Magyarság, 1942. február (23. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

.. ' ------— --- ------TOT: 1 p: 7 ^ ^ fi**- ^ ^ r|:f:.rfl XXIII. ÉVFOLYAM 26. (6­0 7­8.) S 2 AM BUDAPEST, 194­2. FEBRUÁR 1. VASARNAP a mImKadotulajdonosmagyarsaq lapkiadó rt. U AH tmitewmm ______ felelős szerkesztő, ^ elnök-vezeriigazgató IIIa \ (m^I ^ ATTKAY fi. KALMAN­DA főszerkesztő és felelős kiadó, 1 ■ ” IPj \ Vy ' SHji h felelős szerkesztő: IFJ. VICTS­OGI RUPPRECHT OLIVÉR DU V . MATTYASOVSZKY KÖPNÉL Német csapatok megvertek és visszavetettek egy több hadosztályból álló szovjet haderőt A japánok megszállták Szingapúr víztartályait Az angolok visszavonultak Szingapúr szigetére . Jövő hétre várják az általános támadást az erődítmény ellen Az USA bosszúból gazdasági háborút kezdett Argentínával ARA 24 FILLER is A történelem az élet mestere19 Irta: vitéz Rátz Jenő A mohácsi vész után Magyarország kész prédája volt minden hódító akarat­nak és egyéni önös törekvésnek. Ezek a hatóerők hamarosan érvénye­sültek is. A török nagyhatalom lépésről­­lépésre nyomult előre az ország szívébe a legnagyobb céltudatossággal. Evvel de­rékba törte a Kárpátok övezte egységes birodalmat, mely menthetetlenül három részre darabolódott. És amint a terület szétesett, úgy esett szét a Mátyás király haláláig oly lenyűgöző erővel ható egysé­ges magyar politikai gondolat is. Közel kilencven esztendő kellett hozzá, hogy Erdélyben, ebben a magában véve kis földrajzi egységet jelentő földdarabon, a török nagyhatalomra támaszkodó poli­tikai gondolat sok bukdácsolás és irány­­változtatás után Báthory István alatt fé­­lig-meddig rendes állapotokat tudott te­remteni. Újabb ingadozások után végre Bethlen Gábor fejedelem, a kétségtelenül legügyesebb magyar diplomata v­eszélyes­­ségével, tapintatával ,hadvezéri és uraik®­dói nagy erényeivel Erdély aranykorát teljesítette ki. Diplomáciai ügyessége, a harmincéves háborúban tanúsított következetessége és szerencsés kardja európai tényezővé tet­ték a nagynehezen talpraállított Er­délyt, ügyes kereskedelmi érzéke jólétet és gaz­dagságot teremtett kis országában, tudás­vágya az általános műveltség emelését eredményezte, személyes és önös érdekei­nek tapintatos érvényesítése és, ha kellett, a közérdekkel szemben való háttérbe szo­rítása olyan erkölcsi fölényt biztosítottak neki, amely előtt ennek a nem éppen al­­truisztikusan érző és gondolkodó korszak embereinek, ha néha morogva is, de tisz­telettel meg kellett hajolniok, örökségét a fösvénységéről és önzéséről ismert, dúsgazdag magyarorszáni főúr, I. Rákóczi György vette át .19 évig tartó uralma alatt ennek a gyönyörű örökség­nek többé-kevésbbé jó sáfárja volt. A belső jólét megmaradt, a tartományok is tovább virágoztak. Erdély haderejének a súlyát is szerencsésen kamatoztatta. De kapzsisága sok belső ellenséget szerzett neki, dinasztikus, önös törekvései gya­nússá tették a bécsi udvar előtt, mely a legitimitás elvének alapján sohasem mon­dott le arról, hogy Erdélyt valahogyan és valamikor a szent koronához visszacsa­tolja. Bár teli kincstárt és mérhetetlen ma­­gánvagyont, jó hadsereget, nyugodt jólét­ben élő országot hagyott hátra halálakor­ fiának és­­utódjának, mégis ezt az örök­séget megterhelte két súlyosan latba eső tétellel, melyek Erdélyt végzetes követ­kezetességgel a pusztulásba taszították. Az egyik tehertétel a török bizalom el­vesztése volt. Fukarsága, mely a portához beküldendő adót hol megnyirbálta, hol beküldeni elmulasztotta és fiának már életében fejedelemmé választása volt az oka annak, hogy a török rossz szemmel kezdte figyelni az erdélyi dolgokat. A másik tehertétel