Makói Népujság, 1946. július (2. évfolyam, 143-167. szám)
1946-07-02 / 143. szám
2 Varos Péter : Mit kíván a parasztság a köztársaságtól 7 — Mit kíván a parasztság a köztársaságtól? Sajnos, a parasztságnak sohasem volt annyi ideje és szabadsága a békében, hogy megfogalmazhatta volna, hogy mit kíván a köztársaságtól és a demokráciától. A parasztság kívánságát két szóval fejezhetem ki: Földet és szabadságot! — A földet a köztársaság megadta. A szabadságról azt kell mondanom, hogy egy dolog bizonyos: ez a nép, a parasztság soha ilyen szabad Magyarországon nem volt. Ebből következik az a követelmény, hogy a szabadságot őrizzük meg! őrizzük meg a demokrácia által, mégpedig az intézményesített demokrácia által. Most itt vagyunk egy másik szónál, és amit csak úgy ismerünk, mint a köz- társaságot: demokrácia. Demokráciá-iról már sokat beszéltünk és hallot- s tünk is. Az elmúlt években csak szid- ják, másfél év óta mindig csak dicsérik, de a nép még nem jutott közel a lényegéhez. Mit jelent ez? Elvégre ha keresztények vagyunk és én azt hiszem, hogy mindannyian azok vagyunk, akkora bibliából is megtanulhattuk volna. Egyetlen mondat. ..Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd azt, embertársadnak!“ Hogyan lehet ebből valóság. Úgy, ha a nép a maga erejét adja hozzá és intézményesen megvalósítja a demokráciát, úgy hogy minden ember birtokában legyen a nemzeti közjog egy részének. Ez nagyon nehéz és hosszadalmas dolog, de ennek meg kell lennie, mert ha nem lesz meg, akkor nem értünk a felszabadulással semmit és el fogunk veszni.- A régi társadalmi rendszert le fogjuk bontani! Magyarország társadalmát nem egymás fölé, hanem egymás mellé fogjuk felépíteni. Mi, ennek a nemzetnek a legnagyobb és legfontosabb kenyértermelő osztálya, amely az ipari nyersanyagot is termeli, amely a nemzet számára az emberi utánpótlást szüli, a parasztság milliói, azt akarjuk, hogy a jogban, a gazdasági és szellemi javakban a dolgozó parasztság ugyanakkora részt birtokoljon, mint amely részt a munkából vállal. Tehát a demokratikus Magyarországon a parasztság a nemzet közepe! Mellette és nem felette egyik oldalon a dolgozó ipari munkásság, a másik oldalon a dolgozó kispolgárság helyezkedne el, így válik a demokrácia megnyugtató államformává, így jut be a plakátokról és a falakról az emberek közé. — Hogyan helyezkedne, el az értelmiség ebben a demokratikus társadalomban ? A Nemzeti Parasztpártról azt mondják, hogy az a „vadparasztok" pártja, akik gyűlölik a nadrágos embert, a tanult embert és legszívesebben kiirtanák a földről. Ez nem lehet igaz! Mert a Nemzeti Parasztpártban az értelmiségek igen nagy számban vannak. Értelmiségiek az alapítók, ha az írókat az értelmiségiek közé számítom, azonkívül az a sok becsületes vidéki tanító, pap, orvos és más, akik a Nemzeti Parasztpártban végzik a nemzet érdekében munkájukat. Az értelmiség a múltban egy kicsit középosztály volt, egy kicsit uralkodott a nép felett. Felfelé viszont szolgált nem kicsit, hanem nagyon. _Mi meg akarjuk menteni őt a felfelé való szolgálattól. A demokratikus társadalomban az értelmiségnek nem a nemzet felett, nem a nemzet alatt, nem is a nemzeten kívül, hanem a nemzetben kell lennie! Mert az értelmiségi embernek a hivatása egyéni szolgálat. Amit a munkás, a paraszt nem tud elvégezni, azt a hivatalnok végzi el s ez a nemzet számára nélkülözhetetlen munka. Az értelmiség nem osztály, hem értelmiség hivatás és egyéni hivatás a közösség számára és javára. — Az örökkévaló erő: a nép. A népet kell szolgálni, híven és becsületesen a szellem, a lélek és a tudás parancsai szerint. Ekkor nem jutnak velünk ellentétbe. A szellem, a lélek és a tudomány nem ellensége, hanem barátja és segítője a népnek. Felmerül a kérdés, hogyan gazdálkodjunk, hogyan termeljünk, hogy népünknek biztosítsuk mindazt, amire szüksége van. Én jól tudom, hogy itt Makón is, Csanádban is, szerte az egész országban folyik a vita, hogy kolhoz lesz-e vagy nem ? Erre a kérdésre a pártom, de a nemzeti kormány nevében is nyugodtan mondhatom, hogy a földet minden parasztnak telekkönyvi tulajdonába adjuk. Már csak idő kérdése, igaz, hogy pénzügy kérdése, sajnos, jó hivatalnokok, jó földigénylő