Makói Népujság, 1945. április (1. évfolyam, 56-78. szám)

1945-04-01 / 56. szám

4 • kezekkel ezzel szemben az a nép, amelynek minden vágya a föld sze­­retetéből fakadt és nem tudott más beteljesülést elképzelni, mint a ma­ga földjén, a maga verejtékével áz­tatott barázdán megtermelni a min­dennapit. Ma a "földreform az új" magyar paraszttársadalmat akarja megteremteni. Új életet,­­önállót, ma­gáért dolgozót akar faragni azok­nak, akik eddig más szolgái voltak. Amikor ez a nagy lehetőség kínál­kozik, nincsen helye értetlen közöm­bösségnek és nincsen helye tétlen­ségnek, mert ez lelkiismeretlenség a nemzettel, de a családdal és utódok-­­kal szemben is, hiszen övék a jövő és övék lesz az új, általunk felépí­tendő ország". A történelem nem múló epizód. Egy érzés azonban az lehet. Való­színű, hogy az említett közömbösség érzése csak egy múló epizód lesz és az a makói nép, amely összeszorított fogakkal tudott harcolni a maga „ellenzéki4k igazáért, most, tudatára ébred annak, hogy ma már nem a harcról van szó, hanem az építő­­munkáról és arról, hogy megtalálja­­ helyét az új magyar közösségben... A szobra sokakban visszatetszést fog kel­teni, talán sokan szomorkodnak is. Hiszen akkor, amikor már a nagy­birtokon élő cselédség nyomorult sorsát senki nem nézhette elszomoro­­dás és lelkiismeret fur­dalás nélkül, amikor a cselédek lakásviszonyai már annyira tűrhetetlenek voltak, hogy azok a nagybirtok termelé­kenységének a rovására mentek, szót emelt a parlamentben és embersége­sebb lakást követelt számukra. Hi­szen a kor liberális szelleme őt is annyira megérintette, hogy ama ke­vés kiválasztottak részére, akiknek a liberális demokrácia megadta a választójogot, ezt titkosan követelte. Mégis a Csanádvármegyei Nemzeti Bizottság a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség megkeresésére úgy rendelkezett, hogy a polgármes­ter távolíttassa el Návay Lajos szob­rát a megyeháza elől. Sokak előtt demokratikusnak tű­nik, vagy sokan annak akarják fel­tüntetni a szó mai értelmében. Ezért álljunk meg egy pillanatra ez előtt, a mai nap még itt álló szobor előtt és gondolkozzunk. Itt áll előttünk a régi nemesi család sarja, annak a nemesi családnak, melynek fiai hosz­­szú ideig urai voltak ennek a vár­megyének. Látjuk a földesurat, aki a magyarországi liberalizmus ide­jén, mikor megindult nálunk is a nagybirtok kapitalizálódása, akkor titkos, választójogot követett és cse­lédt­örvényt­ vitt keresztül. Egyesek hajlamosak azt hinni, hogy hiszen Návay Lajos akkor szembefordult osztályával és a nép érdekeiért küz­dött. Nem! Ezt ő egy pillanatra sem gondolta, ő igenis a saját, kapitali­­zált nagybirtokkal rendelkező, a volt nemes úri osztályért küzdött. Az ak­kori gazdasági helyzet megkövetelt­­e, hogy kapitalizálódjék a nagybir­tok, ha nem akar elmaradni a felosz­tott birtokos,­­ egészséges kisgazdasá­gokkal rendelkező, kisbirtokos nyu­gati államok mezőgazdasági terme­lése mellett. Hogy ezt az úri nagybirtokosok elérjék, szükség volt elegendő, jó munkaerővel rendelkező, szabad bér­munkásra, szükség volt mezőgazda­sági gépeket olcsón előállító, kapi­talista nagyüzemekre. Ennek a gaz­dasági fejlődésnek pedig természetes