Református gimnázium, Máramarossziget, 1887
nálnak erőt, hogy azok hangjaitól lemuljanak a akadályok j e r i k ó-fajai, melyeket a nem kedvező áramlatok ellenünk állítottak. Dicsőség legyen érte nagy nevének! Istenünk kegyelmének, mely lyceumink életének ez időszakában mindig „nyereségről nyereségre“ segéllett s „erőről-erőre“, láttuk jelenségeit e lefolyt esztendőben is. Akik ma egy éve a fájdalom érzetét zárva szíveinkbe jelentünk meg a helyen, akiknek lelkén a romlás lángjainak képei rémlettek, füstölgő üszkök emlékezete sötétlett, vigasztalan kilátással majdnem a jövőre, most a bizalom, a remény, az az erős hit ad táplálatot nekünk az, éltet és tart fenn, hogy a romokból új élet fakad, s amit mondott egykor a patriarcha József a maga bátyjainak, mi is elmondthatjuk nem sokára: Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de az Isten jóra fordítá azt, s megéri még e nemzedék, hogy a hamvába omlott Phoenix új és szebb életre kél. És hogy e remény nem hiú reménykedés,csupán: legyenek szóló bizonyságai azok az adatok, amelyeket ez alkalommal felmutatok. II. Jelentésem elsősorban a személyzeti ügyeket illeti. Mindnyájunknak emlékezetében van még az a veszteség, mely jogakadémiánkat Kapu József tanártársunk halálával érte. A férfikor legszebb erejében lévő barátunk egy hirtelen kifejlett sorvasztó kór ellen enyhébb égalj alá ment el tőlünk a viszontlátás kecsegtető reményével üdülést és gyógyulást keresni, s alig néhány hét múlva haláláról értesített a hír, s vele együtt sírba szállt az a szép várakozás is, melyet a jövő érdekében 10 évig tartott s kitűnő ügyességgel folytatott tanári sikeres működéséhez kötött akadémiánk. Kormányzótanácsunk a maga mindenre kiterjedő gondoskodásában úgy volt meggyőződve, hogy az üresen maradt szép és fontos helyet úgy tölti be legméltóbban, ha abba dr. Junka János urat ülteti. Őt első kora óta úgy ismerjük, mint egyikét a legalaposabb képzettségű ifjaknak, kinek képzésére, mint növendékedre, ez az intézet is befolyással volt egykoron. Egyetemi tanulmányai után a tudori koszorút kiérdemelvén, a legszebb reményekkel tért haza szülőföldére, azzal az elhatározással, hogy szerzett ismereteit ennek javára fogja értékesíteni.