Makói Népujság, 1945. január (1. évfolyam, 1-8. szám)
1945-01-23 / 1. szám
1945 január 23 Új világ, régi emberek Annak idején a Délmagyarország újság 1938 május 15-én megjelent számában az alábbiakat írtam: „Espersit János, kedves jó pajtásom, kesergek magamrahagyottan. Itt hagytatok rossz időkre sem szépen, csak sorban: Mohos Ágoston, Espersit János, Barna János, Juhász Gyula, József Attila és Móra Ferenc. Már csak ketten, hárman elmélkedünk múlt idők, szebb idők, önzetlen, becsületes törekvésein, nagy takarásain, nekilendülésein, férfias kiállásain. Mi még mindig a népfelség rajongói, az igazságosság, emelkedettség, a szeretet és szépségek hitvallói és meggyötörtjei maradtunk. Az emberi oktalanság és gonoszság ellen hadakoztunk együtt, de manapság nem a mi küzdelmünk diadalmaskodik, hanem sokakon és sokhelyütt a gonoszság uralkodik. Béklyó az Ember és Szellem szellemszabadsága felett. Parancs! Parancsolni akarják, hogyan érezzünk, hogyan akarjunk és hogyan cselekedjünk. Pedig csak az embermilliók érzése, vágya, akarata lehet parancs a mások számára. A jellem: tehetség, tudás, munka, szorgalom, lefokozva a faji és felekezeti elfogultság, úydílölet feltornyosítva. A Bocskayak, Báthoriak, Bethlen Gáborok, Rákócziak és Kossuthok függetlenségi, nemzeti és népi ideáljai,, küzdelmet elfelejtve, követőik üldözve és megalázva, az üldözők pedig felmagasztalva. A jogeszme letiporva, az ököl erkölcsi rangra emelve. Hitted volna ezt valaha Espersit János? És hittétek volna Ti, akik mindezeket meg nem érve, még idejekorán eltávoztatok és engem itt és magamra hagytatok ? Szellemetek sugalmaz. Kitartani magyar hazánk függetlensége, nemzeti egyénisége, a polgárok és közélet szabadsága, a minden ember testvériségének, erkölcsi és jogi egyenlőségének igéje, a munka joga, becsülete, kenyere és a kultúra fensége mellett. Az üzenetet megértettük s hitvallói rajongással, rászántsággal válaszolunk: Hűek maradunk.41 És mi minden poklokon keresztül hűek maradtunk. A névsort ki kell egészítenem még az azóta letelt gonosz idők szorongatásai miatt elborult elmével, tragikusan elpusztult Márton Bálinttal és a sok-sok névtelen eszmei hős emlékével. Most kiállunk Makó munkásai és dolgozó kispolgárai elé, kevés régiek és megsokasodott újak nem elismerésért, nem jutalomért. Kiállunk jelenteni, hogy az elpusztult régi gárda örökébe egy győzedelmes új világ érkezett. Kiállunk jelenteni, hogy városunkban többé nem az országunkat, országokat, nemzeteket és népeket rablógyilkos módjára pusztító német náciszellem az úr. Az aljas gonoszság és öngyilkos butaság szellemeit elűzték a kelet felől diadalmasan felkelő, világító és éltető nap sugarai. Új világ született. Béke, jólét, művelődés, szabad MAKÓI NÉPÚJSÁG ság az egész világ dolgozó népmilliói számára. Hitünk továbbra is a társadalmi igazságosság, fegyverünk az önfeláldozás, egyedüli jutalmunk az Eszme diadala. Mint öreg zászlótartó mélyen meghajtom a zászlót az emberi, nemzeti és népi szabadság és a munka diadalai előtt. Meghajtom a zászlót a diadalt már meg nem élő régi gárda emléke és táborunk jelenlegi, még fiatal, tetterős új harcosai előtt is. A mienk, öregeké a küzdelmes, de dicsőséges múlt, az övéké, fiataloké a diadalmas boldog jövendő. Dr. Könyves-Kolonics József. GÖDÖR utcai helyiségében egész nap hideg és meleg étel kapható! Új úton a hagymakereskedelem A kertészek vésték kezükbe a hagymaértékesítést • Még ma is vannak olyanok, akik nem ismerték fel, hogy milyen óriási gazdasági jelentősége van annak, hogy a hagymakertészek saját szervezetükkel bonyolítják le a szállításokat. Makó legjelentősebb kereskedelmi ágának új korszaka kezdődött meg akkor, mikor a kertészek