Makói Népujság, 1946. február (2. évfolyam, 28-48. szám)

1946-02-05 / 28. szám

2 Zombori Lajos: Fel kell építeni az erkölcsi romokat Zombori Lajos a Szociáldemokrata Párt nevében emelkedett szólásra és kiemelte, hogy ez a nap a nemzet életében messzemenő fordulópontot jelent. Elmondotta, hogy az eddig elért eredmények javarészben a magyarországi dolgozók szakszervezetébe való tömörülésének köszönhetők. — Az ország romokban hever s azt nekünk fel kell építenünk. De fel kell építenünk az erkölcsi romokat is. Vigyáznunk kell arra, hogy ezt a köztársasági formát, amelyet ma kikiáltottunk ne csak kimondjuk, hanem meg is tartsuk (úgy van, úgy van). — Ezen a történelmi napon, amikor az egész országban kihirdetik a magyar köztársaságot, fel kell hogy szólítsam városunk minden polgárát, hogy minden erejével, minden munkájával azon legyen, hogy ez a köztársaság állandóan meg tudjon maradni a dolgozók szabad országának, — fejezte be beszédét. Háló József: A szervasati munkások erőfeszítésének köszönhető a köztársaság. Háló József a Szabad Szakszervezetek tolmácsolója volt. Rámutatott arra, hogy az elmúlt rezsimben a szervezett munkásság óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy Magyarországot megmentse a pusztulástól és nagyrészben ennek köszönhető, hogy ma kikiálthatjuk a köztársaságot. Kéri a város társadalmát, hogy ezt a munkásságot támogassa, mert csak így lehet új államformánkat megvédelmezni. Erdei András: A Köztársaság meghozza a dolgozók szabadságát. André Gyula a Szózatot szavalta el mély átéléssel, utána pedig Erdei András a Parasztpárt nevében üdvözölte a köztársaságot és hangoztatta, hogy a parasztság társadalmon kivüli osztály volt s ennek nagyrészben a királyság volt az oka. A múlton azonban ne keseregjünk, ehelyett inkább ünnepeljük az új államformát, amely meg kell hogy hozza a dolgozók szabadságát. Ünneplésünk közben azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a köztársasági államforma csak keret, annak tartalmát a köztár- s saság vezetője és a nép adja. Beszéde végén megemlékezett a múlt rendszer átkosemlékű vezzetőiről, akik a népet kiszipolyozták és elnyomták s hangoz- tatta, hogy a parasztság ebben a tekintetben Veres Péter szemléletét teszi magáévá és vele együtt ; vallja, hogy „Elég volt a régi urakból, nem akarunk új urakat11. Végül éltette a köztársaságot és a dolgozó népet. Gubacsy Mihály: Ez a Köztársaság a dolgozó millióké. A Kisgazdapárt nevében Gubacsy Mihály párttitkár adott hangot az ünnep felett érzett örömnek és megállapította, hogy ez a Köztársaság nem a kiváltságosaké, hanem a dolgozó millióké. Az új államforma minden polgár részére egyforma jogokat biztosít, de egyforma kötelezettségeket is ró minden polgár vállára. Ez a mai ünneplésünk azonban ne csak látszat legyen, hanem tettekkel is bizonyítsuk be, hogy érdemesek vagyunk rá. Hisszük és tudjuk, hogy az országvezetés jó kezekben van és azok a vezetők, akiket mi odaállítottunk, ezt az országot erős, biztos kézzel vezetik egy szebb és egy boldogabb jövő felé. Éljen a demokratikus népköztársaság, éljen annak köztársasági elnöke, Tildy Zoltán (éljen). Kartavcsenko alezredes: A Szovjetunió baráti kezet akar nyújtani Magyarországnak Kartavcsenko alezredes szólott végül az egybegyűltekhez. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetúnió baráti kezet akar nyújtani a porbasujtott Magyarországnak és a Szovjetúnió legfontosabb céljai közé sorozta országunk megsegítését és támogatását. Meleg szeretettel köszöntötte Makó város polgárságát és kívánja, hogy Magyarország a boldogság és a békés munka állama legyen. A magyar nemzetgyűlés az elmúlt héten tovább folytatta, illetve befejezte a köztársasági államformáról szóló törvényjavaslat tárgyalását és azt elfogadta. Kiss Imre polgármester, nemzetgyűlési képviselő, most tért haza Budapestről és vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel a városháza előtt tartotta meg részletes beszámolóját a nemzetgyűlés munkájáról, ott szerzett tapasztalatairól. Beszédét azzal vezette be, hogy kötelességet vél teljesíteni akkor, amidőn a nép elé áll, hogy első ízben beszámoljon parlamentitapasztalatairól. A parlament demokratikus pártjai a legharmonikusabb együttműködéssel egyhangúlag szakítottak a királyság intézményével, az évszázados elnyomással és hitet tettek a mellett, hogy a magyar népköztársaság irányítja a jövőben a nép sorsát. Ennek a javaslatnak nagy jelentőségét az adja meg, hogy egy négyszázesztendős egyenlőtlen küzdelemnek tesz pontot a végére. A magyarságot mindig a kisemberek, a zsellérsorban élők, a nagybirtok cselédei mentették meg és ha ezek nem lettek volna, még magyar nyelvünk is elveszett volna. Abból az elnyomásból, amit a Habsburgoktól kellett szenvednünk, részben felszabadított az 1918-as forradalom, sajnos azonban néhány hónapos küzdelem után azt a köztársaságot, amely Magyarország területi épségéért és függetlenségéért harcolt, idegen fegyveres hatalom segítségével Horthy és a fehér terrorlegények leverték és biztosították önmaguk részére a hatalmat 25 éven keresztül. Beszéde további során kiemelte, hogy Magyarország volt az első állam, amely a leggyorsabban konszolidálódott és demokratikus választás alapján parlamentet hívott össze. Itt Magyarországon egy úgynevezett „félfasiszta" életmód volt divatban, amely nem akarván teljes mérKiss János főispán: Komoly időket élünk , szervezkednünk kell! Programon kívül Kiss János főispán is felszólalt. Hangsúlyozta, hogy az ünnep jelentőségét ebben a pillanatban még sokan ne is tudják felmérni. Szeretné, ha az ünneplés óráit mindenki azzal tenné feledhetetlenné és naggyá, hogy elvégezné önmagában a számadást, hogy váljon megtette-e a múltban azokat a kötelességeket, amelyeket meg kellett volna tennie hazánkkal és a magyar néppel szemben. Ebben az önvizsgálódásban szomorú tapasztalatokat találtam. Megállapítottam, hogy kevesen voltunk olyanok, akik a legvadabb reakció alatt is mertük vállalni annak hangoztatását, hogy az a 25 esztendő, amely végigvonult rajtunk, a pusztulásba viszi az országot. Kevesen voltunk, akik mertük vállalni az internálást, bebörtönözést, csendtékben utánozni Hitlert és Mussolinit, megelégedett azzal, hogy Horthy kormányzóval az élen elnyomja a dolgozó népet. Alig van magyar ember, aki ezt a korszakot vissza kívánná mégegyszer, a magyar parlamentben azonban — fájdalom — mégis akadt egy honleány, nevezetesen Schlachta Margit, aki a királyság intézménye mellett kardoskodott. Kísérlete azonban meddő maradt, mert a parlament azt egyhangúlag visszautasította. — Most megvan a köztársaság és így február elseje történelmi nevezetességű nappá lépett elő. Utalt ezután arra, hogy ezt a köztársaságot tovább akarjuk fejleszteni és ha valaki meg akarja támadni, ha kell még az életünk árán is megvédelmezzük (úgy van, úgy van.) A továbbiakban szemléltető képet nyújtott a budapesti ünnepségekről és kiemelte, hogy az új elnököt, Tildy Zoltánt a Kommunista Párt