Magyarság, 1942. március (23. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
! Van elegendő lisztünk és burgonyánk-Ruhajegy nem lesz BCXTtl. IVFOLYAM «. (6 101.) SZÁM BUDAPEST, 1942. MARCIUS 1. VASARNAPf^CmAJt^WPIAG»PS^3'l.AMCIADd fd H . JM M ^_____ . KLEIDS SZEBESTI& . ELNÖK-VEZfyKiAZGAra . y fim \ Wrfl iS C 3 *ATTKAY & KALMAN DO. »&2EVESZTO ÉS FELHOS KIADO. TaPr Hf\ \m|| fff • H.FHELOSSZERKESZTO: ffj. VlOTSOLOGI DUPPRECHTOUVB2 DB. v MATTYASOVSZKY KODNÁL A MAGYAR NEMZETISZOCIAlISTA MOZGALOM NADU. APJA ^|| jmy A MAGYAR NEPPEL A MAGYAR NEPEPIT: AZ UJ mÓPA UTJÁN SZALASI: „Ha elhagysz, kegyetlen bosszút állok rajtad!“ HUBJID ! Szálas! kijelentette, hogy Németországban nincs nemzetiszocializmus Megtévedett testvér, elég volt! A Nyilaskeresztes Párt két vezetőhelyettese elmondja a Párt nagy válságának valódi okait RUSZKfly: A „Magyarság“, mint ismeretes felajánlotta úgy a Nyilaskeresztes Pártnak, s mint Hubay Kálmánnak és Ruszkay Jenőnek is nyilvánosságot arra, hogy a közvéleményt megfelelően tájékoztassák a történtekről. A Nyilaskeresztes Párt ajánlatunkat nem vette igénybe, ellenben RuszkayJenő lapunk főszerkesztőjéhez, ifj. dr. Rupprecht Olivérhez a következő levelet intézte: * „Kifejezett készségedet igénybevéve kérlek, mellékelt nyilatkozatomnak és jelen soraimnak, becses lapodban helyt adni. Úgy Téged, mint e sorok olvasóközönségét arra kérem, hogy ne lássanak ezen közlésemben semmi mást mint a való tényállás tisztázását a Nyilastáborban bekövetkezett súlyos eseményekkel kapcsolatban, amely való tényállást ■— úgy érzem,— immár az egész magyar szélsőjobboldali közvéleménynek tudnia kell pártkülönbség nélkül, hogy magának egy döntő pillanatban véleményt alkothasson” Ruszkay Jenő s. k.” A Nyilaskeresztes Pártban bekövetkezett válsággal kapcsolatban eredetileg nem volt szándékomban nyilatkozni, mert úgy vélem, hogy a magyar nemzeti szocialista mozgalom belső ügyeinek kiteregetése csak a mozgalom ellenségeinek használ. Ezen elvi álláspontomtól azonban, sajnos, el kell térnem, mert a Nyilaskeresztes Párt, f. hó 23-iki kelettel, '50.034—1942. M. V. szám alatt, jónak látta egy körlevelet kibocsátani az öszszes budapesti és vidéki főkerület, megye, járás és városvezetőknek, amelyben egy „a pártvezetőnek a fegyházból való szabadulása óta megindult belső intrikákról” beszél, „amely egy alattomos, hitvány összeesküvés formájában, teljesen kimeríti a mozgalommal szemben elkövetett hűtlenséget”. Mint a napi sajtóból időközben közismertté vált, Szálasi Ferenc ugyanazon napon minden konkrét vád, minden vizsgálat vagy az esetleges váddal szembeni védekezés lehetőségének megadása nélkül, Hubay Kálmánt és engem a pártkötelék azonnali elhagyására szólított fel. Nyilvánvaló ebből azon szándék, hogy a Nyilaskeresztes Párt jóhiszemű tömegei előtt úgy Hubay Kálmán, mint én a belső intrika és az állítólagos összeesküvés fejeiként legyünk beállítva, noha említett körlevél neveket kiírni nem mer. Ezen inszinuáció késztet azon kijelentésre, hogy mindenféle oly célzás, amely engem bármifajta összeesküvéssel a Nyilaskeresztes Párton belül vagy kívül összeköttetésbe akar hozni, csak egy beteg agyvelő üldözési mániájának szüleménye lehet. Ha valaki rólam el tudja hinni, hogy azért teremtettem meg és hoztam úgyszólván „tálcán” a nagy nyilasegységet 1940 őszén a Nyilaskeresztes Párt vezetőjének, ugyanakkor önként lemondva saját pártvezetői tisztemről a Magyar Nemzetiszocialista Pártban, hogy egyidejűleg egy összeesküvésben kicsúcsosodó belső intrikába fogjak a párt egysége ellen. (Ezt az illetőt csak mélységesen sajnálhatom, mert annak az elméje nyilvánvalóan mezavarodott! Vagy talán azért igyekeztem minden erőmmel a múlt évi disszidálást megakadályozni és az arra vezető belső hibákat kiküszöböltetni, valamint