Makói Népujság, 1946. július (2. évfolyam, 143-167. szám)

1946-07-02 / 143. szám

2 Varos Péter : Mit kíván a parasztság a köztársaságtól 7 — Mit kíván a parasztság a köz­társaságtól? Sajnos, a parasztságnak sohasem volt annyi ideje és szabad­sága a békében, hogy megfogalmaz­hatta volna, hogy mit kíván a köz­társaságtól és a demokráciától. A parasztság kívánságát két szóval fe­jezhetem ki: Földet és szabadságot! — A földet a köztársaság megadta. A szabadságról azt kell­ mondanom, hogy egy dolog bizonyos: ez a nép, a parasztság soha ilyen szabad Ma­gyarországon nem volt. Ebből kö­vetkezik az a követelmény, hogy a szabadságot őrizzük meg! őrizzük­­ meg a demokrácia által, mégpedig az­­ intézményesített demokrácia által.­­ Most itt vagyunk egy másik szónál, és amit csak úgy ismerünk, mint a köz-­­ társaságot: demokrácia. Demokráciá-­i­ról már sokat beszéltünk és hallot- s tünk is. Az elmúlt években csak szid- j­­ák, másfél év óta mindig csak di­csérik, de a nép még nem jutott kö­zel a lényegéhez. Mit jelent ez? El­végre ha keresztények vagyunk és én azt hiszem, hogy mindannyian azok vagyunk, akkor­­a bibliából is megtanulhattuk volna. Egyetlen mon­dat. ..Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd azt, ember­társadnak!“ Hogyan lehet ebből valóság. Úgy, ha a nép a maga erejét adja hozzá és intézményesen megvalósítja a de­mokráciát, úgy hogy minden ember birtokában legyen a nemzeti közjog egy részének. Ez nagyon nehéz és hosszadalmas dolog, de ennek meg kell lennie, mert ha nem lesz meg, akkor nem értünk a felszabadulás­sal semmit és el fogunk veszni.­­- A régi társadalmi rendszert le fogjuk­­ bontani! Magyarország tár­sadalmát nem egymás fölé, hanem egymás mellé fogjuk felépíteni. Mi, e­nnek a nemzetnek a legnagyobb és­­ legfontosabb kenyértermelő osztálya,­­ amely az ipari nyersanyagot is ter­meli, amely a nemzet számára az emberi utánpótlást szüli, a parasztság milliói, azt akarjuk, hogy a jogban, a gazdasági és szellemi javakban a dolgozó pa­rasztság ugyanakkora részt bir­tokoljon, mint amely részt a munkából vállal. Tehát a de­mokratikus Magyarországon a parasztság a nemzet közepe! Mellette és nem felette­ egyik oldalon a dolgozó ipari munkás­ság, a m­ásik oldalon a­ dolgozó kispolgárság helyezkedne el, így válik a demokrácia megnyugtató államformává, így jut be a plaká­tokról és a falakról az emberek közé. —­ Hogyan helyezkedne, el az ér­telmiség ebben a demokratikus tár­sadalomban ? A Nemzeti Paraszt­pártról azt mondják, hogy az a „vad­­parasztok" pártja, akik gyűlölik a nadrágos embert, a tanult embert és legszívesebben kiirtanák a földről. Ez nem lehet igaz! Mert a Nemzeti Parasztpártban az értelmiségek igen nagy számban vannak. Értelmiségiek az alapítók, ha az írókat az értelmi­ségiek közé számítom, azonkívül az a sok becsületes vidéki tanító, pap, orvos és más, akik a Nemzeti Pa­rasztpártban végzik a nemzet érde­kében munkájukat. Az értelmiség a múltban egy kicsit középosztály volt, egy kicsit uralkodott a nép felett. Felfelé viszont szolgált nem kicsit, hanem nagyon. _Mi meg akarjuk men­teni őt a felfelé való szolgálattól. A demokratikus társadalomban az ér­telmiségnek nem a nemzet felett, nem a