Magyarország, 1927. augusztus (34. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-10 / 180. szám

Budapest, 1927. augusztus 1G. szerda MAGYARORSZÁG A vám me a rév A természetben semmi sem vész kárba. Ami valahol meg­semmisül, abból másutt új élet -támad. A lehullott őszi avarból például tavaszra szerény ibo­lyák nőnek. Szép, örök, meg­nyugtató természeti törvény ez, amely nyilván praktikumával ragadta meg annyira a pénzügy- miniszter úr figyelmét, hogy most megpróbálja bevezetni és érvényre juttatni az államház­tartásban is. Még pedig ama megfejelt népszerű közmondás alapján, hogy amit netán elve­szítünk a vámon, nyerjük vissza a réven. Arról van ugyanis szó, hogy... de ez nem olyan egy­szerű dolog. Tartsunk hát ren­det. A forgalmiadó lecsökkentése, korlátozása érthető örömet kel­tett mind a termelők és keres­kedők, mind a fogyasztóközön­ség körében. Valafni enyhe meg­könnyebbülés érzete járt a jobb idők bekövetkezését Ígérő adó­ügyi reform nyomában. Joggal várhattuk, hogy ez az első fecs­ke, ha nem is csinál mingyárt nyarat, mégiscsak a tavasz kö­zeledtét jelzi. Nos, erre a rózsa­szín reménységre most alapos deret, fagyasztó hideget bocsát az a pénzügyminiszteri rendelet, amely új adónemet kíván be­vezetni elgyötört életünkbe, fényűzési lakásadó címén. En­nek a legújabb adókivetésnek alapja az a bizarr feltevés, hpgy a budapesti lakások túlnyomó többsége úgynevezett luxus­lakás, a fürdőkád, a kemény fa- padló, a csempés-mellékhelyiség s más egyéb szükséges higiéni­kus berendezés revén, — nosza tehát: megadóztatható. így leg­alább mingyárt visszakapja, még pedig busásan visszakapja az államkassza mindama jöve­delmeket, amelyeket a félig le­épített forgalmiadó mia*tt elve­szített. Hát nem remek, nem zseniális, nem a Kolumbus-tojás egyszerűségével vetekedő ötlet ez ? Nem. Nem az. Annyira nem, hogy szinte nevetnünk kellene ellenállhatatlan komikumán, ha nem a legkétségbeejtőbben vág­na bele saját érzékeny húsunk­ba. Még pedig csontig, amint azt a Magyar Építőmesterek Egye­sületé meggyőzően mutatja ki. A MÉME ugyanis, legutóbbi ülésén foglalkozva a szóban- forgó rendelettel, rámutatott arra az újabb drágasági hullám­ra, amelyet az építkezés és a la­kásbér árterén hömpölygetne át a fényűzési lakásadó életbelép­tetése. Mért hiszen bizonyos, hogy ha egy ilyen adót bevezet­nének, az a közepes átlagnál csak valamivel is jobb, szebb, kényelmesebb lakások építkezési költségeit horribilis módon meg­drágítaná, aminek következmé­nye viszont jelentős — a MÉME szerint hatvan százalékos — lakásbéremelkedés lenne. De emellett más veszedelem is fenyeget. Nevezetesen az, hogy a. halálos dermedtségből már-már feléledt építkezési kedvet vészes hirtelenséggel tör­né le a luxusadónak ez a furcsa kiterjesztése. Ma minden épít­kező mennél ízlésesebb, moder­nebb és kényelmesebb házat igyekszik építtetni, megfelelőt a kor igényéinek. Ám az eset­ben, ha a fürdőszobától a fes­tett falig most mindent külön luxusadóval kíván sújtani az állam, kétszer is meggondolja: érdemes-e ilyen körülmények között egyáltalán építtetni? Nem is szólva arról, mekkora kár éri a fonák rendelkezés kap­csán a magyar