Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-09-27 / 168. szám
Kossuth ma délután 4 órára biztosan várhatjuk. ő most Szolnokban van, s onnan 11 órako Indult el a vasúton. A titkos ülésnek két órakor már vége volt. Úgy látszik, hogy az ülés csak azért volt titkos, nehogy a hallgatóság valamelly, e körülményekbe úgyis czélra nem vezető, közbekiáltásokkal meg ne zavarja a kellő nyugalmat. A városban csaknem mindenki ismeri a bécsi híreket, mellyek keserűen mondjuk megvalósultak. — István herczeg feltétel nélkül mondott le, s búcsút mondott Magyarországnak, melly azt remélte tőle, hogy utolsó csep vérét szülőföldjének fogja áldozni. Lamberg generálról azt hiszik, hogy már táborunkban van, s személyesen vitte meg a többször emlitettük királyi manifestumot. Három órakor Batthyáni Fehérvár felé utazott, s útja sikeréről holnap jelentést teend a háznak. — A perez eljött, mindenki belátja , hogy csak egyedül magunkban bízhatunk. Pest sept. 27. Némelly kislelkűek csak azon töprenkednek, hogy mi lesz akkor, ha az ellenség a fővárost bombardiroztatni kezdené ? Mintha bizony az ellenség olly könnyen jöhetne a város alá, mint vásárkor a vidékiek, kik jó pénzen megveszik azt, mit a pestiek elkészítenek. Tegyünk fel egy borzasztó rosz esetet. Egy csak nem phisicai lehetetlenséget, hogy tudniillik a horvátok Napóleonja minket jámbor magyarokat borzasztóan megpacskolna. Akkor a magyar hadsereg visszavonulna a főváros alá, s a készített sánczokból az ellenséget mindaddig föltartoztatná, míg a tiszai vidékből ij elégséges erő érkeznék. Arról természetesen szó sincs, hogy Pest városát ágyúztatni engedjük. Nem igen is szokás az a harczokban, hogy a fővárost ostromnak tegyék ki, ha csak a városiak magok nem olly hőslelküek, kik magokat utolsó csep vérig védelmezni kívánják. Ne féltsék olly nagyon a zsemle, marhahús és fagygyu gyergyákból összeépített házak tetőit. A magyar nemzet olly delicat faj, hogy még a háladatosságot sem követeli azoktól, kik e föld s törvényei oltalma alatt magoknak vagyont szereztek. E leczke azonban meg vagyunk győződve, csak keveseket fog illetni. Pest lakosiban derekabb és becsültsb szellem nem volt soha, nak olly fényes bizalmi demonstratiót csaptak, mindenki csak következetességet vár. íme Jellacsich közeg. Ezen ember a föld kerekségén legelhatározottabb ellensége a ministeriumnak, tehát ellensége önöknek is drága pesti nemzetőrség,bikeministeriumnak határtalan bizodalmat szavaztak ! Itt az idő tehát, hogy a kormányt tettel is segítség, miként akkor megígérték. Csak hogy mindent elkövessünk, mi a harcznak a fővárostól minél távolabb tartására szolgál. — Védjük magunkat minden talpalatnyi földön. Mert ha Jellacsich beveszi magát Pestre, s szokása szerént a horvátoknak egy félnapi szabad rablást enged, isten legyen irgalmas kegyelmes a váczi utczai boltoknak, úgy fognak kinézni az auslagok és stellázsik, mint a steinbruki szöllös kertek a szüret után. Jaj lesz a magán házaknál is. Az öreg tátiról lehúzzák a téli kabátot, kiveszik a ládából az élére vert tallérokat és húszasokat, mellyeket a nyáron, midőn olly nagy baj volt a bankók miatt, lassanként beváltogattak, kihúzzák a kaszli fiókjait, elveszik még az ingeket, és felmennek a padlásra, leszedik a ruhakötelekről a mama szeifiokjait. A nagyobb kisasszonyokat, a pálinka szagú katonák megcsókolgatják,még a bölcsőben fekvő Hanzinak és Kadinak sem hagynak békét, azok alól kihúzzák még a pellenkát is. Pest sept. 27. Batthyáni tegnapi placátja az egész városban a legizgékonyabb nyugtalanságot idézte elő. Mig egyrészről erőnk nagyszerű kifejtésén dolgoznak lelkesljeink, midőn a véres zászló alá ezerenként tódulnak a haza minden zugából, midőn lelkesedett seregeinknek az egész Jellachichféle zsiványtábor csak egy fzüstökre