Magyarság, 1941. július (22. évfolyam, 137-163. szám)

1941-07-03 / 139. szám

Csütörtök, 1941. július 3. SPORT Nem jönnek a németek az evezős versenyre ! A július 5—6-re tervezett Három Nem­zet Evezős versenyén a németek nem ve­hetnek részt, úgyhogy csak a magyar és olasz csapat versenyez. A versenyt szom­baton és vasárnap délután 5 órai kezdet­tel rendezi a MESZ. A magyarok így is Európa legjobb evezőseivel kerülnek szembe. A magyar csapat kedden délután ed­zést tartott, azonban még nem dőlt el, hogy a kormányos nélküli négyesben Győri, Mamusich és Inotay mellett ki lesz a ne­gyedik. A nyolcasban a Pannónia-beli Ma­­rossy és Élő a BSzKRT-ból Sándor, Szabó, Zágoni és Sipos s a Hungáriából Molnár indítása biztos. Zágon vezérevezős mellett Zimonyi (Pannónia), vagy Molnár (Hungá­ria) lesz a kormányos. A kormányos nélküli négyes, szombaton, a kormányos négyes nyolcas, — a Széche­nyi emlékverseny keretében, — továbbá a visszavágó és kiegészítő számok vasárnap kerülnek lebonyolításra. A nyolcasban az európai hírű Livorno lesz a magyar csapat ellenfele. Négyesben olasz részről Mato Guzzi, a Hungária és Újpest, a kormányos négyesben az Újpest, Hungária és BSZKRT mellett olasz részről Varese indul. A két nemzet találkozóját nagy érdeklő­dés előzi meg. Ismert és ismeretlen fiatal atléták nagy küzdelme várható a szombati és vasárnapi országos ifjúsági versenyen Szombaton és vasárnap délután rendezi meg a Magyar Atlétikai Szövetség Magyarország 1941. évi ifjúsági atlétikai bajnokságát. A BBTE pályán küzdenek meg a bajnokságért a vidék és a főváros fiatal atlétái. Az atlé­tikai évadnak ez a legnagyobb if­júsági sport­­eseménye s így természetesen nagy számban érkeztek be már eddig is nevezések az or­szág minden részéből. Ezideig nem érkezett meg még az FTC és a LASE nevezése. Pedig a BASE nevezése igen fontos volna, hiszen egy számot egész biztosan megnyerne: vitéz Csapó biztos jelöltje indulása esetén a súly­dobó bajnokságnak. Az idén, leszámítva a gyengén sikerült KISOK versenyeket, nem igen volt ifjúsági mérkőzés, így az erőviszonyokról nem kapha­tunk tiszta képet. Az edzők (Perricht, Farkas, Mr. Simpson stb.) véleménye alapján azon­ban a következőképen lehetne jóslásokba bo­csátkozni: 100 és 200 méteren Csányi IV. bajnoksága feltétlenül biztos. Sőt ha jó formában van, esetleg 100 méteren is beállíthatja, vagy megjavíthatja az ifjúsági rekordot. A helye­zésekért azután a következők közt­ ala­kul ki versengés: Sír II., Joó, Szántó (aki hátszéllel már 11:1-et is futott), Hegedűs, va­lamint a MAC futói: Szakács és Kárpáthy között. Rúdugrásban idáig 10 nevezés érkezett be. Esélyesnek Csupor, Fü­zessi és Prigly mond­ható. A 800 méter és az 1500 körülbelül azonos társaságból tevődik össze. 800 méteren Vil­­lási, Verőczy, Butka, Almási, Nádas, Orbán, Dvomiczki, Erős között alakul ki nagy küz­delem az elsőségért. Az 1500 méteren még Simora és Csepány csatlakozik hozzájuk (meg­jegyzendő , Dvorniczkinek, minthogy a 800 méter rövid számára, itt nagyobb esélye van). 3000 méteren ugyancsak az előbb említet­tek törhetnek élre. Súlydobásban Hamvay és Garamvölgyi mérkőzhetik egymással — feltéve, ha Csapó nem indul. Diszkoszban Garamvölgyi és Hamvay mel­lett még Gáspárt, Virágot és Ádámot kell megemlítenünk. Gerelyhajításban Polláknak, Füzessynek és Labancznak van esélye. A 110 m-es gáton Balázs, Horvát és Céh az eddig „márkázott” nevek, de vidékről is könnyen feltörhet valaki. Távolban Csányi IV., Horvát és Szántó biz­tat jó eredménnyel. Igen nagy volna a baj­noki esélye Mészárosnak, a MAC fiatal ugró­jának, azonban sajnos, a szerdai napon le­­rándult, úgyhogy még indulása is kétséges. Az egyik legizgalmasabb számban, a 400 méteren Bánhalmi, Balás, Bakos és Hársfalvy biztat nagy hajrával. 