levegője a liberális, demokratikus berendezkedés. Tehát, mikor­­kiállt ezért Návay Lajos, akkor nem a nép érdekének védelmében, nem a dol­gozó nép saját sorsába való irányí­tásába széles­­ ré egeit bekapcsoló, népi demokráciáért, hanem az­­ úri nagybirtokos osztály gazdasági érde­keit elősegítő, a kiváltságosak libe­ MAKÓI NÉPÚJSÁG rális „demokráciáért44 szállt síkra. Ez pedig nagy különbség, mert az egyik irány, amelyért Návay Lajos síkra lépett, az juttatta Magyaror­szágot és népét oda, ahol most van az ország, a pusztulásba. A másik az, amiért mi most küzdünk, amely nem a nagybirtok megerősödéséért küzd, hanem azt felosztja. Ezért jogos az ifjúság kérelme, ezért jogos a Nemzeti Bizottság ha­tározata. Akkor, amikor a népi de­mokráciát építjük, akkor, amikor a reakciós úri Magyarországot szá­moljuk fel, nem állhat ott annak díszruhás képviselője Makó város főterén. Letűntek a Návay Lajosok, letűnt átkos népnyomorító rendsze­rük, felejtsük el őket — örökre. Új vármegye épül, új szobor kell, Dó­zsa György szobra, Szücs Ferenc. Ajándékcsomagok gyűjtése a Szovjet Unióból hazatérő hadifoglyok részére Körös Jánosné, a honvédelmi mi­niszter felesége felhívással fordult a felszabadított területek magyar társa­dalmához a Szovjet Unióból hazatérő magyar hadifoglyok fogadtatása és támogatása ügyében. A honvédelmi miniszter felesége felhívásában kéri a magyar társadal­mat, hogy évek óta családjuktól távol volt és most nagy tömegekben vissza­térő katonáink részére adjon ajándék­­csomagokat, hogy ezáltal is kifeje­zésre juthasson a magyar társadalom öröme és megértő szeretete. A felajánlott szeretetcsomagok a helyi iskolák és az egyházak vezetői­hez szolgáltatandók be, ahonnan azo­kat a Magyar Vöröskereszt Országos Központja fogja megfelelő időben összegyűjteni és rendeltetési helyére eljuttatni. Makó város és a vármegye lakossá­ga eddig is számos alkalomal példa­­adóan tett bizonyságot segíteni akará­­sáról és katonáink iránt megnyilvá­nuló szeretetéről. Tudjuk azt, hogy ma még itt ezen a múltban bőségben élő vidéken is minden asztalon jóval kisebb a mindennapi kenyér és foko­zottan nehéz adni, de éppen az bizo­nyítja­ a szeretetet, a segíteni akarást, hogy még ma is inkább magunktól vonjuk meg a falatot, de segítünk az arra rászorulókon. Gondoljunk tehát most a húsvéti ünnepek alatt hazatérő katonáinkra, akik között apák, fiúk és hitvesek tér­nek vissza a sokat szenvedett hazai földre. A szeretetcsomagokba — tekintve, hogy hosszabb ideig való szállítással kell számolni — romlandó élelmiszert ne tegyünk. Ennek megfelelően a cso­magok tartalma lehet: száraz süte­mény, kalács, szalonna, kolbász, eset­leg gondosan csomagolt üvegekben lekvár, méz, azonkívül dohány. Az akció nem kér senkitől sem so­kat, mindenki lehetőségéhez mérten adakozzék, de lehetőleg vegyen részt benne a társadalom minél szélesebb rétege. • Közellátási Felügyelőség. Az ifjúság és a lakosság rendbehozta a te­ss­ sírkat­t Ültessünk virágokat a hantokra s ügyeljünk épségükre! Írtunk arról, hogy a hősi sírok karbantartását a hatóság veszi kéz­be és rendezi. A sírok rendbehozá­­sának gyakorlati keresztülvitelénél a hatóság igénybe vette a lakosság de főleg a