iparművészetet, — kérdjük: érdeke-e az állam­nak vagy a fővárosnak, hogy polgárai szűkösen, szegényesen épült, minden kényelemtől és (A Magyarország tudósítójától.) Rövid, szűkszavú kommünikék ad­tak hírt néhány héttel ezelőtt ar­ról, hogy a budapesti Nemzeti Színház művészeiből alakult tár­sulat országos körútra indul, a melynek célja, hogy a magyar vi­dék különböző városaiban és köz­ségeiben előadjanak egy színdara­bot, egy propaganda-darabot az egyke ellen. Már régóta ismeretesek azok a törekvések, amelyekkel a magyar kormány a nemzetpusztító egyke ellen küzdeni akar. Vass József népjóléti miniszter már hónapokkal ezelőtt hozzá fogott egy törvény­javaslat kidolgozásához és ez a ja­vaslat Yninden intézkedésében a kormányzat az egyke ellen való küzdelmét akarja szolgálni. Az egyke: az egy gyermek-rendszer különösen Somogynak, Baranyá­nak, de a Tiszántúl egyes vidékei­nek is gyilkos és érthetetlen beteg­sége, egyes vidékeken valóban olyan méreteket ölt már, hogy a legsürgősebb beavatkozásra van szükség, mert különben az a ve­szély fenyeget, hogy egész falvak halnak ki, egész vidékek néptele- nednek el. Készült a törvényjavaslat, ame­lyet ősszel akar már a Ház elé ter­jeszteni Vass miniszter, a minisz­térium referensei törték a fejüket a propaganda lehetőségein, azon­ban hosszú ideig nem kínálkozott megfelelő mód erre. És ilyen körülmények között tör­tént hónapokkal ezelőtt, hogy meg­jelent egy orvos, név szerint Erdős László dr., a Nemzeti Színház igaz­gatóságánál. Bálint Lajos titkár­ral beszélt és átnyújtott neki egy darabot, amelynek a címe ez volt: A gyermek, Bálint Lajos az átnyújtott szín­darabot annak rendje és módja sze­rint regisztráltatta, majd át is ol­vasta, azonban nem tartotta alkal­masnak arra, hogy a Nemzeti Színház színpadán a darab bemu­tatásra kerüljön. Az orvos, aki színdarabjával az egyke ellen akart propagandát indítani, nem nyugodott meg a Nemzeti Színház igazgatóságának elutasító határo­zatában. Akadtak barátai, akik azt tanácsolták neki, hogy indítson akciót a kormánynál: fogadtassa el művét az egyke ellen indított kormányakció propaganda darab­jának. t Erdős László megfogadta a ta­nácsot, Garamszeghy Sándor, a biemzeti Színház tagja vállalko­zott arra, hogy társulatot állít ösz- sze, amely elindul az országba és nagy propagandakörúton a na­gyobb városokban és községekben előadja Erdős Lászlónak A gyer­mek című propaganda darabját. — Éhez azonban természetesen az szükséges — mondotta Garam­szeghy Sándor — hogy a kormány megfelelőképpen támogassa ezt az akciót, állítsa be ezt a maga egy­keellenes: propagandájának szol­gálatába, egyszóval anyagilag te­gye lehetővé, hogy a nyári szünet higiénikus előnytől megfosztott lakásokban lakjanak? Aligha. Sőt. A fejlődés alapelvét figye­lembe véve, éppen ellenkező­leg, az állafiíhak és a főváros­inak arra kell törekednie, hogy az újonnan épülő házak külön­bek legyenek a régieknél. Elég rozzant, ijesztő, dísztelen és egészségtelen lakás van úgyis Budapesten. Mit akarnak hát elérni a >>fényűzési« lakásadó szerencsétlen ideájával? ítosz- szabb lakások építésére kény­szeríteni az építkezőket és a »luxuslakássá« előléptetett