400 méteres gáton ugyancsak Balás és Balog győzelme „esedé­kes”, valamint Sir II.-é, aki nemrégen kezdte meg edzését gátversenyre. Hármasugrásban Gyarmati, Horváth és Szarvady érhet el jó eredményt. Remélhetőleg az ifjúsági verseny kedvező időben és megfelelő rendezésben zajlik le, s így jó eredmények születnek majd az atléti­kai évad legnagyobb ifjúsági sportesemé­nyén. Július 3-án és 5-én d­é­l­u­t­á­n fél 3 órakor ■ n­y­ír ügető­versenyek A­I IJJH A­Z Akiknek nem tetszik a zsidó­mentes kolozsvári színház Válaszunk két kolozsvári lap megjegyzéseire Az a cikkünk, amelyben megírtuk, hogy az ország második legnagyobb színháza, a kolozs­vári Nemzeti Színház lesz az első zsidómentes, tiszta keresztény színház a nagy színházak kö­zül, nemcsak a kolozsvári, hanem az egész or­szág keresztény közönségénél élénk helyesléssel találkozott. A hozzánk eljuttatott megnyilatko­zásokból megállapítható, milyen örömmel veszi tudomásul a magyarság, hogy amiért színházi vonatkozásban olyan régen harcolunk: a , fizi­kailag és szellemileg zsidómentes színházat Táray Ferenc igazgató ígérete szerint életre­­kelti. Természetes, hogy a cikk az érdekelt zsidó­ság körében az ellenkező hatást váltotta ki. A zsidók meglepődtek azon, hogy olyankor, ami­kor a harmadik zsidótörvény késlekedése új reményeket keltett bennük, akadt gerinces ma­gyar színigazgató, aki nem vett fel se zsidót, se félzsidót és ezt nyíltan meg is mondta, a zsidó szellemiség kiirtását ígérte, sőt m­ég azt is bátran hozzátette, hogy nem fél a zsidók bojkottjától sem. Az érdekelt zsidóság megdöb­benését megértjük. Nehéz azonban megértenünk két kolozsvári lap magatartását. Keresztény lapoktól azt vár­tuk, hogy örömmel veszik tudomásul és szíve­sen üdvözlik az igazgató elgondolásait. Saj­nos e két lapnál, amely kereszténynek mondja magát, nem az történt. A Kolozsvári Esti Lap hosszasan foglalkozik cikkünkkel és Táray bu­dapesti tárgyalásaival kapcsolatosan, egyebek közt ezt is­ megállapítja: „Legnagyobb megle­petésre olyan fejlemények következtek be, melyekre Erdély igazán nem számított“. Úgy látszik ez a nem várt fejlemény az lehetett, — t. i. cikkünknek ezt a részét idézi a lap —, mikor Turay megerősíti, hogy ellenállott min­den befolyásnak, amely a zsidó színészek érde­kében kísérletezett. Kifogásolja azt a megálla­pításunkat, hogy a kolozsvári sajtó egy része és a fővárosi zsidó sajtó szót emelt a zsidó színészek érdekében. Megemlíti, hogy a kérdést rajta kívül az Ellenzék tette szóvá, a két lap azonban nem a zsidó színészekért emelt szót. A megszállás alatt is dolgozó erdélyi színészeket említi. Ezt a kijelentést szívesen vesszük tudo­másul, csak azt nem értjük, hogy mit ért ak­kor „meglepő fejlemények“ alatt s miért nem helyesli Táray programját. Nemcsak nem he­lyesli célkitűzéseit, hanem Tárayt meg is tá­madja. A cikk­ maliciózus hangja és Táray csip­kedése arra enged következtetni, mintha egé­­szen mást várt volna. Az Ellenzék című lap azt írja, cikkünkből kitűnik, hogy a kolozsvári színház lesz az ország első zsidómentes színháza, örömmel üdvözöl­jük ezt a tényt, — folytatja — illetve üdvözöl­nénk, ha így volna