Magyarság, 1938. július (19. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-31 / 171. szám
a»» »am«. T Svábhegy... Jánoshegy... A fogaskerekű villámot dugva-zakatolva kapaszkodik a Svábhegy olaj zöld lankáin kanyargó vaspálya csipkéibe. Zsúfolt a sárgatestü Beszkárt-fogat, amelyen föl és le hetven fillér különdijért lehet kocsikázni, pirosmajor—Svábhegy de vissza, de a tágas termésfülkék, a kényelmes padok, nem utolsó sorban pedig a lépésről-lépésre tisztuló levegő, más hangulatot adnak ennek a zsúfoltságnak, mint lent, az utcákon mocorgó villamosokon szokott történni. Az Uj Szent János kórháznál harminc fokot mutatott a hőmérő s ez a nyomottság bizony ott ült a fogaskerekű várótermén, a kocsira várakozó utasok arcán. Tizenöt-húsz percenkint indítják a kocsikat , amíg vártunk, egy testes, esernyős férfiú legalább tízszer meglóbálta a kezébe játott égővörös rózsacsokrétát ezzel a fölkiáltással: — Irtózatos meleg van. Végül már az a tekintélyes korú, ősz hölgy is fölfigyelt a segélyt kiáltó megállapításokra, aki elnélyülten olvasott a tűző napon, ezüstfogantyús, fekete sétabotját maga mellett fektetve, egy modern szerelmes regényt Cserkészek jöttek. Karimás kalapjaik nyakukban. Kék festőanyagból varrott nadrágjukon jókora zsebkésekkel. — Mennyi a vízeldíj, kérem? — a nagyobbik érdeklődik a pénztárnál. Aztán már jött is vissza társaihoz. — Csak vasárnap van, fiuk, turistajegy... És hetven fillér ugye .. . A tizenkétfőnyi legénység Irigy pillantásokat vetve felénk, hetvenfilléres térdjegyek boldog tulajdonosai felé, nekivág gyalog az útnak. Most, hogy már emelkedünk és Erdei Iskola megállónál pihen kocsink, újra látjuk őket. De elfordítják arcukat, ők is a Rózsadomb üde szineit vizsgálják, másfelől a Vár látképét, amely előbukkanik a Kissvábhegy dombnak tűnő magaslata mögül. Legkisebbjükben van csak humor. Odaugrik a kocsihoz és bekiabál, kaján vigasztalással: — Tessék sietni, mert vihar lesz úgyis! A virágcsokros férfiú földerül. És még sokan. Az ifjú és divatos színésznő is, aki szerényen ül a plüssel díszített másodosztályú fülkében és eddig, mint egyenrangú halandóhoz illik, maga is szívből gyönyörködött a tájban. Egy kis vihar valóban a levegőben terjeng. Előttünk például a Jánoshegy kilátótornya tejfehér felhők nehéz párájában. Adilfak-megállónál messziről nagyot dörren. S az Erzsébet-kilátó, mintha eltűnnék Még majd igaza lesz kiscserkész barátunknak. A valóban ijesztő külsejű madárriogató, amely kiterjesztett karokkal fényit! Itt a villamos mentén a szőlő- és barackdézsmára vetemedett égimadarakat, meglebbenik ócska zsakettjében. Ez már a közelgő háború szele. A művésznő ijedten kémleli a sötétülő égboltot. Persze, pihenni jött föl esti szerepe előtt. Vagy talán itt lakik a kánikulában? Örömmel megmondani bizonyosan, de ne zavarjuk szegényt. A csokros bácsi már úgyis fölismerte s azóta szünet nélkül csodálja szépségét. Vidám élet, hegyi strand... Fönt a hegytetőn még ég a fénytől minden. Utasok várnak a villamosra, strandköpenyben jönnek nők a szanatórium kertje felől s a naptól fákkal védett szálloda-vendéglő virágdiszes kerthelyiségében élénk