nemzet alatt, nem is a nem­zeten kívül, hanem a nemzetben kell lennie! Mert az értelmiségi ember­­nek a hivatása egyéni szolgálat. Amit a munkás, a paraszt nem tud elvé­gezni, azt a hivatalnok végzi el s ez a nemzet számára nélkülözhetet­len munka. Az értelmiség nem osztály, hem értelmiség hivatás és egyéni hi­vatás a közösség számára és ja­vára. — Az örökkévaló erő: a nép. A népet kell szolgálni, híven és becsü­letesen a szellem, a lélek és a tudás parancsai szerint. Ekkor nem jutnak velünk ellentétbe. A szellem, a lélek és a tudomány nem ellensége, hanem barátja és segítője a népnek.­­ Felmerül a kérdés, hogyan gaz­dálkodjunk, hogyan termeljünk, hogy népünknek biztosítsuk mindazt, ami­re szüksége van. Én jól tudom, hogy itt Makón is, Csanádban is, szerte az egész országban folyik a vita, hogy kolhoz lesz-e vagy nem ? Erre a kérdésre a pártom, de a nemzeti kormány nevében is nyugodtan mondhatom, hogy a földet minden parasztnak telek­könyvi tulajdonába adjuk. Már csak idő kérdése, igaz, hogy pénzügy kérdése, sajnos, jó hivatal­nokok, jó földigénylő bizottsági ta­gok is kellenek hozzá, hogy telek­könyvelésre jussunk. De ezekből saj­nos, nincs elegendő, sem a jó hiva­talnokokból, de sem a jó földigénylő bizottsági tagokból. Nincsenek jó mérnökeink sem. De nem kell félni, nem a telekkönyv védi meg a földet, hanem a mi két karunk vagy a fegyverünk, ha az jó ke­zekben van. Sokan azzal zavar­ják meg a parasztság lelki nyu­galmát, hogy­­azt mondják, vi­­nyázzatok, mert ezek a demokra­tikus pártok csak hízelegnek a népnek. Ezt a hízelgést előbb­­utóbb kényszermunka - rendszer fogja felváltani és kényszer­munkás lesz újra a paraszt, de még az is, aki azelőtt szabad­o ■ ember volt. Ez mind mese és népámítás. — Jól értsék meg, különösen az itt jelen lévő kisgazdák, hogy Magyar­országon kolhoz°razdálkodást csinál­ni gazdasági és politikai képtelen­ség ! A Kommunista Párt sem­ eről­teti ezt a kérdést. Ellenben azok, akik kínukban már nem tudnak egye­bet mondani a demokrácia ellen, azok a fennen hirdetik. A kisajátított ura­dalmak néhány gazdatisztjétől és tulajdonosától származik ez a mese. Éppen mi szüntettük meg az ed­dig kísérletképpen felállított kolhozokat. — Előbb földet adtunk mindenki­nek és majd azután úgy szövetkez­­hetik a magyar paraszt, ahogy akar. Most mi először szabademberek aka­runk lenni és majd csak mint sza­bademberek akarunk szövetkezni ott és akkor, ahol és amikor annak szükségét érezzük. Az is aggasztja a parasztságot, hogy Magyarországon eddig minden forradalom, minden néplázadás megbukott: Dózsa, Rá­kóczi, Kossuth, Petőfi, Károlyi Mi­hály, mind megbuktak, majd csak megbukik ez is valahogy, csak ad­dig­ tartsuk együtt valahogy a birto­kot és azután majd jönnek a parasz­tok, hogy tekintetes úr, vagy nagy­ságos úr, csináljuk úgy, mint régen. Minden ilyen aggodalom felesleges. Bebizonyította már ez­ a nép, hogy­ ha meg tudja vetni a sarkát a földön, ha van egy kis saját földje, mégha az állam nyúzza is, még ha a keres­kedelem kirabolja is, termelni tud. Megélünk hát mi ezen a földön sza­bad gazdálkodás mellett is. De olyan szabad gazdálkodást akarunk, amely­ben az értékesítés a parasztság ke­zében van. Jól