Makói Ujság, 1942. december (8. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-01 / 272. szám
2 MAKét ÚJSÁG 1942 december 1. A hazafias egyetértés szép ünnepe a Gazdasági Egyesületben Nem ártana legalább minden hónapban ilyen pári választmányi ülést tartani! Többet használna az egységnek és a társadalmi összehangolódásnak, mint akárhány agitációs, gyűlés. Ezt a véleményt hallottuk több oldalról is a vasárnap délelőtt tartott MÉP-választmányi ülés befejezése után a Gazdasági Egyesületben. Valóban nem ártana gyakrabban ilyen őszintén, magyaros nyíltsággal, szinte családias megbeszélésen kicserélni a gondolatokat, nézeteket és irányelveket. A Gazdasági Egyesület kisebbik utcai olvasótermében jöttek össze szép számmal a Magyar Élet Pártjának makói választmányi tagjai vasárnap délelőtt 10 óra tájban. Dr. Fejér Miklós főispán is rövidesen megérkezett Vásárhelyi András és vitéz dr Várady László országgyűlési képviselők társaságában. Dr Demkó Pál közjegyző, a MÉP makói szervezetének elnöke köszöntötte a főispánt, a két országgyűlési képviselőt és S. Bálint Györgyöt és Nagy Ernő pótképviselőt, miután megnyitotta a választmányi ülést. Ezeréves a magyar tengelypolitika. . . Szeretném ez ünnepélyes csendben — kezdette beszédét dr Demkó Pál — a történelem óramutatóját visszaigazítani, de nem egy órával, mint nemrég tettük, hanem ezer esztendővel, amikor még Csanád ispán úr volt úr ezen a földön. Úgy éreznék akkor, mintha nem is 80 emberöltő telt volna el, hanem a ma vagy tegnap problémáit látnék akkor is. Ugyanazok az eszmék uralták akkor is a világot: az egyik a kereszténység, a másik az európai ág. Magyarország akkor is tengelypolitikát folytatott: felesleget István királyunk Németországból hozott, koronát Itáliából kapott. Magyarország határait akkor is külső ellenség fenyegette, bent meg az akkori „nyilasokkal”, Vatáékkal volt baj, akik Gellért püspökünket is a Dunába lökték. A belső rend fenntartására époly nagy szükség volt akkor is s Csanád ispán megfelelt akkor feladatának. Főispánunk ebben az évben kapta a megbízást, hogy a vitézek, tűzharcosok és nemzetvédelmi keresztesek, valamint a karhatalom segítségével megvédelmezze a köznyugalmat és a rendet. Hasonló lett ezzel a főispán hatalma a szentistvánkori várispánéval. Hogy akkor a csanádi várispán feladatát itt sikerrel oldhatta meg, azt annak köszönhette, hogy nagy, erős központi hatalomra, a szent király vasöklére támaszkodhatott. Ezt a vasöklöt ma a Kormányzó Úr (Éljen! Éljen!) s a magyar kormány képviseli, mint a szent korona hatalmának legitim örököse. Nemcsak mint a csanádi várispáni szék örökösét, de mint a szentistváni hatalom képviselőjét üdvözölte a főispánt s mint katona a várispánnak, jelentette, hogy együtt vannak a várnép vezetői. Idézte Tisza Istvánnak azt a mondását, mely szerint csak az a kormány tud eredményes munkát végezni, amely a nemzet szine-javára támaszkodik. A nemzet szine-java nem születési, rangszerinti, vagy vagyoni kiválogatódást jelent, hanem jelenti azokat, akik áldozatos lélekkel vesznek részt a közéletben s a magyar élet öntudatos munkásai, akik nem valami kikényszerített engedelmességből, hanem az erkölcsi felelősség érzetében vállalják a nemzeti közérdek szolgálatát. Pártunk kormánya nem pártkormány s nem pártpolitikát folytat. Senkit sem ért joghátrány azért, mert nem Dr Fejér Miklós főispán emelkedett most szólásra. Jól mondotta az elnök úr, hogy a mi pártunk, a Magyar Élet Pártja nem űz ma pártpolitikát. Éspedig tudatosan nem űz pártpolitikát, mert egy nehéz és következményeiben évszázadokra kiható háború közepette bűn volna pártokra szakítani egy országot, egy nemzetet. Hogy mégis a Magyar Élet Pártja