Magyarság, 1938. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-01 / 73. szám

Vihar a cseh képviselőházban a lét autonomista követelések miatt A cseh képviselőház csü­törtöki ülését is­mét a nemzetiségi kérdés uralta. Hudina szudétanémet képviselő erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a kormánykoalíció még min­dig azt állítja, hogy joga van a szudéta­­németek nevében beszélni, csak azért, mert a német szociáldemokrata párt még tagja a koalíciónak. Ugyanezzel az érveléssel azt is el akarják hitetni, hogy a szudétanémet párt csak a­­ maga nevében beszélhet, de nem az egész szudétanémet nép nevében. Nagy vihart idézett elő a tót néppárt pad­soraiban a kormányblokkhoz tartozó Ursiny tót agrárpárti képviselő beszéde, amelynek során azt állította, hogy a cseh—tót állam lakosságának túlnyomó többsége visszauta­sítja a tót néppárt autonomista követeléseit. A tót néppárti képviselők zajosan tiltakoztak Ursiny kijelentései ellen s amikor, Ursiny ké­sőbb azt mondta, hogy az autonómia ellen­zői erkölcsileg is sokkal erősebbek, mint a Hlinka-féle autonomisták, olyan erővel tört ki a vihar, hogy Ursiny kénytelen volt be­fejezni beszédét. A cseh kormány különben benyújtotta a képviselőházban az állampolgárság megszer­zéséről és elvesztéséről szóló törvényjavasla­tot. A cseh belügyminisztérium hivatalos közlése szerint április elsejével kezdődőleg általános politikai gyűléstilalmat rendeltek el Csehország területére. Papée prágai lengyel követ csütörtökön megjelent a cseh külügyminisztériumban és kormánya nevében erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a cseh köztársaság területén mű­ködő kommunista párt lengyelellenes tevé­kenységet fejtsen ki. A demars szerint ez a tevékenység feltétlenül káros következmé­nyekkel jár a lengyel—cseh viszony alakulá­sára s ugyanakkor külpolitikai veszedelmet jelent, amelyet a cseh kormánynak erélyes intézkedésekkel sürgősen el kell hárítania. Románia nem engedi át a szovjet csapa­­tokat Csehország megtámadása esetén Az olasz lapok varsói jelentést közölnek, amely szerint moszkvai sajtókörökben tartja magát a hír, hogy a szovjet kormány tárgya­lásokat kezdett a román kormánnyal annak biztosítására, hogy Csehország megtámadása esetén az orosz csapatok Prága megsegíté­sére átvonulhassanak Románia területén. Moszkvában úgy tudják, hogy a bukaresti kormány határozottan elutasította a szovjet­ kormány javaslatát. megtakarna előfizetít­senek díjas­szelvényével vásárol ! Fiikor a hajdúk pezsgőztek Irta: Keéky István I. Abból a világból való ez a történet, amikor még nagyon besütött a nap a vár­­megyeházába. Csepel Zoltán János ur volt pedig akkor Szabolcsnak nagynevű al­ispánja. Úgy ment a munka akkor, mint a szé­rűn — emlegették az öregek, mert az alispán ur mindenkit megdolgoztatott s nem tűrte a restanciát. Megesett, hogy az egyik fiatal sarju,­penna szobáját még féltiz tájban is üre­sen találta s a papiros hiába várta a ka­lamáris tintacsókját. Zoltán János alispán ur letelepedett s földolgozta az aljegyző ur sürgős aktáit. Meg sem leckéztette a fiatal urat, ami­kor dél felé beérkezett. Nagy komolyan csak annyit mondott: — Na, urfi, én már helyetted kidolgoz­tam magamat, most hát te telepedj be a szobámba s alispánkodj helyettem. Attól fogva az „urfi“ lett a legponto­­sabb a vármegyeházán, így mutatott példát és nevelt az alispán ur s igy adott tiszta fényt dignitásának. De ha szépen ment a vármegye mun­kája, a fiatalság elől nem fedte el a nap­sugarat. Muzsikált is a derű s lobbantak a pajkos ötletek a bolthajtásos nagy fo­lyosókon. Angyalossy Pali aljegyző ur minden­nap talált ki valami úri bolondságot s egyszer fogadást ajánlott, hogy Zoltán János alispán úrral aláíratja a vármegye első tisztségéről való lemondását Merész volt a fogadás, mert az alispán ur minden aláírásra bevitt aktát végigolvasott s igy a fogadók biztosra menve, huszonöt üveg pezsgőt tettek