Makói Népujság, 1945. április (1. évfolyam, 56-78. szám)

1945-04-01 / 56. szám

1945 április 1. így szovjet család. A Szovjetunióban közismert aKorobov-család, melynek tagjai acélgyártók és ez a mesterség a családban apáról fiúra száll. E családegészségére emelte poharát Sztálini a szén- és fémipar munkásainak fogadása alkalmából a Kremlben. A honvédelmi háború a Korobovcsalád tagjait a munka őrhelyén találta. Az öreg Korobov a Martinkemence osztály vezetőmestere volt Makajevka város egyik fémszemébek. A rettenetes 1941 októberi napokban, amikor a német hordák a Donyec-medencéhez közeledtek, megkezdődött Makajevka kiürítése. Korobov Iván a kormánytól megbízást kapott, hogy a makajevkai acélgyártók családjait az Uralba telepítse át. Az öreg acélgyártó nekifog a szokatlan munkához, megszervezi a nők és gyermekek szállítását. Nehéz körülmények között biztosítja élelmezéjüket, lakásukat és minden egyéb szükségletüket. Elvezeti szállítmányát az Urang, Nizsni Tagil- Ya ,és rögtön hozzáfog főfeladatainak teljesítéséhez. Sokévi tapasztalatait, ismereteit gyümölcsöztetheti itt. Végigjárja az összes üzemeket és oktatja az ifjú acélgyártókat. Hála Korobovnak — az új kemencék üzembehelyezésének menete meggyorsul és termelésük fokozódik. Korobov Ilja — Iván fia — a háború előtt a Szovjetunió déli részén az egyik legnagyobb fémüzemnek volt igazgatója. Jellegzetes erélyével és minden tudását latba vetve, előbb a cseljabinszk fémüzem felépítésén dolgozik, mint a kohászati osztály vezetője, majd az egész üzemet vezető mérnök helyettese lesz.* Korobov Miklós tanár," röviddel a háború kitörése előtt nyerte el a fémipari üzemek terveit előkészítő állami intézet igazgatói kinevezését. A háború napjaiban vezetője lesz annak a bizottságnak, amely az új fémipari terveket dolgozza ki. Részt vesz a fémipari üzemek termelésének fokozásában, az új „Gigant“-ok (óriásművek) létesítésében. Korobov Pál a Szovjetunió kohászati népbiztosának helyettese volt akkor, amkor az ország szeme kelet felé nézett, amikor a fémeket elsősorban az Ural és Szibéria oly óriásműveinek kellett kitermelniük, amilyenek a rdagnitogorszkei és kuznyecki fémkombinátok. A kormány határozata alapján Korobov Magnitogorszkba megy, ahol az ország egyik legnagyobb fémipari üzemet kell vezetnie. Magnitogorszk jelentősége óriási. Ez az a tartály, melyből az ágyúk, harckocsik, lövedékek és a Vörös Hadsereg többi felszerelési cikkeinek gyártására szükséges fémszármazik. Korobov Pálnak a magnitogorszki üzem teljesítményének növelése terén elért eredményeit az ország elismerte. Molotov, Makóján és más kormányférfiakkal egyidejűleg megkapja a legmagasabb címet: „A szocialista munka hőse** címét. Most, amikor a Vörös Hadsereg befejezte a német elnyomók kiűzését a szovjet földről, a Korobov-család ismét régi őrhelyén áll. A család feje, Korobov Iván, részt vesz az újból felépülő makajevkai kemencék üzembehelyezésében és harcol teljesítményüknek *■ növeléséért. Azért, hogy az ország minél több fémet kapjon az újjászületett Makajevkából. A dnyepropetrovszki fémüzem igazgatója —■ Korobov Ilja — helyreállítja a németek által elpusztított üzemet. Az állami intézetben Korobov Miklós dolgozik a fémipari üzemek tervein. Korobov Pál a „Szocialista munka hőse“, a „fáradhatatlan acélgyártó**, a kohászati népbiztosságnak első helyettese. A fiúk új problémákat oldanak meg és saját szakmájukban állandóan fejlesztik a technikát A Korobov-családban még Pál és Miklós felesége is acélgyártó. Mind a ketten a kohászati tudományok intézetének munkatársai. A Korobov-család leírása hiányos lenne, ha nem emlékeznénk meg Korobov egyik lányáról, Klaudiáról. Az öreg sokáig szomorúan teszélt lányáról, mert ez nem acélgyártó, hanem művésznő lett. Csak később, amikor lányát a „Lenin októberben* című filmben Vazul munkás felesége szerepében meglátta és megérezte azt a melegséget, amellyel lánya szerepét megjátszotta, csak akkor értelte meg, hogy az ő munkája is van olyan értékes és szükséges, mint az acélgyártóé. A háború napjaiban Korobov Klaudiát sokszor látjuk együtt a front művészegyütteseivel a harcoló csapatoknál, a hadikórházakban, a vállalatok pihenőtermeiben és a munkásklubokban. A háború nehézségei még összébb fűzték a csodálatos család kötelékeit, még jobban megacélozták tetterejét. Az egész család, ki-ki a maga helyén, segíti