenciáját a közigazgatási reform tekintetében, igen-e, vagy nem. Kiegészítő indítványt teszek.A belügyminiszter Koas Albert báró képviselővel beszélget, mire Szilágyi idegesen így szól: Nem folytatom tovább beszédem, ha nem hallgat ide a belügyminiszter úr. Nagy zaj. A belügyminiszter befejezi beszélgetését Kaas Albert báróm képviselővel.) Szilágyi Lajos (folytatja): A házszabályok alapján nincs ugyan jogom kérni ezt a belügyminiszter úrtól, de az a minimum, hogy legalább meghallgassa a miniszter úr fejtegetéseinket oly ügyekben, mikor azonnal kell válaszolni és szavazni. Számítva arra, hogy a többség mégis el fogja fogadni a javaslatot, kiegészítő indítványt teszek, mely szerint a csonka vármegyéket vonják ki ez alól a rendelkezés alól. A javaslatot egyébként nem fogadom el. Szakács Andor: A 48-as kisgazda és polgári párt nevében . . . Felkiáltások jobbfelől: Ilyen is van. Meskó Zoltán: Mióta a régi kisgazdapárt megszűnt, igenis van. Jánossy Zoltán: Kérjetek bocsánatot érte, hogy vagytok! Szakács Andor: A párt nevében a javaslatot nem fogadja el. Régi felfogásukhoz híven követelik a vármegyei választásokat. A régi, elavult vármegyék, melyek a nemzetgyűlést nem tartották kompetensnek, felfrissítésre szorulnak. A nemzetgyűlés tekintélyének érdekében mihamarább fel kell oszlatni a régi törvényhatóságokat és az új választásokatel kell rendelni. Rassay Károly:. Másfél évvel ezelőtt tapsoltak nekem, mikor ugyanezeket mondtam. Szakács Andor: Részt kell venni a megyéknek az ország demokratikus átalakításában. Nagymértékben megnyugtatólag hatnak a szegény néposztályra, ha bekerülnének a községi és vármegyei törvényhatóságokba. A javaslatot nem fogadja el. Több szónok nem lévén, az elnök a vitát bezárja. Rakovszky Iván belügyminiszter az idő rövidségére való tekintettel csak röviden válaszol a felszólalásokra. Felolvassa az 1915. VI. törvénycikk 2. szakaszát, mely szerint a vármegyei választásokat az 1914. évi országgyűlési választói névjegyzék alapján kell megejteni. Jánossy Zoltán: Hát az 1920. I. mit mondt Rakovszky Iván belügyminiszter: A székesfővárosról külön törvény intézkedik és nézete szerint nem lehet azon vitatkozni, hogy az 1915. VI. t.-o., ma is érvényben van. Felkiáltások: Hát az 1920. I. (Nagy zaj.) Rakovszky Iván belügyminiszter, Györki képviselő úr azt mondta, hogy a Friedrich-féle választójog alapján lehetne választani. Leghelyesebb tehát, ha elhalasztjuk a választást addig, míg a törvényhozás eldönti, hogy milyen alapon kell megejteni a választást. Én lehetetlennek tartom, hogy ma az 1914-es választói névjegyzék alapján válasszunk, de lehetetlennek tartom azt is, hogy szükségrendelet alapján történjék a választás. Éppen ezért a választást el kell halasztani. Hiszem és remélem, hogy a jövő évben elkészül a közigazgatási reform. Rassay Károly: És mi lesz ha nem készül el? Rakovszky Iván belügyminiszter: Ha a reform 1923-ban sem készül el, akkor a törvényhozásnak teljes szabadságában áll a választás megtartása, vagy további elhalasztása. Szilágyi Lajos azt kérdezte tőlem, hogy kompetensnek tartom-e a jelen nemzetgyűlést a közigazgatási reform megalkotására. Azzal válaszolok, hogy itt ülök ezen a helyen, tehát természetes, hogy a nemzetgyűlést erre teljesen illetékesnek tartom. A nemzetgyűlés a huszadik szakaszt a pénzügyi és közigazgatási bizottság eredeti szövegezésben fogadta el-Györki és Szilágyi indítványait elvetette. Ezután az elnök javaslatára kimondotta a Ház, hogy a legközelebbi ülését holnap, pénteken délelőtt tíz órakor tartja, annak napirendjére a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását, a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, a tisztességtelen versenyről szóló javaslatot, a szeszadóra vonatkozó némely törvényes rendelkezések módosításáról szóló javaslatot, a közadók kezelésére vonatkozó pénzügyminiszteri törvényjavaslatot, a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről és egyes közhiteli kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, valamint a harmadik bíráló bizottság egy tagjának megválasztását kitűzi. Az ülés délután két órakor végződül. MAGYARORSZAG Budapest, 1922 péntek, december 1. keresek 18-19. századbeli francia 11- rIBMI$flIíMK ilusztrált könyveket, a magyar klaszsikusok korai kiadásait, tülönleges kötésű műveket, értékesebb metszeteket, festményeket, bélyeggyűjteményt, Gavaml, Daumier, Isabey, Deverix, Dore stb. illusztrált műveit, modern művészeti, gyűjteményes műveket s egyéb értékesebb könyveket (magyar, német, francia, angol, olasz nyelven) és ritkaságokat, egész gyűjteményeket és egyes darabokat is. Részletes ajánlatok ármegjelöléssel .Magángyütemény 7394“ jeligére Mezei Antal hirdetőirodájába, Eskü út 5. szám alá keretnek