Makói Népujság, 1945. június (1. évfolyam, 122-127. szám)

1945-06-24 / 123. szám

I. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM. Ara 1-50 pengő 1945 JUNIUS 24. VASÁRNAP. ^ ” MAKÓI W ^ A DEMOKRATIKUS NEMZETI BIZOTTSÁG LAPJA Élelmezési kölcsön és olaj Valósággal elbutított bennünket az elmúlt 25 esztendő egyoldalú és fasiszta irányú propagandája. Keleti határainkat légmentesen elzárta és a maga szájaíze sze­rint, politikai céljainak megfelelő hangulatot és ismereteket terem­tett. Ennek az eredménye volt az a hallatlan tudatlanság, amivel társadalmunk nagyobb része a Szovjetunió állapotairól rendelke­zett és aminek egyik következmé­nye volt az a pánikszerű rettegés, ami sok félrevezetett emberben ébredt, ennek a lelkiismeretlen propagandának alapján. Amikor a lidércnyomás elmúlt felettünk és megismertük a való­ságot, megkönnyebbült mindenki. Kinyíltak a szemek. A keleti hatá­rok szabad kapuin egyre több és több hír — igaz hír — szivárgott be hozzánk, megismertük a gazda­sági, kulturális fejlődés igazságát és egyszóval: a Szovjetúnió való­ságát. Most igyekszünk kipótolni az elmulasztottakat. Közelebb jutni ismereteinkben a Szovjet­hez és megismerni azt a példát­lan erőfeszítést, amivel az elmúlt néhány évtized alatt mindezt meg­teremtették. Ismereteink már gyarapodnak Az emberi közösség megnyil­vánulásait már kezdjük meg­ismerni és így közelebb jutunk­­ egymáshoz és egymás őszinte megszeretéséhez, valamint meg­becsüléséhez. De göröngyös és nehézkes még ez az út. Maradt még itt valami a régi elködösítő próbálkozásból: a reakció suttogó propagandája. Mindent akadá­lyozni, mindent lebecsülni, min­dent hátráltatni, a jelszava ennek a „bokor alatti" rádiónak. Be­furakodik mindenhova. Elégedet­lenséget akar szítani és semmit sem elismerni az új, most for­málódó államiságunk eredményé­ből. Néhány héttel ezelőtt, amikor háborús, helyesebben fegyver­szüneti kötelezettségünk alapján megindult a beszolgáltatás kötele­zettsége, újra életrekelt a kalóza­kodó propaganda és féktelenül izgatott a beszolgáltatást követelő szovjet hatóságok ellen „Minde­nünket elviszik", „Kiszállítják Oroszországba", „Éhenh­ounk" jelszóval hintette el mérgező mag­­vát az emberek közé. Sikere nem volt, mert a beszol­gáltatás megtörtént, de talán ott maradt az emberek szívében a fullánkja ennek a lelkiismeretlen és becstelen viszálykeltésnek. Most azonban maga a Szovjet válaszolt nekik. Válaszolt akkor, amikor egyetlen egy grammnyit sem vitt el ebből az összeszedett élelemből, hanem az egészet oda adta egy szerény gesztussal Buda- Jodel ¥öil®mása a német hadi­­gépeset kudarcáról (London, MTI) Jodel tábornok, a német vezérkar volt főnöke, ki­hallgatásán a szövetséges tisztek előtt érdekes leleplezéseket tett arról, hogy hiúsultak meg a néme­tek haditervei a háború alatt. Ezt mondta: — Hitler 1940 júliusában kiadta a parancsot az Anglia elleni támadásra. Ugyanebben az évben, októberben lefújták az egész invá­­ziós tervet, mert a német Luft­waffenak nem sikerült a nyár folyamán­ légifölényét kiharcolni. A német hadvezetés nem volt elég informált az ellenség erejéről és szándékairól, teljesen alábecsülte a Vörös Hadsereg erejét. Amikor a szövetségesek 1944 júniusában partrasz­álltak Normandiában, meg voltunk győződve arról, hogy ez nem főtámadás, hanem, hogy fő­erejüket továbbra is északra fog­ják összpontosítani. A német 15. hadsereget Calais városába tar­tottara vissza ahelyett, hogy ellen­támadást intéztem volna a nor­mandiai hídfők ellen. Ez súlyos hiba volt. Amikor felismertük az igazi helyzetet, már késő volt. A szövetséges repülőtámadások az összekötő vonalakat megron­gálták, így vesztettük el e had­járatot és az egész háborút. Gabonabeszolgáltatási rendelet (Budapest) Az Országos Gaz­dasági Tanács Takács Ferenc el­nöklésével ülést tartott. Az ülé­sen elvetették a közellátási mi­niszter terményrendeleti javasla­tát. Leszögezték a kötelező be­szolgáltatás elvét, de ez kisebb lesz mint a múltban. A beszol­gáltatás alapját a holdankénti ve­tésterület képezi. A törpebirtokosok két holdig 25 kiló gabonát szolgáltatnak be. A továbbiakban a beszolgáltatás a következőképpen alakul: 2—4 holdig 50, 4—6 holdig 60, 6—8 holdig 80, 8-10 holdig 100, 10- 20 holdig 120, 20-30 holdig 150 és 30—50 