hazáját az átkozott német, elnyomók feletti győzelem kivívásában. . G. Mihailov. MAKÓI NÉPÚJSÁG 53 ezer katasztrális hold föld vár felosztásra a megyében Megalakult a megyei földbirtokrendező tanács — Megkezdődött a felosztandó földek és az igénylők összeírása — Makón és 36 községben már dolgozik a földigénylő bizottság Országszerte hatalmas érdeklődést, sőt lelkes izgalmat váltott ki a földreform-rendelet. Amire évtizedeken keresztül vágyott a földtelen néptömeg, ma ezzel a rendelettel valóra vált. A rendelet végrehajtása erőteljes ütemben folyik és Makón, valamint a megyében is megkezdődött az a gigászi munka, amely hivatott megoldani az új Magyarország legégetőbb problémáját. A földreform-rendelet végrehajtásának meginduló tevékenységét érdeklődtük meg Nagy Zoltán főispánnál, aki részletes felvilágosításokat adott a megkezdett és gyors ütemben haladó munkáról. — A vármegye területén — mondotta — mintegy 53 ezer katasztrális hold földbirtok kerül leosztásra. Ebben a számban nem szerepel a mezőhegyes birtok, amelynek sorsát még a földművelésügyi miniszter van hivatva eldönteni. Valószínűleg a mezőhegyesi birtok nem kerül teljes mértékben a földbirtokreformrendelet hatálya alá, mert az állam mintagazdaságnak, kísérheti és tanbirtoknak kívánja egy részét megtartani, hogy az eredményes gazdálkodást akár az állattenyésztés, akár a mezőgazdasági ágazatok szempontjából ezzel is előmozdítsa. — Makó a felosztandó birtokok, szempontjából nem áll jól, mert határában nagybirtok nincsen. A makóiak szemszögéből szóba kerülhet a püspöktelei birtok, amely a Csanádi püspök tulajdona, továbbá a királyhegyesi Blaskovich-birtok. A püspöki birtokból 100 hold marad a Csanádi püspök birtokában, a többi felosztásra kerül. Mindkét birtoknál azonban tekintetbe kell venni, hogy kívül esnek Makó határán és így az igénylők nemcsak Makóról, de Püspökleléről, Tápéról is jelentkeznek majd földrészekért. Ugyanez a helyzet a királyhegyesi birtoknál, ahol igen sok az igénylő Királyhegyesről és közvetlen környékéről. A tervek szerint a püspöki birtokon mintegy 800 hold van makói bérlők kezén, ez a föld csak a makóiak szempontjából jöhet számításba, továbbá a püspöki földekből még ezenkívül is jut majd a makóiaknak, a többit osztják fel a lelei és tápéi igénylők között. A királyhegyesi birtokból a makói szükségleteket és igényeket 750 katasztrális hold elégítené ki a tervezet szerint. Természetesen, ha döntés történik a mezőhegyesi állami birtok ügyében, úgy ismét tekintetbe jönnek a makói igények is, annál is inkább, mert már évek óta makói bérlők dolgoznak a mezőhegyesi birtok egy részén. — A földreform-rendelet végrehajtására — folytatta Nagy Zoltán főispán — megalakult a megyei földbirtokrendező tanács, amelynek tagjai, mint gazdasági szakértő dr. Horváth Zoltán, mint bíró dr. Löwinger György, mint mérnök Csillag István, továbbá a Nemzeti Bizottság két kiküldöttje: Erdei József (Nemzeti Parasztpárt) és Diós Sándor (Kommunista Párt), valamint a Földmunkás Szakszervezet két kiküldöttje: Rozsnyai István és Bánffy Lajos. A megye területén megalakultak a földigénylő bizottságok is és 36 községben már meg is kezdték működésüket. A földigénylő bizottságok hivatása összeírni a felosztásra kerülő földterületeket és természetesen az igénylőket. A munkával egyidejűleg azonban annak eldöntése is reájuk tartozik, illetve a javaslattétel a megyei földtartékrendező tanácshoz, hogy a közcélokat szolgálóigényeket miképen látják szükségesnek kielégíteni, így elsősorban meg kell oldani a közlegelők kiegészítésének kérdését, továbbá a városok, falvak fejlődésének célját szolgáló telekkérdéseket és ezután kerül sor az egyéni igénylések elbírálására. A földbirtokrendező tanács foglalkozik majd ezzel a kérdéssel a földigénylő bizottságok javaslata alapján és ugyancsak a tanács feladata, hogy a kiegyenlítetlen helyzeteket is megoldja, mint amilyen az az eset, ha egyik falu határa nem ad elegendő földet, viszonta másik többet a helyi szükségletnél. A beszélgetés végén Nagy Zoltán főispán leginkább azt a tényt hangoztatta, hogy a földreform-rendelet végrehajtása erős ütemben folyik, úgy a városban, mint megyeszerte. Az események gyorsan követik egymást és nem engedik, hogy ez az ütem elhapadjon, inkább csak fokozzák, hogy minél előbb tető alá hozzák ezt a jelentős ésaz egész ország arcát