a legteljesebb mértékben támogatja, ha a köztársaság megvédésére szükség lenne. Végre itt az ideje, hogy a közéletet megtisztítsuk a reakciós elemektől. A dolgozók jólétének minél teljesebb biztosítására követelni fogjuk, hogy a kormány a szociális intézkedéseket mihamarabb végre is hajtsa. A köztársaság kikiáltása még nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Súlyos időket élünk s most már rajtunk a sor, hogy megvalósítsuk azokat a programpontokat, amelyeket a kormány és az egyes pártok is magukévá tettek. — Kevés a kenyér, nincs ruha, nincs cipő, de ha összeültünk és egy akarással, megfeszített erővel dolgozunk, akkor fokozatosan elérjük azt, hogy mindenki beszerezheti az élete fenntartásához szükséges közszükségleti cikkeket. Saját magunkért, a magyar dolgozó népért kell dolgoznunk, mert érverést és sokan voltak olyanok, akik meghunnyászkodva mentek el, szinte félve kerültek el bennünket, mert érezték még akkor is, hogy bajba kerülnek, ha velünk szóba állnak. Komoly időket élünk és ne higyje senki egy pillanatig se, hogy az a nagybirtokrendszer, amelynek lába alól kicsúszott a talaj, hogy ebbe belenyugszik. Araránykodnak, szervezkednek, de ez azt kell hogy jelentse, hogy nekünk, a Függetlenségi Frontba tömörült pártoknak is szervezkednünk kell. Egy pillanatig sem szabad megfeledkeznünk azokról az áldozatokról, amelyeket a Vörös Hadsereg hozott. Álljon előttünk példaképen, hogyan kell egy népnek szabadságát megvédeni. Beszédét a köztársaság éltetésével fejezte be. A főispán beszéde után a „Riadó“ című munkásdalt énekelte el a Petőfi dalkör, csak így tudjuk újjáépíteni az országot és így tudjuk a dolgozó magyarság életét emberibbé tenni. — A reakció megfékezésére eddig csak szavak hangzottak el tettek helyett. — Tarthatatlan állapot az, hogy a nyugatról visszaszállingozó egyéneket az igazolóbizottságok visszahelyezzék állásukba és azok tovább folytassák népnyúzó tevékenységüket. A népügyészség munkája sem százszázalékosan kielégítő, mert innen is a legtöbb esetben hazaengedik azokat, akik a legtöbbet vétettek a nép érdekei ellen. A Népbíróságok működését is olyan formában kell kiépíteni, hogy a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket. — Tiszta közerkölcsöt akarunk az országban! Rendet és fegyelmet, mert enélkül felfordul a rend és olyan káoszba jutunk, amelynek megint csak a boldogozó nép látja hátrányát. — Annak reményében, hogy egy szebb, boldogabb jövő fog ránk köszönteni, befejezem beszédemet azzal, hogy éljen a köztársaság! Kiss Ernő a Szociáldemokrata Párt képviselője szólott azután a hallgatósághoz és beszédében megvilágította a köztársaság fogalmát és kifejtette a különbséget a szabadság és a szabadosság között. Hangoztatta, hogy a magyar munkásság nevében beszél akkor, amikor kijelenti, hogy nem akar más államformát, mint köztársaságot. Több időszerű kérdésről szólott ezután s a közönség közbeszólásaira azonnali választ adott. Bibliai példázatokra utalva hangoztatta a megértés és összefogás szükségességét, végül pedig a köztársaság éltetésével fejezte be hozzászólását. Rátky György több Petőfi verset szavalt el, amelyek a köztársaság mellett foglaltak állást és lándzsát törtek a királyság ellen. Tiszta közerkilcsöti rendet és fegyelmet akarunk ítóén az Kiss Imre nemzetgyűlési képviselő beszámolója a köztársasági törvény meghozásáról és a nemzetgyűlés munkájáról Kiss Ernő nemzetgyűlési képviselő az időszerű kérdésekről beszélt MAKÓI NÉPÚJSÁG 1946 február 5.