Magyarország, 1925. május (32. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

g MAGYARORSZÁG Budapest, 1925. május 1. péntek Nagy zaj szakítja meg Hoyos Miksa gróf­­beszédét, a fajvédők állandóan közbeszólnak,­­ főleg Lendvai és Zsirkai. Ez utóbbi felé a­­ jobboldalról ezt kiáltozzák : — Tűz! Tűz! J£ereskedelemügyi konferencián nem lehet politikával foglakozni Hoyos Miksa gróf: ... olymódon, hogy a ■jugoszláv és román delegát­usoknál, akik előre­­zudtak a dologról, de nem általam, ez nagy visszatetszést keltett. (Nagy zaj.) A konferen­cia elnöke figyelmeztette a szónokot, hogy a­­kereskedelmi interparlamentáris konferencia szabályai szerint politikával nem, lehet foglal­kozni, mire Baross János áttért a gazdasági szerződésekre, majd újból a trianoni szerződésre olyan formában, amely, szerintem, nem volt helyes. Az v­­olt az érzésem, hogy az országnak ebből semmi haszna nem lehet, de kárt csinálhat. (Nagy zaj.) Az az érzésem volt, hogy nem lehet ilyen fölösleges incidenseket felidézni, amelyek teljesen szükségtelenek. Felmentem az előadói emelvényre és kijelentettem, hogy Baross szavai saját egyéni véleményét fe­jezik ki, mert nem a bizottság által tár­gyalt szöveghez szólt, de ettől eltérőleg magánvéleményt adott elő. Kijelentettem azt is, hogy mint a, magyar de­legáció vezetője, abban a formában, amelyben elmondatott, az előadottakkal nem értek egyet. Ezt szó szerint így mondottam, erre megesküd­hetem. Mikor az emelvényről visszajöttem, i ' Baross képviselő úr helyeslésének adott , kifejezést velem szemben, (■ • ' l Hogy mind ez így történt, tanukra is hivat­­­kozhatom. (Zaj a fajvédőknél.) Kis M. valamit közbeszól, a zajban csak any­ai mit érteni. •. hamis tanuk. Hoyos Miksa gróf: Hivatkozhatom a jelen­levő Dinich Ödönre és Görgey Istvánra. (Nagy zaj a fajvédőknél.) Bevallom, hogy sokkal ké­nyelmesebb helyzetben lettem volna, ha meg­beszélhettem volna a­ kérdést előzőleg a többiek­kel. Miután ez lehetetlen volt, tisztán saját el­­■Ka táv­ozás­omra cse­le­kedtem­. Ha, tízszer olyan helyzetbe kerülnék, tízszer ugyanígy járnék el. (Zaj a fajvédőknél.)­­ Lendvai-Lehner István: Gyalázat! Zsirkai János: Mondjon le! Menjen vissza­­Spanyolországba. (Folyton tartó zaj a fajvé­dőknél.) Egyéni érdekek s­zolgálása -•jká*r"'Hoyos Miksa gróf: Meggyőződésem, hogy 'hazámnak nagyobb szolgálatot tettem ... Lendvai-Lehner István: Szobrot neki! ! Hoyos Miksa gróf: ... nagyobb szolgálatot, judit Baross képviselő úr, akinek a szerepe semmi egyéb nem volt, mint egyéni érdekeknek a szóig.-Húsa. (Folytonos zaj a­ fajvédőknél.) Én nem azért tétengem­ oda, hogy saját érdekeimet szolgál­jam. (Óriási­ zaj a fajvédőknél.) Zsirkai János (Hoyos felé): Második "Ká­rolyi Mihály. Lendvai-Lechner István: Még beszélni mer itt? Üljön le. Hoyos Miksa gróf (a fajvédők felé): En­­­gem nem lehet terrorizálni. Őri-Szabó Dezső is közbeszól, mire Hoyos feléje, fordulva a következőket mondja: — Mi az, maga is felcsapott erkölcsbíró­­• baki — Pfuj, pfuj! — kiáltozzák a fajvédők. Mikor a nyugalom némileg helyreállott, Hoyos gróf a következőképpen folytatja.: — Ezzel csak használni véltem az or­szágnak. _ ' Lendvai Lehner István : Károlyi Mihály is vélt. (Folytontartó nagy zaj.) Hoyos Miksa gróf : Én eljárásommal véd­tem a hazát. A nemzetgyűlés bölcs belátására bízom, hogy helyesen jártam-e el. Felkiáltások