Sajnos azonban nem így áll a dolog, mert igaz, hogy az új igazgató „erélyesen megtisztította“ a színházat eddigi zsidó, vagy félzsidó tagjaitól, de ugyanakkor felvett a tagok közé mást a „félig rendezett felekezetűek“ társadalmából. A lap hozzáfűzi, hogy ebből azonban nem csinál kázust, mert az igazgató ha majd rájön tévedésére, j­óváteszi. Válaszunk erre az, hogy mi kázust csinálnánk belőle, ha valóban így lenne. De nincs így. A kolozsvári színészeket mi nem ismerjük. Azt viszont illetékes helyről tudjuk, és laptársunk is megerősíti, hogy onnan se vettek át zsidó származású színészt. Azzal az állításával kap­csolatban, hogy az igazgató a tagok közé fel­vett mást a „félig rendezett felekezetűek“ kö­zül, érdeklődtünk illetékes helyen, ahol kijelen­tették, hogy mindenkit igazoltattak, tehát ilyenről nem lehet szó. A nyilvánosságra került általunk is közölt tagnévsor budapesti részét külön is ellenőriztük, s megállapítottuk hogy a szerződtetett tagok közé valóban innen se került egyetlen zsidó, vagy félzsidó sem. Változatlanul áll tehát az, amit cikkünkben megírtunk, jobb információ alapján, mint ahogy ezt kolozsvári laptársunk tette, őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy kolozsvári vi­szonylatban találtunk egy szépséghibát abban a vonatkozásban, hogy hír szerint olyant se szerződtetnek, akinek hozzátartozója zsidó. Az egyik kolozsvári karmester felesége ugyanis csak 1907-ben keresztelkedett meg és éppen emiatt a színháznál működő leánya nem is kaphatott szerződést Az Ellenzék a továbbiakban azt is írja, na­gyon lekötelezné a Magyarság cikkírója, ha megjelölné hol, mikor, milyen formában emelt szót a zsidó tagok érdekében. A budapesti zsi­dóság esti szócsöve idézte a lapnak azt a cikkét, amelyben a megszállás idején működő tagok szerződtetése érdekében emelt szót. Mivel nem említette, hogy keresztény színészekről van szó, annál inkább keltett gyanút, mert a fővá­rosi zsidó lap olyan cikkét támasztotta alá az idézettel, amely kétségtelenül a zsidó színészek érdekében íródott, így aztán valóban nem volt könnyű feltételezni, hogy a kolozsvári lap a zsidók érdekében is szót emel. Még kevésbé csodálkozhatik a lap ennek fel­­tételezésén azok után, hogy amíg az egyik ol­dalán „Fajvédelem” címen írt cikkében tilta­kozik az ellen, hogy zsidók érdekében emel szót, ugyanakkor másik oldalán színházi rova­tában nyíltan kiállott búcsúfeltéptével kapcso­latosan egy zsidó színész mellett. A zsidó szí­nészről magasztalással ír és a „legjobboldalibb felfogású körök tüntető tapsaival“ ruházza fel, méltatja a megszállás alatti érdemeit és pa­naszkodik amiatt, hogy az új igazgató őt nem szerződtette, pedig „szabályt erősítő kivételek mindenben vannak". A színház búcsúelőadásá­ról szóló cikkében pedig „kellőképpen nem­ is méltatható“ nagyságként ünnepli ugyanezt a zsidó színészt és ugyancsak dicséri azt a zsidó szubrettet, akit szintén nem szerződtettek a Nemzeti Színházhoz. Ne vegye zokon tőlünk az Ellenzék, nem mi cáfoltuk meg állításait, ha­nem saját maga. Cikkünkkel kapcsolatos írásában a továbbiak­ban ezt mondja a lap: ...... súlyos kifogás­aink vannak a szerződtetésekkel és az új igazgató kolozsvári szereplésével szemben, aki nemcsak zsidókat igyekezett nagyon furcsa módon „ki­irtani“, hanem negligálta általában azokat a férfiakat, akik eddig „ahogy lehet, szolgálták a magyar színművészetet. Ez a „negligálás“ se lehetett olyan általános, hiszen a régi szín­háznak