való — most meghunyászkodva egyezni akarni, s a bécsi üres ígéretekre csak egy batkányit is hajtani — ez még a főváros népének is egy nevetséges kaficznak látszik. Még a kaszárnyák előtt összesereglett német polgárok is azt mondák teli szájjal dél előtt: kein parden den niedertraechtigen Lumpen. És igazságuk van, mert ez újabb szemfényvesztés csak arra való, hogy a lieber Jellachich és gaz csőcselékének bőre cserzetlenül érjen viszsza Zágrábba. Pedig erre nézve a burgerség is megcsinálta már a maga calculusát. Jellachich bőrét kitömve a nemzeti museum állatosztályába gondolták betenni. A seresánokét, mint a féle bivalybőrt, tömlőknek kívánták kikészíteni a sóbányákba. A többiét pedig csizmáknak szánták a honvédek számára. Ami még fenmarad, rostává lyuggatva tervezték elküldeni Prágábba, mint méltó ingredientiát az egyesült dalmát, horvát, tótországok királyának a magyarokon vett dicső győzelmének nagyszerű triumphusához. És a ministerelnök egy gyáva egyezkedési politicával ketté akarja vágni e szép terveket! A históriából ki akarja törülni magyarhonnak legnagyobb dicsőségét, hogy t. i. hazáját a camarillának és a pokol minden kigondolható ármány ellenében saját kezével tartotta meg. Félre az illyen gyermekes gondolatokkal, el kell vágni az úját annak, ki csak nyúlni akar is e szemfényvesztő accordálásra hivó papírdarab után. Mert az efféle Bécsből jövő scartétákat nem nézhetjük egyébnek,hamis kártyánál, mellyel,ha a camarillával egy asztalhoz játszani leülünk, ingünket, gatyánkat elveszítjük. Tudunk mi is játszani, de nem úgy spieler módra, hanem karddal, fokossal, aki lefűzni akar ám jöjjön játszani velünk illy módon,s majd megmutatjuk ki a legény a csárdában! schwarzgelb bőrét alkalmasint robblan Orden sternekkel visszi haza, csak győzze lépéssel a Zsófi mama. De egyezkedni ? — nekünk ? kivel és mi felett ? Amink van, azt egy hajszálig megtartjuk, a mi a másé, abból semmit sem kívánunk. Hát minek itt az egyezkedés ? Köpölyözzük meg csak azt a löcslábú horvát sereget, s egy pár generális fejét margarizozva a bécsi Hofnak, fogadom, hogy ha lámpással keresünk sem találunk senkit, aki velünk egyezkedni kívánna. Az egész alkudozás csak arra való volna, hogy mi ne törjük be a camarillának s czinkosainak fejét most, s ők ezért bennünket nem háborgatnak.......addig, mig újra erőhöz nem jönnek, Quo te quisque casu royat.......ők bennünket kérdeznek puskával, feleljünk nekik ágyúval, ők össze akarják törni a mi miniszereinket, törjük mi őket borssá és paprikává mindenestül — s az otthon maradt atyafiaknak hintünk belölle egy kávéskanálnyit orruk alá, fogadom ollyat fognak prüsszenteni, hogy még a ki tudja hol levő hetedik unokájuk is megérti, hogy orrod a magyartól foghagymás. Ha pedig a hadügyet kérik , vigyük elejökbe egész hadseregünket, válasszanak közüle, hogy mellyik kell, s a mellyiket kiválasztják, az fogja őket gúzszsá csavarni. Uram teremtöm s ezek a horvát lumpadusok eljönnek hozzánk, hogy velünk megmérkőzzenek, itt egy két vármegyét felforgatnak, falukat felprédálnak, szóval, minden brutalitást véghezvisznek , s mi hazabocsátjuk őket szép énekszóval, anélkül, hogy csak egy zápfogukat kihúztuk volna , engedjük, hogy a kenyerünkön s húsunkon felhizva nagy köpezésen haza menjenek, s ha valaha sovány testet látnak, ujjal mutassanak rá s csúfolódva mondják nekik: „ez nem volt Magyarországban“ Ez csak ugyan nem rendi a dolognak. Midőn Jellasich csaptatóban van, a föld népe talpon ügyünkért élethalálra vivni, s minden elrabolt csirkéjéért legalább egy horvát czinkefogót kaszájára szúrni, midőn seregeink minden használható postokat elfoglaltak. Dunánk alól Jellacsich átjövetele ellen Ivánka 6000-nyi seregével biztosítva, a Csepel-sziget megerősítve, —at- IQ után 5 oral g^féluti 674