Makói Népujság, 1945. április (1. évfolyam, 56-78. szám)

1945-04-01 / 56. szám

4 • kezekkel ezzel szemben az a nép, amelynek minden vágya a föld szeretetéből fakadt és nem tudott más beteljesülést elképzelni, mint a maga földjén, a maga verejtékével áztatott barázdán megtermelni a mindennapit. Ma a "földreform az új" magyar paraszttársadalmat akarja megteremteni. Új életet,önállót, magáért dolgozót akar faragni azoknak, akik eddig más szolgái voltak. Amikor ez a nagy lehetőség kínálkozik, nincsen helye értetlen közömbösségnek és nincsen helye tétlenségnek, mert ez lelkiismeretlenség a nemzettel, de a családdal és utódok-kal szemben is, hiszen övék a jövő és övék lesz az új, általunk felépítendő ország". A történelem nem múló epizód. Egy érzés azonban az lehet. Valószínű, hogy az említett közömbösség érzése csak egy múló epizód lesz és az a makói nép, amely összeszorított fogakkal tudott harcolni a maga „ellenzéki4k igazáért, most, tudatára ébred annak, hogy ma már nem a harcról van szó, hanem az építőmunkáról és arról, hogy megtalálja helyét az új magyar közösségben... A szobra sokakban visszatetszést fog kelteni, talán sokan szomorkodnak is. Hiszen akkor, amikor már a nagybirtokon élő cselédség nyomorult sorsát senki nem nézhette elszomorodás és lelkiismeret furdalás nélkül, amikor a cselédek lakásviszonyai már annyira tűrhetetlenek voltak, hogy azok a nagybirtok termelékenységének a rovására mentek, szót emelt a parlamentben és emberségesebb lakást követelt számukra. Hiszen a kor liberális szelleme őt is annyira megérintette, hogy ama kevés kiválasztottak részére, akiknek a liberális demokrácia megadta a választójogot, ezt titkosan követelte. Mégis a Csanádvármegyei Nemzeti Bizottság a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség megkeresésére úgy rendelkezett, hogy a polgármester távolíttassa el Návay Lajos szobrát a megyeháza elől. Sokak előtt demokratikusnak tűnik, vagy sokan annak akarják feltüntetni a szó mai értelmében. Ezért álljunk meg egy pillanatra ez előtt, a mai nap még itt álló szobor előtt és gondolkozzunk. Itt áll előttünk a régi nemesi család sarja, annak a nemesi családnak, melynek fiai hoszszú ideig urai voltak ennek a vármegyének. Látjuk a földesurat, aki a magyarországi liberalizmus idején, mikor megindult nálunk is a nagybirtok kapitalizálódása, akkor titkos, választójogot követett és cselédtörvényt vitt keresztül. Egyesek hajlamosak azt hinni, hogy hiszen Návay Lajos akkor szembefordult osztályával és a nép érdekeiért küzdött. Nem! Ezt ő egy pillanatra sem gondolta, ő igenis a saját, kapitalizált nagybirtokkal rendelkező, a volt nemes úri osztályért küzdött. Az akkori gazdasági helyzet megkövetelte, hogy kapitalizálódjék a nagybirtok, ha nem akar elmaradni a felosztott birtokos, egészséges kisgazdaságokkal rendelkező, kisbirtokos nyugati államok mezőgazdasági termelése mellett. Hogy ezt az úri nagybirtokosok elérjék, szükség volt elegendő, jó munkaerővel rendelkező, szabad bérmunkásra, szükség volt mezőgazdasági gépeket olcsón előállító, kapitalista nagyüzemekre. Ennek a gazdasági fejlődésnek pedig természetes levegője a liberális, demokratikus berendezkedés. Tehát, mikorkiállt ezért Návay Lajos, akkor nem a nép érdekének védelmében, nem a dolgozó nép saját sorsába való irányításába széles ré egeit bekapcsoló, népi demokráciáért, hanem az úri nagybirtokos osztály gazdasági érdekeit elősegítő, a kiváltságosak libe MAKÓI NÉPÚJSÁG rális „demokráciáért44 szállt síkra. Ez pedig nagy különbség, mert az egyik irány, amelyért Návay Lajos síkra lépett, az juttatta Magyarországot és népét oda, ahol most van az ország, a pusztulásba. A másik az, amiért mi most küzdünk, amely nem a nagybirtok megerősödéséért küzd, hanem azt felosztja. Ezért jogos az ifjúság kérelme, ezért jogos a Nemzeti Bizottság határozata. Akkor, amikor a népi demokráciát építjük, akkor, amikor a reakciós úri Magyarországot számoljuk fel, nem állhat ott annak díszruhás képviselője Makó város főterén. Letűntek a Návay Lajosok, letűnt átkos népnyomorító rendszerük, felejtsük el őket — örökre. Új vármegye épül, új szobor kell, Dózsa György szobra, Szücs Ferenc. Ajándékcsomagok