fel öt ellenében. Meg aztán el sem hitték, hogy ezzel a nagy bástya­emberrel ilyesmit próbáljon valaki. Zoltán alispán úrnak azonban az volt a szokása, hogy az átolvasott aktákat nem írta alá azonnal, hanem az aláírásra méltókat jobbkéz felől helyezte s balra a korrigálandókat. Angyalossy Pali erre épített. Minden referálásakor ott volt kézi irattartójában a megfogalmazott lemon­dólevél. Egy alkalommal aztán, amikor az alispán úr szivaros fiókjához ment, An­­gyalossy Pali a lemondólevelet a már át­olvasott darabok közé csempészte. Zoltán János alispán úr pedig most már nem vizsgálta a már átolvasott aktákat, ha­nem a többivel együtt a lemondólevélre is odaillesztette Bethlen Gáboréhoz hasonló kaligráfiáját. Angyalossy Pali a fogadást diadalma­san megnyerte. A dolog azonban fülébe ment az alis­pánnak s Angyalossy Palit maga elé ci­tálta : —■ Köszönöm, édes fiam, hogy vala­mire megtanítottál. Ezután külön-külön írok alá minden darabot. Tudom, hogy fogadásról volt szó, tehát nem hangszom. Van azonban egy kívánságom. A foga­dásból én sem akarok kimaradni. A le­­irásnál ott leszek veletek. — Nagyon megtisztel bennünket, alis­pán úr. — Jó, jó, fiam, de én úgy gondolom, hogy vasárnap délután a huszonöt üveg pezsgőt kikülditek a szőlőmbe, én pedig elemózsiáról gondoskodom. Pali huszár főzi a bográcsgulyást. Angyalossy Palinak ez volt a kedves étele­s örömében majdnem kezet csókolt az alispánnak. Kegyes elbocsátása után Zoltán alispán ur­áírta Palit, a legele­venebb vármegyei huszárt hivatta kihall­gatásra: — Na, Pali, jól idefigyelj. Még ma ke­rítesz vagy ötven liter cankót. De olyan legyen, mint amilyennel valamikor Kalló­ban Kü­rthy komiszáros ur vallatta a ra­bokat. — Tudok én a Bundiban olyat, tekin­tetes alispán ur, amivel negyvennyolcban a muszkát vissza lehetett volna fordítani. — Rendben van, Pali. De még mondok valamit. Vasárnap délután a vármegye minden huszárja s hajdúja kijön a sző­lőmbe. Megvendégelem az én hü cselé­deimet. Az én termésemből isztok s a bog­rácsgulyáshoz úgy rendelj húst, ahogy az embereid gyomrát ismered. Ott teleped­tek meg a szőlővégen, a három diófa alatt. Ha megértetted, elmehetsz. — Igenis, tekintetes alispán ur. II. Angyalossy Pali a huszonöt üveg pezs­gőt kellő időre kiszállíttatta az alispán ur szőlőjébe. A kiérkezett hangos legény­sereg azonban furcsa meglepetésben ré­szesült az alispán ur szőlőjében. A nagy üvegkancsókban aranyszínű rizling meg a meggypiros ürmös helyett valami bi­zonytalan színű italn­eműt adott asztalra a kiszolgáló vincellér. Olyan volt, mint a megolvadt búbánat. Angyalossy Pali mindjárt nagybátran megjegyezte, hogy milyen pompás volna hozzája a jól behűtött „szolygai“ vagy „polenai“. Ezt azonban az alispán úr meg sem hallotta, de sorra koccintott a rab vallatóval. Az aranyifjuságnak pedig az alispán úr példájára — akárhogy esett —, fenékig kellett üríteni a poharakat. Jött az uzsonna, de Pali huszár a bog­rácsgulyásról megfeledkezett. Füstölt sza­lonna, juhsajt meg gyenge hagyma került terítékre. De a szőlőhajlásból vng hangokat, za­matos ételillatot hajtott a puhogó júniusi szellő. Egyszer aztán fölrecsegett Csipkés Miskának, a vén vármegyei kapusnak a nótája: Jöjj be szennyes az a maga kendője .. „ Angyalossy Pali most már gyanút fo­gott s eltűnt a társaságból, hogy a tény­állást kivizsgálja. Hát bizony a három diófa alatt a vár­megyei hajdusereg mulatott istenigazá­ban. A főispáni hajdú nagy szakértelem­mel éppen egy pezsgősüveg dugóját csa­vargatta, Birta Pali pedig a zamatos bog­rácsgulyást osztogatta a hajdú-társaság­nak. — Porciózzon nekem is egy jó tányér­ral, Pali bácsi — szólalt mindjárt Angya­lossy Pali, ahogy a három diófa alá oda­­somfordált. Birta Pali ki is­merte a tányérra valót, de a szőlősorokból már e pillanatban elő­tűnt az alispán. Angyalossy Palit magá­hoz szólította: — Aki hajdúkkal eszik, vegyen magára hajduruhát. Ur vagy s urak közt