Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-11-25 / 218. szám
1 878 Zrinyi-utczai levelek. I. Barátom Berti! Furcsa egy állapotban vagyok. Kísérletet akarok tenni ugyanis magammal, miilyen ez a szoba politicus, ki az eseményeket bőr fauteuilleből, schlafrockban és kettős téli ablakokon átnézi s combinatióit mathematical calculusokra s infallibilis tartott számításokra építi. E végre ajtóimat keményen bezártam (bár csak szivem is bezárhatnám nemi emlékek előtt, de ez nem megyen) s a fenebbi toiletteben íróasztalom előtt, mély redökbe szedett homlokkal ülök fauteuillemben, meredten néztem az ellőttem álló falra, mellyet, ha pillanataim átlyukaszhatnának, vége volna minden — politikai eszmélkedésemnek s lenne levelemből egy óda,mellynél még te sem írnál különbet, bárha fülig szerelmes vagy is. — Képzelheted, hogy gondolataimat útnak indítva azok — avec un bien petit detournementnal a Sebestyén utcza felé — legelőbb is Kolosvár felé galoppiroznak, s hipp ! hopp! egyszerre a tekintetes és nemes város nagy piaczának közepén — éppen a Ferencz császár emlékoszlopa előtt stoppolnak, honnan legelőbb is a szemben levő söörtanyát pillantják meg,mellyből 1833 hushagyókeddjén az ausztriai atyai uralkodó ház csupa farsangi tréfából löveté szeretett alattvalóit. Hjah! ah régi jó idők! milly kevéssen ringatólag tűnnek fel édes emlékek által magnetisált szemeim feligzárt szőke pillái alul! Akkor még Weselényi Miklós in floribus nagy és merész hazafi volt, s a liberalismus Kolosvár falai közt tartá hálóteremét. Az igaz, hogy később el is aludt benne, no de nem is volt ám csoda, attól a sok mákonytól, mellyet az inclitum gubernium utján vele elnyelettek, s melly méregnek is megjárta volna, hanem a liberálisnak ösmert s igy más előre erélyesnek kikürtölt Teleki Jósef kezei által töltették volna bele a nemzetnek szivacsosbéke tűrési poharába. Na de hagyjuk a múltakat, mellyeknek megvoltak a maga örömei, az újévi és császár születés napi kormányzói bálok. Búsuljon utánok a ki akar. A Jósikákat már 1834-ben sem tartotta az erdélyi nép becsületes embereknek, de azért 1847-ben még is kezet csókolt Jósika Samu cancellárnak, pedig bizony ő kegyelmessége , ha akkor eb volt, ekkor legalább is kutyává nőtte ki magát. Na de Széchenyi az illy fordulatot a körülményekhez maga alkalmazásnak nevező, a kolosváriak pedig a nagy Széchenyinek mindig igen nagy tisztelői voltak,kivált,midőn nem rég vasútra is szükségük lett volna. A nemes gróf ezen fennebbi elvéhez igen hű maradt, s csupa következetességből még mégis bolondult, miután a mostani időkben az embernek eszét kell veszteni, fagyjukot azonban Döblingben, hol úgy is czélját érni látszik, miután mindig Bécs felé tekintgetett. Midőn a martiusi napok következtében Erdély is egy kokárda ünnepélyt rendezett, s az unio per tot vario casus keresztül ment, Kolozsvár volt az első, melly — minthogy az egyé olvadt Magyarhaza kormányának majd semmi dolga sem volt, s unalmában mindenik ministerének hasa kerekedett — egy kis dolgot akarván csinálni, famosus körlevelét útnak inditá, s mint az egyéolvadásnak őszinte és önérdek nélküli barátja a megszakadásra első anyagot szolgáltatott. Az igaz, hogy nem is lett volna jó, ha valahogy az erdélyi szászok ismert ármánykodásai tekintetéből az ottani magyarság egy kissé az érdekek öszvesítésére dolgozott volna. Soha se is állott jól a magyarnak az a megfontolás, márpedig Kolosvár híres magyar város volt. Mi bizony azért nem is teszünk szemrehányást senkinek is, hanem csak azért említik a fennebbeket, mert eszünkbe jutott, hogy a közelebbről történtek bekövetkezéséről mi is jósolgatunk annak idejében némellyeket, de bizony rajtunk is beteljesedett az, hogy nemo propheta in patria. Aztán az erdélyiek azt gondolják, s pedig helyesen, hogy aide toi et le del