a fajvédőknél: Elítéljük! El­ítéljük ! Hoyos Miksa gróf: Egyes napilapokkal szemben, amelyek perfidái támadták meg, mó­dot fogok rá találni, hogy elégtételt szolgáltas­sak reputációmnak. Tiltakozás a hamis tanúzás vádja ellen Dlnieh Ödön személyes megtámadtatás cí­mén kér szót. Elmondja, hogy Hoyos beszéde közben, mikor a szónok a Rómában jelen volt képviselőkre mint tanukra hivatkozott, Kiss M. közbekiáltott, hogy jelentkeznek a hamis tanúk. (Óriási zaj a jobboldalon.) Podm­aniczky Endre báró: Perfidia! A jobboldalról izgatott kiáltások hangza­nak el Kis M. felé, aki némán hallgatja a fe­léje zúduló közbeszólásokat. Dinich Ödön: Felszólítom Kis képviselő urat, hogy ismételje meg ezt a kijelentését a parla­menten kívül, hogy a törvény elé állít­hassam, ■mert máském nem tartom, őt alkalmasnak arra, hogy vele szemben elégtételt vegyek magam­nak. Ami a római út kulisszatitkait illeti... Forster Elek : Nem tartozik ide. Egy fajvédői mosakodik Kis M. személyes kérdésben szólal fel. Nem úgy használta azokat a szavakat, ahogy in­kriminálták, — kezdi beszédét óriási zajban. — Én nem azt mondtam, — védekezik Kis M. — hogy Dinich hamis tanú, hanem azt mondtam : — Jelentkeztek a tanuk /­. A képviselők egy része Humorosan fogta fel Kis M. magyarázkodását. Az egységes párt nagy része azonban felháborodással utasította vissza Kis M. mosakodását. ea kórusban kiáltották a­ zavarában hadonászó­­ Kis M. felé : — A kis hamu­s ! A kis ham­ád’! Az elnök félbeszakította Kis M. magyaráz­kodását. — Én direkt kérdést intéztem a képviselő úrhoz, amelyre direkt kell válaszolnia: hasz­nálta-e a sértő kifejezést Dinich Ödönnel szem­ben, mondta-e neki, hogy hamis tanú, igen vagy nem, erre tessék válaszolni ! — Nem — válaszolja Kis M. — De mondta — kiáltják többen. — Hazudik — kiáltja izgatottan Kis M. felé Dinich. Ismét vihar kerekedik, az elnök hosszasan, csenget, a rendet azonban csak nehezen tudja helyreállítani. — Üljön le! Üljön le! — kiáltják Kis M. felé a jobboldal felől. „Ez mégis csak szemtelenség !“ Kis M. erre engedélyt kért, hogy személyes kérdésben felszólalhasson. Az engedélyt meg­kapja az elnöktől. — Defétista tény nyilvánult meg szómában. — mondja Kis M. Hoyos gróf izgatottan ugrik fel helyéről és Kis M. felé kiált: — Micsoda defétista fény ? ’ Ez mégis csak szemtelenség ! Közbekiáltások özöne hámozik a jobboldal­ról Kis M. felé. Az elnök Hoyos Miksa grófot rendreuta­sít­ja. Kiss M. kijelenti, hogy­ Diniektől semmi­féle szempontból nem fogad el leckéztetést. Scitovszky Béla elnök ezután kijelenti, hogy miután Kiss M. azt mondja, hogy­­nem­­használta a sértő kifejezést és a gyorsírói jegy­zetekből sem állapította meg, hogy ez a kife­jezés elhangzott, az ügy tárgytalan. Ezután az elnök javaslatára kimondja a­­ Ház, hogy­­ legközelebbi ülését május 5-én, kedden dél­előtt 10 órakor tartja, annak napirendejére a zárszámadás vizsgáló­­bizottság jelentését és a mentelmi bizottság je­lentéseit tűzi ki. Petrovics jegyző felolvassa Rakovszky Iván belügyminiszter írásbeli­­ válaszát Beck Lajosnak a Kertvárosról március 11-én elmondott interpellációjára. Ekkor már alig néhányan vannak a teremben, a belügyminisz­ter válaszát senki sem hallgatja. A választ a­ nemzetgyűlés tudomásul veszi, mire az ülés egy óra előtt néhány perccel vé­get ért. Használjon Fodormenta Lysoformot Öngyilkosságot