Makó és Vidéke, 1947. november-december (2. évfolyam, 222-227. szám)

1947-11-09 / 222. szám

IL évfolyam, 222. szám 1947. november 9. Vasárnap, Ára 40 fillér LA já / A CSANÁDVÁRMEGYEI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAPJA Miért van osztályharc .Minden eddigi társadalom törté­nete : oszlélyharcok története” ol­vassuk Marx Engels — pár hónap múlva évszázados és világot formáló — müvének a Kommunista Kiált­ványnak első oldalén. Ha most már ennek az egy év­századnak tapasztalatain is okolva feltesszük a kérdést, hogy vájjon igaz-e ez a tétel, akadnak e, akik kétségbe vonják. Habozás nélkül azt vála­szolhatjuk, hogy igaz. Minden gon­dolkodó és szemlélődő ember, álljon ez bal vagy jobb oldalon, ma már tisztán és világosan látja és érzi, hogy osztályharcok malmában őrlő­dik. Ez a megállapítsa azonban csak az osztályharc felismerésére, de még mindig nem ez elismerésére vonat­kozik, mert a fejlődés örök törvényét tagadó konzervatív emberek, akinek a staturqo jelenti a jólétet, már a saját érdekét féttó ösztöne is tiltako­zik elismerni azt az osztályharcot, amelynek hadviselése során szembe­ötlően ütköznek ki azok a gazdasági és kulturális ellentétek, a vagyonos osztály és u nincstelenek életszínvo­nalát egymástól mérhetetlen messzire kényszerítik. Ez az egyszerű és ta­gadhatatlan tény az amely bizonyítja, hogy van osztály harc, .de egyszers mind igazolja ezt is, hogy nem min­den ember ismeri el. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz, annak hazai politikai életünk színpadén nap nap után adnak han­got az ellenzéki pártok szónokai, akik az életszínvonalának felemelé­séért küzdő dolgozók követeléseivel szemben — és ami a legszomorubb nem is a saját osztályuk, hanem a harácsolt vagyonukat féltő megbízóik — osztályérdekeit hangoztatják és az ellensúlyozáshoz még ma is alkal­mas hazug fegyvereiket vetik harcba. Amint látszik megdőlt mér az a korábbi véd, amellyel minket marxistádat illettek, hogy az osztály- harcot Marx találta fel és ő is csak azért, ho^y gnzdeségilag elesetteket szembeállítsa a vagyonosokkal és ezzel a szeretet helyett a gyűlöletet és az elégedetlenséget szitsa és iz- i gaiscn. Az bizonyos, hogy az ősz- ' télyharcot, — miután mér mindnyá- « jen tudjuk, hogy ven —, mi marxis­ták hirdetjük is és felhívjuk rá a dolgozók figyelmét. Tesszük ezt pe­dig azért, hogy a rendszertelenül és vaktában hadakozás helyett észszerű hadvezetéssel, harcosaink osztály- helyzetének tudatosításával utat mu tassunk ez osztályharc megszünteté­séhez, vagyis az osztálynélküii társa­A rizstermelés meghonosításáról nyilatkozott Kiss János főispán elvtárs A Makó és Vidéke szerkesztősége tudomást szerzett arról, hogy Kiss János főispán elvtársunk, a közel­múltban megtekintette Dámsöd halá­rában a rizstelepeket az aratás alkal­mával. Tudtuk, hogy Kiss elvtársunk nem passzióból tette, hanem nyilván valami terve volt ezzel a látogatással, éppen ezért munkatársunk felkereste a fóispán elvársat, hogy a Makó és Vidéke számára nyilatkozzék a hazai rizstermelés álláséról. Főispán elvlárs szívesen és kész­ségesen állt munkatársunk rendelke­zésére és elárulta, hogy tényleg ko­moly tervei vannak a rizstermelést illetően csenádmegyei vonatkozásban is. A Dömsőd határában elterülő Szunyogh pusztán olyan területen lá­togattam meg a rizstelepitést — mondja Kiss elvtárs —, amely egy egészen elvadult szikes terület, ahol egy fű­szál sem nő a földön. Május elején foglak hozzá az előkészítő munkához egy hetvenholdas területen és mégi,, bebizonyifották, hogy a mi éghajlatunk igen alkalmas a rizstermelésre, mert így is gyönyörű szépen beérett a ter­més. Első évben, amikor a föld még nincs is úgy előkészítve, mint ahogy azt a termelés megkívánja, 15 mázsa rizst vettek le holdanként, ami az árakat tekintve 45 mázsa búzater­mésnek felel meg. Az első évben a legnagyobb a be­ruházás, mert hiszen csatornázást, zsilipelést és a föld planirozását elő kell készíteni és az igy előkészített földön 4—5 esztendőn keresztül egy­másután lehet a rizstermelést folytatni, mégis már az első esztendőben igen eredményes hasznot tudtak belőle produkálni. — Csenádmegyei viszonylatban lát-e lehetőséget főispán elvtárs a rizstermelés meghonosítására? — kér­dezi munkatársunk. — A rizstermelésnek a legfonto­sabb kelléke a víz és Csanád vár­megyében tekintettel a Maros folyóra, lehet beszélni a rizstermelés megho­nosításáról — mondotta válaszában Kiss János főispán —, sőt tovább megyek. Egy százholdas területet, amely évek óta parlagon hever a vármegyében és közvetlen a Maros töltése mellett fekszik, már ki is néz tem erre a célra és nagyon szeretném, he