bizottsági tagok is kellenek hozzá, hogy telekkönyvelésre jussunk. De ezekből sajnos, nincs elegendő, sem a jó hivatalnokokból, de sem a jó földigénylő bizottsági tagokból. Nincsenek jó mérnökeink sem. De nem kell félni, nem a telekkönyv védi meg a földet, hanem a mi két karunk vagy a fegyverünk, ha az jó kezekben van. Sokan azzal zavarják meg a parasztság lelki nyugalmát, hogyazt mondják, vinyázzatok, mert ezek a demokratikus pártok csak hízelegnek a népnek. Ezt a hízelgést előbbutóbb kényszermunka - rendszer fogja felváltani és kényszermunkás lesz újra a paraszt, de még az is, aki azelőtt szabado ■ ember volt. Ez mind mese és népámítás. — Jól értsék meg, különösen az itt jelen lévő kisgazdák, hogy Magyarországon kolhoz°razdálkodást csinálni gazdasági és politikai képtelenség ! A Kommunista Párt sem erőlteti ezt a kérdést. Ellenben azok, akik kínukban már nem tudnak egyebet mondani a demokrácia ellen, azok a fennen hirdetik. A kisajátított uradalmak néhány gazdatisztjétől és tulajdonosától származik ez a mese. Éppen mi szüntettük meg az eddig kísérletképpen felállított kolhozokat. — Előbb földet adtunk mindenkinek és majd azután úgy szövetkezhetik a magyar paraszt, ahogy akar. Most mi először szabademberek akarunk lenni és majd csak mint szabademberek akarunk szövetkezni ott és akkor, ahol és amikor annak szükségét érezzük. Az is aggasztja a parasztságot, hogy Magyarországon eddig minden forradalom, minden néplázadás megbukott: Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Károlyi Mihály, mind megbuktak, majd csak megbukik ez is valahogy, csak addig tartsuk együtt valahogy a birtokot és azután majd jönnek a parasztok, hogy tekintetes úr, vagy nagyságos úr, csináljuk úgy, mint régen. Minden ilyen aggodalom felesleges. Bebizonyította már ez a nép, hogy ha meg tudja vetni a sarkát a földön, ha van egy kis saját földje, mégha az állam nyúzza is, még ha a kereskedelem kirabolja is, termelni tud. Megélünk hát mi ezen a földön szabad gazdálkodás mellett is. De olyan szabad gazdálkodást akarunk, amelyben az értékesítés a parasztság kezében van. Jól jegyezze meg ezt a parasztság, de jól jegyezzék meg ezt azok is, akik most a feketekereskedelem mocsarában nagyon is jól érzik magukat. Az ipari munkásság szerzett magának egy jó részt az államhatalomból és nem hagyja magát kifosztani. A parasztság azonban éjt nappallá tevő munkájában nem is ér arra rá, hogy szétnézzen, hogy is áll itt a kereskedelem és a gazdasági élet. Fél esztendeig dolgozik megfeszített erővel és örül az eredménynek és az értékesítéskor látja, hogy kifosztották. Most már tudja, hogy vannak piócák és a lábába fognak kapni. Éppen ezért szervezkednie kell a parasztságnak, ha nem is egyetlen pártba tömörül, de egyetlen paraszt-érdekképviseletet kell alkotnia, amely érvényesíti a parasztérdekeket. A Baloldali Blokban való részvételünket félremagyarázzák. Értsék meg, nekünk a munkáspártokkal is van vitánk, de ■egyedül a munkáspártokkal való szövetkezés nemfenyeget veszéllyel, mert ők is alulról jöttek. Amíg tehát arról van szó, hogy megőrizzük a parasztság politikai jogát, addig mi a munkáspártokkal vagyunk minden veszedelemmel szemben, ami fenyeged. Nem kívánjuk azt, hogy a munkásság alá rendeljék a parasztságot, de nem is tűrjük azt, hogy a munkásság gyámkodjon felettünk. A parasztság már a maga erejével öntudatos védelmezője a maga szabadságának. A Kisgazdapárt felé pedig azt mondjuk, hogy abban a pillanatban kezet fogunk a kisgazdákkal, amely pillanatban elengedik az az urak kezét. .. Befejezésül még csak annyit mondok, hogy nem várhatunk mi segítséget sehonnan, csak a saját erőnkből építhetjük fel a szebb és boldogabb országot. Építsük fel a mi országunkat és az a mi országunk lesz, ha szenvedni kell is érte. Soha többé ne higgjünk az uraknak. Erre vigyázzunk, mert a demokráciában nemcsak az igazaknak, hanem a hamisaknak is szólásszabadságuk van. Csak tiszta eszközzel dolgozó politikai párt méltó arra, hogy átadjuk neki erőnket. Nézzük meg tehát, hogy ki beszél, mit beszél és csak akkor, de akkor igazán tartsuk rajta szemünket, bárhol és bárkivel szembe kerülünk. Én hiszek a parasztság egységében és ha a parasztság