a nemzeti szocialista világnézetet a magyar pártok egységének létrehozásán azért fáradoztam a Nyilaskeresztes Párt minden más tagjánál is többet, hogy a magyar nemzeti szocializmus „szilárdságát, jövőjét és egységét“ veszélyeztessem, amint azt az említett körlevél mondja! Ha egy, tájékozatlanok számára csinált, a mozgalom legsötétebb ellenségei által űzött gonoszlelkű propaganda ilyeneket állít, akkor megvetéssel megyek el mellette; ha azonban ezt a NyilaskeresztesPárt egy hivatalos kiadványában teszi meg, akkor azt kell mondanom: “Megtévedett Testvég— elég volt!“ Mert a mozgalomnak és az általa megteremtendő új magyar világnak alapja a magasabb erkölcs, aki pedig azt durván megsérti, az a mozgalom alapjait rendíti meg. Ha azt mondjátok rólam, hogy a pártvezetővel bizonyos politikai vagy vezetési kérdésekben nem értettem egyet, ha azt állítjátok, hogy őszinte véleményt mondva, nyíltan és szabályszerűen benyújtott, súlyos hibák orvoslását célzó emlékirattal a totális vezető haragját váltottam ki és mindezért a pártvezető a pártból kizárt — rendben van! Állom, mert kellett akadnia valakinek vagy valakiknek, akik még utolsó pillanatban rámutattak a pártvezető előtt azon végzetes veszélyekre, amelyek a pártot bomlás rombadőlés formájában fenyegették — még akkor is, ha ezzel a kizáratás kockázatát vették magukra. De, nem is rejtett célzásokkal, engem a nyilastestvérek előtt intrikával és összeesküvéssel meggyanúsítani — ezt tudatos és hitvány rágalom és semmiféle erkölccsel népi egyeztethető össze”. Több mondanivalóm nincs, ítélkezzék az egész szélsőjobboldali közvélemény józan esze és magyar szíve. Budapest, 1942. február hó 28-án. Ruszkay Jenő s. k. ASIA 24 FILLER Hubay Hálmén nyilatkozata — A Nyilaskeresztes Párt mai belső Válságáról — a pártból kizáratván — sem nyilatkozni, sem véleményt mondani, vagy állást foglalni ma már nem vagyok illetékes." Sőt, a magam ügyével sem óhajtottam a nyilvánosság elé állani. Hétfőn, február 23-án történt a pártból való kizárásom, amikor is a Magyarság úgy nekem, mint Ruszkay Jenő testvérnek, de a Nyilaskeresztes Pártnak is felajánlotta hasábjait. A Magyarságnak ezt a szívességét mind a mai napig nem vettem igénybe, mert bármennyire méltánytalannak, megdöbbentőnek és megmagyarázhatatlannak tartottam is a kizárás tényét, a párt belső ügyeinek nyilvánosságra hozatalával én nem akartam sem a mozgalom törését, előidézni, sem a nyilaskeresztes tömegeid hitét megrendíteni. A törés azonban — Szálasi Ferenc akaratából — ma már megtörtént. Ma pedig birtokombajutott az a körlevél, amelyet a Nyilaskeresztes Párt kizárásunk napján, de még a kizárás megtörténte előtt sokszorosíttatott, a szervezeteknek elküldetett, s amelyben Ruszkay Jenőre és reám való félreérthetetlen utalásai azt közli a párt tagjaival, hogy „alattomos és hitvány összeesküvés” történt, ez az „összeesküvés” a párt és mozgalom megsemmisítésére irányult és az összeesküvők — mármint mi! — a legsúlyosabb hűtlenségét követtük el. Ez a körlevél kötelességemmé teszi, hogy az események hátterét feltárjam, most is szigorúan vigyázva arra, hogy ma még semmivel se mondjak többet, mint amennyi az események megértéséhez feltétlenül szükséges. Ama bizonyos „hűlenség”. — Mindenek előtt nézzük meg a „hűtlenség” vádját. Bár meg vagyok győződve arról, hogy mindazok a testvérek, akik négy esztendő alatt beszédemet hallották, írásaimat, a párt tagjaihoz intézett körleveleimet olvasták és egész magatartásomat megfigyelhették, ezt a vádat önmaguk utasíthatják vissza, a párt vezetője által mégis ezzel vádoltatván, kötelességem felfrissíteni Szálasi Ferenc emlékezetét is, de a testvérek emlékezetét is. — A lovasberényi választás során engem az egész magyar szélsőjobboldal támogatott. A választási agitáció-