jegyezze meg ezt a parasztság, de jól jegyezzék meg ezt azok is, akik most a feketekereske­delem mocsarában nagyon is jól ér­zik magukat. Az ipari munkásság szerzett magának egy jó részt az ál­lamhatalomból és nem hagyja magát kifosztani. A parasztság azonban éjt nappallá tevő munkájában nem is ér arra rá, hogy szétnézzen, hogy is áll itt a kereskedelem és a gazdasági élet. Fél esztendeig dolgozik megfe­szített erővel és örül az eredmény­nek és az értékesítéskor látja, hogy kifosztották. Most már tudja, hogy vannak piócák és a lábába fognak kapni. Éppen ezért szervezkednie kell­ a parasztságnak, ha nem is egyetlen pártba tömörül, de egyetlen paraszt-érdekképviseletet kell alkot­nia, amely érvényesíti a parasztérde­keket. A Baloldali Blokban való részvé­telünket félremagyarázzák. Értsék meg, nekünk a munkás­pártokkal is van vitánk, de ■egyedül a munkáspártokkal való szövetkezés nem­­fenyeget ve­széllyel, mert ők is alulról jöt­tek. Amíg tehát arról van­­ szó, hogy megőrizzük a parasztság politikai jogát, addig mi a mun­káspártokkal vagyunk minden veszedelemmel szemben, ami fe­ny­eged. Nem kívánjuk azt, hogy a munkás­ság alá rendeljék a parasztságot, de nem is tűrjük azt, hogy a munkás­ság gyámkodjon felettünk. A pa­rasztság már a maga erejével öntu­datos védelmezője a maga szabadsá­gának. A Kisgazdapárt felé pedig azt mondjuk, hogy abban a pillanat­ban kezet fogunk a kisgazdákkal, amely pillanatban elengedik az az urak kezét. .. Befejezésül még csak annyit mondok, hogy nem várhatunk mi se­gítséget sehonnan, csak a saját erőnkből építhetjük fel a szebb és boldogabb orszá­g­­ot. Építsük fel a mi országunkat és az a mi országunk lesz, ha szenvedni kell is érte. Soha többé ne higgjünk az uraknak. Erre vigyázzunk, mert a demokráciában nemcsak az igazak­nak, hanem a hamisaknak is szólás­­szabadságuk van. Csak tiszta eszköz­zel dolgozó politikai párt méltó arra, hogy átadjuk neki erőnket. Nézzük meg tehát, hogy ki beszél, mit be­szél és csak akkor, de akkor igazán tartsuk rajta szemünket, bárhol és bárkivel szembe kerülünk. Én hiszek a parasztság egységében és ha a pa­rasztság egységes lesz, akkor tíz vagy húsz év múlva végleges és igaz hazája lesz ez a föld a sokat szen­vedett népnek. Hosszú percekig zúgott az éljen Veres Péter beszéde után, amelyet közben is sokszor meszakított a tet­szés. Vezérét ünnepelte a paraszt­ság, a véréből szakadtat, aki most­ szólott hozzá. A beszéd után üdvözlések hangzot­tak el majd az Ipartestületbe vonult át a menet, ahol egytálételéé ebéd volt. Ebéd közben elsőnek Erdei Ferenc, majd Kiss János főispán,­ Kiss Imre polgármester, Erdei Sándor,­ dr. Diósszilágyi Sámuel köszöntötték fel népnapja alkalmából a Parasztpárt Péter-Pálját, Veres Pétert és Sz. Szabó Pált, akiket szívből fakadt, őszinte szeretettel vett körül a meg­jelentek lelkes tábora. "­­ Erdei Ferenc beszédét és annak be­fejezése után percekig ünnepelte őt a hallgatóság. Valósággal elemi erővel tört ki , azonban a lelkesedés akkor, amikor­­ Veres Péter lépett a mikrofon elé.