t’aidera, csakhogy a magunkon segítést saját felfogásuk szerint magyarázván, az ellenség erősödését k öszvedugott kezekkel várták s meg is segítik magokat, hogy az isten panaszképen ne vegye. — Azért mi az erdélyi események felett épen nem lamentálgatunk, s Kolosvár bukása felett már csak azért sem sóhajtunk, mert az inclitum Gubernium is oda veszett, mind ezek felett azzal vigasztalván magunkat, hogy megkapták a mit kerestek, s már most igyák meg a levét. Mi most csak a közvélemény azon átalános óhajtásában osztozunk, hogy Baldacci báró mielőbb kedves barátjához Zichi Ödönhöz küldessék, s pedig az, ezen utolsó által már megtört úton, damit sich keiner langweisen soll,« ha épen egy triumvirátusra leend szükségük, majd akad egy harmadik teljes hatalmu királyi biztos. — Aztán......... De ezt holnapra hagyom, addig isten véled Csernátoni. Mákvirágok. — Howdoyoudo teljhatalmú országos futár, hatáskörének nagyobb biztosítása végett, magát a a honvédelmi bizottmánytól főhadnagyi ranggal kéri felruháztatni, kérelmének támogatására felhozván, miként 1- er két héti tükör előtt tett folytonos stúdiuma után sikerült neki, egy tökéletesen főhadnagyi pofacsinálásnak betanulása, annyira, hogy a kevésbbé avatott szemnek még őrnagyot is nézhetnek ki belőle. 2- or kinevezése iránti teljes reményében főhadnagyi egyenruháját már el is készítteté, s"biztosítja a honv. bizottmányt, hogy az neki annyira jól áll, mintha csak döntötték volna. 3- or szerénytelenség nélküli önérzettel mondhatja el folyamodó , hogy a főhadnagyi ranghoz ép annyi érdemet tett , mint azon teljhatalmú k. biztos ur, az őrnagyságra, ki a schwechati csatát Pozsonból nézte, s kinek k. biztosi teljhatalmú oldala mellett , most mint futár lenni teljhatalmú országos szerencséje van; de 4 ez a kérelmezett főhadnagyi rang megadása már csak azért is igényelhető, hogy a gyorsparasztok lovai iránta több respectussal legyenek, s a faluk bíráit nagyobb és teljesebb hatalommal lehessen kiszidni, azon csekélységet nem is említve, hogy a fizetés nagyobbodása a futárságnak épen nem válik rész egészségébe. — Azt mondják, hogy gr. Szécheny örültségi rohamaiban magát olly teljes hatalommal veri földhöz, hogy szobáját egészen ki kellett párnázni. Egy minden pietas nélküli ember ezen hit hallatára azon malitiosus megjegyzést tette, hogy ő hiteles kútfőből hallá , miszerint a nemes gróf csak azóta kezdi olly teljes hatalommal földhöz verni magát, mióta szobája kipárnáztatott. Böse , böse Zungen mit Kren. — Halljuk, hogy II. Váradon roppant előkészületek létetnek b. Vas Miklós és Baldacci dettobáró teljes hatalommali fogadására. A czéhek ugyancsak dolgoznak, különösen a kötélgyártók egymással versenyeznek. A várt vendégek magas elfogadására egy szilárd alapokra fektetett állvány van készülőben , honnan a felmagasztalandó magas vendégek a népségnek örömkönyvit láthassák. A tojásárusoknál meg van rendelve 10,000 büdös tojás, melly a fogadás első örömkitüzésekor fog használtatni, és 30 mérő rothadt alma, melly reggeliül szolgáland. Némellyek ugyan azt állítják, hogy a megtisztelendők csupa szerénységből nem akarnak. Váradnak jöni, mert félnek, hogy függetlenségüket olly hő és őszinte ragaszkodás látására csupa kötelezettségből elvesztenék. — Némelly ösmerőink elég susceptiblesek az iránt, hogy bizonyos honvédtiszt urak a vendéglők éttermeiben, jelesen az Angol királynénál, egy maguk feltett sipkákkal ebédelnek és vacsorálnak. Mi ezen egyátalában meg nem ütközünk, miután némelly egyéneknek életök egész feladata arra van czélozva, „miként imponáljanak másoknak, s miként mutassák ki, hogy ők urak?“ s szegényeknek semmiképen sem sikerül, szolgáljon ez megnyugtatásul fennebb érintett ösmerőinknek, kik semmiképen sem tudják megfogni, hogy a tisztiruha alatt néha egy egy Gerneinét is rejtődzhetik. •Csernátoni.