Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

1921. január 22. szombat MlftYABSK­: Előfizetési árak* ^/nH*erke«tő*én: VH. kerület, Miksa-utca 8. szám. Egész évre 280 korona Negyedévre 70 korona Felelős szerkesztő: Mi­lota­i István ín!11 ezzel 08-02 Félévre ^ 140 korona Egy hóra... 26 korona \ . *,s . ... Egyes ■■»*«» ára 2 korona Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Háziurai­ és lakói A világpolitika kavargásai, a belső politika hullámzásai ne té­rítsék el figyelmünket Budapest­nek egy kényes és veszedelmes kérdéséről, amely a megcsonkí­tott Magyarország amúgy is lá­zas fővárosát társadalmi forra­dalommal fenyegeti, ha jókor és helyesen meg nem oldjuk. Eszünk ágában sincs az a lelketlen és a tényekkel nem törődő dema­gógia, amely — méltó folytatá­sául az osztályharc-elméletnek — egyszerűen kétfelé vágja a világot s az igazságnak baljára állítja a háziurakat, jobbjára a lakókat és törik-szakad, csak a lakóknak tud igazat adni akkor is, mikor a háziurak javára is szólnak a tények egyetmást. Na­gyon jól tudjuk, hogy a háború első évei óta hatalmasat fordult a világ. Nagyon jól tudjuk, hogy a háztulajdonosi méltóság azóta nemcsak dísz és rózsavíz, ha­nem sok helyütt és sok minden­ben gond és teher is. Nagyon jól tudjuk, hogy ma már van­nak bankárlakók és láncoslakók, akik anyagi viszonyaikhoz mér­ten potom béreket fizetnek ak­kor, mikor a »háziúr« valóság­gal fuldoklik a rettenetes élelmi­szer-árak s a javítási vagy be­szerzési költségek óriási súlya alatt. De éppen azért, mert lakói mivoltunkon felülemelkedve, pár­tatlanok tudunk lenni, követe­lünk meghallgattatást és észszerű intézkedéseket a bonyolult és veszedelmes budapesti lakáskér­désben. Teljes képtelenség, hogy a házi­gazdáknak megadják a tetszés­­szerint való fölmondás jogát. A lakásnyomorúságokkal amúgy is megterhelt Budapesten ez olyan fölfordulást jelentene, amelyhez képest még az 1871-es háború Berlinjének jelenetei is eltörpül­nének. Aki a még mindig forra­dalmi láztünetekben vonagló fő­várost nem akarja prédául dobni a fölfordulásnak, az — legyen akármilyen magas fórum, sőt annál inkább! — lehetetlenség­nek tekinti ezt a követelést és ad acta teszi minél hamarább. Marad a részleges fölmondás j­oga. Ez is olyan veszedelmes, hogy semmi esetre sem lehet csak úgy általánosságban kimon­dani, megadni. Mert a világ­háború és a két forradalom következményeképp Budapesten olyan lehetetlen és össze-vissza társadalmi állapotok következtek be, amelyek gondos figyelembe­vétele nélkül ilyen kérdésben meg sem lehet moccanni. Mi következnék a részleges fölmon­­dási jogból ? Az, hogy a házi­urak elsősorban azoknak a la­kóknak mondanának föl, akiket nem szívesen látnak s ezek mindenekelőtt a nincsetlen em­berek lennének, a rekvirált lakások bérlői, a vagonok­ból átmenekült menekülők. A társadalom igazságérzetében úgy­is ezerszer megbántott lateiner- és munkástömegnek megint azt kellene látnia, hogy még a leg­elemibb életszükséglet, az a négy fal, az a mennyezet és padlózat, amely között az élet tragédiái és mulatságai elzajlanak, még az is teljes tökéletesen Mammon őfel- Iségének van kiszolgáltatva. Ha­sonlóképp áll a dolog a házbér­emelés ügyével is, amely megint csak a termelő és dolgozó réte­geket sújtaná, nem az élősködő­ket és kizsákmányolókat. Viszont tudjuk, hogy valamit mégis kel­lene tenni, mert — bár vannak háziurak, akik csak akkor házi­urak, amikor parancsolni vagy fenyegetni kell, ellenben sehol sincsenek, mikor a házban javí­tani kellene egy kályhavasat vagy ajtózárat — vannak olyanok is, akik a mai kényszerű viszonyokra valósággal ráfizetnek. Hát mi tör­ténjék, hogy az ilyen háziúr is megmaradjon, m meg a szegény lakó is — aki