mindössze három keresztény tagját nem vették át, mert nem volt rájuk szükség. Nem tudjuk, kikről van szó. Lehet, hogy itt igaz­ságtalanság történt, lehet, hogy indokolt volt ez az álláspont, mert valóban csak „ahogy le­het“ — módon szolgálták a színművészetet. Cikke végén az Ellenzék is megtámadja Táray Ferencet. Telefonon megkérdeztük a Kolozs­várott tartózkodó igazgatót, kíván-e válaszolni a támadásokra. Azt felelte: nem. Majd működé­sével akar választ adni a támadásokra. Mi itt, a fővárosban kissé messze vagyunk a kolozsvári dolgoktól s így a részleteket innen nem láthat­juk. Ezek azonban kevésbé érdekelnek bennün­ket, inkább az elvi szempontok, amely szerint Turay a mai közszellemnek megfelelő tiszta ke­resztény, zsidómentes színházat akar adni Ko­lozsvárnak. Mi régóta harcolunk a magyar színművészet megújhodásáért, s mint cikkünkben i­s meg­írtuk, kívánjuk, hogy a megújhodott színpad s így a kolozsvári is, legyen a tiszta magyar kultúra, az emelkedett szellem, a nemzeti gon­dolat s a keresztény erkölcs terjesztője, a dia­dalmas korszellemnek megfelelően hirdessen derűlátást, hirdesse a magyar múlt dicsőségét;• a népi közösségi gondolatot, egymásra utaltsá­gunkat és a szociális igazságot. Egyszóval a ne­mes szórakoztatás mellett szolgálja a nemzeti megerősödés ügyét is. Turay azt válaszolta, hogy ezt a felfogást vallja maga is, és ilyen színházat akar. Mondják meg az említett kolozsvári lapok, mi­ kifogásuk lehet ez ellen? Mert ez a lényeg. Kétségtelen, hogy minden, fajtáját, hazáját szerető, igaz keresztény magyarnak örömmel kell üdvözölni az ilyen elhatározást. Nem ve­hetik rossz néven kolozsvári laptársaink, hogy fanyalgó és támadó cikkeik és az a megjegy­zésük, hogy „olyan fejlemények következtek be, amelyekre Erdély igazán nem számított“ és „súlyos kifogásaink vannak az új igazgató­val szemben, aki nemcsak zsidókat igyekezett nagyon furcsa módon kiirtani“, nemkülönben a zsidó színészek magasztalása némi kétséget tá­masztanak az iránt, hogy álláspontjuk valóban intranzigens keresztény, igazán jobboldali és az új Európa szellemének megfelelő. Somody István — Ma fél 7 órakor: Beethoven VII. Károlyi­kert, vez.: Csilléry, közr.: Végh. HANGVERSENY SÉRTŐ KÁLMÁN EMLÉKÉRE Sértő Kálmán, a nem régen elhunyt költő emlékére július 5-én, szombaton délután 6 órakor a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­­be­n emlékhangverenyt rendeznek Szeleczky Zita, Juhász József és Pataky Jenő, a Nemzeti Színház tagjai, Dullien Klára, Hajdú Anna, Alapy Endre, Árkossyné Szabó Margit, Sze­leczky Olga, Fiala Ferenc, Gellért Vilmos és még mások közreműködésével. Az Admiral mozi csütörtöktől megint egy ki­tűnő német filmet hoz műsorára, címe a Felsza­badulás. A Turán mozi csütörtöktől a Judit című igen nagy sikerű fimet hozza műsorára. SZERZŐDTETÉSEK A NEMZETI SZÍNHÁZHOZ A Nemzeti Színház igazgatósága már folytatja a jövő idényre a szerződtetési tárgyalásokat. Az igazgatóság megkezdte a levelek kiküldését azoknak a színészek­nek, akiket jövőre is tagjai sorában kíván látni. Még nem biztos, hogyan alakul a tagok névsora. Arra azonban már most felhívjuk az igazgatóság figyelmét, hogy a jövő évadban zsidó származású színészt ne szerepeltessen és e téren kövesse a ko­lozsvári Nemzeti Színház példáját. „Elveszett a feleségem” című kedves, vidám bécsi vígjátékot hozza e héten a Corvin film­színház. Régen láttunk ilyen mulatságos filmet, melyben a főszerepeket a mulattatás mesterei Hans Moser, Theo Lingen, Paul Kemp és Oskar Sima játszák.