gyűjtése a Szovjet Unióból hazatérő hadifoglyok részére Körös Jánosné, a honvédelmi miniszter felesége felhívással fordult a felszabadított területek magyar társadalmához a Szovjet Unióból hazatérő magyar hadifoglyok fogadtatása és támogatása ügyében. A honvédelmi miniszter felesége felhívásában kéri a magyar társadalmat, hogy évek óta családjuktól távol volt és most nagy tömegekben visszatérő katonáink részére adjon ajándékcsomagokat, hogy ezáltal is kifejezésre juthasson a magyar társadalom öröme és megértő szeretete. A felajánlott szeretetcsomagok a helyi iskolák és az egyházak vezetőihez szolgáltatandók be, ahonnan azokat a Magyar Vöröskereszt Országos Központja fogja megfelelő időben összegyűjteni és rendeltetési helyére eljuttatni. Makó város és a vármegye lakossága eddig is számos alkalomal példaadóan tett bizonyságot segíteni akarásáról és katonáink iránt megnyilvánuló szeretetéről. Tudjuk azt, hogy ma még itt ezen a múltban bőségben élő vidéken is minden asztalon jóval kisebb a mindennapi kenyér és fokozottan nehéz adni, de éppen az bizonyítja a szeretetet, a segíteni akarást, hogy még ma is inkább magunktól vonjuk meg a falatot, de segítünk az arra rászorulókon. Gondoljunk tehát most a húsvéti ünnepek alatt hazatérő katonáinkra, akik között apák, fiúk és hitvesek térnek vissza a sokat szenvedett hazai földre. A szeretetcsomagokba — tekintve, hogy hosszabb ideig való szállítással kell számolni — romlandó élelmiszert ne tegyünk. Ennek megfelelően a csomagok tartalma lehet: száraz sütemény, kalács, szalonna, kolbász, esetleg gondosan csomagolt üvegekben lekvár, méz, azonkívül dohány. Az akció nem kér senkitől sem sokat, mindenki lehetőségéhez mérten adakozzék, de lehetőleg vegyen részt benne a társadalom minél szélesebb rétege. • Közellátási Felügyelőség. Az ifjúság és a lakosság rendbehozta a tess sírkatt Ültessünk virágokat a hantokra s ügyeljünk épségükre! Írtunk arról, hogy a hősi sírok karbantartását a hatóság veszi kézbe és rendezi. A sírok rendbehozásának gyakorlati keresztülvitelénél a hatóság igénybe vette a lakosság de főleg a tanulófjúság közreműködését. Énirányú megkeresésére már eddig is szép számban jelentkeztek, akik vállalták úgy az orosz, mint a magyar hősisírok rendbehozását és karbantartását. Többen az anyagi áldozatok vállalásával is hozzá igyekeztek járulni az akció sikeréhez, hogy vállalták keresztek, fejfák és sírkerítések felállítását is. Ezeknek a munkáknak során a hatóság gondolt arra , és intézkedett is, hogy a netán sekély mélységben eltemetett halottak fölé magasabb földréteget vonjanak, hogy az esetleges káros kihatásokat ezáltal megakadályozzák. Miután néhány fejfi kicserélésénél előfordult, hogy az önként vállalkozók a felírásból egy fontos adatot kihagytak és így félő, hogy a személyazonosság későbbi megállapításánál ez zavart okozna, ezért kérjük a közönséget, hogy a jövőben az új keresztek és fejfákfelállításakor a régin talált adatokat a lehető legpontosabban véséssé az új fejfára és a régi fejfát őrizze meg. Miután a sírokat így közegészségügyi és esztétikai szempontból — a hősök iránt járó kegyeletnek megfelelően — rendbehozták, szükséges még arra is rámutatni, hogy most a virágültetés idején arra is gondoljanak a sírok gondozói, hogyvirágokkal, lehetőleg tartósan virágzó virágokkal is díszítsék fel azokat. Miivel mindannyiunknak hazafias kötelessége az, hogy a hősi sírok rendben tartassanak, ezúton hívjuk fel a város lakosságát, főleg a hősi írok környékén lakókat, terjedjen ki figyelmük arra is, hogy a sírok környékén játszadozó gyermekek pajkossághól kárt ne tegyenek az éppen most rendbehozott hősi hantokon. Mindannyiunk szeretete és együttes gondossága tudja csak a hősi sírokat állandóan olyan karban tartani, mint amint az eleset hősöket méltán megilleti. Középkori észleletek a férj fiúi hajzatról Az férjfiúi Lét középkorában, az az XXX és XL Esztendők között szer felett tanulságos Dolgokat észlel az Halandó azon Művelet közben, mely közönségesen Fésülködésnek zsúfoltatik. Nap mint Nap megelégedve és büszkén tapasztalod, jámbor Olvasó, •— ha s amennyiben íróhoz hasonlatos Kórban élő Férjfiú vagy — hogy Karjaid