Makói Népujság, 1945. január (1. évfolyam, 1-8. szám)

1945-01-23 / 1. szám

1945 január 23 Új világ, régi emberek Annak idején a Délmagyaror­­szág újság 1938 május 15-én meg­jelent számában az alábbiakat írtam: „Espersit János, kedves jó paj­tásom, kesergek magamrahagyot­­tan. Itt hagytatok rossz időkre sem szépen, csak sorban: Mohos Ágoston, Espersit János, Barna János, Juhász Gyula, József Attila és Móra Ferenc. Már csak ketten, hárman elmél­kedünk múlt idők, szebb idők, önzetlen, becsületes törekvésein, nagy­ takarásain, nekilendülésein, férfias kiállásain. Mi még mindig a népfelség rajongói, az igazsá­gosság, emelkedettség, a szeretet és szépségek hitvallói és meg­­gyötörtjei maradtunk. Az emberi oktalanság és go­noszság ellen hadakoztunk együtt, de manapság nem a mi küzdel­münk diadalmaskodik, hanem sokakon és sokhelyütt a gonosz­ság uralkodik. Béklyó az Ember és Szellem szellemszabadsága fe­lett. Parancs! Parancsolni akarják, hogyan érezzünk, hogyan akar­junk és hogyan cselekedjünk. Pedig csak az embermilliók ér­zése, vágya, akarata lehet pa­rancs a mások számára. A jellem: tehetség, tudás, munka, szorga­lom, lefokozva a faji és felekezeti elfogultság, úydílölet feltornyo­­sítva. A Bocskayak, Báthoriak, Beth­len Gáborok, Rákócziak és Kos­­suthok függetlenségi, nemzeti és népi ideáljai,, küzdelmet elfelejt­ve, követőik üldözve és meg­alázva, az üldözők pedig felma­gasztalva. A jogeszme letiporva, az ököl erkölcsi rangra emelve. Hitted volna ezt valaha Esper­sit János? És hittétek volna Ti, akik mindezeket meg nem érve, még idejekorán eltávoztatok és engem itt és magamra hagytatok ? Szellemetek sugalmaz. Kitar­tani magyar hazánk független­sége, nemzeti egyénisége, a pol­gárok és közélet szabadsága, a minden ember testvériségének, erkölcsi és jogi egyenlőségének igéje, a munka joga, becsülete, kenyere és a kultúra fensége mellett. Az üzenetet megértettük s hit­vallói rajongással, rászántsággal válaszolunk: Hűek maradunk.41 És mi minden poklokon keresz­tül hűek maradtunk. A névsort ki kell egészítenem még az azóta letelt gonosz idők szorongatásai miatt elborult elmé­vel, tragikusan elpusztult Márton Bálinttal és a sok-sok névtelen eszmei hős emlékével. Most kiállunk Makó munkásai és dolgozó kispolgárai elé, kevés régiek és megsokasodott újak nem elismerésért, nem jutalomért. Kiállunk jelenteni, hogy az el­pusztult régi gárda örökébe egy győzedelmes új világ érkezett. Kiállunk jelenteni, hogy váro­sunkban többé nem az országun­kat, országokat, nemzeteket és népeket rablógyilkos módjára pusztító német náciszellem az úr. Az aljas gonoszság és öngyilkos butaság szellemeit elűzték a kelet felől diadalmasan felkelő, világító és éltető nap sugarai. Új világ született. Béke, jólét, művelődés, szabad­ MAKÓI NÉPÚJSÁG ság az egész világ dolgozó nép­milliói számára. Hitünk továbbra is a társadalmi igazságosság, fegyverünk az ön­­feláldozás, egyedüli jutalmunk az Eszme diadala. Mint öreg zászlótartó mélyen meghajtom a zászlót az emberi, nemzeti és népi szabadság és a munka diadalai előtt. Meghajtom a zászlót a diadalt már meg nem élő régi gárda emléke és tábo­runk jelenlegi, még fiatal, tett­erős új harcosai előtt is. A mienk, öregeké a küzdelmes, de dicső­séges múlt, az övéké, fiataloké a diadalmas boldog jövendő. Dr. Könyves-Kolonics József. GÖDÖR utcai helyiségében egész nap hideg és meleg étel kapható! ­ Új úton a hagymakereskedelem A kertészek vésték kezükbe a hagymaértékesítést • Még ma is vannak olyanok, akik nem ismerték fel, hogy milyen óriási gazdasági jelentősége van annak, hogy a hagymakertészek saját szer­vezetükkel bonyolítják le a szállítá­sokat. Makó legjelentősebb kereske­delmi ágának új korszaka kezdődött meg akkor, mikor a