Magyarság, 1941. július (22. évfolyam, 137-163. szám)

1941-07-04 / 140. szám

MM..U.UXUM» 4 * MAGYAR # me, mm*, elnök-vezérigazgató usuT rncznrm AULa ráttkay r. Kálmán dr. fóSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ ^BLöJgpBsP­NtMttlIHUUALIilA ^fcJajSagg^ e. VIRTSOLOGI rupprecht Olivér dr. M. MOZGALOM NAPILAPJA JF^ MATTYaRsFovSsTkyTÓ K­ORNÉL Budapest, 1941 I . , „ _ XXIl c n t n­I ,1 n­m­J^JAu^sJ.P­éntek | ^ néppel g­­ og, új futója útján UQ (5905) s tíz ám Szovjet­ területen további tért nyertek a magyar csapatok „A bolsevista haderők az egész arcvonalon hátráló mozdulatokat végeznek“ A Szovjetunió által harcbavetett ember- és hadianyag jó része elveszett — Német csapatok átlépték a Prutot — Bialystoknál Üldözik a megvert szovjet csapatokat — A moszkvai kormány minden előkészületet megtett az Uralba való visszavonulásra — Az orosz nép előtt eltitkolják a vörös hadsereg szörnyű vereségét Majdnem egymillió tonna az angol kereskedelmi flotta júniusi és tizenhárom és félmillió tonna az összes vesztesége Sztálin beszéde után, amelyben beis­merte a német hadisikereket és utalt arra, hogy a Szovjetunió veszélyben forog, bi­zonyára megváltozik az amerikai sajtó fel­fogása is. Az amerikaiak az utóbbi időben bizonyos kétkedéssel vették a német hadi­jelentéseket és nem fogadták el azokat objektívnek és valónak. Az amerikai sajtó egy része felismerte a helyzet ko­molyságát és rámutatott arra, hogy a né­met hadvezetőség milyen zseniális tervek alapján indította meg az orkán-offenzívát és az minden előkészület ellenére is meny­nyire készületlenül találta a szovjet had­vezetőséget. Most az amerikai sajtó fron­tot változtatott és azt igyekszik elhitetni az amerikai közvéleménnyel, hogy Német­ország az oroszok felett aratott győzelem után Szibérián, a Behring-szoroson és Alaszkán át fogja megtámadni az Egyesült Államokat. Van olyan amerikai lap is, amely azt ajánlja, hogy minél hamarabb kezdje meg az Egyesült Államok a hadi­anyag szállítást és cserébe kérjen repülő­bázisokat Szibériában az USA légiflottája számára. Ez az újabb és háborúra uszító propaganda azonban nem számol a té­nyekkel. Az amerikai közvélemény pedig csak nemrég döbbent rá a J. N. S. ügynökség jelentése nyomán arra, hogy a Szovjet­unió milyen leplezetlenül készült a Német­ország és Európa elleni háborúra. Az ame­rikai távirati ügynökség beszámol arról, hogy május 6-án a Szovjet Katonai Aka­démia végzett növendékei előtt Sztálin beszédet mondott, amelyben már bejelen­tette a háborút Németország ellen. Beszé­dének ez a része így hangzik: „Kitűnő hadseregünknek mindennap készen kell lennie arra, hogy a fasiszta Né­metország ellen felvegye a harcot, még­pedig ellenséges földön. Mindaddig, míg Hitler a versaillesi békeszerződés igazság­talanságainak megváltoztatásával foglal­kozott, támogattuk Németországot Most azonban Hitler világuralomra törekszik. Ezt mi nem tűrhetjük. A legutolsó erőn­kig harcolni fogunk Németország ellen” Ugyanezen a napon pohárköszöntőt is mondott a szovjet akadémikusok társasva­­csoráján és ezen a Szovjet béke céljául a Németország elleni háborút jelölte meg. Számítsuk ehhez hozzá még azt is, hogy a német orkán-offenzíva nemcsak zsákmá­nyolt páncélkocsikkal és ágyúkkal gazda­gította a német hadsereget, hanem talán ugyanolyan értékű, vagy még értékesebb haditervekkel és térképekkel, amelyeket szovjet erődökben találtak s kitűnt azok­ból, hogy milyen volt az oroszok felvonu­lási terve a Német Birodalom, Szlovákia, Magyarország és Románia, szóval az euró­pai civilizációt Keleten őrző népek és álla­mok ellen. Érdekes és jellemző, hogy Sztálin öröm­mel üdvözölte az egységes frontot, amely Amerikát, Angliát és a Szovjetet jelenti. Furcsa az ilyen egység: a Wall Street zsidó pénzmágnásai és az éppen csak, hogy írni-olvasni tudó „szovjet tengernagyok”, a világotjáró skót iparmágnások és a GPU „diplomatái”. Ehhez a „demokrata” arc­vonalhoz a nemdemokrata népek és álla­mok csak szerencsét kívánhatnak az egy­ségnek örvendező Sztálinnak. Olyan egy­ség ez körülbelül, mint amilyen egységes a Szovjetunió a maga 182 nemzetiségével, amelyek 149 féle nyelven beszélnek.