Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-25 / 45. szám

2 nagy átalakulást? A külföldi nagy politikusok mindig az ellenkező táborig végezték be pályafutásukat, mint ahol megkezdték. Bismarck legnagyobb dicsősége teljében a nagy háború után nyíltan bevallotta, hogy tökéletesen megváltoztatta álláspontját a gazdasági kérdésekben. .Nem kell-e mindig, míg az ember közpályával foglalkozik, egész szellemi erejét megfeszíteni, hogy megfigyelje a dolgokat és levonja a következményeket ? Nem volna-e a legcsúnyább bűnök egyike, ragaszkodni egy olyan meggyőződéshez, amelynek téves voltáról meggyőződött valaki, csak azért, hogy látszólag következetes legyen ? Bismarck mondta azt, hogy ő mindig tanulni fog, magam is büszke vagyok arra, hogy tanulni tudok mais. (Éljenzés és taps.) Célom mindenkor az volt, hogy a szegény sorsüldözött, annyi ellenséggel környezett Magyarországot szolgáljam azon viszonyokhoz mért politikával, amelyek között ez a nemzet él. Ki fog mindig egyenlően öltözködni esőben vagy amikor a nap süt, télen avagy nyáron? Ki fogja ugyanazt a vitorlát felhúzni, amikor északi szél vagy’ téli szél van? Ki fog ugyanúgy élni, mikor egészséges vagy amikor beteg ? Minden időknek megvan a maga követelménye, amihez a nemzetnek alkalmazkodnia kell. (Úgy van! Úgy van! Taps.) Emlékszem azokra az időkre, amelyekben a néppárt igen kis részét képviselte a nemzetnek, most pedig tényleg azok a jelszavak, amelyek alatt küzdött, nemcsak ennek a pártnak váltak jelszavává, hanem az összes kormányt támogató pártoknak, még az ellenzéknek is. Ha az egész nemzetnek szabad volt tanulnia, a történtekből a tapasztalatokat levonni, mért nem volna szabad ez nekem ? Mi kötelessége volnk az embernek, aki egy várban , van, amelyet ostromolnak, amelyben fölhalmozva van mindaz, amit szeret, amit ősei gyűjtöttek, ha a várőrség egy bizonyos része nagyobb részben bizonyul megbízhatatlannak, mint egy másik rész. Az a kötelessége, hogy akiket rajtakaptak, meg kell büntetni. (Taps.) Második kötelessége pedig gondoskodni Hírei, hogy ez az őrség kicseréltessék, hogy a fontosabb helyeken olyanok foglaljanak helyet, akik átlagban megbízhatóbbaknak bizonyultak. A háború alatt és háború után társadalmunk bizonyos elemei nem váltak annyirabe, mint azt hittem, reméltem. (Taps. Éljenzés.) Ennek következtében levontam a tanulságot. A védőállásokat azoknak kell lefoglalni, akik nagyobb arányban vették ki részüket a haza védelmében. (Óriási taps.) Bizonyos veszélyekkel szemben ma sem bízhatunk a társadalom egyes elemeiben. Parlamenti felszólalásomat ezzel akartam cáfolni, hogy a nemzetet fenyegetők vissza nem térhetnek, hogy a nemzetet immunizálták azok a keserves tapasztalatok. Ebben nagy tévedés van. Ha Magyarország a világtól el volna zárva, akkor elhiszem, hogy a keserves tapasztalatok kigyógyították volna, de Magyarország nincs izolálva. Benne él egy forrongó forradalmi láztól telített világban, mely a világháború és az ezután elkövetett bűnök a békekötéseket- értem következtében valóságos melegágyává int a forradalmaknak. A békekötések csupa életképtelen nemzeteket teremtettek, amelyek gazdaságilag nem tudnak megélni és nem bírják az egészséges fejlődés magvát önmagukban. Oroszország Lenin és Trockij uralma alattnyög és hosszú-hosszú ideig a veszélyek forrása lesz. Magyarország azáltal is ki van téve az ilyen infekcióknak, hogy sok idetartozó része idegen kézben van, olyanképpen, amelyek mesterségesen táplálják a betegséget. Meg kell ragadni a gyeplőt, mielőtt a lejtőn kezdenénk lefelé rohanni. Látjuk a készülődéseket, a szervezkedéseket, amelyek, hogyha a nemzet kellő időben nem csinál frontot ellenük, megindíthatják a bomlási processzust, amelynek végső stádiumát senki sem tudja kiszámítani. Ezért kell a jövőben is a veszélyek legyőzése végett erősen a nemzet keresztény nemzeti és erkölcsi öntudatát megnövelni. Arra ürítem poharamat, hogy a magyar nemzet tartson ki, tartson ki egész lelki erejével abban az irányban, amelyben megindult. Ha ki fog tartani, akkor egész bizonyosan legyőz minden veszélyt, amely előtte áll és itt erkölcsileg megifjodott, megreformált Magyarország vissza fogja szerezni azt az állást is, amelyet azelőtt leírt az európai népcsaládban. A magyar nemzeti keresztény fejlődésre ürítem poharamat. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps, a szónokot számosan üdvözlik.) Ezután Csernyus Mihály elénekelte a "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában kezdetű nemzeti himnuszt, majd Huszár Károly állott fel szólásra és azt fejtegette, hogy a keresztény nemzeti politikának és a magyar intelligenciának egymást kézen kell fogni. • A többi felszólaló Mener Sándor és Sippos Jenő beszéde után Meyer Jakab állott fel, aki Andrássy Gyulában a nemzetnek azt a vezérét és államférfiát köszöntötte, akitől helyes és észszerű nemzetiségi politikát, ennek következményeképp elszakított nemzetiségi testvéreinknek biztos csatlakozását várja. A szónokok sorába tartozott Jeszenszky Géza dr. ügyvéd, aki Andrássynak a nyomorgó középosztály helyzetét ajánlotta figyelmébe. Azután Muotay István dr., a Magyarság felelős szerkesztője, aki Andrássy Gyulát, mint történetírót köszöntötte fel, kifejezte azt a természetes lélektani kapcsolatot, amely Andrássy, az államférfi és Andrássy, a történetíró között kötődött. Kifejtette, hogy Andrássy Gyulának történelmi vizsgálódásai során szükségképpen el kellett jutnia a nemzeti keresztény gondolat táborához s hogy az ő objektív egyénisége leginkább alkalmas, hogy megteremtse a keresztény felekezetek között a gondolkodásnak és cselekvésnek azt az összhangját, amely a keresztény politikának életeleme. Hivatkozott arra, hogy a katolikus Andrássy nagy történelmi elmélkedésében a protestáns szabadságharcosokról, Bocskay Istvánról és Bethlen Gáborról minő felejthetetlen arcképeket festett és mennyire be tudta állítani a protestáns gondolatot a magyar szabadság és alkotmányos fejlődés menetrendjébe. Beroláh Nándor Milotay István beszédére való hivatkozással tréfás formában azt a kérdést intézte Milotayhoz, hogy szavaiból mikor vonja le a következményeket, mikor lép be formálisan is a nemzeti keresztény pártba. Majd azután felemlítette egyetemi diákköri élményeiből egyik professzorával, Magyarország egyik legnagyobb tudósával folytatott beszélgetését, amelyet húsz esztendővel ezelőtt hallott ettől a nagy tudóstól, hogy Magyarországot csak egyetlen politikus tudná a virágzásnak t Nem sejtett fékára emelni, ha a keresztény gondolatot elfogadná politikájának ható tényezőül: ez a férfiú Andráséi Gyula. Ez a feltevés és ez a várakozás most, beteljesedett. Meg van győződve róla, hogy a keresztény nemzeti egyesülés Andrássy Gyula gróf vezetése alatt legyőzhetetlen erővel söpri el útljából azokat az akadályokat, amelyeket az ellenséges szándék és a valóság durva ereje szembefordít vele. Poharát azokra a vezérekre ürítette, akik a keresztény pártban, mint Mustár, Haller, Ernst Sándor, előkészítették a nagy vezérnek, a hivatott államférfinak, Andrássy Gyulának az útját. Klapka induló Kábultan botorkáltam haza a felvidéki menekültek üléséről Siket csend ült a körút házóriásai felett, a lámpák pislogó világa belehunyorgatott a ködbe, hasztalan birkózva vele, hogy legalább a falak mellett surranó néhány elkésett árnyékát nyújtsa el kísérteties hosszúra a friss, vályogszínű aszfalton. A szűk utcában, éppen a kapum előtt, tárogató hangjai ütötték meg fülemet. Felsiettem és ablakot nyitottam. Szemem lassan