igényli magának a vezetést és irányítást, azt teszi azon az erkölcsi és jogi alapon, melyet neki az 1939 május végén megtartott képviselőválasztások óriási többsége s a nemzet egyetemének bizalma nyújtott. Lehetnek ebben az országban jóhiszemű, hazafias érzelmű, önzetlen férfiak, akik más politikai elvet vallanak és követnek, illetve tartanak célravezetőnek, mint mi. Működésünket békében, amikor az országnak nem az élet vagy halál problémájával kell megküzdenie s nem a nemzet léte vagy nemléte forog kockán, helyes is, ha különböző nézetek, felfogások ütköznek meg egymással, mert így tisztulnak az eszmék, de abban a pillanatban, amidőn a nemzet egy súlyos háború által olyan helyzet elé állítatott, amelyből csak a teljes összetartás, az önzetlen együttműködés és önfeláldozás segítségével lábalhat ki s érheti el céljait, megszűnik a pártpolitika létjogosultsága. Megszűnik a joga bárkinek, hogy a többséggel, a nemzet egyetemével szemben ellentétes célokat, elveket valljon s megbontsa a nemzet egységét, megzavarja legszentebb erőfeszítését. — Ma háború van az egész világon, de kimenetele mégis Európában dől el. Ebbe az európai habomba mi a hája a Kormányzó Urunk bölcsességének és a kormány sikeres külpolitikájának, mi csak a háború harmadik esztendejében kerültünk bele, akkor, amikor a frontok minden irányban ezer-ezerötszáz kilométerekre kerültek hazánk határaitól. Ennek köszönhetjük, hogy a többi hadviselő államhoz képest mi még viszonylagos békességben élhetünk és termelhetünk, a háborúban vitéz, derék honvéd testvéreink révén veszünk részt. Mikor az orosz szovjet 300 kilométeres közvetlen határra tett szert mellettünk s 8 szovjet hadsereg vonult fel ezen a határon, hogy hazánkon áttörve elpusztítsák az egész Európát, nyilvánvaló lett, hogy a bolsevizmussal, mellyel már 1918-ban volt dolgunk, fel kell vennünk a harcot. Láttuk, mi az ,,erkölcsi’ alapja a bolsevizmusnak: a börtöntöltelék uralma. — Minél nagyobb gazember valaki náluk, annál hivatottabb vezető állásra. Láttuk Lengyelországban és tagja pártunknak, mert ez a párt és ez a kormány egyetemes magyar politikát csinál. — A jövőt nem láthatjuk, sokszor valamely intézkedés célját sem értjük, nem látjuk tisztán, gyakran némelyik intézkedés reánk sérelmes, de azért hiven, fegyelmezetten követjük vezéreinket s a torlódó világtörténelmi események zűrzavarában utat mutat nekünk az Úr szava. Mondottam, ember, küzd és bizvabizzál! a három kis balti államban, mi várt volna ránk: a férfiakat elhurcolták Szibériába kényszermunkára, a gyermekeket szovjet iskolába, a nőket pedig . . . arról jobb nem is beszélni . . . Családunkért, gyermekeinkért,vallásunkért fogtunk fegyvert s ezért küzdenek hős honvéd testvéreink. Éreztünk, a mi családunkért, helyettünk küzdenek ők s a legkevesebb amit értük megtehetünk s meg kell tennünk, hogy mindent, amit meg tudunk vonni magunktól, nekik adjunk. Nekik köszönhetjük, hogy békés polgár foglalkozásunkat folytathatjuk, fejünket nyugodtan hajthatjuk éji pihenőre, otthonunk biztonságos s gyermekeink szabadon járhatnak iskolába. A korlátozó intézkedésekre épen azért volt és van szükség, hogy hős honvédeinknek a jobb ellátásuk meglegyen s idebent se az döntse el a legszükségesebb javak birhatását, hogy kinek mennyi pénze vagy vagyona van, hanem a szociális igazság és testvéri egyenlőség. Óriási munkát jelent a jegyrendszer és a sokféle korlátozás ahatóságokra. Háborúban szűkebben van minden, egyrészt mert rengeteg ember, aki katona,nem termel s nem is úgy él, mint béke idején s a háborús termelés se olyan eredményes, mint a békebeli. Mindéhez jött az a sajnálatos körülmény, hogy három év óta nem volt jó termésünk, ellenben voltak elemi csapások. Bizonyos árukat pedig, melyeket azelőtt külföldről hoztunk be, egyáltalán nem tudunk megszereznk. Azt a kicsit amink van, úgy kell beosztani, hogy mindenkinek jusson valami, de elsősorban jusson elegendő a katonának. Ma, amikor a közellátási miniszter őszintén és kertelés nélkül feltárta a helyzetet a kenyérgabona ellátást illetően, mindenkinek erkölcsi kötelessége, hogy számot vessen a maga portáján s ha csak pár kilónyi feleslege van, azt önként ajánlja fel, mert ezzel megmenti egy honvéd testvérnek, vagy egy nincstelen magyar testvérének az egynapi, heti vagy havi életfenntartását. Hiába lesz nekem több mázsa feleslegem, ha millióknak nem jut a legszükségesebb kenyérből se, mert könnyen megeshet, hogy elveszítem a feleslegemet, de még a vagyonomat és életemet is, ha ezen múlik az ország rendje és a győzelem, vagy vereség. Láttuk már, hogy a háborút lehet nyerni a harctereken s el lehet veszíteni a belső fronton. Ma csak a győzelem menthet meg bennünket a végső haláltól .Ez a győzelem azután meghozza nekünk az igazi, boldog békét, amely esetleg újból évszázadokra biztosítani fogja Magyarország létét, virágzását, integritását. Beszéde végén a hadba vonultak családjának gyámolítására, tanácsosai s ha kell munkával való támogatására hívta fel a jelenvoltakat. Legalább minden héten egyszer fel kell keresni a harcoló honvéd családját s megkérdezni, mivel lehetünk segítségére. — Elvégre bármelyikünk kerülhet hasonló helyzetbe e akkor milyen jól esik, ha a mi családunkról is gondoskodnak mások. — Tudom, még ma is kíséri itt, ebben a városban az oktalan csakazértis-ellenzékieskedés szelleme, amely szellem legalább ötven évvel vetette vissza ezt a várost a fejlődés útjáról, de most el kel hallgatnia minden gáncsoskodásnak, minden pártoskodásnak, most össze kell mindnyájunknak fogni az országot, a nemzetet építő munkában. A főispán szavait lelkes éljenzés kísérte. Vásárhelyi András országgyűlési képviselő a közellátás mai helyzetét vázolta összehasonlítva a békebeli viszonyokkal. Nehezebb háborúban hozzájutni még a termelés eszközeihez is, mint békében, amiatt is csökken a termelés hozama. 1940-ben még dozinálni kellett a búzát, hogy takarmányként el lehessen adni, rá egy évre pedig már jegyrendszert kellett bevezetni s adagolni kellett a kenyeret, mert az akkori mozgósítás elhasználta a meglévő tartalékokat. Nagy hadsereget kellett felszerelnünk márólholnapra, ami szintén óriási erőfeszítést jelentett gazdasági életünkre. A sorozatos rossz termések azután növelték a hiányt. Az idén pedig a termésbecslések bizonyultak csalókának. E becslések alapján emelték fel a kenyérfejadagokat, most meg már nemcsak le kell szállítani, hanem a lappangó feleslegeket, is fel kell kutatni. A kukoricabeszolgáltatást is e termésbecslések alapján írták elő megyénkre, ami ha eredeti kiszabásában maradt volna meg, a lakosságnak nem maradt volna egy szem kukoricája sem. Folytatás az 5-ik oldalon. A főispán bmmsédm PARK MOZI «»MCCCCaX5CCCCCCSCCCCCCCCCCCCSCCCCCIP Ma, kedden utoljára bemutatja az utóbbi évek legszebb, legszívbemarkolóbb, legtökéletesebb, a velencei filmversenyen kitüntetést nyert nagy magyar filmjét NEGYEDSZIGLEN E reprezentatív film főszerepeit a következők játsszák: Keresztes István, direktóriumi elnök Hosszú Zoltán. Vera, a leánya, orosz agitátornő Eszenyi Olga. Keresztes Gáborné Sulyok Mária. Sinka András Mály Gerő. Egy magyar űrvezető Nagy István. Magyar híradó. — Az előadások hétköznap fél 6 és fél 8, vasárnap 2, 4, 6 és 8 órakor kezdődnek.Telefon 175. sz. Figyelem! Felhívjuk a közönség figyelmét, hogy a pénztári torlódás elkerülése miatt jegyeiről idejében gondoskodjon.