valamilyen formában ezt a föld­területet be tudnám állítani a rizster­melés szolgálatába. Erről a kérdésről beszélgettem Takács Ferenc elvtárs államtitkárral, aki azt mondotta, hogy ebben a gazdasági esztendőben igen tekintélyes területeket kíván bekap­csolni a rizstermelésbe és a kormány egy nagyobb összeget szán ennek a lebonyolítására, ami után az itteni telepítésre is megvolna a lehetőség. Természetesen tárgyalni kívánok gaz­dálkodókkal és ezeknek a bevonásá­val szerelném ezt a rizstelepet beál­lítani már csak azért is, mert hiszen Csanád megyében, de Makó határá­ban is tanyai látogatásaim alkalmával meggyőződtem arról — mondotta to­vábbá a főispán elvtárs —, hogy különösen a bogárzói és a pusztaszéli rész igen alkalmas terület volna rizs- termelésre, amely biztos és nyugodt megélhetést nyújtana a rajta élő gaz­dálkodóknak, mig igy a legnagyobb nélkülözések között tengetik életüket. Munkatársunk a rizstermelés jövője dalom megvalósításához. Célunk ugya­nis az, hogy győzelemre vigyük az igazságot és e törekvésünkkel az egymás iránti szeretetből fakadó őszinte békét is szolgáljuk. Állítjuk azonban azt is, hogy a marxista osz­tályharc elméletnek, mint minden fej­lődést célzó mozgalomnak, döntő be­folyása van a társadalmi fejlődés gyorsaságára is és ezért függ az osz­tályharcok élessége mindig külőnő sen attól is, hogy ez egymással szembenálló osztályok mennyire tu­datosan, de főleg öntudatosanf, foly­tatják le történeiemforméló küzdel­meiket. Ugyanezért tanítjuk azt is, hogy dialektikus történelem szemlé létünk és történelmi materieliscok törvényszerűségének tudatosítása fel­tétlenül szolgálja a fojlődést és rá tud mutatni mindenkor azokra a le­hetőségekre és szükségességekre, amelyek révén a célt — ami egyenlő a szocializmussal — minél jobban megközelíthetjük. Mert minden ellen­kező vélemény ellenére egyedül a történelmi materializmus mutat rá elsősorban és legélesebben a fejlő­désnek szinte egyedüli alapvető okára : a gazdasági tényezőre, amely­nek nyomán a társadalom történelmi fejlődése következik. Az tehát már nem vitás többé, hogy az emberi­ség története a termelőeszközök fej­lődésével, a termelőeszközök birtok­lása körül beállott változó viszo­nyokkal együtt alakul át és az át alakulás egyes korszakaira rányomja jellegzetes bélyegét. Ez a fejlődés szemlélteti élesen, hogy milyen gaz­dasági lehetőségeket biztosit púidéul a faekével felszántott föld az ókor­ban, vagy akár a kezdetleges és a későbbiekhez viszonyított primitív szerszámokkal dolgozó kézműipar, a középkor jóval fejlettebb mezőgazda­sági termelésével vagy céhiparával szemben. A kocenfrált és gépi tér melésre berendezett gyáripar, vagy a gépesített mezőgazdasági termelési rendszer mér olyan hatalmas fejlő­dést mutat, hogy a legújabb kor szinte teljesen elfelejteti a fejlődés kezdetleges ókori bölcsőit. A termelő eszközök fejlődése, mini gazdasági következmény, a birtokvi­szonyokkal is szoros összefüggésben van, de hasonlóképpen kapcsolat és fejlődési összefüggés mutatkozik a primitív ókor rabszolgái, a külterje­sen gazdálkodó középkor jobbágyai vagy a munkaüzemek bérmunkásai és a termelőeszközök mindenkori tu­lajdonosai a rabszolgatartók, a föl* desurak vagy a tőkés gyárosok kö­zölt és igazolja a további összefüg­gést a termelőeszközök birtokosainak osztálya a patríciusok, vagy a neme­sek és az általuk kizsákmányolt és elnyomott plebejusok és jobbágyok vagy pedig a tőkés osztályok és a béimunkások osztálya között. Ugyanez a fejlődés élezi ki viszont a birtokviszonyokban jelentkező el­lentmondásokat is, amelyek azután az osztályok közötti ellentéteket rob­bantják ki. Az osztály ellentéteknek történelem formáló erejük van és ez az erő a termelőeszközök magántu­lajdonában rejlik, mert mint Marx mondja, a magántulajdon minden munkát elválaszt minden termelőtől. A munka gyümölcsét ugyanis nem az élvezi, aki dolgozott érte, hanem a termelőeszköz, a föld, a gép, a nyersanyag birtokosa. Már pedig ebbe az állapotba soha nem nyu­godhat bele ez, aki szenvedő ala­nya a magánlulajnonból keletkező ellentmondásnak, az mindig küzdeni fog az olyan rendszer ellen, amely a termelőeszközök magántulajdonát pár­tolja és védi. A birtokos osztályok viszont mindig a meglevő helyzet fennta lásáért szállnak síkra, az osz­tályharcok sorozata tehát .vörös fo­nálként húzódik végig a történelmen’. Ezért azonos a társadalmak törté­nelme az osztályharcok történelmével. iRépI MAKÓI NÉPBANK A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK LEÁNYINTÉZETE KISIPAROSOK, KISKERESKEDŐK, KISGAZDÁK, KISEMBEREK BANKJA. I

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents