Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-09-16 / 159. szám

Szombat 159. szám. Pest, September 16. 1848. Nem kell táblabiró politika. JUGZICS TÜMÉS A Marczius Tizenötödike po­litikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küld­ve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 fo­rintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor ha­­sábozott sorért, vagy ennek he­lyéért 3 kr. pp. fizettetek. Ülés a képviselők házában septemb. 15. éjjel. A ház összeült. A reggeli ülésről szóló jegy­zőkönyv felolvastatott. Azonban az ülés nem sokára felfüggesztete. Vártuk nagy ájtatosan a bécsi gőzös megérkeztét. Mert a magyar mindig csak vár, csak remél, csak bízik a világon mindenkiben csak magában nem. A gőzös nagy későre megérkezett, és hozott semmit. De azért maradt még köztünk elég ki to­vább is minden jót vár Bécsből a magyarra. Batthyáninak siralomházi állása itt huszon­négy órával meghosszabittatott" A bécsi futár nem jött el, de jött egy másik, iszonyú és rettenetes. De azért isten őrizz, hogy kétségbe essünk. Csányi László, a drávavidéki kormánybiztos hajtorzasztó árulásról tudósít bennünket. Teleki Ádám general a Drávamelléki sereg fővezére egész tiszti karával kinyilatkoztatja, hogy ő Jellachich ellen nem fognak harczolni!­­ A képviselők midőn Kossuth a tudósításban e szavakat mondá ki, egy tömegben felkeltek he­lyükből s a generálra az árulás bűnét kimodorták. A general, mondja a tudósítás, nyilvános leve­lezésbe tette magát Jellachich-al. A bán Teleki neutralitását csak azon feltétel mellett fogad­ta el, ha a magyar sereg Sziriába vonulva a hor­­vátoknak utat enged. Teleki ezt nem tette ugyan, fagyon ütötték volna katonái az utón,­ hanem csak balra vonult Az ellenség ekkor előre nyomult s Kanizsát elfoglalta. Még nincs vége: Teleki Ádám azt szente Csányi k. biztosnak, hogy kötelességének ismerje gondoskodni arról, hogy Jellachich serge élelmi­szerekkel elláttassék, különben a general az el­lenséghez át fog csapni. Hallott-e ennél valaki iszonyatosb árulást? Azonban a baj nem e tényekben fekszik. A leg­nagyobb baj nézetünk szerint az, hogy mind­ez a mi parlamentünkből igen sokakat rettenetesen meglepni látszol. Ez mind a halogató s tunya politikának gyü­mölcse. Még ha az ég tovább is büntet bennün­ket többeket is fogunk hallani. Az nagyon termé­szetes, hogy egy illy erővel kezdődő mozgalom­hoz, melly a győzedelmet előre kezében lenni hirdeti, minél többen hozzá fognak csatlakozni. Az, ránk nézve kiszámithatlan veszteség, hogy az első lépésnél még erőnket sem mutatjuk be. Ki bizzék bennünk, hogy reméljük, hogy a kétkedők hozzánk pártoljanak ha attól kell ret­tegniük, hogy iszonyatosan compromittáltatnak. A­mit Jellasich elfoglal­ott a népet a tartozá­sok maradványaitól felszabadítja. Mi mindennel elkésünk. Annyi azonban igaz marad, hogy gyalázatos­ árulást a Teleki Ádámmnál még a história sem mutat fel. Elfogadni a fő vezérséget ott lenni a Dráva mellett holnapok folytán, s még az árulás napja előtt a mi ministerium utasítását kérni, s az elhatározó perczben azzal állni elő, hogy ő a magyar ministeriumot el nem ismeri. E században undokabb bűn még nem követte­­tett el. Ki nem sejdi­heli itten, hogy Telekinek a ró­mai szent birodalom grófjának zsebében a Jella­chich leveléhez hasonlólag egy lieber graf von Teleki - féle kéziratocska fetreng. Illy körülmények között lévén e haza sorsa Batthyáni Lajos indítványozza hogy a ház István Nádort megkérje miszerént haladék nélkül men­jen le a táborba s vegye át a fővezérséget. Kossuth Lajos az inditványt azon felvilágosí­tó módositványt mellett vette pártolása alá misze­rént a Nádor arra keressék meg, hogy ősi törvé­nyeinkben gyökerezett kötelessége szerént, min­dent elkövessen, hogy az ellenség a magyar föld­ből egy talpalatnyit se foglalhasson el. E mellé a nádor segítségére küldessék ki a ház kebléből három tag mint conventi commis­­sarius kiknek meg nem szokitott hatalom adassék minden lehető eszközökkel oda munkálni hogy a táborban az árulók lehetőleg kevesittessenek a hivség pedig megjutalmaztassék. A nádor éjfél tájban megkerestetett, s a kí­vántak teljesítésére azonnal hozzá járult kinyi­­latkoztatván hogy utolsó csep vére a hazáé, s ha a magyart az egész világ megcsalja, ő soha elhagy­ni nem fogja, s reméli hogy az utókor még sírja felett sem mondhat rá, bár­mit mi arra mutatna hogy ő valaha szavát megszegte volna. A ház az üzenetre hangos kiáltásokra fakadt. Ezután Kossuth Lajos inditványozá hogy egy­néhány tagból álló választmány neveztessék ki, melly a káros hatású kamrai interpellatióknak el­­mellőzésével, fólytonosan ügyeljen arra hogy harczi ügyeink a maga rendén menjenek. Sapienti pauca. Az idők ollyanok, hogy a hírlapírók a leg­borzasztóbb dolgokkal tölthetnék be hasábjaikat, de az eszélyesség hallgatásra int. Vigyáznunk kell, s minden lehető követ meg­mozdítanunk , a m­i csak sikerre vezethet. Tanul­junk ellenségeinktől kik olly disciplinával köze­lednek, hogy terveinkről senki egy szót sem tud. Még egyet, István nádor-helytartó elmenete előtt a kamara szívére azt kötötte, hogy míg oda lesz, a ház maradjon törvényes korlátai között. Kossuth e kívánatnak azon magyarázatot ad, nehogy valamiképen a ház a királyi széket üres­nek declarálja, mert különben egészen ellensé­geink kezébe esvén, önfentartási eszközeinkről sem gondoskodhatunk. A ház a királynak hűséget ígért, s feltéve magában, hogy a trónt és szabadságot felforgat­­tatni nem engedi. Különben iszonyatos dolgok történhetnek ve­lünk. Bécsből a nyakunkra egy reactionátus kor­mányt küldhetnek, mellyet ha a ház leszavaz, az az országgyűlést szétoszlatná, s e nemzet sírját a gyávaság bélyege borítaná be. Soha nemzet az uralkodóháztól ennyi injurit­ákat nem szenvedett, s e nemzetben a loyalitás tüze még sem hamvadt el. A világban páratlan álnoksággal és háládat­­lansággal bánnak velünk, de azért egy jó szóra a nemzet újra és újra mindent elfeledne, a miként háromszáz esztendő óta magát e keresztény jám­bor erényben ugyancsak gyakorolja is. Ülés a képviselők h­ázában. sept. 16. reg. 11 óra. Tárgy a feodális viszonyok urbéi vesztesé­gek iránti kárpótlás. Nyári Pál előterjesztő, minő arányban kell a katona kiállítást elrendelni, ha a megyék a kiállt-

Next