Magyarország, 1927. augusztus (34. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-10 / 180. szám
Budapest, 1927. augusztus 16. szerda MAGYARORSZÁG A vám meg rév A természetben semmi sem vész kárba. Ami valahol megsemmisül, abból másutt új élettámad. A lehullott őszi avarból például tavaszra szerény ibolyák nőnek. Szép, örök, megnyugtató természeti törvény ez, amely nyilván praktikumával ragadta meg annyira a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy most megpróbálja bevezetni és érvényre juttatni az államháztartásban is. Mégpedig ama megfejelt népszerű közmondás alapján, hogy amit netán elveszítünk a vámon, nyerjük vissza a réven. Arról van ugyanis szó, hogy... de ez nem olyan egyszerű dolog. Tartsunk hát rendet. A forgalmi adó lecsökkentése, korlátozása érthető örömet keltett mind a termelők és kereskedők, mind a fogyasztóközönség körében. Valami enyhe megkönnyebbülés érzete járt a jobb idők bekövetkezését ígérő adóügyi reform nyomában. Joggal várhattuk, hogy ez az első fecske, ha nem is csinál mingjárt nyarat, mégiscsak a tavasz közeledtét jelzi. Nos, erre a rózsaszín reménységre most alapos keret, fagyasztó hideget bocsát az a pénzügyminiszteri rendelet, amely új adónemet kíván bevezetni elgyötört életünkbe, fényűzési lakásadó címén. Ennek a legújabb adókivetésnek alapja az a bizarr feltevés, hogy a budapesti lakások túlnyomó többsége úgynevezett luxuslakás, a fürdőkád, a kemény fapadló, a csempés mellékhelyiség s más egyéb szükséges higiénikus berendezés révén, a nosza tehát: megadóztatható, így legalább mingjárt visszakapja, mégpedig busásan visszakapja az államkassza mindama jövedelmeket, amelyeket a félig leépített forgalmi adó miatt elveszített. Hát nem remek, nem zseniális, nem a Kolumbus-tojás egyszerűségével vetekedő ötlet ez ? Nem. Nem az. Annyira nem, hogy szinte nevetnünk kellene ellenállhatatlan komikumán, ha nem a legkétségbeejtőbben vágna bele saját érzékeny húsunkba. Mégpedig csontig, amint azt a Magyar Építőmesterek Egyesülete meggyőzően mutatja ki. A MÉME ugyanis, legutóbbi ülésén foglalkozva a szóbanforgó rendelettel, rámutatott arra az újabb drágasági hullámra, amelyet az építkezés és a lakásbér árterén hömpölygetne át a fényűzési lakásadó életbeléptetése. Mert hiszen bizonyos, hogy ha egy ilyen adót bevezetnének, az a közepes átlagnál csak valamivel is jobb, szebb, kényelmesebb lakások építkezési költségeit horribilis módon megdrágítaná, aminek következménye viszont jelentős — a MÉME szerint hatvan százalékos — lakásbéremelkedés lenne. De emellett más veszedelem is fenyeget. Nevezetesen az, hogy a halálos dermedtségből már-már feléledt építkezési kedvet vészes hirtelenséggel törné le a luxusadónak ez a furcsa kiterjesztése. Ma minden építkező mennél ízlésesebb, modernebb és kényelmesebb házat igyekszik építtetni, megfelelőt a kor igényeinek. Ám az esetben, ha a fürdőszobától a festett falig most mindent külön luxusadóval kíván sújtani az állam, kétszer is meggondolja: érdemes-e ilyen körülmények között egyáltalán építtetni? Nem is szólva arról, mekkora kár éri a fonák rendelkezés kapcsán a magyar iparművészetet, kérdjük: érdeke-e az államnak vagy a fővárosnak, hogy polgárai szűkösen, szegényesen épült, minden kényelemtől és (A Magyarország tudósítójától.) Rövid, szűkszavú kommünikék adtak hírt néhány héttel ezelőtt arról, hogy a budapesti Nemzeti Színház művészeiből alakult társulat országos körútra indul, amelynek célja, hogy a magyar vidék különböző városaiban és községeiben előadjanak egy színdarabot, egy propagandadarabot az egyke ellen. Már régóta ismeretesek azok a törekvések, amelyekkel a magyar kormány a nemzetpusztító egyke ellen küzdeni akar. Vass József népjóléti miniszter már hónapokkal ezelőtt hozzá fogott egy törvényjavaslat kidolgozásához és ez a javaslat minden intézkedésében a kormányzat az egyke ellen való küzdelmét akarja szolgálni. Az egyke: az egy gyermekrendszer különösen Somogynak, Baranyának, de a Tiszántúl egyes vidékeinek is gyilkos és érthetetlen betegsége, egyes vidékeken valóban olyan méreteket ölt már, hogy a legsürgősebb beavatkozásra van szükség, mert különben az a veszély fenyeget, hogy egész falvak halnak ki, egész vidékek néptelenednek el. Készült a törvényjavaslat, amelyet ősszel akar már a Ház elé terjeszteni Vass miniszter, a minisztérium referensei törték a fejüket a propaganda lehetőségein, azonban hosszú ideig nem kínálkozott megfelelő mód erre. És ilyen körülmények között történt hónapokkal ezelőtt, hogy megjelent egy orvos, név szerint Erdős László dr., a Nemzeti Színház igazgatóságánál. Bálint Lajos titkárral beszélt és átnyújtott neki egy