Makói Ujság, 1943. június (9. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

1943 június 1. A magyar ifjúságért. Az újabb korszaknak a magyar kormányok által felébresztett szo­­ciálpolitikai lelkiismeretéhez híven állam és­­társadalom, egyházak és közül­etek egyre intenzívebben fog­lalkoznak a nemzet jövőjének biz­tosításával s egyre határozottabb formában teljesedik ki a költő ál­tal hangsúlyozott az az igazság, hogy ha a nemzet a fa, akkor az ifjúság ezen a fán a virág, amely egyúttal azt, is jelenti, hogy a fa­értékes gyümölcsöket is fog hozni. Legutóbb az Actio Catholica dísz­gyűlésén emelt szót Magyarország hercegprímása az ifjúság támoga­tása mellett és országos adakozás­ra hívta fel a katolikus társadal­mat diákotthonok létesítése érdeké­ben. A hercegprímás felhívásának és áldozatkészségének különös jelentő­séget adott Kállay Miklós minisz­terelnök, aki maga is megjelent a díszgyűlésen, ott felszólalt és be­szédét azzal a kijelentéssel kezdte, hogy­­a kormány a nagy idők le­­he­tőségeit szem előtt, tartva min­den erővel azon tesz, hogy az ifjú­ság nevelésének alapjait mielőbb megvesse. Hangsúlyozta ő is, hogy egy nemzet jövőjének legnagyobb biztosítéka az ifjúság és hogy az a nemzet, amely fiatalságában nem tűzött célt maga elé, válságos idők­ben igen nehéz körülmények közé juthat s nagyon megérezheti hiá­nyát annak, amit elmulasztott. Hangsúlyozta a miniszterelnök is i­­mételten, azt a minden tekintetben helyes felfogást, hogy úgy, amint egy nemzetnek katonai erejét egy­szerű sorozással nem lehet megte­remteni, amint egyszerűen gazda­godással nem lehet egy nemzetgaz­dasági életet megalapozni, éppen úgy más tekintetben is az egyének tisztára materiális előretörésével nemzetet fenntartani, nemzetet fej­leszteni, nemzetet örökkévalóvá tenni nem lehet. Felhívta a miniszterelnök az if­júságot arra, hogy igyekezzék elő­re törni, igyekezzék magát alkal­massá kiképezni arra, hogy az öre­gektől átvehesse a vezetést, átve­hesse a nemzet irányítását, a szebb boldogabb jövő felé. Minden jel ar­ra mutat, hogy a nemzet összes ar­­ra hívatott tényezői most már in­tézményesen kívánják biztosítani­­azt a nagy célt, hogy a jövendő generáció külömb legyen annál, amelyik elmúlik, hogy a fiúk dere­kabbak legyenek apáiknál, mert hi­szen ez az egyedüli biztosítéka egy nemzet előrehaladásának. Meg fognak nyílni tehát a diák­otthonok, ahol az arra hívatott te­hetséges fiatalság felkészülhet a jövő nagy feladatainak megoldá­sára. A nemzet biztos kézzel merít­het abból a nagy népi rezervoár­ból, amely a maga friss, üde erejével mindig készen állott arra, hogy be­lőle az el­ernyedt vezető rétegek pó­tolhatók legyenek. Az a megmoz­dulás, amelyet a miniszterelnök a maga tekintélyének súlyával hat­hatósan alátámasztott,­­bizonyára nem fog megállni az első lépésnél s azok a diákotthonok, amelyek a gazdagok ezreseiből és­­ szegények filléreiből fel fognak épülni, biz­tosítják a nemzet számára azt a ve­zető réteget, amelyre a jövőben szüksége lesz. De nemcsak ezt biz­tosítják. Lehetővé teszik a szegény tehetséges fiatalembereknek azt, hogy alulról, a mélyből a maguk friss szellemével felemelkedhesse­nek arra a polcra, amely tehetsé­güknél fogva megilleti őket. Meg­kezdődhetik tehát most már a sze­lekció az elemi