­­ Ütemes kiáltozás, éljenzés, viharos­­ taps fogadta a Parasztpárt vezérét, aki mosolyogva állt a városháza er­kélyén. Beszédében — rövid és közvetlen hangú bevezető után — a köztársa­ság fogalmát és jelentőségét ismer­tette, majd a következőket mondotta: MAKÓI NÉPÚJSÁG 1946 július 2. Gyöngyösi külügyminiszter távirata a párizsi értekezlethez. „Hallgassák meg a magyar kormányt a csehszlovákiai magyarság tragikus helyzete miatt® Budapest. (MTI) Gyöngyösi Já­nos külügyminiszter sürgönyt inté­zett a párizsi békeértekezlet főtitká­rához és felkérte, hogy a­ sürgöny te­rt­almát hozz­­a külügyminiszte­rek tanácsának tudomására. A sürgönyben a magyar kormány azzal a kérelemmel fordult a kül­ügyminiszterekhez, hogy adjanak módot a magyar kor­­­mánynak arra, hogy a csehszlo­vákiai magyarság problémáiról való felfogását előadhassa. A magyar kormánynak ezt az ál­lásfoglalását a csehszlovák köz­társaság déli részén kompakt tömegben élő magyarság tragi­kus helyzete indokolja. A magyar külügyminiszter ezt a közlést részletes adatokkal támaszt­ja alá. Budapest. (MTI.) A csehszlovák kormány Párizsba küldött külön megbízott útján a külügyminiszterek beleegyezését akarja megnyerni ah­hoz, hogy az ott élő 200 ezer ma­gyart a lakosságcsere végrehajtása után kitelepítsék Magyarországra. Tiltakozott amiatt, hogy a magyar kormány nem tette lehetővé a ma­gyarországi csehszlovákok áttelepí­tését. A csehszlovákok avégből, hogy a nagyhatalmak döntésének elé­­bevágjanak, a csehszlovák-rmv gyár megegyezést túllépve, nyi­latkozatra bírták, a magyarsá­got, hogy vagy vallják magukat csehszlovákokoknak, vagy pedig a napon belül, minden javaik hátrahagyásával áttelepítik őket Magyarországra. A magyar kormány a külügymi­niszterek tanácsának figyelmét fel­hívta a csehszlovákok eljárására, amely teljesen felborítja a csehszlo­vák-magyar megegyezést. A külügy­miniszter kiemeli, hogy a kitelepítés Magyarországon a békétlenség állapotát idézi elő. Csehszlovák részről arra hivatkoz­nak, hogy a kitelepített svábság he­lyére telepíthetők az átteendő ma­gyarok. Azonban a földreform során bebizonyosodott, hogy nem volt elég föld a jelentkezői­, igényének kielégítésére. Csehszlovákia ugyanekkor magyar munkásokat kér a németek kitelepí­tése után fellépő munkáshiány eny­hítésére. Ez a valóságos helyzetnek a teljes felrúgását jelenti. A Nőt is halálra ítélte Sztójayékat Kinder életfogytiglani büntetését golyóáltali halálra ítélte Budapest. (MTI.) A Népbíróság annak idején Sztójay Döme volt mi­niszterelnököt, Rácz Jenőt, Reményi- Schneller Lajost és Szász Lajost go­lyóáltali halálra, K­inder Antalt pe­dig életfogytiglani fegyházra ítélte. A NŐT Bortha Béla államtitkár elnökletével több napon át tárgyalta­­ a bűnügyet és hétfőn hirdetett íté­letet. Bűnösnek mondta ki mind az öt vádlottat háborús bűntettben és ezért valamennyiüket, Kunder Antalt is golyó általi halálra, val­­­lamint vagyonelkobzásra ítélte. Az elítéltek, akiket az első bírói ítélet is halálbüntetéssel sújtott, már a népbírósági tárgyaláson kegyelmet kértek és most kérelmüket megis­mételték. Kunder Antal szintén ke­gyelmet kért. A Tanács úgy dön­tött, hogy a kérelmeket felterjeszti a köztársasági elnökhöz. — Új bankjegy. (MTI) A Ma­gyar Nemzeti Bank június 3-i kert­tel ellátott 10 ezer B pengős bankje­gyeinek kibocsátását július hó 1-én megkezdte

Next