a he­lyed. — Nagyon, nagyon büntet bennünket, alispán ur. — Hát, fiam, a kölcsönkenyér vissza­jár. Zoltán alispán ur igy fizetett vissza a tréfáért, de követő szombat estére nagy vacsorára hivta a megleckéztetett arany­­ifjúságot. Az ő zsebére ment a pezsgős­­lakoma s Benczi Gyula muzsikája mellett piroslott az úri hangulat. Éjféltájban Zoltán alispán úr aztán odafordult Angyalossy Palihoz: — Mondd csak, fiam, megvan az a le­mondólevél? Add ide, eltenném emlékbe. Angyalossy Pali odaadta. De Zoltán János alispán urnak az írás egyébért kellett. Másnap bement a főis­pánhoz s átnyújtotta a lemondását. — Amit én egyszer aláírtam, azt állom is — mondotta. Bizony két hónapig kérlelték a megye urai, papjai, parasztjai, mig aztán Zoltán János alispán ur a köz javáért mégis csak megmásította elhatározását. Régen volt, amikor az emberek napba néztek. Jugubsic 1938 április 1, péntek Halifax: Anglia erős akar lenni, hogy minél nagyobb erővel hallassa hangját Európa tanácskozásain Halifax lord angol külügyminiszter a sajtószövetség lakomáján, Londonban, beszé­det mondott az angol diplomácia szellemé­ről. Beszédét azzal kezdte, hogy az elmúlt tíz-tizenöt nap alatt nem történt semmi emlí­­tésreméltó, a ligsúlymérő egy hét óta eléggé állandó nyomást mutat. Az angol nép soha­sem tartotta és nem is tarthatja távol magát attól, ami Európában történik. — Vannak helyzetek — folytatta az an­gol külügyminiszter —, amikor szeretnék önmagunkkal elhitetni, hogy távoltarthatjuk magunkat az­ eseményektől, de ha tényekre kerül a sor, túlságosan józan eszűek vagyunk ahhoz, hogy ítéletünket befolyásolni enged­jük ettől a hangulattól. Mint nemzet, talán lassan reagálunk a helyzet változására, de súlyos tévedés volna azt hinni, hogy e kül­szín alatt nem dolgozik állandóan és erősen az élesztő. Nincs semmi gyöngeség a türe­lem szellemében, vagy abban a kívánságban, hogy elkerüljük a háborút a diplomácia minden eszközének kimerítésével. Angliának ma az az eltökélt szándéka, hogy erős akar lenni és felépíti haderejét, hogy minél­ na­gyobb erővel hallassa hangját Európa ta­nácskozásain. Egyetlen állam sem tulajdo­níthat Angliának támadó szándékot, de ha­tározottan meg akarjuk értetni, hogy soha­sem lehetnénk közömbösek máshol történt támadásokkal szemben. Halifax azzal végezte szavait, hogy nagyon komoly és veszedelmes tévedés volna fel­­tenni, hogy ma mélyebb ellentétek állanak fenn külpolitikai tekintetben az angol nép és a kormány között. Angol—olasz megegyezés Palesztina és a Vörös-tenger ügyében Az olasz külügyminisztériumban csütörtö­kön egész nap folytatódtak a technikai meg­beszélések Rendell angol és Guarnaschelli olasz közelkeleti szakértők közt. Mint a fieufei-iroda Rómából értesült, az angol—olasz megbeszélések során elvi meg­­egyezés jött létre Palesztina és a Vörös­­tenger ügyében. G. W. Rendell , az angol és Guarnaschelli, az olasz külügyi hivatal keleti szakértője csütörtök délelőtti tanács­kozásukon haladást értek el az egyezményt cikkelyező formula szövegezése körül. A szakértők pénteken tovább tanácskoznak. Úgy tudják, hogy a Szuezi-csatorna kérdésé­ről még nem volt szó. Perth lord angol nagykövet szombaton tanácskozik ismét Ciano gróffal. Az u­j román kormány és a vasgárda Károly király az új kormány kinevezésé­vel olyan kabinetet állított az állam élére, amelynek két tagja bizonyos kapcsolatban áll a nemzeti par­aszt párttal s kivált a kor­mányból egy olyan miniszter, aki állítólag a vasgárdával rokonszenvezett. Ebből arra következtetnek Bukarestben, hogy a feszültség a király és a vasgárda kö­zött megnőtt, hogy az új kormány még na­gyobb erővel veszi fel a küzdelmet a vas­gárdával, mint elődje. Az új kormány mellett, amelynek szintén Cristea pátriárka az elnöke, a király korona­­tanácsot is nevezett ki, amelynek szerepe bizonyos szempontból emlékeztet a fasiszta nagytanács feladatára. A legfontosabb ügye­ket ugyanis a kormány