­­ — mondotta Haggenmacher Henrik a­z­YOSZ új elnöke, a GYOSZ közgyűlésén Rajtunk kívül eső sajnálatos tévedés foly­tán csak ma számolhatunk be a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének kedd délután tartott rendes közgyűléséről. A közgyűlés legfontosabb tárgya a dr. Chorin Ferenc lemondása folytán megüre­sedett elnökség betöltése volt. A közgyű­lés egyhangúlag Haggenmacher Henriket a Dreher—Haggenmacher Első Magyar Serfőzde ügyv. igazgatóját választotta el­nökké, a lemondott alelnökök helyébe pe­dig Barcza Károlyt, az Alföldi Cukorgyár vezérigazgatóját, dr. Dischka Győzőt, a Magyar Posztógyár Rt. vezérigazgatóját, Láng Gusztávot, a Láng L. gépgyár alel­­nök-vezérigazgatóját és vitéz Zsilinszky Gá­bort, a Magyar Bauxitbánya Rt. vezér­­igazgatóját választották meg. Haggenmacher Henrik az ujjonan meg­választott elnökség nevében megköszönte a bizalmat és megemlékezett Chorin Fe­renc tevékenységéről. Beszédében hangsú­lyozta, hogy az iparnak nagy része van abban, hogy a honvédség anyagi felké­szültsége megfelelő és korszerű. Ez első­sorban az iparfejlesztésnek tulajdonítható, melyet a trianoni Magyarország gazda­ságpolitikája is szem előtt tartott. Rég el­múltak azok az idők, — mondotta — ami­dőn az iparosodás és a Magyarországot szükségszerűen domináló mezőgazdasági érdekek között ellentéteket lehetett konst­ruálni. A Gyáriparosok Szövetsége a maga részéről kötelességének tartja ápolni a meg­értést a mezőgazdaság törekvései iránt, amelyek érvényesülése végeredményben az iparra is alapvető fontosságú. Az ipar fel­adatairól beszélt ezután Haggenmacher Henrik, rámutatva arra, hogy főleg a nyersanyagkérdés és az árkérdés az ipar legfontosabb problémái ma. Az elnöki szék­foglaló után Knob Sándor ügyv. igazgató terjesztette elő a szövetség jelentését, majd megválasztották az ügyv. igazgatóság új tagjait és betöltötték a megüresedett vá­lasztmányi helyeket. i­n­—intra-^ a—B— A Közélelmezési Hivatalnál kell kiigényelni a malmoknál tároló konvenciós gabonát A nagyobb gazdaságok a cselédkonven­ciónak, valamint az időszaki munkások, az aratók és cséplőmunkások­ gabonajáran­dóságának megfelelő gabonát a malmok­ba szállítják be és ezeket a járandóságo­kat onnan szokták fent nevezettek részére kiutaltatni. A 24.000—1941. K. M. számú rendelet a malmokat bejelentésre kötelezi és egyúttal zár alá veszi a malmok birto­kában lévő gabona- és lisztféléket. Most, amikor az aratási és cséplési munkálatok zavartalan és gyors elvégzése rendkívül fontos, a rendelet akként intézkedik, hogy a malmoknak bejelentésükben fel kell tün­­tetniök, hogy a bejelentett készlet kinek a tulajdona és a bejelentett és zár alá vett lisztet csak a magyar királyi közélelme­zési hivatal útján, illetve utasításai szerint szabad forgalomba hozni. Ezúton hívja fel a közélelmezési hivatal az érdekelt gazdá­kat, hogy a cselédkonvencióra a malmok­nál letétbe helyezett gabonájukat igényel­jék ki a magyar királyi közélelmezési hi­vataltól. Annak megállapítása után, hogy a kiigénylés jogos, a hivatal a zár alól fel fogja oldani a gabonát. 9 UMMSATi J­ibiéEXETDÍ (Vines ellentét az iparosodás és a­ mezőgazdasági énükül kéziül toamnnztoti. Ma az m m. vidám m­ívész­esi Karády Katalin, Zimonyi Márta, Keresztessy M., Feleky S., Náray T., Ajtay Andor, Toronyi Imre, Hajmássy M., Pethes S., Pataky M., stb. kezdete pont fél 8 órakor vége 9 órakor

Next