ren­des lakások bérét felsrófolni ? Nem hisszük, hogy ez az in­alatt ez a társulat végigjárhassa az országot. Szervezik a társulatot Garamszeghy mindenekelőtt olyan, társulatot igyekezett össze­állítani, amely, tetszetős legyen a kormányzat illetékes közegei előtt. Tárgyalásokba bocsátkozott első­sorban Bakó Lászlóval, a Nemzeti Színház kurzus művészivel, aki ezer pengő gázsi mellett készséggel vállalkozott a darab egyik főszere­pének eljátszására. És folytak a tárgyalások a töb­biekkel is. Garamszeghy Sándor megállapodott Almásy Endrével, aki minden városban és községben az előmunkálatok, a szálláscsinálás munkáját is végezte. Gnody Ákos­sal, Pethcs Sándorral, Cselényi Jó­zseffel. Szatmári Lajossal és ké­sőbb Mihály fi Károllyal is. Rende­zőnek Rádai Dénest szerződtette Garamszeghy _ Sándor, aki maga is. mint színész és mint vezető, természetesen megállapított hono­rárium ellenében végezte nagy munkáját az együttesben. A nők közül többekkel tárgyalt Garamszgehy Sándor, így például Tőkés Annával, aki azonban az egyhónapos turnéra 25 millió ko­ronát kért, ezt azonban nem lehe­tett megadni. Kiss Ferenc. akivel ugyancsak tárgyalások folytak, 35 milliót kért, Garamszeghn vele sem állapodott meg. A darab fő tenció lebegett volna a pénz­ügyminiszter úr szeme előtt, mi­kor legújabb rendeletét kiadta. Az építkezés megakasztása, ma­gyar iparágak bénaságra kár­hoz tatása, a drágaság nöyelésé nem lehet állami érdek: ez vilá­gos. De hát akkor miért, ho- gyan született meg ez a gyászos rendelet? Nem is kérdjük. Nem is érdekel bennünket. Ez a ren­delkezés annyira abszurd, hogy pillanatig sem tudjuk komolyan' venni. Ezzel szemben csak egy módja van a jóvátételnek: visz- szavonni. Sürgősen visszavonni, mielőtt még .életbeléptették! volna. női szerepére ezek miatt az okok miatt szerződtették Szabó Mar- gitot, aki most végezte a Szímmű- vészöti Akadémiát és ezidőszerint a Nemzeti Színház ösztöndíjas tagja. A társulat tagjai közé tar-_ tozott még Szatmári Lajosné Harsányi Gizi is. — több női sze­rep nem is volt a darabban. Amikor Garamszeghy az előze­tes tárgyalásokat befejezte, kész prepozícióval állhatott a népjóléti minisztérium elé. Mindenekelőtt átadták A gyermek című színda­rabot Vass József népjóléti minisz­ternek. aki örömmel fogadta a színművet, miután — mint mát fentebb jeleztük — a népjóléti mi­niszter már hosszú idők óta gon­dolkodott azou, miképpen lehetne az egyke ellen a leghathatósabb propagandát kifejteni. Vass József hazavitte magával a darabot, igén rövid idő alatt át­olvasta és néhány nappal később lekül dte Scholtz Kornélnak, a nép­jóléti minisztérium orvosállamtit­kárának azzal, hogy a propaganda előadássorozat megindítása érde­kében lépjen érintkezésbe Garam- szeghy Sándorral, a Nemzeti Szín­ház tagjával. • '■ A tárgyalások megindultak éé még június folyamán teljes ered­ménnyel is jártak. Scholtz Kornél megállapodott Garamszeghyékkel és eszerint a népjóléti miniszté­rium rendelkezésre bocsátotta a legnagyobbrészt a Nemzeti Szín­NODIANO PAPiireyÁffTeLEPEi fTjg Az egyke-ellenes propaganda szín­darab és 50.000 pengő története i 3

Next

/
Thumbnails
Contents