megváltoztató rendeletet. Politika és közömbösség Néhány napja belügyminiszterit •beszéd hangzott el Makón és annak egyik része valósággal szemrehányás volt a makóiaknak, mert politikai közömbösséggel vádolta őket a ma történelmi és rohanó eseményeivel szemben. Néhány napja megindult a földreform-rendelet végrehajtása és a földigénylők száma alig néhány. Vájjon tényleg közömböse a makói nép az új élettel szemben? Vájjon nem kell a föld a szegény földtelen zsellérembernek? Hihetetlenül hangzik a kérdés. Valamikor, a régi politikai harcok és küzdelmek idején, amikor az ellenzéki meggyőződés, egyben üldözést és elnyomást is jelentett, Magyarországon a komoly ellenzéki mozgalomnak két jelentős fellegvára volt. Az egyik a Hajdúság, a másik Csanád és közvetlen környéke a "sokszor megemlegetett „ Viharsarok*‘. Évtizedeken keresztül harcolt ésküzdött, szenvedve és gyötrődve ez a két ellenzéki sziget a maga igazáért: a szabadságért és emberibb sorsért. Hihetetlen, hogy amikor a történelem ajándékba adja neki a lehetőséget, hogy küzdelmének célját már megvalósítsa, akkor kifusson ereiből az energia és tétlenül, közömbösen nézze az eseményeket. Az ellenzékieskedés máshol szórvány és talán divat, vagy érvényesülés volt, itt néptömegre támaszkodott és meg- győződé® volt. Vájjon a meggyőzödés elszállt ? Több évszázados küzdelem eredményét lehetne ma megvalósítani. Lehetetlen, hogy ez a nép értetlenül álljon ma az eseményekkel szemben s kivonja magát az építőmunka kötelezettsége alól. Bizalmatlan-e? Nem tud hinni a történelmi következetesség igazságában? Bármelyik legyen az oka, nincsen igaza és bűnt követ el nemzetével, fajtájával szemben, ha tétlenül nézi a számára és övéire számító lehetőségeket s nem lesz részese az építőmunkának. Ne felejtse el senki, hogy életünkben, talán ezer év óta először kínálkozik ilyen alkalom, amely egyúttal a sikert, is ígéri. A belügyminiszter a közömbösség okául azt véli, hogy a makóiak nemérezték meg eléggé a háborút. Valószínűleg igaza van. Makó szerencsés helyzete, a háború vakszerencséje olyan sorsot adott neki osztályrészül, hogy számára, néhány rövid hét, itt-ott felcsattanó harcizaja, már be is fejezte a háborút. Utcáin összelőtt házak, kiégett lakások és üzletek nem éktelenkednek. A házak között nem kóvályognak kiéhezett emberek és nem vetik magukat állati hullákra, hogy eltengessék életüket. Nem bénult meg a közigazgatás, nem halt el az élet, a földeket nem szegélyezik „Vigyázaz aknamező!“ feliratú táblák. Itt minden folyik tovább — ha nem túlzás ezt a szót használni — békében és nyugalomban. Hogy érthetné meg akkor ez a nép a háborút, amely nem más számára, mint talán csak egy mozi híradónak ,,élethű“ felvétele, amin illik a gyengébb idegzetűnek elborzadni, de utána jó arra gondolni, hogy másnak jutott ez a sors, mi békében élünk. Pedig ez a sors a kiégett házak és kóválygó emberek sorsa, nincs is messze tőlünk, csak mi voltunk szerencsések, hogy elkerültük. Mégis hogy érthetné meg a háborút az, kit nem taposott meg a vihar? Mégis meg kell értenie- mert asaját fajtáját, a saját nemzetét tépázta meg ez a pusztulás. Magyar városokat, magyar népet döntött pusztulásba a háború. Viszont ennek a háborús pusztulásnak az üszkeiből nőtt ki az a lehetőség, hogy évszázadok óta remélt szabadságát megvalósítsa és emberibb sorsot kívánó vágyait kielégítse, de nemcsak a makói nép, hanem az egész egyetemes magyarság, amelynek közösségébe tartozik ez a maroknyi sziget is, amit Makónak ír a térkép. Ennek a nagy közösségnek sem a szenvedéséből, sem az országépítő munkájából nem vonhatja ki magát senki sem. A közösség szenvedését meg kell érezni akkor is, ha nem volt szerencsére részünk benne s közömbösek nem lehetünk! Ilyen lehetőség a földreformr-rendelet nagy lehetősége is. Kevés földigénylő a szegény zselléremberek városában érthetetlen. Valamikor régen, amikor a kortesfogások paradicsoma volt egy képviselőválasztás, minden „rendes** képviselőjelölt bevett fogása közé tartozott, hogy a népgyűlés színhelyének határában „felosztotta* a nagybirtokot. Igaz, hogy kortesfogás volt, az isigaz, hogy csak ígéret maradt, de valóság az is, hogy évszázados vágyát juttatta kifejezésre annak a tengernyi jobbágyivadéknak, akik életüket másért morzsolták le a munkában. Ma már nem ígéret, hanem törvény és a valóság. Megállhat-e ölhetett 3 /