egységes lesz, akkor tíz vagy húsz év múlva végleges és igaz hazája lesz ez a föld a sokat szenvedett népnek. Hosszú percekig zúgott az éljen Veres Péter beszéde után, amelyet közben is sokszor meszakított a tetszés. Vezérét ünnepelte a parasztság, a véréből szakadtat, aki most szólott hozzá. A beszéd után üdvözlések hangzottak el majd az Ipartestületbe vonult át a menet, ahol egytálételéé ebéd volt. Ebéd közben elsőnek Erdei Ferenc, majd Kiss János főispán, Kiss Imre polgármester, Erdei Sándor, dr. Diósszilágyi Sámuel köszöntötték fel népnapja alkalmából a Parasztpárt Péter-Pálját, Veres Pétert és Sz. Szabó Pált, akiket szívből fakadt, őszinte szeretettel vett körül a megjelentek lelkes tábora. " Erdei Ferenc beszédét és annak befejezése után percekig ünnepelte őt a hallgatóság. Valósággal elemi erővel tört ki , azonban a lelkesedés akkor, amikor Veres Péter lépett a mikrofon elé. Ütemes kiáltozás, éljenzés, viharos taps fogadta a Parasztpárt vezérét, aki mosolyogva állt a városháza erkélyén. Beszédében — rövid és közvetlen hangú bevezető után — a köztársaság fogalmát és jelentőségét ismertette, majd a következőket mondotta: MAKÓI NÉPÚJSÁG 1946 július 2. Gyöngyösi külügyminiszter távirata a párizsi értekezlethez. „Hallgassák meg a magyar kormányt a csehszlovákiai magyarság tragikus helyzete miatt® Budapest. (MTI) Gyöngyösi János külügyminiszter sürgönyt intézett a párizsi békeértekezlet főtitkárához és felkérte, hogy a sürgöny tertalmát hozza külügyminiszterek tanácsának tudomására. A sürgönyben a magyar kormány azzal a kérelemmel fordult a külügyminiszterekhez, hogy adjanak módot a magyar kormánynak arra, hogy a csehszlovákiai magyarság problémáiról való felfogását előadhassa. A magyar kormánynak ezt az állásfoglalását a csehszlovák köztársaság déli részén kompakt tömegben élő magyarság tragikus helyzete indokolja. A magyar külügyminiszter ezt a közlést részletes adatokkal támasztja alá. Budapest. (MTI.) A csehszlovák kormány Párizsba küldött külön megbízott útján a külügyminiszterek beleegyezését akarja megnyerni ahhoz, hogy az ott élő 200 ezer magyart a lakosságcsere végrehajtása után kitelepítsék Magyarországra. Tiltakozott amiatt, hogy a magyar kormány nem tette lehetővé a magyarországi csehszlovákok áttelepítését. A csehszlovákok avégből, hogy a nagyhatalmak döntésének elébevágjanak, a csehszlovák-rmv gyár megegyezést túllépve, nyilatkozatra bírták, a magyarságot, hogy vagy vallják magukat csehszlovákokoknak, vagy pedig a napon belül, minden javaik hátrahagyásával áttelepítik őket Magyarországra. A magyar kormány a külügyminiszterek tanácsának figyelmét felhívta a csehszlovákok eljárására, amely teljesen felborítja a csehszlovák-magyar megegyezést. A külügyminiszter kiemeli, hogy a kitelepítés Magyarországon a békétlenség állapotát idézi elő. Csehszlovák részről arra hivatkoznak, hogy a kitelepített svábság helyére telepíthetők az átteendő magyarok. Azonban a földreform során bebizonyosodott, hogy nem volt elég föld a jelentkezői, igényének kielégítésére. Csehszlovákia ugyanekkor magyar munkásokat kér a németek kitelepítése után fellépő munkáshiány enyhítésére. Ez a valóságos helyzetnek a teljes felrúgását jelenti. A Nőt is halálra ítélte Sztójayékat Kinder életfogytiglani büntetését golyóáltali halálra ítélte Budapest. (MTI.) A Népbíróság annak idején Sztójay Döme volt miniszterelnököt, Rácz Jenőt, Reményi- Schneller Lajost és Szász Lajost golyóáltali halálra, Kinder Antalt pedig életfogytiglani fegyházra ítélte. A NŐT Bortha Béla államtitkár elnökletével több napon át tárgyalta a bűnügyet és hétfőn hirdetett ítéletet. Bűnösnek mondta ki mind az öt vádlottat háborús bűntettben és ezért valamennyiüket, Kunder Antalt is golyó általi halálra, vallamint vagyonelkobzásra ítélte. Az elítéltek, akiket az első bírói ítélet is halálbüntetéssel sújtott, már a népbírósági tárgyaláson kegyelmet kértek és most kérelmüket megismételték. Kunder Antal szintén kegyelmet kért. A Tanács úgy döntött, hogy a kérelmeket felterjeszti a köztársasági elnökhöz. — Új bankjegy. (MTI) A Magyar Nemzeti Bank június 3-i kerttel ellátott 10 ezer B pengős bankjegyeinek kibocsátását július hó 1-én megkezdte