darabot, amelynek a címe ez volt: A gyermek, Bálint Lajos az átnyújtott színdarabot annak rendje és módja szerint regisztráltatta, majd át is olvasta, azonban nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a Nemzeti Színház színpadán a darab bemutatásra kerüljön. Az orvos, aki színdarabjával az egyke ellen akart propagandát indítani, nem nyugodott meg a Nemzeti Színház igazgatóságának elutasító határozatában. Akadtak barátai, akik azt tanácsolták neki, hogy indítson akciót a kormánynál: fogadtassa el művét az egyke ellen indított kormányakció propaganda darabjának. Erdős László megfogadta a tanácsot, Garamszeghy Sándor, a N Nemzeti Színház tagja vállalkozott arra, hogy társulatot állít öszsze, amely elindul az országba és nagy propagandakörúton a nagyobb városokban és községekben előadja Erdős Lászlónak A gyermek című propaganda darabját. — Ehez azonban természetesen az szükséges — mondotta Garamszeghy Sándor — hogy a kormány megfelelőképpen támogassa ezt az akciót, állítsa be ezt a maga egykeellenes propagandájának szolgálatába, egyszóval anyagilag tegye lehetővé, hogy a nyári szünethigiénikus előnytől megfosztott lakásokban lakjanak? Aligha. Sőt. A fejlődés alapelvét figyelembe véve, éppen ellenkezőleg, az állats újak és a fővárosinak arra kell törekednie, hogy az újonnan épülő házak különbek legyenek a régieknél. Elég rozzant, ijesztő, dísztelen és egészségtelen lakás van úgyis Budapesten. Mit akarnak hát elérni az„fényűzési« lakásadó szerencsétlen ideájával? Aoszszabb lakások építésére kényszeríteni az építkezőket és a »luxuslakássá« előléptetett rendes lakások bérét felsrófolni ? Nem hisszük, hogy ez az malatt ez a társulat végigjárhassa az országot. Szervezik a társulatot Garamszeghy mindenekelőtt olyan, társulatot igyekezett összeállítani, amely, tetszetős legyen a kormányzat illetékes közegei előtt. Tárgyalásokba bocsátkozott elsősorban Bakó Lászlóval, a Nemzeti Színház kurzus művészivel, aki ezer pengő gázsi mellett készséggel vállalkozott a darab egyik főszerepének eljátszására. És folytak a tárgyalások a többiekkel is. Garamszeghy Sándor megállapodott Almásy Endrével, aki minden városban és községben az előmunkálatok, a szálláscsinálás munkáját is végezte. Gnody Ákossal, Petries Sándorral, Cselényi Józseffel, Szatmári Lajossal és később Mihályfi Károllyal is. Rendezőnek Rádai Dénest szerződtette Garamszeghy Sándor, aki maga is, mint színész és mint vezető, természetesen megállapított honorárium ellenében végezte nagy munkáját az együttesben. A nők közül többekkel tárgyalt Garamszehy Sándor, így például Tőkés Annával, aki azonban az egyhónapos turnéra 25 millió koronát kért, ezt azonban nem lehetett megadni. Kiss Ferenc, akivel ugyancsak tárgyalások folytak, 35 milliót kért, Garamszeghy vele sem állapodott meg. A darab fő tenció lebegett volna a pénzügyminiszter úr szeme előtt, mikor legújabb rendeletét kiadta. Az építkezés megakasztása, magyar iparágak bénaságra kárhoztatása, a drágaság növelése nem lehet állami érdek, ez világos. De hát akkor miért, hogyan született meg ez a gyászos rendelet? Nem is kérdjük. Nem is érdekel bennünket. Ez a rendelkezés annyira abszurd, hogy pillanatig sem tudjuk komolyan venni. Ezzel szemben csak egy módja van a jóvátételnek: viszszavonni. Sürgősen visszavonni, mielőtt mégéletbe léptették volna, női szerepére ezek miatt az okok miatt szerződtették Szabó Margitot, aki most végezte a Színművészeti Akadémiát és ezidőszerint a Nemzeti Színház ösztöndíjas tagja. A társulat tagjai közé tarttozott még Szatmári Lajosné Harsányi Gizi is. — több női szerep nem is volt a darabban. Amikor Garamszeghy az előzetes tárgyalásokat befejezte, kész prepozícióval állhatott a népjóléti minisztérium elé. Mindenekelőtt átadták A gyermek című színdarabot Vass József népjóléti miniszternek, aki örömmel fogadta a színművet, miután — mint már fentebb jeleztük — a népjóléti miniszter már hosszú idők óta gondolkodott azon, miképpen lehetne az egyke ellen a leghathatósabb propagandát kifejteni. Vass József hazavitte magával a darabot, igen rövid idő alatt átolvasta és néhány nappal később leküldte Scholtz Kornélnak, a népjóléti minisztérium orvosállamtitkárának azzal, hogy a propaganda előadássorozat megindítása érdekében lépjen érintkezésbe Garamszeghy Sándorral, a Nemzeti Színház tagjával. •■ A tárgyalások megindultak és még június folyamán teljes eredménnyel is jártak. Scholtz Kornél megállapodott Garamszeghyékkel és eszerint a népjóléti minisztérium rendelkezésre bocsátotta a legnagyobbrészt a Nemzeti Szín- Az egyke-ellenes propaganda színdarab és 50.000 pengő története 3 NODIANO PAPireyÁffTeLEPEi fTjg