Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1888
e nagyon is hivatott, sőt egyenesen kötelezve van arra, hogy minden látott tárgyat, minden hallott dolgot ne csak a maga egyszerű mivoltában tekintsen, hanem annak okait, további sorsát és szerepét is kutassa. Ez által a benyomás, mely egyes fogalmak által lelkében támadt, sokkal szilárdabbá, sokkal tartósabbá válik, ismeretei tisztulnak és az egyes szóknak puszta felemlítése által megjelenik már előtte azon kép, melyet az illető fogalmakról akár olvasás, akár hallás által alkotott magának. E szempontok szerint én a sóval kívánom behatóan megismertetni tanuló ifjúságunkat. Először is egy kis kirándulást rendezek sóbányáinkhoz, hogy azoknak művelését főbb vonásokban megismertessem. Majd felszállva a föld gyomrából, intézetünk tantermében gyűlünk össze, hol a sónak vegytani és természettani sajátságait fogom bemutatni, és ezzel kapcsolatban leírom azon rendkívüli fontosságot, melylyel a só, mint a nagy természet egyik fontos tényezője, mint az emberi szervezet lényeges föntartó eleme, és mint kiváló horderejű állami áruczikk rendelkezik. Sótelepeink a megye délkeleti határánál veszik kezdeteket, és az Iza völgyén le egész a Tisza völgyébe húzódnak, főleg annak jobb partján egészen Husztig, vagyis a megye északnyugati határáig. Elágazódása ezen sóhelyeknek egész a Mára és a Róna, nemkülönben a Talabor és a Taracz völgyébe is követhető. Ez idő szerint három terjedelmes sótelep áll fejtés alatt és pedig Szlatinán, Rónaszéken és Sugatagon. A kősó,készlet Máramarosban egymástal való összefüggés nélkül nemcsak három - de fekvőleg igen sok telepre oszlik; erre mutatnak a régi, már felhagyott bányák Sándorfalván, Király-völgyön, Huszt-baranyán és más több helyen; ezek valamennyien az akna-szlatinai főbányahivatal hatósága alá tartoznak. Szlatinán összesen két bánya műveltetik; van tovább egy feltárás alatt levő, egy tartalék, és két, már felhagyott bányája is. Rónaszéken csak egy bánya van, a Ferencz-tárna, mely 1795 óta áll művelés alatt, nemkülönben négy, rendkívül tiszta sót tartalmazó tartalékbánya. Ugyanitt van az Apaffy-bánya is, melyet a viz elborított és a mely ez okból nem művelhető, csakis a kiránduló társaságok megtekintésére szolgál, mint természeti nevezetesség. Sugatagon végül két bánya műveltetik. Ezen három telep, a szlatinai, sugatagi és rónaszéki bányák évi termése 740,000 m. mázsára tehető, a mely mennyiségből Szlatinára 380,000, Rónaszékre és Sugatagra pedig egyenkint 180,000 m. mázsa jut, a melynek körülbelül öt része Boszniába, Szerbiába és Bulgáriába vitetik. A három telepnek kiterjedéséről fogalmat alkothatunk, ha Kőnek adatait vesszük figyelembe, ki a rónaszéki bánya területét 7*1, — a szlatinaiét 4‘2, — és a sugatagiét 32 millió □ ölre becsüli. Három bányatelepünk művelése már nagyon is régóta eszközöltetik. Kezdetének korát azonban történelmi adatok hiányában meg nem határozhatjuk , csakis annyit tudunk, hogy a szlatinai és sugatagi bányák már 1776 óta állanak az állam kezelése alatt. Pozitívebb adatokkal rendelkezünk a rónaszéki telep történelmét illetőleg, amelyről az 1885. évi budapesti országos kiállításra készült : „VI. csoport részletes katalógusa“ a következőket írja: .Eltekintve a hagyományoktól és az ősrégi bányákat feltüntető horpadásoktól, a rónaszéki sóbányászat ősrégi voltára enged következtetni azon körülmény, hogy Rónaszéken az 1863.