Izomzata szer felett megerősödött és fésülködési Tudományod egyre tökéletesb. Annak előtte bohó Diák korodban, a mikor Journak nevezett Ozsonna Kávéra készültél, a'hol is hozzád hasonló Év járatú Leánkák pironkodó Orizája előtt kellett Magadat kellemetesnek feltüntetni, Óra szám az Tükör előtt kénlódtál vót. Oskolába és más e'fajta szürke Helyekre nem láttad. Szükségét Külzeted zsinosításának, de ahol ő is ott vala, még is tsak kellett adni Büszke Magadra. Vettél hát két Marokkal az mosdó Vizedből és meg lotsoltad Kobakod, hogy tsak úgy tsurgott Füledbe, Nyakadba. Aztán az Tükör elé álltál és Fésűnek nevezett Gereblyével neki iramodtál. Haj, ez volt ám Hartz az javából. Mert Hajzatod, mint Vészt érező Sünborzolta fel magát és Ég felé meredt és visított annak minden egyes Szála és Tüskéje. Tízszer, húszszor meghúztad Irányát, de hogy az Választék 1945 április 1. egyenesre sikerüljön, az kizárt Dolog vala. Girbe-gurbán iszánkodott az Fésű és nyomában az Barázda úgy festett, miként ha részeg lett volna az esősz, ki el gereblyézni akarta volt. Ha azután végül még is tűrhetőnek találtad, úgy neki fogál az lenyalásnak. Munkába lépett az szúrós Haj Kefe és húztad, nyúztad, míg nem Fejeden az Bőr veres lett, mint az Pipacs. Ám — hol az kis Bornyú fel nyalta— harmintzöt Szálak továbbra is úgy riadoztak, miként az vad Tserje, kit nem lehet el taposni. Volt, ki végül is Tsiríz segítségével nyomta el e renitens kisebbség Szabadság Vágyát, ám hogy az Erőszak végül is nem vezet jóra, bebizonyosodott, amikor az Zsúr színhelyén Kalpagod leemelni akartad volna. Beleragadt, az egész Szőrzet és Tsomóban ágaskodott, mint valami arab Fölkelés. Hányszor fordultál Borbélyhoz, hogy adna Tanátsot. Ő aztán adott Brillantént, Olajat és minden zsuda Szereket.Egyik se ért egy reves Petákot. Volt, ki lekötést ajánlott, más viszont Vasalást és ismét más nagy röhögve azt mondta, hogy ő tudna biztos Kenőzsöt, de azt csak Mezőn lehet találni. Legjobb Konrád Gyeszna zsírt használt, más után viszont Faggyúval próbálkoztál, míg nem aztán egy szép Napon jó Atyád rajta ért az sok féle Fáradozásodon, meg szánt, el vitt az Mesterhez és Nullás Géppel szép simára nyíratta az egész Dombot. « Millió küzdelmeid voltak az Hajzattal, bezzeg ma Ur vagy minden Renitenskedések fölött. Karod megerősödött. Fésülködési Tudományaid meg sokasodtak, ennek tulajdonítható, hogy a mikor közibük tsapsz, óly engedelmesen bejólnak minden Szálak bölcs Irányítása nyomán, hogy öröm nézni. Nyíl egyenes az Választék, pontosan kijelölt Helyét foglalja el minden egyes Szál, legfeljebb csak annyiban van Gondod néha, hogy egy-egy elköltözöttet be kell helyettesíteni az Szomszédjával, tehát aként, fésülni azt a bizonyos tizenkét Szálat, hogy ezreknek lássanak. Homlokod egyébként Nap mint Nap emelkedik, magasodik, szép és nemes ívelésű lesz és egy Reggelen arra ébredsz, mi szerint nincs többé Kopasz Fej, csak Sarkig érő_Homlok. fszlm.) Ne féljünk a földtől A parasztság most igazi birtokosukva lehet a földnek és ennélfogva az országnak. Mennyit várt, vágyakozott erre a történelmi fordulóra. Az agrármozgalmakban tömörült parasztság elkeseredetten, szívósen, börtönt és akasztófától való félelmet nem ismerve harcolt a földért, mely jogosan őt illeti. Most annyi ígérgetés, hamis és ke- netes jelszavak mögé bújtatott hazug, népcsaló politika után, olyan döbbenetesen hat az ölünkbe hullt szabadság, és annak hasznunkra fordítható lehetősége, hogy szinte tamáskodón fontolgatjuk, vájjon valóság ez ? Valóban földhöz juthatunk és magunknak dolgozhatunk ? A földreformot nem reakciós és fasiszta urak csinálták, hiszen az urakat már ismerjük, ők nem szoktak érdekük ellen politikát csinálni. Igyekeztek és igyekezni fognak ezután is megbontani a parasztságot erejében és hitében. A parasztságnak az a része, mely a múltban is törődött saját sorsának jobbrafordításával és az agrár moz- galmakon keresztül próbálta a mai gyárpolitikát a reakció és később a fasiszta befolyás útvesztőjéből kive-szetni, most építő tervet, reformot készített, mely az egész parasztságnak érdekét és javát szolgálja. Értsük meg, akikről tudjuk biztosan, hogy a múltban jót akartak a !