Magyarság, 1941. július (22. évfolyam, 137-163. szám)
1941-07-04 / 140. szám
MM..U.UXUM» 4 * MAGYAR # me, mm*, elnök-vezérigazgató usuT rncznrm AULa ráttkay r. Kálmán dr. fóSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ ^BLöJgpBsPNtMttlIHUUALIilA ^fcJajSagg^ e. VIRTSOLOGI rupprecht Olivér dr. M. MOZGALOM NAPILAPJA JF^ MATTYaRsFovSsTkyTÓ KORNÉL Budapest, 1941 I . , „ _ XXIl c n t nI ,1 nmJ^JAu^sJ.Péntek | ^ néppel g og, új futója útján UQ (5905) s tíz ám Szovjet területen további tért nyertek a magyar csapatok „A bolsevista haderők az egész arcvonalon hátráló mozdulatokat végeznek“ A Szovjetunió által harcbavetett ember- és hadianyag jó része elveszett — Német csapatok átlépték a Prutot — Bialystoknál Üldözik a megvert szovjet csapatokat — A moszkvai kormány minden előkészületet megtett az Uralba való visszavonulásra — Az orosz nép előtt eltitkolják a vörös hadsereg szörnyű vereségét Majdnem egymillió tonna az angol kereskedelmi flotta júniusi és tizenhárom és félmillió tonna az összes vesztesége Sztálin beszéde után, amelyben beismerte a német hadisikereket és utalt arra, hogy a Szovjetunió veszélyben forog, bizonyára megváltozik az amerikai sajtó felfogása is. Az amerikaiak az utóbbi időben bizonyos kétkedéssel vették a német hadijelentéseket és nem fogadták el azokat objektívnek és valónak. Az amerikai sajtó egy része felismerte a helyzet komolyságát és rámutatott arra, hogy a német hadvezetőség milyen zseniális tervek alapján indította meg az orkán-offenzívát és az minden előkészület ellenére is menynyire készületlenül találta a szovjet hadvezetőséget. Most az amerikai sajtó frontot változtatott és azt igyekszik elhitetni az amerikai közvéleménnyel, hogy Németország az oroszok felett aratott győzelem után Szibérián, a Behring-szoroson és Alaszkán át fogja megtámadni az Egyesült Államokat. Van olyan amerikai lap is, amely azt ajánlja, hogy minél hamarabb kezdje meg az Egyesült Államok a hadianyag szállítást és cserébe kérjen repülőbázisokat Szibériában az USA légiflottája számára. Ez az újabb és háborúra uszító propaganda azonban nem számol a tényekkel. Az amerikai közvélemény pedig csak nemrég döbbent rá a J. N. S. ügynökség jelentése nyomán arra, hogy a Szovjetunió milyen leplezetlenül készült a Németország és Európa elleni háborúra. Az amerikai távirati ügynökség beszámol arról, hogy május 6-án a Szovjet Katonai Akadémia végzett növendékei előtt Sztálin beszédet mondott, amelyben már bejelentette a háborút Németország ellen. Beszédének ez a része így hangzik: „Kitűnő hadseregünknek mindennap készen kell lennie arra, hogy a fasiszta Németország ellen felvegye a harcot, mégpedig ellenséges földön. Mindaddig, míg Hitler a versaillesi békeszerződés igazságtalanságainak megváltoztatásával foglalkozott, támogattuk Németországot Most azonban Hitler világuralomra törekszik. Ezt mi nem tűrhetjük. A legutolsó erőnkig harcolni fogunk Németország ellen” Ugyanezen a napon pohárköszöntőt is mondott a szovjet akadémikusok társasvacsoráján és ezen a Szovjet béke céljául a Németország elleni háborút jelölte meg. Számítsuk ehhez hozzá még azt is, hogy a német orkán-offenzíva nemcsak zsákmányolt páncélkocsikkal és ágyúkkal gazdagította a német hadsereget, hanem talán ugyanolyan értékű, vagy még értékesebb haditervekkel és térképekkel, amelyeket szovjet erődökben találtak s kitűnt azokból, hogy milyen volt az oroszok felvonulási terve a Német Birodalom, Szlovákia, Magyarország és Románia, szóval az európai civilizációt Keleten őrző népek és államok ellen. Érdekes és jellemző, hogy Sztálin örömmel üdvözölte az egységes frontot, amely Amerikát, Angliát és a Szovjetet jelenti. Furcsa az ilyen egység: a Wall Street zsidó pénzmágnásai és az éppen csak, hogy írni-olvasni tudó „szovjet tengernagyok”, a világotjáró