színlért , az „afrikai expedíció" vakmerő szélhámosa Harminc milliót és harminc diplomát csalt ki (A Magyarország tudósítójától.) A buda­pesti államrendőrséget tegnap óta két rejtélyes ügy foglalkoztatja. Az egyik ügy szereplője Szőnyi Imre dr., a másik pedig Szőnyi­­László dr. A két teljesen különböző ügy a rendőrség véleménye szerint összefügg egymással, és azt hiszi, hogy a keresztneveket csupán egy csendőr­­őrei távirat cserélte fe. Az egyik ügy egy vakmerő és fantasztikus szélhámosság. Az Orvosi Hetilap­ban legutóbb az orvosi világban feltűnést keltő közlemény jelent meg, amely egy német afrikai expedíció részére fiatal magyar orvost keresett havi til­láris arany­­márkás honorárd­­umal és teljes ellátással. Minthogy a hirdetés szerint az expedíció legalább tíz hónapig tart, 2 mil­liárd koronás honoráriumot helyeztek kilátás­ba a jelentkező fiatal magyar orvosnak. A nehéz viszonyok között élő fiatal orvo­sok közül mintegy kétszázan jelentkeztek a hirdetésre és .Tudományos kutatási, jelige alatt adták be ajánlataikat a névtelenség homályába bur­kol­ódzó hirdetőnek. A hirdetéssel kapcsolatban mindenféle kombináció indult meg- Közben a rendőrség figyelmét is felhívták erre, a hirde­tésre, mert azt hitték, hogy kivándorlásra való csábításról van szó. A rendőrség azonban mindaddig nem látott okot a beavatkozásra, amíg tegnap több feljelentést nem tettek eb­ben az ügyben éspedig Szönyi Imre dr. állí­tólagos hírlapíró ellen, aki a Zoologische Handschau magyarországi tudósítójának adta ki magát. Ez a Szonai Imre közölte a hirdetést, és a jelentkező fiatal orvosoktól egy-egy millió koronát vett fel az eljárás költségei címén. Körülbelül harminc fiatal orvos fizetett, h­a ilyen módon egy-egy millió koronát Szőnyi Imrének, aki néhány nappal ezelőtt nyomtala­nul eltűnt, miután a jelentkező orvosok diplo­máit is magával vitte,­­ sőt házigazdájának szmokingját is. Amikor a rendőrség detektívjei ,a­­ feljelen­tések­­alapján keresték Szőnyi Imrét az Elemér utca 40. számú házban levő lakásán, hogy­ felelősségre vonják, akkor már sehol sem találták. Ugyancsak tegnap este érkezett meg Buda­pestre az ercsi­ csendőrörs átirata, amelyben közült, hogy egy ottani halász • a Dunából ki­fogott egy férfi kabátot, amelyben Szönyi László dr. feliratú névjegyeket találtak, ezenkívül­ másfél millió koronát és számos igazolványt, ame­lyeknek szövegét azonban egyáltalában nem lehetett ki­betűzni, mert ezek az okmán­yok tel­jesen eláztak. A budapesti főkapitányság megállapította, hogy a Budapesten lakó Szőnyi László nevűek mind élnek, velük semmi rendkívüli nem tör­tént és így az­ a vélemény alakult ki a rendőr­ségen, hogy bizonyára, csak elírás történt, a Dunából kifogott kabát nem másé, mint Szőnyi Imréé, az afrikai, expedíció vakmerő szélhá­mosáé. Azt gondolják ugyanis a rendőrségen,hogy,­Szőnyi Imre kabátját azért dobta a Du­nába, hogy egy öngyilkosság látszatát keltse,­­ azt remélve, hogy akkor nem fog­ják keresni, különösen ha jelentékeny összeget is hagy a kabátjában.­­A­ főkapitányságon azonban to­vábbra is nagy eséllyel folyik a nyomozás,­­ mert kétségtelennek tartják, hogy Szőnyi Imre dr. nem követett el öngyilkosságot, hanem valahol, vagy a fővárosban ,vagy a vi­déken bujkál. Ezért minden intézkedést­­meg­tettek, hogy az afrikai expedíció vakmerő szélhámosát mielőbb kézrekerítsék.

Next