Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-09-16 / 159. szám
Szombat 159. szám. Pest, September 16. 1848. Nem kell táblabiró politika. JUGZICS TÜMÉS A Marczius Tizenötödike politikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetek. Ülés a képviselők házában septemb. 15. éjjel. A ház összeült. A reggeli ülésről szóló jegyzőkönyv felolvastatott. Azonban az ülés nem sokára felfüggesztete. Vártuk nagy ájtatosan a bécsi gőzös megérkeztét. Mert a magyar mindig csak vár, csak remél, csak bízik a világon mindenkiben csak magában nem. A gőzös nagy későre megérkezett, és hozott semmit. De azért maradt még köztünk elég ki tovább is minden jót vár Bécsből a magyarra. Batthyáninak siralomházi állása itt huszonnégy órával meghosszabittatott" A bécsi futár nem jött el, de jött egy másik, iszonyú és rettenetes. De azért isten őrizz, hogy kétségbe essünk. Csányi László, a drávavidéki kormánybiztos hajtorzasztó árulásról tudósít bennünket. Teleki Ádám general a Drávamelléki sereg fővezére egész tiszti karával kinyilatkoztatja, hogy ő Jellachich ellen nem fognak harczolni! A képviselők midőn Kossuth a tudósításban e szavakat mondá ki, egy tömegben felkeltek helyükből s a generálra az árulás bűnét kimodorták. A general, mondja a tudósítás, nyilvános levelezésbe tette magát Jellachich-al. A bán Teleki neutralitását csak azon feltétel mellett fogadta el, ha a magyar sereg Sziriába vonulva a horvátoknak utat enged. Teleki ezt nem tette ugyan, fagyon ütötték volna katonái az utón, hanem csak balra vonult Az ellenség ekkor előre nyomult s Kanizsát elfoglalta. Még nincs vége: Teleki Ádám azt szente Csányi k. biztosnak, hogy kötelességének ismerje gondoskodni arról, hogy Jellachich serge élelmiszerekkel elláttassék, különben a general az ellenséghez át fog csapni. Hallott-e ennél valaki iszonyatosb árulást? Azonban a baj nem e tényekben fekszik. A legnagyobb baj nézetünk szerint az, hogy mindez a mi parlamentünkből igen sokakat rettenetesen meglepni látszol. Ez mind a halogató s tunya politikának gyümölcse. Még ha az ég tovább is büntet bennünket többeket is fogunk hallani. Az nagyon természetes, hogy egy illy erővel kezdődő mozgalomhoz, melly a győzedelmet előre kezében lenni hirdeti, minél többen hozzá fognak csatlakozni. Az, ránk nézve kiszámithatlan veszteség, hogy az első lépésnél még erőnket sem mutatjuk be. Ki bizzék bennünk, hogy reméljük, hogy a kétkedők hozzánk pártoljanak ha attól kell rettegniük, hogy iszonyatosan compromittáltatnak. Amit Jellasich elfoglalott a népet a tartozások maradványaitól felszabadítja. Mi mindennel elkésünk. Annyi azonban igaz marad, hogy gyalázatos árulást a Teleki Ádámmnál még a história sem mutat fel. Elfogadni a fő vezérséget ott lenni a Dráva mellett holnapok folytán, s még az árulás napja előtt a mi ministerium utasítását kérni, s az elhatározó perczben azzal állni elő, hogy ő a magyar ministeriumot el nem ismeri. E században undokabb bűn még nem követtetett el. Ki nem sejdiheli itten, hogy Telekinek a római szent birodalom grófjának zsebében a Jellachich leveléhez hasonlólag egy lieber graf von Teleki - féle kéziratocska fetreng. Illy körülmények között lévén e haza sorsa Batthyáni Lajos indítványozza hogy a ház István Nádort megkérje miszerént haladék nélkül menjen le a táborba s vegye át a fővezérséget. Kossuth Lajos az inditványt azon felvilágosító módositványt mellett vette pártolása alá miszerént a Nádor arra keressék meg, hogy ősi törvényeinkben gyökerezett kötelessége szerént, mindent elkövessen, hogy az ellenség a magyar földből egy talpalatnyit se foglalhasson el. E mellé a nádor segítségére küldessék ki a ház kebléből három tag mint conventi commissarius kiknek meg nem szokitott hatalom adassék minden lehető eszközökkel oda munkálni hogy a táborban az árulók lehetőleg kevesittessenek a hivség pedig megjutalmaztassék. A nádor éjfél tájban megkerestetett, s a kívántak teljesítésére azonnal hozzá járult kinyilatkoztatván hogy utolsó csep vére a hazáé, s ha a magyart az egész világ megcsalja, ő soha elhagyni nem fogja, s reméli hogy az utókor még sírja felett sem mondhat rá, bármit mi arra mutatna hogy ő valaha szavát megszegte volna. A ház az üzenetre hangos kiáltásokra fakadt. Ezután Kossuth Lajos inditványozá hogy egynéhány tagból álló választmány neveztessék ki, melly a káros hatású kamrai interpellatióknak elmellőzésével, fólytonosan ügyeljen arra hogy harczi ügyeink a maga rendén menjenek. Sapienti pauca. Az idők ollyanok, hogy a hírlapírók a legborzasztóbb dolgokkal tölthetnék be hasábjaikat, de az eszélyesség hallgatásra int. Vigyáznunk kell, s minden lehető követ megmozdítanunk , a mi csak sikerre vezethet. Tanuljunk ellenségeinktől kik olly disciplinával közelednek, hogy terveinkről senki egy szót sem tud. Még egyet, István nádor-helytartó elmenete előtt a kamara szívére azt kötötte, hogy míg oda lesz, a ház maradjon törvényes korlátai között. Kossuth e kívánatnak azon magyarázatot ad, nehogy valamiképen a ház a királyi széket üresnek declarálja, mert különben egészen ellenségeink kezébe esvén, önfentartási eszközeinkről sem gondoskodhatunk. A ház a királynak hűséget ígért, s feltéve magában, hogy a trónt és szabadságot felforgattatni nem engedi. Különben iszonyatos dolgok történhetnek velünk. Bécsből a nyakunkra egy reactionátus kormányt küldhetnek, mellyet ha a ház leszavaz, az az országgyűlést szétoszlatná, s e nemzet sírját a gyávaság bélyege borítaná be. Soha nemzet az uralkodóháztól ennyi injuritákat nem szenvedett, s e nemzetben a loyalitás tüze még sem hamvadt el. A világban páratlan álnoksággal és háládatlansággal bánnak velünk, de azért egy jó szóra a nemzet újra és újra mindent elfeledne, a miként háromszáz esztendő óta magát e keresztény jámbor erényben ugyancsak gyakorolja is. Ülés a képviselők házában. sept. 16. reg. 11 óra. Tárgy a feodális viszonyok urbéi veszteségek iránti kárpótlás. Nyári Pál előterjesztő, minő arányban kell a katona kiállítást elrendelni, ha a megyék a kiállt-