skót iparmágnások és a GPU „diplomatái”. Ehhez a „demokrata” arcvonalhoz a nemdemokrata népek és államok csak szerencsét kívánhatnak az egységnek örvendező Sztálinnak. Olyan egység ez körülbelül, mint amilyen egységes a Szovjetunió a maga 182 nemzetiségével, amelyek 149 féle nyelven beszélnek. Amerikában, mint említettük, a háborús hangulat észrevehetően lanyhul egy kissé és ma már a háborús pártiak is kevesebb lelkesedéssel beszélnek a beavatkozásról, mint annak előtte. Az amerikai kontinensnek is megvannak a maga egyre súlyosbodó problémái. Az április 13-án összeült Pánamerika-napon a pánamerikai Unióról Hull külügyminiszter még nagy derűlátással beszélt, mondván: „21 amerikai köztársaság a civilizáció fáklyáját tartja a kezében”. A hagyományok és a nemzetközi erkölcsök és jogok s az igazi demokrácia megőrzéséről nyilatkozott Az idő egyre érik Bolivár Simon nagy álma számára — mondotta Hull— akinek beszédével azóta is szakadatlanul foglalkozik az amerikai sajtó. A legérdekesebb visszhangja ennek a beszédnek Vargas brazíliai államelnök nyilatkozata, aki a pánamerikai Unió megvalósulásának előfeltételéül azt az alapelvet jelölte meg, hogy az amerikai kontinenst tartsák távol az idegen földrészek konfliktusaitól. Másodsorban pedig annak az elvnek a tisztázását követelte, hogy minden amerikai nép a maga politikai berendezkedését szuverénül állapíthassa meg átvéve esetleg olyan elveket és berendezkedéseket, amelyek hagyományaival és érdekeivel nem ellentétesek. Ez a téma azóta sokszor visszatért és különösképpen aktuális most, amikor megállapították, hogy a délamerikai államoknak komoly nehézségeik vannak a háború miatt. Az 500 millió dollárnyi külkereskedelmi hitel, amit az Egyesült Államok bocsátottak rendelkezésre, semmit sem segített. A Journal do Brasil például keserűen panaszkodik, hogy a délamerikai kikötők már alig látnak angol zászlót, a németek tengeri és légi háborújának következményeképpen. Rio de Janeiro kikötőjének forgalma 72 százalékra, Santosé pedig 65 százalékára esett vissza. A háború tűzfészkétől elképzelhetetlen távolságban élő Délamerikát is ennyire sújtja tehát az immár három földrészen folyó háború. Ibero Amerikának egyre inkább az a törekvése, hogy az északamerikai politikai és gazdaságfolyástól mentesítse magát és szabadon,ereskedhessen Európával, mert különben belefullad a saját zsírjába. Az angol katonai missziók után most már amerikai mérnökök, főleg szállítási szakemberek, érkeztek Moszkvába, első jelét adván a Sztálin által említett „egységes frontnak”. Az angol missziók és az amerikai mérnökök kijelentették, hogy boldogok, hogy a Szovjetunió rendelkezésére állhatnak. Ha volt valaha a világtörténelemben árulás az emberi civilizáció, kultúra és szolidaritás ellen, akkor ez a leggaládabb árulások közé tartozik. Megvetést és undort kelt az európai civilizációt, kultúrát és hagyományokat őrző és ápoló népekben ez a lelkiismeretlen és végzetes összefogás: plutokrata zsidó véreskezű bolsevikok civilizáció és kézfogása Meg kellene mutatni ezeknek, a fogságban felkoncolt és megcsonkított német repülők és páncélos katonák holttesteit. Meg kellene mutatni nekik a Litvániából elhurcolt és vagonokban megfullasztott túszok megcsonkított hulláit és meg kellene látniuk a minden emberi képzeletet felülmúló kegyetlenségeket és vadállati vérengzéseket, amiket a szellemileg és erkölcsileg oly alacsony színvonalú, szinte állati sorban élő bolseviki hordák elkövetnek. A német előretörés feltartóztathatatlanul folyik tovább. A német főparancsnokság jelentése megemlékezik már arról is, hogy a magyar csapatok tervszerűen előrenyomulva találkoztak a német főerőkkel, miként a világháborúban a magyar és német fegyverbarátság ismét valósággá vált A magyar népnek ismét alkalma van bebizonyítania, hogy