tanulófjúság közreműkö­dését. Énirányú megkeresésére már eddig is szép számban jelentkeztek, akik­ vállalták úgy az orosz, mint a magyar hősi­­sírok rendbehozását és karbantartását. Többen az anyagi áldozatok vállalásával­ is hozzá igye­keztek járulni az akció sikeréhez, hogy vállalták keresztek­, fejfák és sírkerítések felállítását is. Ezeknek a munkáknak során a hatóság gondolt arra , és intézkedett is, hogy a netán sekély mélységben eltemetett halottak fölé magasabb földréteget vonjanak, hogy az eset­leges káros kihatásokat ezáltal meg­akadályozzák. Miután néhány fejfi­ kicserélésénél előfordult, hogy az önként vállalko­zók a felírásból egy fontos adatot kihagytak és így félő, hogy­ a sze­mélyazonosság későbbi megállapítá­sánál ez zavart okozna, ezért kérjük a közönséget, hogy a jövőben az új keresztek és fejfák­­felállításakor a régin talált adatokat a lehető leg­pontosabban véséssé az új fejfára és a régi fejfát őrizze meg. Miután a sírokat így közegészség­­ügyi és esztétikai szempontból — a hősök iránt járó kegyeletnek megfe­lelően — rendbehozták, szükséges még arra is rámutatni, hogy most a virágültetés idején arra is gondolja­nak a sírok gondozói, hogy­­virágok­kal, lehetőleg tartósan virágzó virá­gokkal is díszítsék fel azokat. Miivel mindannyiunknak hazafias kötelessége az, hogy a hősi sírok rendben tartassanak, ezúton hívjuk fel a város lakosságát, főleg a hősi írok környékén lakókat, terjedjen ki figyelmük arra is,­ hogy a sírok környékén játszadozó gyermekek pajkossághól kárt ne tegyenek az éppen most rendbehozott hősi han­tokon. Mindannyiunk szeretete és együt­tes gondossága tudja csak a hősi sí­rokat állandóan olyan karban tar­tani, mint amint az eleset hősöket méltán megilleti. Középkori észleletek a férj­ fiúi hajzatról Az férjfiúi Lét középkorában, az az XXX és XL Esztendők között szer felett tanulságos Dolgokat észlel az Halandó azon Művelet közben, mely közönségesen Fésülködésnek zsúfol­tat­ik. Nap mint Nap meg­­elégedve és büszkén tapasztalod, jámbor Olvasó, •— ha s amennyiben íróhoz hasonlatos Kórban­ élő Férjfiú vagy — hogy Karjaid Izomzata szer felett meg­erő­södött és fésülködési Tudományod egyre tökéletesb. Annak előtte bohó Diák korodban, a­ mikor Journak nevezett Ozsonna Ká­véra készültél, a'hol is hozzád ha­sonló Év járatú Leánkák pironkodó Orizája előtt kellett Magadat kelle­metesnek feltüntetni, Óra szám az Tü­kör előtt kénlódtál vót. Oskolába és más e'fajta szürke Helyekre nem lát­tad. Szükségét Külzeted zsinosításá­­nak, de a­hol ő is ott vala, még is tsak kellett adni Büszke Magadra. Vettél hát két Marokkal az mosdó Vizedből és meg lotsoltad Kobakod, hogy tsak úgy tsurgott Füledbe, Nya­kadba. Aztán az Tükör elé álltál és Fésűnek nevezett Gereblyével neki iramodtál. Haj, ez volt ám Hartz az javából. Mert Hajzatod, mint Vészt érező Sün­borzolta fel magát és Ég felé meredt és visított annak minden egyes Szála és Tüskéje. Tízszer, húszszor meg­húz­tad Irányát, de hogy az Választék 1945 április 1. egyenesre sikerüljön, az kizárt Dolog vala. Girbe-gurbán iszánkodott az Fé­sű és nyomában az Barázda úgy fes­tett, miként ha részeg lett volna az esősz, ki el gereblyézni akarta volt. Ha