tányérzörgés, beszélgetők egybeolvadó lármája zsong. Taxik húznak elő búgva a mélység felől és a térségre torkolló utcákból, egyszóval eleven élet van a Svábhegy központjában. A kávéház bármilyen szép és vonzó is, természetesen üres a déli bágyadtság órájában. Ozsonnatájt cserél szerepet az étteremmel, amely azt hirdeti, hogy ebédmenüt kettő pengő negyvenért ad. Ugyanennyiért kínál vacsoramenüt is. Cigányzenekísérettel. A kávéház is polgári — svábhegyi viszonylatban polgári — árakat hirdet és a terraszon ott van a fekete zongora. És kivül ízléses táblán, fekete betűkkel: — Este tánc! Délután uzsonnahangverseny! A sétány, a Szépkilátás-ut, most elhagyatott. A Buchswald-székek pihennek az árnyas fák egymásra borult hűvösségében. Egyetlen párocska vonult el a pezsgő zajból ide, ők most boldogan birtokolják a csöndet. És közelít az ezüstbotos ősz hölgy, hóna alatt a szerelmesregénnyel. Kicsit keresgél, mintha megszokott helye lenne itt, úgy vizsgálja a kénsárga Buchwaldokat. Hirtelen letelepszik és mohón olvasni kezd. Egy sofőr a taxiállomástól észreveszi, hogy figyelem a hölgyet. Arramenőben ezt mondja, mintha csak úgy magának beszélné: — Törzsvendég a mama!... így nyaral. Lent ebédel, a cukrászdában ozsonnál... Jól bírja magát, annyit tudok ... A strandon kettő pengő húsz fillér az egésznapos jegy, vetkőzőszekrénnyel. A szanatórium kertje a keret, aloék, petúniák agávék, pálmák, rózsák, muskátlik övével átkarolva, panorámával a kelenföldi rétekre, Sasadra, Budafokra, Csepelre s a Duna szalagjára. Az uszoda körül friss dunai homok, lábfürdető medencék és gyerekviszó, maga a nagymedence huszonöt méter hosszú és tíz széles. Ha nem lepnék ei a virágot SvtUMgv jópénzű és hangoskodó „vendégei“, még valóban úszni is lehetne benne, így csak olyan strand, mint lent a városban bármelyik. Dekoltált női trikók, a nyári kirakatok divatszínei, pletykálkodó kis csoportok, pecsenyére pirult kövér urak és visongó gyermekkel hullámzik a zöld vizen és a homokon. A völgy már szinte eltűnt s csak a Duna tájékoztat egyre halványabb szürke csíkkal. A rákosi rétek fölött villámok cikkáznak és zeng a felhős ég. Olyan a kép, mint valami háborús filmfölvétel. A strand észrevétlenül néptelenedni kezd. Vihar!. Az Iskolaszanatórium fenyői haragvó színbe sötétülnek. Szép kilátás it felől, amint visszatérek a térre, szorosan egymást karolva siet a boldog párocska. Regényolvasó nénink alig győzi a nyomukat. A város egyetlen szürke tenger. És már lepottyant az első kövér esőcsepp. A sofőrök fölhajtják kocsijaik tetejét, bőrkabátot rántanak elő és be a fogaskerekű fedett terrasza alá. Az előkelő étterem kertjében elnémult a tányércsörgés. Vagyis Inkább a zsongás, a beszélgetők étvágycsináló vidámsága. Mert a gyors „besegítésnél“, amint pincérek vendégek és főúr sebtében a belső termek felé viszik az étellel telt tányérokat, kenyereskosarakat, bontott sörösüvegeket, töltött poharakat, ki-kiborul egy leves, félrecsúszik a tálcán egy-egy főzelékestányér. S egy hölgy, aki shortban és vállán ellentétképpen két darab kékrókától takarva ült eddig: — Az Istenért, Gyuri! Vigyázzon a rókámra! ... Rettenetes!... Már