­­ Amerikában, mint említettük, a hábo­rús hangulat észrevehetően lanyhul egy kissé és ma már a háborús pártiak is ke­vesebb lelkesedéssel beszélnek a beavat­kozásról, mint annak előtte. Az amerikai kontinensnek is meg­vannak a maga egyre súlyosbodó problémái. Az április 13-án összeült Pánamerika-napon a pánamerikai Unióról Hull külügyminiszter még nagy derűlátással beszélt, mondván: „21 ame­rikai köztársaság a civilizáció fáklyáját tartja a kezében”. A hagyományok és a nemzetközi erkölcsök és jogok s az igazi demokrácia megőrzéséről nyilatkozott Az idő­­ egyre érik Bolivár Simon nagy álma számára — mondotta Hull­­— akinek be­szédével azóta is szakadatlanul foglalkozik az amerikai sajtó. A legérdekesebb vissz­hangja ennek a beszédnek Vargas brazí­liai államelnök nyilatkozata, aki a pán­amerikai Unió megvalósulásának előfelté­teléül azt az alapelvet jelölte meg, hogy az amerikai kontinenst tartsák távol az idegen földrészek konfliktusaitól. Másod­sorban pedig annak az elvnek a tisztázását követelte, hogy minden amerikai nép a maga politikai berendezkedését szuveré­nül állapíthassa meg átvéve esetleg olyan elveket és berendezkedéseket, amelyek hagyományaival és érdekeivel nem ellen­tétesek. Ez a téma azóta sokszor vissza­tért és különösképpen aktuális most, ami­kor megállapították, hogy a délamerikai államoknak komoly nehézségeik vannak a háború miatt. Az 500 millió dollárnyi kül­kereskedelmi hitel, amit az Egyesült Álla­mok bocsátottak rendelkezésre, semmit sem segített. A Journal do Brasil például keserűen panaszkodik, hogy a délamerikai kikötők már alig látnak angol zászlót, a németek tengeri és légi háborújának kö­vetkezményeképpen. Rio de Janeiro kikö­tőjének forgalma 72 százalékra, Santosé pedig 65 százalékára esett vissza. A há­ború tűzfészkétől elképzelhetetlen távol­ságban élő Délamerikát is ennyire sújtja tehát az immár három földrészen folyó háború. Ibero Amerikának egyre inkább­ az a törekvése, hogy az északamerikai po­litikai és gazdaság­­folyástól mentesítse magát és szabadon,­ereskedhessen Euró­pával, mert különben belefullad a saját zsírjába. Az angol katonai missziók után most már amerikai mérnökök, főleg szállítási szakemberek, érkeztek Moszkvába, első je­lét adván a Sztálin által említett „egysé­ges frontnak”. Az angol missziók és az amerikai mérnökök kijelentették, hogy boldogok, hogy a Szovjetunió rendelkezé­sére állhatnak. Ha volt valaha a világtör­ténelemben árulás az emberi civilizáció, kultúra és szolidaritás ellen, akkor ez a leggaládabb árulások közé tartozik. Meg­vetést és undort kelt az európai civilizációt, kultúrát és hagyományokat őrző és ápoló népekben ez a lelkiismeretlen és végzetes összefogás: plutokrata zsid­ó véreskezű bolsevikok civilizáció és kézfogása Meg kellene mutatni ezeknek, a fogságban felkoncolt és megcsonkított német repülők és páncélos katonák holttesteit. Meg kel­lene mutatni nekik a Litvániából elhurcolt és vagonokban meg­fullaszt­ott túszok meg­csonkított hulláit és meg kellene látniuk a minden emberi képzeletet felülmúló ke­gyetlenségeket és vadállati vérengzéseket, amiket a szellemileg és erkölcsileg oly alacsony színvonalú, szinte állati sorban élő bolseviki hordák elkövetnek. A német előretörés feltartóztathatatla­nul folyik tovább. A német főparancsnok­ság jelentése megemlékezik már arról is, hogy a magyar csapatok tervszerűen előre­nyomulva találkoztak a német főerőkkel, miként a világháborúban a magyar és né­met fegyverbarátság ismét valósággá vált A magyar népnek ismét alkalma van be­bizonyítania, hogy