kertészek az el­menekült Metesz helyére állottak. Régi vágyukat és követelésüket való­sították meg azzal, hogy az ittha­­gyott, magukra maradt termelők ösz­­szeálltak és megtették az első lépé­seket arra, hogy az el nem adott ter­mésüket értékesíthessék és evvel biz­tosíthassák maguknak egész évi mun­kájuk gyümölcsét. Munkájuknak már meg is van az eredménye. Sikerült az egész ter­ménymennyiséget eladni, a város gazdasági vérkeringését megindítani és biztosítani a termelőknek nemcsak a magasabb árat, hanem­­azt az ár­­többletet is, amelyet az egykéz nye­reségéhsége és felesleges hivatalnoki kara visszatartott. Megszűnt az egykéz és az egyed­uralmi rendszer korszaka. Nemcsak a politikában, hanem a kereskedelem­ben is a népi demokrácia lesz az uralkodó forma. A nép dolgozik, a nép keresni akar. Ha meg tudja a hagymát termelni, tud a saját em­bereiből egy olyan szervezetet létre­hozni, amely azt el is adja. A szervezők megindultak az új úton, megindították a munkát, de ez nem elég, ráost minden kertész se­gítségére, tanácsára, együttérzésére szükség van, mert a jövőjükről, ke­resetükről, az ő jobb életükről van szó. Megszűnt a kizsákmányolás, ki­szolgáltatottság, de minden terme­lőnek kötelessége harcolni és kitar­tani azért, hogy az értékesítés ki ne csússzon a kezéből. Új élet kezdődik, de új szervezetek kellenek hozzá. Eljött a valódi szövetkezetek ideje, az olyan szövetkezeteké, mely nem­csak ezt a nevet viseli, hogy az ál­lami egyhéz céljait palástolja, ha­nem azoké, amelyet a kisemberek sa­ját életük megkönnyítésére és ma­guk megerősítésére hoztak létre. A makói nép kultúrája és élelmessége képessé teszi arra, hogy szövetkeze­tet alkosson és ezen az alapon dol­gozzon. Itt Makón alakult, meg az egyike az első valódi szövetkezetek­nek, de a hagymások fejére felülről ráültetett vezetők szinte észrevétle­nül átjátszották az egykéznek. Ak­kor nem volt meg a talaja az ilyen szövetkezetnek, mégis megteremtet­ték és nem a kertészek hibája, hogy mesterségesen életképtelenné tették. Mennyire meg kell most ragadni az alkalmat! Ha most hiányozna az ösz­­szetartás, soha vissza nem térő lehe­tőségeket mulaszthatnak el. Itt pe­dig most jó a helyzet, a szövetkezet részben megvan, a kezdeti nehézsé­geken túljutottak, a munka folyik, tehát csak a jövőről és a további munkáról van szó, nem pedig a kez­det óriási erőfeszítéseiről. Mindig vannak akadékoskodók, gáncsoskodók, akik egyéni kis pisz­kos bajaik és érdekeik miatt a min­den kezdetnél előforduló apró hiá­nyosságokat óriási bajjá fújnak, ad­dig, míg egyenetlenkedést, pártosko­dást, ellenségeskedést szítanak. Ilye­nek miatt buknak meg a legszebb esz­mék és a legnemesebb törekvések. Vi­gyázni kell, mert ezeknek okuk van arra, hogy a hegymások ne szövet­kezzenek, ne erősödjenek. Ha ezekre hallgatnak a termelők, ezeknek a célja sikerül és nem a hagymásoké és így a nagy politikai változás gaz­daságilag nem sokat változtat a ma­kói nép sorsán. A mostani helyzettel kapcsolatban három dolgot soha ne feledjünk. Ma a háború legsúlyosabb napjait éljük, tehát semmi sem mehet olyan rendben, mint békeidőben. A régi Metesznél különben a legszebb béké­ben sem ment úgy semmi, mint ahogy kellett volna. A mostani hagymaeladást a kerté­szek szövetkezete hozta létre és az ő munkájuk nélkül esetleg az egész termés elpusztult volna. Az az ár, amelyet most fizet a szö­vetkezet, annak ellenére, hogy ma­gasabb, mint amelyet ilyenkor álta­lában fizetni szoktak, nem végleges. Az üzlet lebonyolítása után megma­radt összeget az eladók között ará­nyosan ossza fel s így a 25 pengőért megvett hagyma ára 32 pengőre is emelkedhet, mert a szövetkezet nye­reségre nem tart igényt, s költségei a Meteszének körülbelül egyötöde. Fontos, életbevágóan