iskolákban, ez foly­ MAKÓI ÚJSÁG tatódhatik a középiskolákban. Nem fogjuk többé ismerni a koldusdiák fogalmát, nem lesznek többé sze­gény és tehetséges fiatalemberek, akik hosszú téli estéken azért nem tudnak megbirkózni a föladott lec­kékkel, mert elégett az utolsó da­rab faggyúgyertyájuk. Lelkileg és testileg edzett, erős generációkat kell nevelnie annak a diákotthon­nak, amelyről a hercegprímás be­szélt s amelynek támogatását a kormány részéről a miniszterelnök is megígérte. Férfiakat kell kiko­vácsolni, megedzeni a tudomány és istenfélelem tüzében, olyan embe­­­­reket, akik megállják a helyüket az­­ élet minden zivatarában. Mindenféle HASZNÁLT TANKÖNYVET VÁSÁROL és a legmagasabb árat fizetiHORVÁTH könyvkereskedő. 3456 Az ifjúság lelki felkészültsége a nemzet szolgálatában. A Református Keresztyén Ifjúsá­gi Egyesület a református egyház tanácstermében pénteken este tar­totta meg Gr. Teleki László dr. K.I.E. ügyvezető elnök és Pógyor István K.I.E. nemzeti titkár rész­vételével az ifjúság toborzását cél­zó nyilvános összejövetelét. Az összejövetelen megjelent a református lelkészeken, az ifjúsá­gi egyesületek tagjain kívül váro­sunk orvosainak, ügyvédjeinek, tisztviselőinek, tanárainak, tanítói­­nari református társadalma. Képvi­seltette magát a királyi tanfelügye­lőség is. Az összejövetelt körének, Szirbik Sándor állami tanító K.I.E. elnök bibliaolvasása, imája, megnyitó szavai vezették be. Megnyitójában foglalkozott a mai ifjúság szét­szórtságával, ami az egyházunk, nemzetünk jövő életének minden­ben kielégítő fejlődését mega­kasztja. Felsorolta a vallásos if­júság össze­toborzásának eszközeit, módjait. Ezután gróf Teleki László tartotta­ meg nagy érdeklődés mellett elő­adását „Az ifjúság lelki felkészült­sége a nemzet­­szolgálatában” címmel. Megállapította, hogy lelkileg, mennyire készületlenek vagyunk, ez a szomorú jelenség különösen az elmúlt években visszacsatolt or­szágrészek emberein tapasztalható. Idézte Széchenyi gondolatát! — „kevés a gátravadó legény, pom­pa és lárma nélkül cselekedni tudó Osztály “ —Felsorakoztatta a fel­készületlenség megnyilvánulásait. A legtöbben azt hiszik, untig elég a kötelesség lerovásához az, hogy valamely nemes célra pén- ■ züket, adományukat adják, de lel- s kileg s személyileg többet nem is­­ törődnek az egésszel. Pedig az Is­tennek hálánkat azért, hogy a há­ború negyedik évében még mindig érintetlenek városaink és otthona­ink, missziós többletmunkával ró­hat­juk le legjobban. Kerüljük mindazt, ami elválaszt egymástól, a vitás kérdéseket beszéljük meg keresztyéni türelemmel és magyar testvéri megértéssel, hogy teljesebb és eredményesebb legyen rálilve­­tett munkánk. A világgal s gyakran önmagukkal­ meghasonlott embereket lelki gon­dozás nélkül nem szabad hagyni, mert igy vesznek el a társadalom számára. Ugyanígy kellene venni s állandóan abban tartani a fron­tot járt, dúlt lelkű, csalódott kato­nákat, Rokkantakat is. Az ifjúság az egyházi szónokla­toktól nem szólamokat, hanem tisz­ta evangéliumot, üzenetet vár, mely eligazítja a torlódó problémák út­vesztőjében. Minden problémák egyetlen meg­oldása pedig Krisztusnak lelkünk­be fogadása. Pógyor István nemzeti titkár a K. I. E. egyesületet mint kovászt állította be a vallásos ifjúság ne­velésébe. Bármilyen