nem tehet róla, hogy nem lakhatik őskori kőbar­langokban,­­vagy nem tanyázhat a szabad ég tündöklő csillagai alatt — nyuzatlan bőrrel mene­küljön? Azt hisszük, ennek csak egy módja van : ha minden házi úri és lakói viszonyt minden esetben, mondhatni egyénileg állapítják meg és rendezik. Nincs más mód, mint külön bíróságot, külön szer­vet teremteni, amely háziurat és lakót egyaránt meghallgatna, min­den követelést és minden sérel­met mérlegelne és döntéseit a méltányossághoz, az élet eleven tényeithez és sajátos igazságaihoz szabná. Minden általános intéz­kedés csak exisztenciákat tenne tönkre, gyűlölködést és bosszút szabadítana el láncairól s olyan forradalmi jelenségeket terem­tene, amelyektől az agyongyötört társadalmat meg kell kímélni. S ma semmit sem szabad kisded érdekszempontból nézni, hanem mindent az egyetemes nemzeti érdek szempontjából és az illeté­kes tényezőknek is ehhez kell igazodniuk. Budapest, II. évf. 17. (31.) szám A Keresztes párt többsége Kilép a pártból és filidrasszhoz csatlakozik A királyválasztók szer¥€zkeűéve A d­isszidensek és az új ellenzék Két irányban fejlődik tovább holnap az Andrássy Gyula gróf nevéhez fűződő pártalakítási mozgalom. Az egyik ese­mény, amelyet tegnap bejelentettek, a keresztény egyesülés pártjának szombat esti értekezlete, amelyen előreláthatóan megtörténik a döntés abban a vonatko­zásban, hogy kik mennek Andrássyval és kik szakadnak el a párttól. A többség Haller vezetése alatt csatlakozik Andrássy­­hoz s csak egy kis töredék, az úgy­nevezett szabad király választók csoportja marad elkü­lönzött állásponton. De más irányban is tisztulni fog a helyzet, a disz­­szidens képviselők ugyanis holnap este megtartják formális értekezletüket ugyan­erről a tárgyról s esetleg már onnan is az új ellenzéki pártot gyarapító kiválások történnek. A k keresztény párt csallodozik Andrássyhoz Az új alakulás egyik vezérembere, aki részt vett a keresztény párt tegnapi ér­tekezletén, a következőkben foglalja össze a helyzetet: — Akik a tegnapi értekezleten ellen­vetéseket tettek a programmal szemben, részleteket követeltek, olyan aprólakossá­­gokat, amelyekről ma még nem is tud­juk, hogy egyáltalában meg lehet-e való­sítani.­­ Haller István a szombati értekezle­ten indítványozni fogja egy szőkébb bi­zottság kiküldését, amelyik letárgyalja a programot s meg fogja nyugtatni a leghá­­borgóbb lelkiismereteket is. Erre külön­ben maga Andrássy Gyula gróf is alkal­mat adott akkor, amikor a programnak csak a széles kereteit ismertette a ke­resztény párt vezéreivel. — Egyesek féltek attól, hogy Andrássy elhelyezkedése a keresztény alapra nem eléggé őszinte. Meggyőződtek azonban ar­ról, hogy Andrássy neve ma, különösen a­ munkásság körében olyan páratlan népsze­rűségnek örvend a minővel egyik jelenlegi keresztény vezér sem dicsekedhet Hogy pedig ma ő is nyíltan a keresztény poli­tika alapjára áll, annak egyszerű magya­rázata az, hogy a keresztény politika vég­zetesen összefügg az ország sorsával.­­ Természetesen a szombati döntő ér­tekezlet felé irányul minden érdeklődés. Ezen az értekezleten azonban egyáltalán nem érhet bennünket meglepetés, mert biztos tudomásunk van arról, hogy az a tekintélyes csoport, amelyik a párt súlyát adta, közös megegyezéssel megy el az ér­tekezletre. Elhatározták ugyanis, hogy bár­hogyan határoz is a párt, ők még szom­baton okvetlen bejelentik a keresztény párt­ból való kilépésüket és ezzel befejezett té­nyek elé állítják az értekezletet. Huszár és Klebelsb­erg Andrássynál Huszár Károly és Klebelsberg Kunó gróf ma délután fölkeresték Andrássy Gyula grófot és megbeszélést folytattak vele az Andrássy akciójával kapcsolatos új párt­alakulásról. • A disszidensek