késő. Majd a tisztítők Intézik a többit. A kávéház fedett terraszának biztonságából elégedetten derülnek a vihar okozta zűrzavaron a pincérek. Nekik semmi dolguk. És hol lesz már délutánra a vihar, amely most tépi a platánok koronáit és hajlítja a mérgeszöld fenyőket! Nézem a hőmérőt a fogaskerekű villamos fedett váróterraszán. Mintha zsinórral húznák lefelé, úgy siklik alá. Aztán megpihen a huszonkettő és huszonhárom Celsius-fok között. S a bőséget, üdítő, esőillatú friss légáramlás váltja föl. Az állomásfőnökségen csörögnek a telefonok. A csörgést ördögi nocinca szakítja mag. — Levágott! — szalad ki a szó, az öreg Indító alyján. Látni, hogy esze ágában se volt szólni. De a hirtelen villámcsapás és testünket, lelkünket megrázó hőség megindítja az embert. Egy szőke hölgy, aki eddig mosollyal kísérte a bő záport, eltakarja arcát. Aztán még gyors egymásutánban kétszer kell neki ezt tenni. A vihar félórájában háromszor csapott a villám a fogaskerekű magasfeszültségű vezetékébe. Ám mire búcsúzni akarok a Svábhegytől, hogy kihasználjam tértijegyemet, már világosodik. A Rózsadomb táján kék is az ég, a zápor elállt s a zöld lankák, falombok olyanok a felfrissülésben, mintha igazgyöngyökkel szórta volna tele palástjukat a vihar. Az esőcseppek remegnek a felhők mögül előtörő fényben. Az Erzsébet-kilátó környékéről eltűnik a tejszínű viharpára. Csöndes a Jánoshegy Ha a Svábhegyen ilyen mozgalmas az élet, mi lehet testvérhegyén, a Zugliget népszerű kirándulóhelyén? Lent az utakon tócsák csillognak a vihar utáni 81. végállomásánál viharvert kirándulók. Számszerűtz öt ember. Egyikük magános és elszánt turista. Bakancsa füléig sáros, haja csapzott. A Petőfi-tanya pincére azt mondja: — A népek ilyenkor fürdenek, kérem. Este van csak valami üzlet. De az is még előszezon... Tavasz meg az ősz a mienk. Mondom még este.. Ha kirándul valaki, Hajnalban jön. Megtölti az üvegét borral, többen inkább vízzel Itt a kútnál, aztán megy. Esetleg délután betér egy sörre. Azt is a fiatal párok. Meg a külföldiek. A hídon autó dübörög át. Idegenek integetnek. Az autó három pengő hatvanért visz föl az Erzsébet-kilátóhoz. És majdnem ugyanannyiért a Disznófő vendéglőhöz. De mindkettőhöz közös szerpentin is vezet. Hát nézzük meg ezt az utat. A Petőfi-tanya pincéjétől és fűzfaköltőjének rimétől búcsúzom. S a márványtábla felirását bejegyzem naplómba: Petőfi tangója sohsem volt e hajlék. Nagy nevének e lak, csak parányi emlék... Az után diadalát üli a csönd. Ez már nem a város. Még csak nem is a Svábhegy élénkségének hasonló szigete. Néhány pirostetejü magánvilla hallgat a bodzák édeskésen keserű illatában és rádió, igen, a csönd nagy ellenfele, a minden műsort dinamikus" erejével bömbölő rádió csak egyetlenegy szól. Pókháló finoman szüremlik a mélyből, mint valami halk és szerelmes szerenád. És a fák közül néha kopogtat a harkály, csippen egy-egy vidám madár, vagy csavar, kis elektromos zümmögést utánozva a szarvasbogár. Az egyik villa kertje felől kakaskoncert sikolt. Öreg baromfi királytól tanul kukorékolni idei utóda, a fikokas. Idillikusan szép ez itt a kertek lekaszált