hozzászokott a szemben levő ház szintén nyitott ablakának lidérctűzszerű fényéhez és a ködből magas, ősz férfi alakja bontakozott ki A Klapka-indulót játszotta. Szomjas füllel ittam a hangokat és átbámultam a füstszinti ködön. De, ni, hiszen ez az öreg ember a nagyapám. Ő az! Fekete szeme csillog, mérgesen legyint jobbkezével, majd fogja a botját, amelyikben a lemérőszalag van — sokat játszottam én ezzel valaha --és felémet, hogy átjön. , Fel akarok kelni, hogy ajtót nyissak, ő azonban már itt van. Megismerem a ruháját is , csikós házikabát, galambszürke mellény... az a kávéfolt is rajta van, amelyet havonöt év előtt, mikor utólszor ültünk egy asztalnál, reácseppentett. Tekintete félig üres fegyver állványomon siklik végig. Két pisztolya, amelyek a móri csatától Világosig szolgáltak és oroszlánfejes díszmagyar kardja itt vannak nálam. Azokat nézi. Szeretnék valami szépet, kedveset mondani neki. A dédunokáját szeretném megmutatni, aki itt alszik a szomszéd szobában és már latinul tud köszönni, de csak annyit birok mondani: — A puskád nincs meg, nagyapa! Azt elvitték a vörösök! Nagyapa éppen úgy legyint, mint amikor az öreg Tyúkos gazda jelentett neki valami nem fontosat. Azután vállamra teszi a kezét. — Ugye, te vésetted a sírkövemre, hogy honvéd voltam? — Igen, nagyapa. A gyászjelentésedről ez véletlenül hiányzott. — Nem baj, fiam, nem az a baj, de most jöjj velem, valamit mutatok. Intézkedni kell, sürgősen! Most tettem éppen panaszt az Istennél, de ott is baj van, nagy baj! — Mi baj van, nagyapa? Az öreg szikrázó szemekkel csap rá a kisasztalra. — Mi baj van? — Kossuth hetek óta két audienciát, de a magyar iroda nem mozog, nem mozog! Persze, Pázmánt kitúrták, Rákóczi, Zrínyi és Széchenyi is kiestek a kancelláriából és most Szerepe Sanyi prímás a totumfac, meg Ocskay brigadéros! Gondolhatod, micsoda mizerábilis állapotok vannak! De siess, mert nem sok időm van! — De talán a dédunokádat megnézhetnéd, nagyapa, meg a kis Zsuzsikát, a Jani leányát, aki most született! Nagyapa elnevette magát, jóságos szemei nedvesen csillogtak. — Ne beszélj csacsiságokat! Hát azt hiszed,nem ismerem őket? Nagyanyátok minden szabad idejét ezeknek szenteli. Ő különben most parancsnoka lett az egyik őrangyalcsapatnak és — hiszen ismerheted a nagyanyádat — az összes dédunokáit magához osztatta be. De menjünk! Ezzel az ablakhoz lépett, ahol kocsija állott. A bakon Rusznyák Miska ült. Kisodort szürke bajusza, szemrehozott darutollas kalapja, még az ostornyele is a régi, amelyiknek végét gutás bicskámmal kifaragtam. Lovai is a régiek, a lámpáshomlokú piszta Orbán, meg a zablával játszó csiklandós Gádor. Beülünk.. . Nagyapó térdére húzza a bundás takarót, Rusznyák Miska csettint, Orbán és Gádor pedig repülni kezdenek a hintóval. Magasan, majdnem a csilgok közt járunk, a Duna fényes csíkja mélyen alattunk, azután hirtelen zuhanni kezdünk és a kocsi az ölyvedi temető kapujánál áll meg. Nagyapa botjával belöki a lécajtót és gyors léptekkel siet a sírja felé. Alig bírom követni. A sírkert előtt a padon nagymama ül, gyermekharisnyát kötöget. Megragadom apró, keskeny kezecskéjét, ő megsiraogatja a fejemet és nagyapához szól: — Pontosan megjöttetek, apácska.’ Nagyapa a szürke márványoszlop előtt áll, botjával mutat rá. A kövön olvasható a név, de a feliratból ezt a sort: Volt negyvennyolcas honvéd voldásaörmester — vésővel kifaragták a csehek. . . Nagyapa hangja reszket a haragtól:Istennél már megreklamáltam örök nyugodalmamat, most megreklamáljam az embereknél! És nem magam, vagyok, akivel ezt a csúfságot meg- csinálták. De nem engedünk, nem engedünk! Ezt megmondhatod az embereknek, mi majd eligazítjuk a dolgot az Istennél. Nem nyugszunk addig, amíg Pázmán vissza nem kerül a kancellária élére! Nagymama szelíden csendesíti: — Nyugodj meg, apácska, tudod, mennyire ártott neked mindig az izgalom ... Majd eligazítják a gyerekek. Nagyapa még mond valamit, de azt már nem hallom. Hideg szél csapja meg arcomat, az ablak tárva, átemenben a fehérszakállas eloltotta a lámpát. Az indulót azonban még mindig hallom, mintha egész férfikar zengené. ... Inda is utánam robogó had ... Fegyvercsörgést is hallok. Az ablakhoz rohanok, kitekintek. Néma csend. A záróra régen letelt, a koplaló Budapest éhségét, a mulató jóllakottságát piheni ki mély, hang-! tele.. .• !.”.ub.In. Sterkiiazey Gyula MAGYARSÁG 1921 február 25. péntek /VDSZOttSág ülése elmaradt A mai minisztertanács miatt elmaradt a pénzügyi bizottság ülése, amelyen a hadiváltságról szóló törvényjavaslatot kellett volna tárgyalni. Az ülést holnap tartják meg. Gaál Gusztos indítványozni fogja, hogy a javaslatot vegyék le a napirendről és adják vissza megfelelő átdolgozás céljából a pénzügyminiszternek. A kisgazdapártból A kisgazdapártban ma a képviselők Szóvá tették lass közélelmezési miniszternek legutóbbi parlamenti beszédét, amelyben határozottan a szabadforgalom ellen nyilatkozott. Felmerült az a kérdés is, hogy nagyatádi Szabó összeköttetésben van-e a liberális blokkal. A belügyi tárcára vonatkozóan most már egyhangúan az a nézet alakult ki a kisgazdapárti képviselők között, hogy a belügyminiszteri tárcát semmiképpen sem hajlandók más pártnak átengedni Ezeket a ma megbeszélt kérdéseket a holnapi pártértekezleten szóvá fogják tenni és mind a három ügyben igen erős felszólalások várhatók. Lehetséges, hogy már a nemzetgyűlés holnapi ülésén is szóba kerül a szabadforgalom és a belügyi tárca kérdése. Kitolmagi Páliambergróf kritikája - Morapátkai Szabó az oltárkapi vipajtását sürgeti . A Magyarság tudósítójától . A kormányprogram vitája hömpölyög tovább, nem tudni, meddig? Ma öt szó-; nők beszéde foglalta le a nemzetgyűlési tanácskozási idejét, holnapra és holnaputánra még nyolc feliratkozó képviselő, maradt, akik aligha hajlandók elállani a szótól. Zákány Gyula figyelemreméltó beszédban hívta fel a kormány figyelmét a nyomorgó középosztályra, Mezer Ernő külpolitikai vonatkozású felszólalásában s. baranyai kérdést tette szóvá s gáncsoltad a kormány erélytelenségét és bürokratikus lassúságát Linieret -terveivel szem-ben. Pallavicini György őrgróf a maga jellegzetes és markáns modorában, mindazonáltal elismerésre méltó tapintattal siklott végig a kormánypolitika változatos anyagán: érintette a külpolitikai rögtönzésieket, a cenzúrát, különös figyelemmel és elmélyedéssel azonban saját legspeciálisabb témakörét: a közéleti vissza-éléseket. Pallavicini nyugodt, előkelő, mondanivalójának látszólagos szemtelen’ ségében is metsző élű előadása mindvégig lekötötte a Ház figyelmét, amely a szünet után szinte általános unalomba fúlt Őrlők Attila fecsegései alatt. Annál nagyobb élvezetet és érdeklődést keltett sokorópátkai Szabó István beszéde, amely valóságos üdítő és felderítő tanúsága volt a magyar kisgazdatársadalom józanságának, mérsékletének és pompás politikai ítélő tehetségének. Sokorópátkai megmondotta, hogy — noha nem miniszter többé — mégis valaki: derék, rokonszenves ember és talpraesett szónok. Részletes tudósításunk alább következik: Féltizenegy órakor nyitotta meg Habovszky elnök a mai ülést Legeza Pál, a mentelmi bizottság előadója beterjesztette a bizottságnak Friedrich István lakásügyére vonatkozó jelentését. Errli-Barrach Béla a pénzügyi bizottság jelentését terjesztette elő három pénzügyi törvényjavaslatra vonatkozóan. A Kormány programja Ezután a kormány programja felett való vitát folytatták. Zákány Gyula: Meddőnek tartja a vitatkozást. Fontosabbnak tartja a pénz-zügyi javaslatok tárgyalását. Ha a kérést?