kevés tagság­gal működik egy egyesület, a ta­gok útján mégis meglátszik áldásos hatása az üzletben, műhelyben és az iskolák tantermeiben. Ez az egyesület a leghatározottabban fel­vette a küzdőfegyvert az Antikasz­­tus, a sötét, pogány eszme ellen, amely igyekszik széles körben hir­detni azt a felfogást, hogy az Is­ten fián, Krisztuson kívül más megváltó is van a világon. Arra kérte a jelenvolt testvéreket, hogy a KIE-t ezért az áldásos munkájá­ért szeressék, támogassák. Ezzel a munkájával a KIE-en keresztül tu- Ahol esetleg partraszállnak! 3­ u Lajdonképpen az egyházunk és a nemzetünk jövő életét alapozzuk meg. Az ifjúság helyes, céltudatos­ nevelésének legfontosabb kelléke a vallásosságra való nevelés, mert a jövő harcát csakis a Krisztust is­merő ifjúság nyerheti meg. A jelenlevők részéről több érté­kes hozzászólás után Szabó József elnöklelkész záró és köszönő szavai­val és záróimájával az összejöve­tel véget ért. Sz. PALOTAI KISHÍREK. Példás jóindulat a marhabeszolgál­­tatásnál. Emlékezetes, hogy a Makói Új­ság egyik számában olyan cikk je­lent meg a múltkoriban, amelyik a­zt követelte: ha áldozni kell a Haza oltárára, hát áldozzunk mind­annyian! És most, a palotai mar­habeszolgáltatásnál özv. Fránya Mátyásné Kriván Etelka önként vá­sárolt egy darab másodrendű vágó­marhát a beszolgáltatásra, gondol­va, ha Ő nem gazdálkodik is, — veszteség ide, veszteség oda — a köz javára Ő is áldoz! Ez pedig, nem tudjuk kellően hangoztatni, annyit jelent, mint az idők követel­ményét megérteni, az áldozatban önként részt venni és abból, ami van: minden nagyobb sírás, jajgatás nélkül adni. Franyó Mátyásné bérbe adta föld­jét­, jószágot nem tart­­ és mégis hozzájárul a közszolgálathoz. Nem nézi tétlenül a mások terhét, nem kíván kibúvót a maga részére, ha­nem ő is sorakozik. E sorak­ozás­­hoz pedig annyi hozzáfűzni valónk van még, hogy minden­­nandaban­­dázás helyett tessék e jóindulatról példát venni és a köz javára, meg­nyugvására és magyar becsülettel cselekedni! Vagyis: szívvel, lélek­kel Franyó Mátyásnál utánozni, példáját követni. Gyermek­verseny június harma­­dikán. Amint hírlik és bizonyos forrás­ból értesülünk, június h­armadik­­án, áldozócsütörtökön szép ünnep­séget rendez Barabás Magda gyermekvédőnő az apróságok sze­replésével. Gyermekversenyt ren­dez, éspedig a szülők javára, ami­kor is a legszebben ápolt és gondo­­zott kicsikéket olyan jutalomban kívánja részesíteni, aminek min­den anya csak örülni­ tud. Hogy ezek a jutalmak miből állnak, ez még titok legyen, de azt elárulhat­juk, hogy Barabás Magda, ez a nép­szerű és szeretettel telített lelkű védőnő minden áldozatot meghoz az ünnep sikeréért. A verseny bírálói öten lesznek, de úgy összeválogatva, hogy min­den társadalmi osztály képviselve legyen. Tehát Barabás Magda már e téren is megtalálta a módot és al­kalmat a válaszfalak lerombolásá­ra, csak tessék oda igazodni, hova a szociális érzés diktálja és az ösz­­szeférhetőség legnemesebb el­gon­­­dolása követeli. A verseny eredményéről megem­lékezünk még és figyelemme­l kísért­jük, csak elő a Barabás Magda se­gítségére, hogy minél szebb, jobb és nagyobb legyen az ilyen nagy lelkű tisztviselőnők munkakedve. Asztalos P. K. Egy kissegéd felvétetik. Benák András kovács­mester, Szegedi­ u. 21. 3525

Next