méltó erre a fegyver­barátságra és méltó Európa bizalmára. Hősiesen, minden akadályt leküzdve fog­lalta el a szovjet erődítéseket és a világ­háborúból ismert és kipróbált vitézséggel fogott kezet „valahol Galíciában”, idegen földön a német bajtárssal. Észak felé me­netel a magyar hadsereg és örömmel lesz részese annak az irtózatos harcnak, ame­lyet az istentagadó és barbár bolsevizmus ellen kell az európai civilizáció érdekében megvívnia. Tőlünk délre és keletre román és német csapatok törnek előre Besszará­­bia felé és most már a szovjet jelentés is elismeri, hogy a védelmi vonalakat az egész front hosszúságában áttörték a né­metek és szövetségeseik. Ezzel a keleti há­ború első és talán legvéresebb fejezete zajlott le. A bolsevikiek vesztesége olyan aránytalanul nagy, hogy a Szovjetunió aligha tud a roppant kemény nyomásnak ellenállni. Mattyasovszky Kornél # # megrázd lumas a Keleti Hadszíntér ermnal-imindl Miért nem keveredhet a zsidóvér a magyarral További tért nyertek a magyar csapatok A Magyar Távirati Iroda jelenti: A m. kir. honvédvezér­kar főnöke közli: A Kárpátokon túl előnyomuló csapataink 2-án is további tért nyertek. A repülő erők a visszavonuló el­lenséget eredményesen bombázták. A Szovjetunió hadseregei az egész vonalon hátráló mozdulatokat végeznek Német csapatok átkelteke a Pruton — Bialystoknál üldözik a megvert szovjet csapatokat Vezéri főhadiszállás, július 3. (Német Távirati Iroda) A véderő főparancsnoksága jelenti: A német és román csapatok Észak-Moldovából kiindulva tegnap vállvetve átkel­tek a Prut-folyón és a Dnyeszter felé nyomulnak előre. Ezzel a szövetséges hadak a Fekete-tenger és az Északi Jeges-tenger közötti arcvonal egész hosszában támadás­ra indultak. Míg a szovjet hadvezetés törekvése eddig nyilvánvalóan arra irányult, hogy a határ közelében feltartóztassa a németek előrenyomulását és a maga részéről táma­dásba csapjon át, úgy látszik, hogy a szovjet hadsereg ellenállóereje immár megtö­rött. Az ellenség az egész arcvonalon hátráló mozdulatokat végez. A Bialystoktól keletre folyó megsemmisítő harc lényegében már lezárult. Mint már soron kívül jelentettük, e csata kihatása világtörténelmi jelentőségű. A szovjet véderő sok lövész-, lovas- és páncélos hadosztályát megsemmisültnek lehet tekinteni. Hadseregünk és légi haderőnk példásan együttműködve hozzálátott az ellenség üldö­zéséhez. „A Szovjet által harcba vetett ember és hadianyag jó­részt elveszett“ Berlin, július 3. A csütörtöki hadijelentés kiegészítéseképpen a Német Távirati Iroda az alábbiakról értesül: A keleti hadszíntéren lefolyt harcokkal kap­csolatban az ellenségnek okozott elképzelhetet­lenül nagy veszteségeket és a zsákmány nagy­ságát tekintetbe véve arra az eredményre ju­tunk, hogy a Szovjet által harcbavetett nagy­tömegű ember- és hadianyag jórészt elveszett. Különben feltűnő a Szovjet közel 5800 harci­kocsijának elvesztése, ami tekintet­be véve a szovjet ipar csekély termelőképességét olyan veszteséget jelent, amelyet belátható időn belül egyáltalában nem lehet behozni. Állandóan hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi keleti hadjárat az emberek és hadianyag nagy tömegei elleni harc. Ha a számbelileg gyengébb német haderő mégis óriási eredményeket és si­kereket tud elérni, úgy ez az emberanyag és hadianyag minőségében való fölényt bizonyítja. A keleti arcvonal harcait, amelyeket a szov­jet csapatok nyakas ellenállása jellemez, egyéb­ként most az időjárási viszonyok is kedvezőt­lenül befolyásolják. Lemberg környékéről még hóviharokról is érkeztek jelentések. A magyar és román kötelékek ennek ellenére éppúgy előrenyomulnak a jobb szárnyon, mint a német csapatok az arcvonal többi szakaszán. Az északi szárnyon most már eredményesen előrenyomu­lunk a Dunán át s a finn támadások is­­ szép eredményeket hoznak. ARA: 10 FILLÉR

Next