sarjútermésének illatában. És közben visszapillantok emelkedés közben már látni egy-egy részt a kihalt váróéból. A szerpentin út művészet és forgalom is van. Teherautó erőlködik, látom a betonúton. Kristályvizet szállít a hegyi vendéglőbe. Kéktaxin újabb társaság törtet. Aztán megint az átható áhitatos csönd. És a kanyarnál, nyilván lépteim, sőt egy ifjú párocska vidám csevegésének zajára, biedermeyer muzsika zendül. Nem az útszéli koldusok nyekergése ám! Komoly képpel kis zsámolyon ül egy szemüveges, ötven körüli muzsikus bácsi és a jöttünkre kottából harmonikázik. Zenélőórák öreg darabját vette elő és azt játssza. De csak éppen egyszer. ismétlés nélkül, amíg a népünk mellette. Már-már önző lustasággal gyanúsítom szegényt. Csak az obolus fontos neki. A káthárom rézkrajcár. Aztán abbahagyja. Pillanatok múlva kiderül, hogy alaptalan a vádaskodás. Egyszerűen a becsületes konkurrencia érdekvédelme a lutszatszabotázs. Tíz lépésnyire a másik kanyarnál — mert az árnyas itt itt így tekereg — új harmonika zendül. Krisztusszakállas a másik muzsikusbácsi. Bozontos hajú és világoskék, ártatlan szemű öreg. ő már naturalista zenész, viszont meg kell mondanom, különbül játszik társánál. Grieget kezd, a hegyi manók táncát sipoltatja pompásan, élvezetesen. Az ifjú pár megáll, húsz fillért ad s a fiatalember beszélgetni kezd az öreggel. Kész nyilatkozat, csak ki kell hallgatnom, odamerészkedve a közelükbe. Az öreg éppen ebédelt az elébb. Mutatós libacombot falatozott. Jó dolga van hát. Miattunk állt készenlétbe a hangszerével. Kovalszky Mihálynak hívják, tabáni volt régen. Tizenhat éve játszik itt a jánoshegyi kanyarban. Zugligetben lakik, egyik villa Értesítési Régi üzletünket Rákóczi-út 86. sz. a. néhány nap múlva végleg megszüntetjük. A raktáron levő összes árut minden áron kiárusítjuk ABEL DIVATHÁZ Rákóczi-ut 4. ^ Reggel 8 órakor* nyitunk!________ „Simpson" Női nappal 1 E ‘r J&J&UWKM ruhaanyag divatkesztyűk J** mam W fwonntra sötét színekben tartós, jó minőségben, külön a „jjj® , f#a5 kb. 70 cm széles ____ t m P w W féle szép fazonokban ^.$8 O H MH Kashmirette ^ jp8|P§| - nem gyűrőd|5 mintás ruha *1.08 GVSrffi^k JQpP© tBPTt* Infinanyag______________ I m P gj csinos kivitelben, erős minő a a eövfinö- ' ségű csikós vagy kockás anyag-—. Cl ö Ijljilg* Creve de chine be!-3-52-------—- p cö wSBtmii /' Hl R számonként 30 f. emelkedés §ggg|i ; WmBm, imprime ilPBPI - - ‘l NvWBBm műselyem-minőség, divatos 1 .73 g kTlClx EkT fi- ff »1 minták, kb. 90 cm széles P m 8 I pizsama alfelső . Wi-feáSf j Ízléses, csikós anyagból, ismert nWj ' a...- „i j r©rTling korrekt kidolgozásunkban, áS qq | ' - ...A$ia jóminőségű popeline-ből, 2 kti- ¡1.96 komplett méretek, 00. sz. 8’°° I | lön gallérral, szolid színekben P (kb. 2 évesnek)----------....— P L_____1JJMM .......................... számonként 30 f. emelkedés Mosdivaskendő ........... Női ruhák műselyem- tszta selyem muszlinból, imprimé, faháncs Crepe de chine a. Qrt kb. 70x70 cm, változatos, szép rt.48 bős, nagy szín- és mintaválasz- kimintázásban—Pátékban, 14.80, 12.80, Női átmeneti Liff mű‘ kabátok £? -jQ.so ®®,Ly®P^.h p,8^ 1-68 vQRViíN!