Református gimnázium, Máramarossziget, 1874
t kell megtartania, amint azt a természettől örökölte, s merészség, sőt a természet ellen való támadás lenne, ha mássá akarnék tenni az embert, mint amilyenné teremtetett. Az így gondolkodók szerint embernek nem volna emberi charakter felett hatalma még a bölcsőnél sem, tehát olyannak kellene maradnia mindig, mint a minőnek született. De vajon mi lenne akkor a nevelés feladata, ha a természet önkényével vagy a véletlennel akarnék azt helyettesíteni ? midőn működésében épen az a felséges, hogy eszményi vezetése alatt szilárd elveken, erkölcsi törvények szerint juttatja el ifjainkat az élet azon pontjához, ahol az ember egyéni értéke, önbecse kezdődik, s ahová az összes emberiségnek mindenkor teljes erejével kell törekednie, hogy ennek érzete szabadítsa fel őt azon bilincsek alól, amelyekbe a világ helytelen társadalmi rendszere nagyon sokszor helyezi. Az emberi életnek van elég nemes csirája. Csak a mindent életre keltő nap süthessen reá: ki fog virulni a növény. De ne vonassék meg tőle a mivelés, ápolás se, mert ezek hiányában nem teremné meg nemes gyümölcseit, így rejtezik benne az emberben is a jellem csirája, melyből az egyén kifejlődik. Kutassuk a jellemcsira e rejtekeit. Az emberi nem fejlődésének története megállapítá azon erkölcsi elveket és módokat, melyek szerint ez eszközölhető. Nehéz, de nem lehetetlen feladata ez a nevelésnek. Hogy siker koronázza törekvéseinket: az ily irányú nevelésnek majdnem már a bölcsőnél kell elkezdődnie. S mivel csakugyan itt kezdődik a nevelés, elmondhatjuk, hogy nagyon sokban függ az ifjú jövendő nagysága a családi neveléstől. Ide vonatkozólag mondja egy amerikai jellemiző : „A hol szeretet és kötelesség lelke hatja át az otthont, s ott fej és szív egyetértőleg kormányoznak; ahol a mindennapi élet becsületben és erényességben foly; ahol a családi ügyek intézésénél szeretet tapasztalható; csak az ily házakból várunk közhasznú egyéneket, akik kellő erőre jutva, szüleik nyomdokain tiszta lélekkel haladhatnak, s magukat is bölcsen kormányozhatván, környezetök jólétére hasznosan működhetnek közre. Való igaz, hogy a természet megjelöli azon szabályokat, melyek