értekezlete A disszidens képviselők ma este érte­kezletet tartottak Andrássy Gyula gróf pártalakításával kapcsolatosan. A tanács­kozást Fáy és Gyömörey képviselők hív­ták össze. Az Andrássy-párt ebből a tábor­ból több értékes tag csatlakozására számít. A szabad szirálpválasztók frontja A keresztény párt úgynevezett szabad királyválasztók, akikhez Lipták Pál állam­titkárt, Dömötört, Simonyi Semadámot, Hence, R­assay, Grieger és Gerencsér kép­viselőket számítják, holnap már el sem ■mennek a keresztény párt értekezletére, miután felfogásuk az alkotmányjogi kér­désekre vonatkozólag eltérők azoktól, akik Andrássy körül csoportosulnak. E csoport egyik vezető egyénisége a következőket mondta a szabad király­­választók felfogásáról: — Az a körülmény, hogy mi az alkot­mányjogi kérdésekben külön frontot al­kotunk, nem jelenti azt, hogy a végső eredményekben nem találkozhatunk a legi­timistákkal. Nincs kizárva, hogy a sze­mélyben is találkozunk. Andrássy neve és programja mindenesetre olyan zászló, amely legalább 40—43 emberből álló erőt pártot fog létrehozni s ez a párt csupa kombattáns elemből áll majd, tehát rend­kívül fontos tényezője lesz a nemzetgyű­lésnek, amellyel mindenkinek számolni kell. (Törlés) Hegedűs Lóránt mu­n­­ka terve A kormánypártban ma este megjelent Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter is, aki informálta a párt tagjait munkatervéről A pénzügyminiszter tizenkét javaslatot akar a Ház elé terjeszteni, a két budget­­törvényt, a régit és az újat, azonkívül tíz novelláris törvényt. Elmondta a mi­­niszter, hogy az új bankjegyeket három helyen nyomtatják, Zürichben, Bécsben és Budapesten s a pénz kicserélése csak olyan időpontban történik meg, amikor a kincstár el lesz látva kellő mennyiségű új pénzzel, még­pedig nemcsak a nagy bankjegyekből, lesz elegendő mennyiség, hanem a kisebbekből is. Az önálló magyar bank felállítása június előtt nem lehetsé­ges. A bankóprést be kellett szüntetni s ez már érezteti is jó hatását. Ausztriá­ban folyton nyomják a bankót, az ő pénzük egyre rosszabb, a mi pénzünk pedig folyton javul. A beszélgetés során felmerült az az ötlet is, hogy a nemzetgyűlés kimondhatná magát képviselőháznak s még három eszt­­endeig együtt maradna. Ez a terv azon­ban a képviselők részéről mérsékelt tet­szést aratott, mert mindenki kivihetetlen­nek tartja. Az októbristák szervezhesse A radikális-liberális politikai irányzat hívőinek megmozdulásával egyidejűleg — melyről már több izben megemlékeztünk— újra a cselekvő politika terére készül lépni az úgynevezett függetlenségi párt­nak az a töredéke, mely a Károlyi­­forradalomban olyan szomorú szerepet játszott. Arról van szó, hogy a független­ségi párt legközelebb országos nagygyűlést akar összehívni Budapestre, hogy újra zászlót bontson és újra feltámassza ön­magát. A nagygyűlés szónokai Batthyány Tivadar gróf és Ábrahám Dezső lesznek. Ők fogják kifejteni az okokat, melyek új szervezkedésre késztették őket s egyben a programot is, melyet a párt az uj vi­szonyok között hirdetni fog. Érdekes és jellemző, hogy Batthyányék érintkezést ke­resnek Balthazár Dezső debreceni refor­mátus püspökkel is, akinek tudvalévően szintén pártal­apítási tervei vannak. Batthyány­ék, amint ez a készülődés mutatja, azt hiszik, hogy két esztendő alatt a ma­gyar közvélemény olyan tények és olyan bűnök fölött is napirendre tudott térni, amilyeneket ők a Károlyi-forradalom fel­idézésével a nemzeti függetlenség jel­szavai alatt elkövettek. Meg vagyunk győ­ződve róla, hogy a nemzeti közfelháborodás idejekorán és megfelelő módon meg fogja értetni ezekkel az urakkal, hogy ők egy­­szers mindenkorra befejezték politikai já­tékaikat s akarva nem akarva meg­ kell

Next