méltó erre a fegyverbarátságra és méltó Európa bizalmára. Hősiesen, minden akadályt leküzdve foglalta el a szovjet erődítéseket és a világháborúból ismert és kipróbált vitézséggel fogott kezet „valahol Galíciában”, idegen földön a német bajtárssal. Észak felé menetel a magyar hadsereg és örömmel lesz részese annak az irtózatos harcnak, amelyet az istentagadó és barbár bolsevizmus ellen kell az európai civilizáció érdekében megvívnia. Tőlünk délre és keletre román és német csapatok törnek előre Besszarábia felé és most már a szovjet jelentés is elismeri, hogy a védelmi vonalakat az egész front hosszúságában áttörték a németek és szövetségeseik. Ezzel a keleti háború első és talán legvéresebb fejezete zajlott le. A bolsevikiek vesztesége olyan aránytalanul nagy, hogy a Szovjetunió aligha tud a roppant kemény nyomásnak ellenállni. Mattyasovszky Kornél # # megrázd lumas a Keleti Hadszíntér ermnal-imindl Miért nem keveredhet a zsidóvér a magyarral További tért nyertek a magyar csapatok A Magyar Távirati Iroda jelenti: A m. kir. honvédvezérkar főnöke közli: A Kárpátokon túl előnyomuló csapataink 2-án is további tért nyertek. A repülő erők a visszavonuló ellenséget eredményesen bombázták. A Szovjetunió hadseregei az egész vonalon hátráló mozdulatokat végeznek Német csapatok átkelteke a Pruton — Bialystoknál üldözik a megvert szovjet csapatokat Vezéri főhadiszállás, július 3. (Német Távirati Iroda) A véderő főparancsnoksága jelenti: A német és román csapatok Észak-Moldovából kiindulva tegnap vállvetve átkeltek a Prut-folyón és a Dnyeszter felé nyomulnak előre. Ezzel a szövetséges hadak a Fekete-tenger és az Északi Jeges-tenger közötti arcvonal egész hosszában támadásra indultak. Míg a szovjet hadvezetés törekvése eddig nyilvánvalóan arra irányult, hogy a határ közelében feltartóztassa a németek előrenyomulását és a maga részéről támadásba csapjon át, úgy látszik, hogy a szovjet hadsereg ellenállóereje immár megtörött. Az ellenség az egész arcvonalon hátráló mozdulatokat végez. A Bialystoktól keletre folyó megsemmisítő harc lényegében már lezárult. Mint már soron kívül jelentettük, e csata kihatása világtörténelmi jelentőségű. A szovjet véderő sok lövész-, lovas- és páncélos hadosztályát megsemmisültnek lehet tekinteni. Hadseregünk és légi haderőnk példásan együttműködve hozzálátott az ellenség üldözéséhez. „A Szovjet által harcba vetett ember és hadianyag jórészt elveszett“ Berlin, július 3. A csütörtöki hadijelentés kiegészítéseképpen a Német Távirati Iroda az alábbiakról értesül: A keleti hadszíntéren lefolyt harcokkal kapcsolatban az ellenségnek okozott elképzelhetetlenül nagy veszteségeket és a zsákmány nagyságát tekintetbe véve arra az eredményre jutunk, hogy a Szovjet által harcbavetett nagytömegű ember- és hadianyag jórészt elveszett. Különben feltűnő a Szovjet közel 5800 harcikocsijának elvesztése, ami tekintetbe véve a szovjet ipar csekély termelőképességét olyan veszteséget jelent, amelyet belátható időn belül egyáltalában nem lehet behozni. Állandóan hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi keleti hadjárat az emberek és hadianyag nagy tömegei elleni harc. Ha a számbelileg gyengébb német haderő mégis óriási eredményeket és sikereket tud elérni, úgy ez az emberanyag és hadianyag minőségében való fölényt bizonyítja. A keleti arcvonal harcait, amelyeket a szovjet csapatok nyakas ellenállása jellemez, egyébként most az időjárási viszonyok is kedvezőtlenül befolyásolják. Lemberg környékéről még hóviharokról is érkeztek jelentések. A magyar és román kötelékek ennek ellenére éppúgy előrenyomulnak a jobb szárnyon, mint a német csapatok az arcvonal többi szakaszán. Az északi szárnyon most már eredményesen előrenyomulunk a Dunán át s a finn támadások is szép eredményeket hoznak. ARA: 10 FILLÉR