ezzel a szervvel be­széli meg. A koronatanács tagjait a király nevezi ki az állam, az egyház, a hadsereg, a királyi udvar és a közélet vezető személyiségei közül. A koronatanács tagjainak számát nem korlátozták. A koronatanács tagjaivá a kö­vetkezőket nevezték ki eddig: Miron Cristea pátriárka, Avarescu tábor, natív, Prezan tábornagy, Vojtojanu tábornok, Vajda-Vojvoda, Mironescu, Iorga, Anghe­lescu, Tatarescu, Argetoianu és Balis tábor­nok, a koronajavak kezelője. Külön rendelet intézkedik arról, hogy meg­szüntessék a formális összeférhetetlenséget a nemzeti bank kormányzói tiszte és a mi­niszteri állás között, ennek alapján foglal­hatja el az ipari és kereskedelemügyi minisz­­teri széket Constantinescu, a jegybank veze­tője. Királyi rendelet jelent meg, amely ki­mondja, hogy a politikai pártok és csoportok feloszlatására vonatkozó rendelkezés továbbra is fennmarad. Újabb politikai szervezetek a jövőben csupán ama feltételek és formák között alakulhatnak, amelyeket az erre nézve kidolgozandó külön törvény állapít majd meg. A Crissea-kormány közigazgatási reformot tervez, amely, hír szerint el fogja törölni az egyes országrészek történelmi megjelölését. Nem szabad többé Erdélyről, Bukovináról és Besszarábiáról írni, hanem az egyes vidéke­ket csak megyéjük szerint szabad megjelölni. A közigazgatási reform során új megyebe­osztás is lesz. Diplomáciai artér az Egyesült Államok és Mexikó között A külföldi tulajdonban volt mexikói olaj­telepek kisajátítása súlyos diplomáciai bo­nyodalommal fenyeget. Az Egyesült Államok kormánya teljes mértékben magáévá tette az amerikai olajvállalatok sérelmét és a washingtoni kormány nevében szerdán a mexikói amerikai követ erélyeshangú tilta­kozó jegyzéket nyújtott át a mexikói kor­mánynak. Hull amerikai külügyi államtitkár szintén nyilatkozott a kisajátítások ügyében és han­goztatta, hogy nem vonja kétségbe a mexikói kormánynak jogát a kisajátításokra, mégis kifogásolnia kell azt a módot, ahogyan a kisajátításokat végrehajtották. Az államtitkár szerint a mexikói kormány köteles az ameri­kai vállalatokkal tárgyalásokba bocsátkozni és megfelelő módon gondoskodni az amerikai vállalatokat ért károk megtérítéséről. A külpolitika egyéb hírei Berlinben megerősítik azokat a híreket, hogy Mackensen külügyi államtitkár lesz a római nagykövet, Weizsaecker a külügyi ál­lamtitkár. Moszkvában ügyvivő vezeti a nagykövetséget, innen Schulenburg nagy­követet Varsóba helyezik át. Moltke gróf,a varsói nagykövet Londonba megy, Papén Ankarába.★ Hitler kancellár csütörtökön Frankfurtba látogatott el, hogy itt is beszédet tartson a választási propagandahadjáratban. Az ünnepi fogadás után a kancellár a l'esthalleba ment, a­hol közel húszezer főnyi közönség előtt mondta el választási beszédét. Hitler kancellár üdvözlőtáviratot intézett Mussolinihoz, mint a birodalom marsalljához és jókívánságát fejezte ki.­­ A francia kormány várva-várt pénzügyi terveinek előterjesztése újabb huszonnégy­­órás késedelmet szenvedett. Blum miniszter­­elnök csak szombaton terjeszti a miniszter­tanács elé a pénzügyi bajok orvoslására és a rendkívüli meghatalmazásra vonatkozó ja­vaslatot. A Blum-kormány sorsa a radikális párt állásfoglalásától függ. A párisi tőzsdén csütörtökön a kormány közeli távozásáról szóló hírek hatása alatt a hangulat igen bizakodóra fordult. A fran­cia járadékkötvények árfolyama lényegesen emelkedett és a valutapiacon a frank ár­folyama is megerősödött. A tőzsde — írja a Temps —nyilván a nemzeti egység kormányának igen közeli megalakulásával számol. * Schacht, a birodalmi bank elnöke Brüsz­­szelbe érkezett, ahol két napig marad. * Ankarában angol—török tárgyalások kez­dődtek, amelyeknek célja a török kormány új angol orientációjának kifejlesztése. ★ Flandin volt miniszterelnök a párisi rádió­ban tiltakozott az ellen a vád ellen, mintha ő Hitler szolgálatában állana. ★ Bolíviában forradalom tört ki.

Next