holdig 200 kiló. A beszolgáltatott gabona felvá­sárlására a szövetkezetek jogo­sultak, továbbá azok az ipar­igazolvánnyal rendelkező gabona- és terménykereskedők, akiket ezzel megbíznak. A vámőrlés elve megmarad, de a vámkere­set meghatározott hányadát a ma­lom hivatalos áron köteles be­szolgáltatni. A szabadon értékesíthető ter­mény egy részét akciós áron for­galomba­­ kerülő iparcikkekkel kell viszonozni. Ezeknek az ipar­cikkeknek a beszolgáltatott áru 25 százalékát kell kitenni. Ter­mészetesen olcsó iparcikkekről van szó. Megegyezés a lengyel kormány kérdésében (London, MTI) Moszkvából je­lentik, hogy teljes megegyezés jött létre a lengyel nemzeti kor­mányra vonatkozólag. Az új len­gyel nemzeti kormányban többek között Mikulajczik, Grabski és Witos is benne lesznek. A kor­mány teljes listáját továbbítják a lengyel ügyekkel foglalkozó bizottságokhoz, amely Molotov népbiztosból, továbbá az ameri­kai és brit moszkvai nagykö­let­ből áll. '­Ü­ A: kultúránk mérlegét Számvetés a színház eddig végzett munkáiéról Az elmúlt héten jelentettük, hogy a Nemzeti Bizottság nem hosszabbította meg a helyi szín­i társulat játszási engedélyét és­­ így július elsején befejezik a színi idényt. Kiszivárgott hírek pest munkásainak és dolgozó ér­telmiségének, beesett arcú gyere­keknek élelmezési kölcsön for­májában, hogy megsegítse őket. Többet is tett. Felemeltette a kenyérfejadagot 450 grammra, amilyenre a régi rendszer soha nem emelte, adott szállítóeszközö­ket a saját személyzetével és üzemanyagával, hogy zöldséget és friss gyümölcsöt szállítsanak a műhelyekben és irodákban gör­nyedő embereknek. Alig hogy ezt megtette, máris újabb lépést tett és a hadizsákmányként jogosan lefoglalható olajkutakat is vissza­adta a magyar hatóságoknak, hogy üzemanyagszükségletét el­láthassa. Legyünk becsületesek és vall­juk meg őszintén: ez volt az igazi propaganda! Kézzelfogható való­ság és olyan segítség a nemzet­nek, ami jelentősen­­ hozzásegí­tette a talpraálláshoz. Újabb lépés­sel jutottunk egymáshoz köze­lebb, mert emberit, a szívet is­mertük meg és ez a gesztus el­­fújt, a reakciós propaganda buj­káló méreghinteséből, megint valamit. De ha meg akarjuk igazán be­csülni a velünk szembe­n meg­nyilvánult jóindulatot, csa­k egy lehet a válaszunk: a bizalom. Ezt pedig úgy valósíthatjuk meg a legjobban, ha annak a konkoly­hintő reakciós propagandának még az írmagját is kiírtjuk, (k. ) úgy tudják, hogy szó lehet a ren­delkezés megváltoztatásáról és ez arra késztet bennünket, hogy őszinte véleményt mondjunk a demokratikus kultúra feladatairól. Az alkalom számvetésre ad módot demokratikus kultúránk templomának, a színháznak, mun­kaeredményével kapcsolatban, annál is inkább, mert sok hang­ú vélemény hangzott el, amely védte is, támadta is színházunkat. Nézzünk szembe a tényekkel és ejtsük meg a számvetést. Mit adott nekünk kultúrában és a demokratikus új szellemiség nevelésében a színház? Ha sta­tisztikát állítunk fel, akkor leg­inkább a régi szirupédességű­­ operettek jelentik a többséget, a Tokaji aszúk, a Becskereki me­nyecskék, a Zimberi-zombori szépasszonyok és a hozzájuk ha­sonlók. Az eredmény siralmas. Vájjon csak ennyit jelent a szellemi megúj­ulás? A limonádé operet­tek osztálykülönbségen alapuló, össze-vissza házasodó, parasztot és munkást nagy kegyesen fel­emelő álromantikája volna a mi kultúránk ? Nem mondhatja nekünk senki­­sem, hogy ez kell a közönség­nek. A mi közönségünket ehhez szoktatták hozzá az elmúlt két évtized alatt és valósággal szel­lemi szegényigényűségre nevel­ték, hogy vesszen bele az álro­mantika iszapjába és ne kíván­jon többet. De a színháznak ma már több a feladata: újjá kell nevelni társadalmunkat és komo­lyat, értékeset, tehát valóságos kultúrát kell adnia. Azt is mondják nincsen szín­darab. Nem igaz! Lehet, hogy nincs még demokratikus, nevelő­irányzatú színdarabunk, de van irodalmi értékű sok és hogy ad­hassunk valamit, ezeket kellett volna elővenni Értsük meg azt az alapvető igazságot, hogy ma a színház és általában a kultúra már nem ki­zárólagos üzlet, három jóval több annál­ társadalmat formáló erő! És legyünk igazságosak, ha az elmúlt esztendőben az Ártatla­nokat színre lehetett hozni, mert kellett, akkor mennyivel inkább színre kell hoznunk ma komoly

Next