Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-03-26 / 8. szám

MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE Vasárnap. 8. szám. Pest, marczius 26, 1848. Nem kell táblabiró politika. Pest, marcz. 27. A ministerium legelső lépése, melly szerént az egész országban a pestihez hasonló közbátorságra ügyelő választ­mányok rendeltetnek felállitatni, olly tény, melly előtt bár­­melly elvűeknek méltányos elismeréssel kell lenni. A kormány bízhatik a sükerben. E rendszabály bizonyo­san megtermi gyümölcseit. A hazafiak, kik a választmány tag­jai lesznek , érezni fogják szép feladatukat, okulhatnak, pe­dig , és példát vehetnek a pesti választmányon, melly erélyes­­ségével egy hét alatt többet tett, mint évek alatt a bezárkózott városi tanács. Soha a béke, és rend jobban biztosítva nem lehet, mintha arra mindazok felügyelnek, kiknek érdeke azt kívánja, és illyen aztán a legnagyobb többség. És midőn a ministerium ezen rendszabálya iránt olly megismeréssel vagyunk, mit mondjunk a sötétkedő bukott­párt hiresztelgetéseire, melly szerént a ministerium az or­szágban statáriumokat akart volna felállitatni. E gyanúsítás leginkább jellemzi őket. Az ő politicájokat igaz gyakran csak illy iszonyatosságokkal lehetett fentartani. A szabadelvűségnek illyesmire szüksége nincsen. Ha a túlsó párt marad a kormányon a jelen legneme­sebb irányú mozgalom a legbutább értelmezéssel magyarázta­tott volna félre. A statárium olly valami természet­ellenes, hogy annak felállítását Dósa György ideje sem igazolhatná. A ministérium első rendelete: a közbátorságra ügyelő választmányok összeszerkeztése bebizonyítandja azt, hogy arra szükség sincsen. Mit mondjunk azokra , kik a statáriumot politikai moz­galmak ellenében állították fel. Egy gót szerkezetben épült kormány épen igy tett a minapában, körülbelől akkor, midőn a franczia respulica a politikai mezőn még a bűnösökre nézve is a halálos büntetést eltörlötte. Ki az, kinek lelke fel nem lázzad , midőn hallja , hogy az absolutismus ama nemes déli faj, az olaszok ellenében a politicai ügyek elintézésére bitófá­kat emeltet. E mívelt nemzet pirult Europa ellenében, hogy akkor, midőn ősi jogait követelé, midőn az iránt fejezé ki vá­gyait , melly az emberi léleknek legnemesb értelme a szabad­ság , akkor a hatalom őket úgy tekinté, mint útonálló rabló­kat ! A következmények előttünk vannak. A polgári vér patakban omlik. Egyik nap a respublica van kikiáltva , más­nap a bitófák tízszerezett számmal térnek viszsza. — A népet azonban ma már legyőzni nem lehet. A­ jog különben is mindig a nép részén van. Egy embert sem lehet eszközzé lealacsonyítani, azokat megvenni, eladatni. És épen igy van akkor, midőn valamelly nép a hatalmas szomszédok szerződései következtében erőhatalommal leigáztatik. A­kik a szabadság­vágyat akarják elfojtani, úgy tesznek , mintha erőszakosan a szerelmet tiltanák el. És örömmel mondhatjuk, hogy mindezen vérlázasztó el­járásoknak ütött utolsó órája. A magyar constitutio tisztába hozatala nagy változást fog szülni. Külü­gy­miniszerünk Ma­gyarország parancsoló befolyásával oda fog munkálni, hogy minden népnek saját jogai megadatassanak. Hadügy­minisze­rünk visszahivandja hazánk fiait, különben a nemzeti gyűlés előtt egy perczig sem tarthatja fel magát. Csak a kellene még, hogy a magyar katonaság tovább az olaszországi statárium-politika nyomorú eszköze maradjon! Ám próbálkozzék meg valamelly ministerium illy poli­tikával a nemzeti gyűlés padjain, ellenében a nép küldötteinek megjelenni! A külviszonykoról a tudósítások folyvást bizonytalanok. A német és olaszországi eseményekről hozzánk hir és kime­­rítő értesítés soha sem jó. Az osztrák, s a többi német lapok , bárha néhány nap óta szabadon írhatnak legkevésbé sem látszik meg rajtok az uj helyzett. — A censura el van törölve, de mit ér, ha a szer­kesztőségek ollyan kezekben nyugszanak, kik maguk is a kormány zsoldjában vannak, s gonoszabban megvesztegetett lelkliek , mint a világon akármelly censor. Az augsburgi politicai lap, ma épen azon szellemben is mint a censura alatt. Más változás nincs benne, minthogy egy idő óta a rovatok közé első helyre Németországot teszi. De ennyit, reméljük censura mellett is tehetett volna. Lombardiáról a bécsi lapokban egy szó nincs. Pedig ha valahol, Bécsben tudják , mi történik Milanóban. Néha még többet is tudnak , mint a­mi igaz. A bécsi kormány fél­hivatalos, és vita­lapja, most is Pilat úrtól szerkeztetik. — Még a neve is gonosz. Ezen ked­ves emberről elég legyen annyit mondani, hogy Metternich titoknoka volt. Ezzel minden meg van mondva. Ehhez egy betű commentar sem kell. Berlinből semmi egyenes tudósítás. Azon hír, hogy a király Spandauba futott, inkább látszik megvalósulni, mint az.

Next