azután végül még is tűrhetőnek találtad, úgy neki fogál az le­nyalás­nak. Munkába lépett az szúrós Haj Kefe és húztad, nyúztad, míg nem Fe­jeden az Bőr veres lett, mint az Pi­pacs. Ám — hol az kis Bornyú fel nyalta­­— harmintzöt Szálak továbbra is úgy riadoztak, miként az vad Tser­­je, kit nem lehet el taposni. Volt, ki végül is Tsiríz segítségével nyomta el e renitens kisebbség Sza­badság Vágyát, ám hogy az Erő­szak végül is nem vezet jóra, be­bizonyoso­dott, a­mikor az Zsúr színhelyén Kal­­pagod le­emelni akartad volna. Bele­ragadt, az egész Szőrzet és Tsomóban ágaskodott, mint valami arab Fölke­lés. Hányszor fordultál Borbélyhoz, hogy adna Tanátsot. Ő aztán adott Brillantént, Olajat és minden zsuda Szereket.Egyik se ért egy reves Petá­kot. Volt, ki le­kötést ajánlott, más viszont Vasalást és ismét más nagy röhögve azt mondta, hogy ő tudna biztos Kenőzsöt, de azt csak Mezőn lehet találni. Legjobb Konrád Gyeszna zsírt használt, más után viszont Faggyúval próbálkoztál, míg nem az­tán egy szép Napon jó Atyád rajta ért az sok féle Fáradozásodon, meg szánt, el vitt az Mesterhez és Nullás Géppel szép simára nyíratta az egész Dombot. « Millió küzdelmeid voltak az Haj­zattal, bezzeg ma Ur vagy minden Re­nitenskedések fölött. Karod megerő­södött. Fésülködési Tudományaid meg sokasodtak, ennek tulajdonítható, hogy a­ mikor közibük tsapsz, óly en­gedelmesen b­ejólnak minden Szálak bölcs Irányítás­a­ nyomán, hogy öröm nézni. Nyíl egyenes az Választék, ponto­san ki­jelölt Helyét foglalja el min­den egyes Szál, legfeljebb csak annyi­ban van Gondod néha, hogy egy-egy elköltözöttet be kell helyettesíteni az Szomszédjával, tehát a­ként, fésülni azt a bizonyos tizenkét Szálat, hogy ezreknek lássanak. Homlokod egyéb­ként Nap­ mint Nap emelkedik, maga­­sodik, szép és nemes ívelésű lesz és egy Reggelen arra ébredsz, mi sze­rint nincs többé Kopasz Fej, csak Sarkig érő_Homlok. fszlm.) Ne féljünk a földtől A parasztság most igazi birtokosu­­k­va lehet a földnek és ennélfogva az­­ országnak. Mennyit várt, vágyakozott erre a­­ történelmi fordulóra. Az agrármozgal­makban tömörült parasztság elkese­redetten, szívósen, börtönt és akasztó­­fától való félelmet nem ismerve har­colt a földért, mely jogosan őt illeti.­­ Most annyi ígérgetés, hamis és ke-­ netes jelszavak mögé bújtatott hazug, népcsaló politika után, olyan döbbene­tesen hat az ölünkbe hullt szabadság, és annak hasznunkra fordítható lehe­tősége, hogy szinte tamáskodón fon­tolgatjuk, vájjon valóság ez ? Valóban földhöz juthatunk és magunknak dol­gozhatunk ? A földreformot nem reakciós és fa­siszta urak csinálták, hiszen az ura­kat már ismerjük, ők nem szoktak érdekük ellen politikát csinálni. Igyekeztek és igyekezni fognak ez­után is megbontani a parasztságot erejében és hitében. A parasztságnak az a része, mely a múltban is törődött saját sorsának­­ jobbrafordításával és az agrár moz-­­ galmakon keresztül próbálta a ma­­i gyár­politikát a reakció és később a­­ fasiszta befolyás útvesztőjéből kive-s­zetni, most építő tervet, reformot ké­szített, mely az egész parasztságnak érdekét és javát szolgálja. Értsük meg, akikről tudjuk bizto­san, hogy a múltban jót akartak a !

Next