pedig a lengyel ko­ronára való kacsintgatás volt, mely köz­vetlen halála előtt, IV. Ulászló lengyel király halála alkalmával olyan széleskörű diplomáciai hadjárat bevezetésére ösztö­kélte I. Rákóczi Györgyöt, hogy követeit Stockholma, Brandenburgba, Németal­földre, Moldvába, Havasalföldre, a zapo­­rogi kozákokhoz és Lengyelország akko­riban még protestáns oligarcháihoz ve­zette el. A követségek visszatérte előtt azonban meghalt és fiában tovább lángolt a vágy a kérdés kedvező megoldására. II. Rákóczi György, az apja alapította Rákóczi dinasztia második tagja, harcok­ban edzett ,bátor katona, jó diplomáciai tehetséggel, sőt azt mondhatnók, ravasz­sággal megáldott ember volt, aki jó feje­delemnek ígérkezett. Hűséges és meg-­egyőződéses fia volt a református egyház­nak, szerette a tudományokat és azoknak művelőit hathatósan támogatta. De apjá­nak és korának gyermeke volt, örökölte az önzést, a túlhajtott dinasztikus érzést és apja fukarságát és kapzsiságát is. Sze­rette magát ,,absolutus fejedelemnek­’ ne­vezni, de ezen nem szabad csodálkoznunk, hiszen abban a korban élt, amelynek fő­célja a fejedelmi hatalom mindenhatósá­gának a kiépítése volt és amelynek végén született meg a büszke francia királyi szó: az állam én vagyok! Sokan egyedül csak őt okolják Erdélynek bekövetkezett pusztulásáért, a lengyel had­járat megindításáért. De az igazság nem egészen így áll, ahogy azt Angyal Dávid a következő szavakkal szögezi le a mille­­niumi „A magyar nemzet története” című művében: „I. Rákóczi György már játszott a veszedelmes tűzzel és ez nem csekély do­log a politikában. Fia pedig folytatta ott, ahol atyja elhagyta, örökölte a szenvedé­lyes vágyat s tovább bonyolította a szála­kat, melyeket atyja kezdett szőni. Nem akarjuk tagadni nagy hibáit, de azon álta­lános nézettel szemben, hogy jól rendezett és jól védett örökségét oly könnyelműen szélnek eresztette, szükségesnek tartottuk utalni arra a tényre, hogy az állam szekere veszedelmes útra volt terelve már akkor, midőn a gyeplő I. Rákóczi György kezébe került”. Szükséges, hogy itt néhány pillantást vessünk azokra az erőkre, melyek Erdély akkori politikájára szükségképpen befo­lyással voltak és amelyeknek helyes értéke­lése és kiegyensúlyozása a fejedelem és ta­nácsosai legelőkelőbb kötelessége lett vol­na. Ezek: a bécsi udvar és a török császár, vagyis a szomszédos két nagyhatalom ereje érdeke és politikája, ezeken felül pedig a reformációnak az ellenreformációval való küzdelme, mely a harminc­éves háborúban és annak ideológiájában tetőződött. Amint már az előbb jelez­tük, a bécsi udvar Erdéllyel szemben a legitimitás elvén állt. Fejedelmeit kényszerű­ségből elismerte ugyan, de mindig a maga alattvalóinak szerette volna tudni. Maguk­ban az erdélyiekben se hiány­zott ez az érzés, amit nem egy történelmi okmányaik hangja és szava is bizonyít, még a legfüggetlenebb erdé­lyi fejedelmek korából is. I. Rákóczi György idejében a bécsi udvar még nem heverte ki a harmincéves háború vérvesz­teségeit, ereje gyenge volt, érdekei tett­erejét elsősorban a Nyugat felé terelték, hatalmi vágya azonban északkelet felé, a lengyel korona felé is lekötötte figyelmét. Természetes volt tehát, ha a törökkel szem­ben került mindent, ami erőkifejtést, há­borút jelenthetett volna. Ezért és mert a lengyel korona tekintetében vetélytársat látott a Rákócziakban, tartózkodott azok­nak támogatásától és inkább csendesítőleg, mérséklően hatott tanácsaival I. Rákóczi György felé. A magabiztos erdélyi fejede­lem­­csak a gyengeségét látta, de nem volt következetes ennek megítélésében sem, ami­kor a hullámok kezdtek feje fölé