Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-26 / 46. szám

2a*. Telem a hosszú programvita ellen A folyosón ma határozott formában el­terjedt az a hir, hogy Teleki Pál gróf el­kedvetlenedett a hosszú kormányprogram vita miatt s a lemondás gondolatával fog­lalkozik. A miniszterelnök a hírlapírók kérdésére kijelentette, hogy a hírnek van Valami alapja. — Nem látom — úgymond — szükségét annak, hogy ilyen hosszú vitát rendezze­nek s ha ez így folyik tovább, inkább el­hagyom helyemet. A parlamenti helyzettel én csakugyan elégedetlen vagyok, de nem a magam személye miatt, hanem a nem­­zetgyű­lés szempontjából. A mun­­ösbiztosító refor­ja Bernolák Nándor nemzetgyűlési képvi­selő, akit a népjóléti miniszter megkért arra, hogy vállalja el a munkásbiztosító törvényjavaslat előadói tisztát, ma a Ház­ban tanácskozott Farkas István és Prop­­per Sándor szocialista vezérekkel. Ber­nolák a munkásság álláspontját akarta megismerni, mert csak abban az esetben hajlandó elvállalni az előadói tisztséget, ha bizonyos megállapodásokat tud létesí­teni a munkásság képviselőivel. Katrangh Jenő a véd­erő­­bizottság­ elnöke Pénteken délután 5 órakor alakult meg az első számú bizottsági szo­bában Könyves Lajos korelnök vezetésé­vel a nemzetgyűlés véderő-bizottsága, amely elnökének Karafidth Jenő nemzet­gyűlési képviselőt, jegyzővé pedig Dinich Vidor nemzetgyűlési képviselőt válasz­totta meg. A p£nzügyi és véderő-bizonsító letárgyalta a nanavérzitásról szóló javaslatot A nemzetgyűlés pénzügyi és véderő­bizottsága Klebelsberg Kunó gróf elnök­lete alatt pénteken délután letárgyalta a fia kiváltságról szóló törvényjavaslatot. A kérdéshez hozzászóltak Iklódy-Szabó Já­­nos, Hegedűs Lóránt, Sréter István, Gaál Íjásztón, Nagy János (egri), Gyomor­i György, Szabó István (sokorópárteti), Sza­­bóky Jenő, Ugrón Gábor, Huszár Károly, Palazsy Dénes, Henczer János, Belitsk­a Sándor. Végül Hegedűs Lóránt reflektált a felszólalásokra. Köszönetet mondott Me­ter Kornélnak, a javaslat­ megalkotójának. Kisebb házakat (házrészeket) és építkezésre alkalmas telke­ket vételre keresünk. Közvetitésért 20/» közvelitői díjat fizetünk. „Realitás” Részvénytársaság Bpest,VII. Erzsébet-kömle 27 .Tol, József 121-93 A híres Kocsis Csodálatos magyar vidéken, hol az öreg Tisza nádas, gyékényes holt­ágaival, locsogós érvizeivel ezüst pán­tokat, pántlikákat szövöget a zöld mezőkbe és a vén hegy mézes szőlői­­vel óriási darumadárként busán, szürkén gubbaszkodik, van Nemes- Tarján. A tarjáni földesur a pokol ördögeiről nevezte piros orb­iku, Mag­­wsce szemű, bársonyfekete négy he­gelijét. Dölyfösen, kényesen édes, tiszta szavú, meleg lányhangú csen­gőket rozdogáltak ezek a lovak. Mint virágkehely, hamvasfehérek voltak ezek a nemes ezüstcsengők, mikor Tarjányi Andris urfi, szilaj magyar mulatozásait járta és — jövet a Tisza felől — még Debrecen is olyan c csodanagy, külön világ volt, hogy egyedül az Arany-bikáig tizenhárom­­városon és hatvan utcén kellett át-­­ menni. Tarjányi Andris négy fekete sá­mánjának első legény volt a kocsisa­­is. Barnapiros volt az arca.’ Fülig ►csavarintottn, vastag bajuszát. Szár­nyas, széles tölgyajtóhoz hasonlított f* válla a merész nézésű Csíkos-Bá­­®nt Miskának. A suhogóval ember­társa két ujja közül kicsapta a suszter-tallért. Kocsijának kápráza­tosan forgatott kerekeivel nyolcaso­kat rajzolgatott a porba. Egyetlen asziszeg­­i hanggal a meredély szélén­­megállította a fekete sátánokat, vagy ha a gyeplőt közébnek csapta is, megmerevedtek azok. A nem térő kocsit, tengelyakasztással, akkor s úgy fordította árokba, ahogyan ép­pen tetszett Mihálynak. A hetven­­kedő kocsis fogatát valami titkos tu­dással ,megállította az után, hogy tapodtat sem mozdultak az idegen lovak és ha a hátsó kerékbe kapasz­kodott, két ló sem tudta elrántani az erős Mihályt. — Híres kocsis, első kocsis ez a Mihály! — mindenfelé elismerték. Mihály becsületét nagyon emelte, hogy tartotta a régi vásár­járók tör­vényét is. a midőn a gazda iszik, maradjon józan a kocsis ... Mihály csupán egyszer öntött fel a garatra, ez azonban emlékezetes maradt. Tavaszi éjtszaka volt. Az olvadás­tól már bizni kezdtek a holt­vizek. A fűzvesszőből hányt bürü-híd gát­ján cserregve szaladt tovább az ér­árok dagadó vize. Baktóról, az Andris urfi eljegyzéséről, kocogtak hazafelé a fekete lovakkal Mintha csak az Andris urfi menyasszonya beszélge­tett volna az éjtszakából, midőn a fekete sátánok nyakából vidáman csilingeltek a lányhangú ezüstcsen­gők ... Az úr és a kocsis is — ita­los fővel — elbóbiskolt: az­­érc vesszőből hányt rengő Indiánál ekkor megriadtak, ágaskodva felhorkantak a fekete lovak és vízbe fordult a kocsi. Mihály a partra bukott, ké­sőbb gazdáját holtan húzta ki a vízből. A fekete lovak az összetört kocsival nekivágtak az éjtszakának s a sápadt hold sárga sugarával a híd melletti görbe fűzfán cifraszürös akasztott embert világított meg. Az életunt csavargó holttestét rejtelme­sen himbálta a tavaszéjféli szél, et-­ tűl riadtak meg a lovak Midőn »urfiját« eltemették, Csikós- Bálink Mihály, a híres kocsis eltűnt, elbujdosott a tájról. Nemrég, öregedő fővel, a boréde­­sítő, szelíd hegyek között kocsiztam. Fehér hő takarta a hegy oldalát. A fekete varjak, a trágyával beszórt fehér mezőn falkákban keresgették a dermedt férget, elszóródott tavalyi magyat ... Elölről, a kanyarodó hegy láthatatlan útjáról kolompszó csendült, majd sirámos öreg férfi­hang kezdett nyújtogatni felém a szülőföldről egy régi, régi, kedves paraszti dalt: Kiskertemben a Csengő, a Virág, a Leverte ,jaz harmatos rezidát... ilpj, rezida, rezida, rezida! Ifisangyalom nem jó többé vissza. Az utak keresztezésénél azután kocsim elé bukkant a lassú canimo- i gásti ökörfogat. Bus, barnaszemű,­­ vigásszami, négy fehér ökör mélán­­ rázta a­ kolompot. A trágyával rá-­­­kött szekér mellett fehér hajuszu , öreg béresemben dúdolta siralmasan­ a régi hajdanótát. — Kézit csókolom! —­ a vén béresember ma már szinte szokatlan tisztességtudással megemelintette kes­­hedt szőrsüvegjét. Mint jobb időkből maradt bizonyság, a foltozott urasági kocsicskekecs kalimpálva verődött nehéz csizmájához. — Bátyó! . . . Honnnét tudja ezt a szép nótát ? — A tarjáni földről való vagyok. — mondta. — Mihály bácsi! — leugrottam,­ megöleltem az üreget. — Az vagyok én, — szólt reked­ten, megindultan a híres kocsis, — mióta az a gyászeset ért... Bujdo­sóban vagyok! Az én drága, jó ura­mért büntetem magamat. Azóta nem­ ittam szeszt és én, a hires kocsis, megaláztam magamat ... Felhagy­tam a kocsissággal... Hisz’, tetszik is látni, ilyen csámpás, jámbor ökrök mellé szegődtem, hajh, trágyahordó béresnek. A meghatódott öreg­ember mar­kába marék szivart nyomtam... Hi­res kocsis Csikós­ Bálint Mihályt jámbor ökreivel már elnyelte a messzeség köde, de felriadt lelkem­ben még mindig csilingelnek a Tar­jányi Andris fekete sátán-le*’»inaié Ifényhangu ezüstcsengői . , , Hajh, — rezida, rezida, rezida, ■— szilaj, büszke magyarságommal én is mivé lettem ? Hová jutottam ? , Móricz V* MAGYARSÁG ,1921 február 26. szombat Tovább folyik a vita a kormányprogramról Napirendi csata a számszéki elnöki jelölés körül — Szemé­lyes kérdések és indítványok — A Magyarság tudósítójától — A kormányprogram vitája ma négy szó­nokot emésztett föl, mind a négy a kis­gazdák oldaláról bírálta a kormány mű­ködését s a vita ilyformán széles meder­­­ben hömpölygő tanácskozássá fejlődött, amelynek központi és állandó tárgya­ a politikai helyzet. Napirend előtt Drozdy Győző panaszolta el mentelmi jogának ismételt megsértését, a napirend anyagát, a program­vitát Lebenyei Pál, Balla Aladár, Bodor György és Pásztor József beszédei töltötték ki. A szónokok közül különös élvezettel s csaknem állandó de­rültséggel hallgatták Bodor György fel­szólalását, aki a falu ügyes-bajos dolgait tette szóvá valami egészen sajátszerű­ tudákossággal. »Ha így megy tovább — mondta György bátyánk zajos kacagások közepette — nemsokára a kisgazdák Bra-koszfilm­ben lesznek kénytelenek járni! »Olyan modor — folytatta Bodor — folyik az országban, amelyet nem lehet bírni sokáig«. Ezután Úrból­ Attila indo­kolta meg indítványát a lakás­kérdés rendezésére, majd Bence Károly kez­deményezésére hosszú időt lefoglaló napirendi vita indult meg azon, váljon illetékes-e a nemzetgyűlés a legfőbb ál­lami számszék elnöki állására teendő je­lölésekre, vagy nem, s ez utóbbi esetben nem kell-e előbb egy szakaszos törvény­nyel rendezni azt az alkotmányjogi zűr­zavart, amelyet e kérdés megoldásánál a főrendiház szüneteltetése okoz ? Minthogy a miniszterelnök is hozzájárult Hencz napirendi módosításához, a Ház többsége, szemben az elnöki javaslattal, levette a holnapi ülés tárgysorozatáról a számszéki elnök-jelöléseket. Végül Buda­váry László mondta el sürgős interpellációját a pest­vármegyei községi visszaélések tárgyá­ban, amelyre Tomcsányi, mint ideiglenes belügyminiszter rögtön válaszolt Rakovszky István elnök a nemzetgyű­lés mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg. Napirend előtt mentelmi jogának m­eg­­sértése ügyében Drózdy Győző szólalt fel. ismerteti a fiáztal mentelmi joga megsértésének előzményeit­. Bosnyák Géza és Easy Gábor dr. izgatás és a választók jogtalan befolyásolása cílén feljelentést tettek ellene. Az első nyomozás eredmény­telen maradt, de az ő felfolyamodására újabb vádiratot adtak be s igazságügy­miniszter rendeletére áttették ügyét a veszprémi törvényszékhez azzal a meg­jegyzéssel, hogy az ügyészség tegye magáévá a zalaegerszegi vádiratot. Mind­két nyomozás eredménytelenül végződött s most az általános amnesztia alatt utána nézett, hogy ügye nem-e került automa­tikusan amnesztia alá, mert szerinte nemzetgyűlési képviselő nem fogadhat el kegyelmet. (Felkiált­ások ! Úgy van!) Fel­­terjesztést tett ez ügyben az igazságügy­miniszterhez és az eredmény az volt, hogy a minisztériumból utasították a veszprémi törvényszéket, hogy terjessze fel az ügyet amnesztiára, ő ebben men­telmi jogának megsértését látja. A Ház az ügyet kiadja a mentelmi bi­zottságnak. Gömbös Gyula válaszol a Trebitsch­­Lincoln-ügyben Gömbös Gyula rossznéven veszi Palla­­vicinitől, hogy mint régi baj­társától, teg­napi felszólalása előtt nem kért a Tre­­bitech—Lincoln-ügyben tőle információt. Nem tárgyalt Trebitsch-sel. Különben már régebbről ismert. Most is csak azért szó­lalt fel, nehogy úgy lássák, mintha ő vagy barátai komolyan tárgyaltak volna Trebitseh-sel magyar politikai ügyekről. Nem szeretné, ha úgy vinne fel, hogy Magyarországon mellékkományok van­nak. Itt senki hatáskörét át nem lépi. A falu tiszteilátása — Földbirtok- reform •— LakásKérdés Letenyei Pál beszédében utal arra, hogy a vidékről, különösen a falvakból, folyto­nos és jogos panaszok érkeznek, hogy a malmok raktárai tele vannak