az elmenekült Metesz helyére állottak. Régi vágyukat és követelésüket valósították meg azzal, hogy az itthagyott, magukra maradt termelők öszszeálltak és megtették az első lépéseket arra, hogy az el nem adott termésüket értékesíthessék és evvel biztosíthassák maguknak egész évi munkájuk gyümölcsét. Munkájuknak már meg is van az eredménye. Sikerült az egész terménymennyiséget eladni, a város gazdasági vérkeringését megindítani és biztosítani a termelőknek nemcsak a magasabb árat, hanemazt az ártöbbletet is, amelyet az egykéz nyereségéhsége és felesleges hivatalnoki kara visszatartott. Megszűnt az egykéz és az egyeduralmi rendszer korszaka. Nemcsak a politikában, hanem a kereskedelemben is a népi demokrácia lesz az uralkodó forma. A nép dolgozik, a nép keresni akar. Ha meg tudja a hagymát termelni, tud a saját embereiből egy olyan szervezetet létrehozni, amely azt el is adja. A szervezők megindultak az új úton, megindították a munkát, de ez nem elég, ráost minden kertész segítségére, tanácsára, együttérzésére szükség van, mert a jövőjükről, keresetükről, az ő jobb életükről van szó. Megszűnt a kizsákmányolás, kiszolgáltatottság, de minden termelőnek kötelessége harcolni és kitartani azért, hogy az értékesítés ki ne csússzon a kezéből. Új élet kezdődik, de új szervezetek kellenek hozzá. Eljött a valódi szövetkezetek ideje, az olyan szövetkezeteké, mely nemcsak ezt a nevet viseli, hogy az állami egyhéz céljait palástolja, hanem azoké, amelyet a kisemberek saját életük megkönnyítésére és maguk megerősítésére hoztak létre. A makói nép kultúrája és élelmessége képessé teszi arra, hogy szövetkezetet alkosson és ezen az alapon dolgozzon. Itt Makón alakult, meg az egyike az első valódi szövetkezeteknek, de a hagymások fejére felülről ráültetett vezetők szinte észrevétlenül átjátszották az egykéznek. Akkor nem volt meg a talaja az ilyen szövetkezetnek, mégis megteremtették és nem a kertészek hibája, hogy mesterségesen életképtelenné tették. Mennyire meg kell most ragadni az alkalmat! Ha most hiányozna az öszszetartás, soha vissza nem térő lehetőségeket mulaszthatnak el. Itt pedig most jó a helyzet, a szövetkezet részben megvan, a kezdeti nehézségeken túljutottak, a munka folyik, tehát csak a jövőről és a további munkáról van szó, nem pedig a kezdet óriási erőfeszítéseiről. Mindig vannak akadékoskodók, gáncsoskodók, akik egyéni kis piszkos bajaik és érdekeik miatt a minden kezdetnél előforduló apró hiányosságokat óriási bajjá fújnak, addig, míg egyenetlenkedést, pártoskodást, ellenségeskedést szítanak. Ilyenek miatt buknak meg a legszebb eszmék és a legnemesebb törekvések. Vigyázni kell, mert ezeknek okuk van arra, hogy a hegymások ne szövetkezzenek, ne erősödjenek. Ha ezekre hallgatnak a termelők, ezeknek a célja sikerül és nem a hagymásoké és így a nagy politikai változás gazdaságilag nem sokat változtat a makói nép sorsán. A mostani helyzettel kapcsolatban három dolgot soha ne feledjünk. Ma a háború legsúlyosabb napjait éljük, tehát semmi sem mehet olyan rendben, mint békeidőben. A régi Metesznél különben a legszebb békében sem ment úgy semmi, mint ahogy kellett volna. A mostani hagymaeladást a kertészek szövetkezete hozta létre és az ő munkájuk nélkül esetleg az egész termés elpusztult volna. Az az ár, amelyet most fizet a szövetkezet, annak ellenére, hogy magasabb, mint amelyet ilyenkor általában fizetni szoktak, nem végleges. Az üzlet lebonyolítása után megmaradt összeget az eladók között arányosan ossza fel s így a 25 pengőért megvett hagyma ára 32 pengőre is emelkedhet, mert a szövetkezet nyereségre nem tart igényt, s költségei a Meteszének körülbelül egyötöde. Fontos, életbevágóan fontos, hogy