tornyo­sulni. A török birodalom Ázsiában volt erősen lekötve. I. Rákóczi György idejében még belső zavarokkal is küzdött és ezért volt elnéző vele és cselekedeteivel szemben. De még akkor is, amikor Köprüki Ah­med­­ben tetterős, következetes és céltudatos nagyvezér került a török ügyek élére, éppen nagyratörő terveinek a vég­rehajtása közepette nem akarta erejét szétforgácsolni arra, hogy Erdély felé is érvényesítse akaratát és megelégedem mérséklő ,egyszer-egyszer szigorúbb intel­­mekkel, tanácsokkal, néha fenyegetések­kel. A fejedelem és tanácsosai itt is csak a tehetetlenséget és gyengeséget vélték látni és nem vették észre, hogy gyűlnek a vészfellegek dél felől, melyek végvesze­delemmel fenyegetik országukat. II. Rákóczi György ifjúsága a nagy vallásháborúk korára esik. Őt is megfogta a fanatizmus, mely a protestáns fejedel­meket a katolikus Habsburgok ellen egy­más után, majd egymás szövetségében harcba vezette. Fanatizmusában nem vette észre, hogy hatalmi érdekelt katolikus fe­jedelmeket is a protestánsok mellé állí­tottak a harmincéves háborúban, de kü­lönösen azt nem érezte meg helyesen, hogy a vallási fanatizmus lángja kialvóban volt és éppen uralomra jutása elr­endelésére hamvadt el véglegesen a westh­aleni bé­kekötés idejében. Ő megmara végig ab­ban a lázálomban, hogy a pre­­stáns val­lás érdekében eszközlendő fe­yveres vi­tákban közös alapra, egységes felekvésre, egyetlen szövetségben lehet a­­dl újra és újra is egyesíteni a protestál­s hatalma­kat. Tanácsosai osztoztak ebt­e a rövid­látásban vagy szólni nem mer­t, ha tisz­tábban láttak is fejedelmük. A korona utáni vágy, a­z­ordent hát­térbe szorító családi politika s­zemüvegén keresztül így látta a világ job­sát H. Rá­­kóczy György. Nem hatott­­ eá semmi. Sem bécsi intelem, sem töröl­i fenyegető­zés, sem országa közvéleménye nely gyen­gébben, vagy erősebben m­eg nyitatko­­zott, de még családja tagjain­­k hangja sem. Erre nézve idézem újra már emlí­tett történetíró véleményét: «Lehetetlen volt megcáfolni az okokat, me­lyekkel Sze­­lepcsényi az udvar nevében i­ronyítgatta a fejedelem előtt vállalata ve Igaz, hogy az erdélyi tanácsa helyeselték a svéd szövetsége­kető e votumokból, hogy az­t is tudnának, sőt szeretnének Az egyházak szószékeiről k­ü­­­lönböző osztályainál, de különi­­ikus mágnások körében elé­ nyilatkozott a közvélemény e hadakozás ellen. A fejedelem­ és napa ellenezték a vállala nyara föl-föltolultak lelkében és aggodalmak és az övéinek k­­­is hatással volt. De csak pillan !; kéhez nem fért ború, a pillái a hízelgők szava, egy fényes olykor a borital hamar elűz : könnyű bárányfelhőit... Az i bor mámora szédítette. És ro­­­felé !...” E­élyességét. .. votumai de kiérez­­ik máskép beszélni... cosság kis­­e­n a kato­­hangosan könnyelmű feje, anyja !... Bizo-­i kétségek t­ígulata reá­­lnyira. Lei­gt öröme, a fertartás s­ok a gond lány és ki- Int a fény Egy másik történetírónk­­ ugyanezekről a dolgokról: király követei 1656 december kötötték tehát Rákóczival­­ szerződést, melynek ötödik­­­­ében a lengyel birodalom Své­dig így ír Károly svéd p­án meg- I szövetség­­útja értel­­tország, Er­ A cselekvés időszaka következik ránk! — mondotta a miniszterelnök Hogyan dolgoznak a honvéd film­riporterek a szovjet from n Barátosi Balogh Benedek kt­zel az ázsiai testvérnépeinkre Zsidó tanoncok árasztják el az ipari pály­ákat Nyilatkozik a menyasszony, a volt és az orvos a házasság előtti orvosi víz. Egy német diploma szörnyű kalandjai a TV börtönéből Berlini e leny­alatról a Der Hitter beszédének teljes szövegét forgott ti akadályok miatt szerd­ai számunkban közöljük

Next