nullás liszt­tel és a lisztadagokat pedig nem adják ki. Sürgeti a földbírtokreformot, úgy­szintén a közigazgatási ref­orm keresztül­vitelét. Ha a kormány a reformokat nem valósítja meg, azzal csak­ árt és nem használ az országnak. Balla Aladár: Nem tudja megérteni a parlament eljárását, mert itt a legkülön­bözőbb formában hozzák tudomására a kormánynak, hogy politikája rossz, de mire beszédük végére érnek a szónokok, ideig-óráig bizalmat szavaznak a kor­mánynak. A lisztellátás módját azért tartja lehetetlennek, mert Ausztriát még most is naponta vagonszámra látják el nullás liszttel. Majd bírálja Pallavicini állásfoglalását a külügyi politikában. Reméli, hogy a külügyminisz­ter a királykérdésben nyilatkozik, mert a kormány tagjai közül egyedül Nagyatádiról tudják, hogy a szabad ki­rályválasztás híve. A kormánnyal szem­ben bizalmatlan. Szimat után Bodor György beszél a rekvirálások ellen. Sürgeti a gabona sza- I­bad­forgalmának megvalósítását, mert kü­­lönben­ minden a lánckereskedők kezébe kerül. Kéri az ipartörvény revízióját , mivel reméli, hogy a kormány ezeket megvalósítja, bizalmát fejezi ki iránta. Pásztor József : Rámutat, hogy a sok beszédnek nincsen semmi haszna s kéri a nemzetgyűlést, hogy térjen az alkotó munkához. Orbók Attila: A lakáskérdésben tett indítványát indokolja és kéri a kormányt, hogy pénzügyi politikával hasson vele, hogy­ tavasszal induljon meg az építke­­zés, mert ezáltal az összes iparos» szakma munkát kapna. Kéri a nemzet­­gyűlést, hogy indítványát tűzzék ki tár­­gyalásra. A Ház elfogadja a tárgyalási indít­­ványt. Tomory Jenő: Régebben indítványt tett Pallavicini őrgrófnak a mentelmi bizott­ság elé való állításáról, ezt a bejelen­tést most visszavonja. Vita a napirend körül Az elnök indítványt tett, hogy a Ház legközelebbi ülését 26-án tartsák meg. Napirendre az indítvány és interpellációs könyv felolvasása, az állami számvevő­­szék elnöki állására való hármas jelölés megejtése, a kormányprogram feletti vita s a pénzügyi javaslat tárgyalását tűzte ki Bejelentette, hogy Karafláth Jenő interpellációjára a felvidéki püspök­ség illetéktelen betöltéséről a külügymi­niszter a holnapi ü­lés keretében válaszolt Hencz Károly . A napirendi javaslathoz szót kér. Készségesen hozzájárulna az elnök indítványához, azonban az állami számvevőszék állására való hármas jelö­lésben alkotmánysértést lát. (ügy van!) Minden alkotmánynak pillére a költség­­vetés és a zárószámadás joga. A főrendi­ház nem szűnt meg, hanem csak műkö­dését szüntette be és a főrendiházról szóló törvény ezidőszerint eltörölve nin­csen. Úgyszintén nincsen eltörölve min­den jog és minden hatáskör, melyet eddig a főrendiház gyakorolt. Ha ezen jogok bármelyike más szervre szállott át, min­den esetben külön törvénnyel szabályoz­ták. Az igazságügyminiszter azt mondta, hogy az országgyűlés jogai automatice a nemzetgyűlésre szállnak át. Lényegileg igaz, de formailag nem. Hogy ez az elv nem áll, éppen a nemzetgyűlés eddigi mű­­ködése mutatja, mert különben miért mondták volna ki, hogy ugyanaz a mentelmi jog illeti meg a nemzetgyűlés tagjait, mint a régi országgyűlés tagjait. A nemzetgyű­lést éppúgy kötelezi a törvények betartása, mint bárki mást. Mert kellett külön tör­vényben kimondani, hogy a végrehajtói hatalmat a nemzetgyűléssel együtt ezután a felelős minisztérium gyakorolja. Az 1920: XVIII. törvénycikk kifejezetten megállapítja, hogy a Ház elnapolása és berekesztésére vonatkozó királyi hatalom­ban foglalt jogok a nemzetgyűlésre kiter­jesztetnek. A nemzetgyűlésnek joga van arra, hogy magát illetékesnek mondja ki.

Next