fontos, hogy minden termelő megértse, hogy róla van szó, az ő életéért és jövőjéért folyik itt a munka, hogy itt minden­kinek helyt kell állni és hiába dol­goznak mindent félretéve egy kis cso­port lelkes emberei, hogyha azok, akikért a harc folyik, közömbösen, vagy ellenségesen nézik az értük végzett munkát. Ilyen részletmunkák­ból épül fel az új Magyarország, és nincs egy kérdése sem a politikai vagy gazdasági életnek,, amelyek megoldatlanul vagy félig megoldva maradhat, mert az egész részekből áll és a makói hagymakertészek ré­szei az ország gazdasági és társadal­mi egészének, ,akiknek szintén vál­tozni kell az idők változásával. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazon rokonok, jóbarátok és is­merősök, kik felejthetetlen drága jó kisfiúnk, testvér, unoka GERA IMRE temetésén megjelentek és mérhetetlen nagy fájdalmunkon enyhíteni igyekez­tek, ezúton fogadják leghálásabb kö­­szönetünket. Mindazoknak, kik csokrot és koszorút helyeztek ravatalára, ez­úton mondunk köszönetet, a kommu­nista és a szociáldemokrata pártnak koszorúmegváltás címén juttatott pénz­adományukért, valamint özv. Gyurikné pontos és figyelmes kiszolgálásáért is köszönetet mondunk. Makó, 1945. jan. 22-én. Nem halt az meg akit eltemetnek, csak az, akit elfeledtek. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. Az ifjúságról szólván ... A harc, amit a DISz indított, hősi, de keserves. Azt hittük, for­málni kell az ifjúságot, de a moz­galom belső életének összecsapá­saiból látjuk, hogy átformálás kell. A hatalmas könyvtár, a me­leg otthon, a harcálláspont felve­­vése. Más lelket, más fiatalságot aka­runk! Milyen távolba veszőn hosz­­szú az út, melynek eredménye lesz ez. Hányszor el kell addig mondani: mit tett velünk a német, mit mondott Kossuth, Petőfi, Kas­sák? Hányszor kell addig köve­telnünk , más közoktatást aka­runk ! Harcos szellemű ifjúságot! Minden fiatalt közöttünk akarunk látni. El nem mulasztható alka­lom a tanulásra: szemináriumaink. A magyar népi és szocialista szel­lem kútfőjét fogjuk megterem­teni a „József Attila44 munkakö­zösségben, mely a magyar-orosz estet rendezte és irányította. Egyetlen alkalom a munkásság, parasztság, értelmiség ifjúságá­nak egymás megismerésére, meg­szeretésére, ez a közösség. A vádakra, amiket a konzerva­tívok és a gyávák magukban ránk olvastak, a felelet a DISZ" szombati hangversenye volt. Vál­tozást akarunk a jövő társadal­mának, a fiataloknak életében és szellemében. Tiszta és magyar fegyvereinket mindenki meglát­hatta : munkás, paraszt és polgár. Akarjuk, hogy a társadalom szá­mítson ránk, harcosokra az új világért! Akarjuk, hogy akik még most is félnek tőlünk a demokra­tikus Magyarország fiatal építői­től , álljanak mellénk, jöjjenek közénk, segítsenek nekünk. Vagy ha nem ezt akarják, akkor tudják, hogy a mi harcunk ellenük szól. Bizalmat kérünk minden ifjú­tól,­ aki még nincs közöttünk. Szeretetet és megértést minden felnőttől. Mi nem fogunk csüg­gedni, félreállni. Mi vagyunk a jövő! Hisszük és akarjuk: embe­ribb, boldogabb és m­agyarabb jövő leszünk ! D. I. Sz. Szeminárium Január 24-én, szerdán délután 4 órakor Szeminárium a DISz- Otthonban. Minden DISz-tagot és minden fiatalt várunk. 3 A Demokratikus Ifjú­sági Szövetség hívei. Magyar fiúk! Magyar lányok! Munkára hívunk benneteket az új Magyarországért. Ifjúmunká­sok, parasztfiúk, diákok, leányok, lépjetek be a magyar fiatalság egyetlen hatalmas mozgalmába, a Demokratikus Ifjúsági Szövet­ségbe! Várunk mindannyiótokat otthonunkba, (Teleki­ utca 6., a Rendőrség mellett), minden nap délután 3 órától. Hirdetéseket felvess Im­tunk kiadóhivatala Szegedi­ u. f., az udvarban. Naponta délelőtt 9—12-ig,­­ délután 3—5-ig. n .1 Telefonszám: 33.

Next