minden termelő megértse, hogy róla van szó, az ő életéért és jövőjéért folyik itt a munka, hogy itt mindenkinek helyt kell állni és hiába dolgoznak mindent félretéve egy kis csoport lelkes emberei, hogyha azok, akikért a harc folyik, közömbösen, vagy ellenségesen nézik az értük végzett munkát. Ilyen részletmunkákból épül fel az új Magyarország, és nincs egy kérdése sem a politikai vagy gazdasági életnek,, amelyek megoldatlanul vagy félig megoldva maradhat, mert az egész részekből áll és a makói hagymakertészek részei az ország gazdasági és társadalmi egészének, ,akiknek szintén változni kell az idők változásával. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazon rokonok, jóbarátok és ismerősök, kik felejthetetlen drága jó kisfiúnk, testvér, unoka GERA IMRE temetésén megjelentek és mérhetetlen nagy fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek, ezúton fogadják leghálásabb köszönetünket. Mindazoknak, kik csokrot és koszorút helyeztek ravatalára, ezúton mondunk köszönetet, a kommunista és a szociáldemokrata pártnak koszorúmegváltás címén juttatott pénzadományukért, valamint özv. Gyurikné pontos és figyelmes kiszolgálásáért is köszönetet mondunk. Makó, 1945. jan. 22-én. Nem halt az meg akit eltemetnek, csak az, akit elfeledtek. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. Az ifjúságról szólván ... A harc, amit a DISz indított, hősi, de keserves. Azt hittük, formálni kell az ifjúságot, de a mozgalom belső életének összecsapásaiból látjuk, hogy átformálás kell. A hatalmas könyvtár, a meleg otthon, a harcálláspont felvevése. Más lelket, más fiatalságot akarunk! Milyen távolba veszőn hoszszú az út, melynek eredménye lesz ez. Hányszor el kell addig mondani: mit tett velünk a német, mit mondott Kossuth, Petőfi, Kassák? Hányszor kell addig követelnünk , más közoktatást akarunk ! Harcos szellemű ifjúságot! Minden fiatalt közöttünk akarunk látni. El nem mulasztható alkalom a tanulásra: szemináriumaink. A magyar népi és szocialista szellem kútfőjét fogjuk megteremteni a „József Attila44 munkaközösségben, mely a magyar-orosz estet rendezte és irányította. Egyetlen alkalom a munkásság, parasztság, értelmiség ifjúságának egymás megismerésére, megszeretésére, ez a közösség. A vádakra, amiket a konzervatívok és a gyávák magukban ránk olvastak, a felelet a DISZ" szombati hangversenye volt. Változást akarunk a jövő társadalmának, a fiataloknak életében és szellemében. Tiszta és magyar fegyvereinket mindenki megláthatta : munkás, paraszt és polgár. Akarjuk, hogy a társadalom számítson ránk, harcosokra az új világért! Akarjuk, hogy akik még most is félnek tőlünk a demokratikus Magyarország fiatal építőitől , álljanak mellénk, jöjjenek közénk, segítsenek nekünk. Vagy ha nem ezt akarják, akkor tudják, hogy a mi harcunk ellenük szól. Bizalmat kérünk minden ifjútól, aki még nincs közöttünk. Szeretetet és megértést minden felnőttől. Mi nem fogunk csüggedni, félreállni. Mi vagyunk a jövő! Hisszük és akarjuk: emberibb, boldogabb és magyarabb jövő leszünk ! D. I. Sz. Szeminárium Január 24-én, szerdán délután 4 órakor Szeminárium a DISz- Otthonban. Minden DISz-tagot és minden fiatalt várunk. 3 A Demokratikus Ifjúsági Szövetség hívei. Magyar fiúk! Magyar lányok! Munkára hívunk benneteket az új Magyarországért. Ifjúmunkások, parasztfiúk, diákok, leányok, lépjetek be a magyar fiatalság egyetlen hatalmas mozgalmába, a Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe! Várunk mindannyiótokat otthonunkba, (Teleki utca 6., a Rendőrség mellett), minden nap délután 3 órától. Hirdetéseket felvess Imtunk kiadóhivatala Szegedi u. f., az udvarban. Naponta délelőtt 9—12-ig, délután 3—5-ig. n .1 Telefonszám: 33.