Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-09-27 / 168. szám

A Marczius Tizenötödike po­litikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap boritékba küld­ve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 fo­rintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor ha­­sábozott sorért, vagy ennek he­lyéért 3 kr. pp. fizettetek. Pest sept. 27. Tegnap éjjel jött meg a hír, hogy Jellacsich Székesfehérváron van! — A kellemetlen újság még azok előtt is, kik tudták, hogy az egész vidéken a magyar tábor­nak alkalmas positivja, mellyben az ellenségnek ellentállhatva harczba keverednék, nem létezik, igen nyugtalan perczeket okozott. Ma reggel tiz órakor ülés volt. A jobb oldali padokon körülbelöl száz bécsi ifjú ült, kik nemes buzgalmukban a magyar sza­badság ügye mellett véreket jöttek ontani. A ház meglehetősen ingerült volt. A csarnokban s előszobákban még egy más kósza hir is kerengett, hogy tudniillik István ná­dor helytartó, ki most Bécsben van, hivataláról lemondott, s a király Jellasicsot teljes hatalmú biztosának nevezte volna ki. E hit e pillanatig még nem valósult. Azt mondták, hogy eziránt tudakozandók, többen Batthyánihoz mentek, ki azt felelte, hogy mind ez óráig (reggeli­g) illyesmiről tudomása nincsen. A szokott órakor az ülés megkezdődött. A kíváncsiság a körülmények miatt valami különö­sen feszült nem volt. Előhozattak a tegnap emlittettük levelek,mely­­lyek közül mint diplomatikai fontosságú, a ház elébe öt darab választatott ki. Ezek közöl három azonnal fel is olvastatott. Az első Jellasich levele, Latour bécsi minis­­terhez. A másik ugyan annak levele báró Kul­­merhez, a harmadik Roben őrnagytól. Uj dolgok e levelekben nem igen vannak. Egy van borzasztó miről tegnap már tevek említést, tudni illik a „kérdéses Manifestum“ mellynek mielőbbi kiadását Jellachich szörnyen sürgetni látszik. Azon manifest tudni ülik, hogy mindazon ka­tona, ki Jellachichnak ellent mer állani, mint es­­küszegő hirtelen és felségsértő fog tekintetni. A camarilla­e manifestumot még ki nem ad­ta. Maga is átlátta, hogy ennél undokabb dolog a históriákban nem létezik. De ha, Jellachich vallása szerént, ezen Mani­festum nélkül nem ér czért a schönbruni össze­esküvés, mi fog történni. Lesz bátorságuk illy koczkát vetni. Annyi igaz, hogy egy illyen eszköz tökéletesen hozzá illik azon czélhoz, mellyel az absolutismus kér­szolgái elérni akarnak. Csak egyet emelünk még ki e levelekből. Jellacsich Kulmernek azt írja, hogy mire ő Pestre jövend, akkorára a pesti demagógok cso­portja , a képviselők háza, szét fog menni, s ez­által a rend és nyugalom csak egy pillanatra vol­na helyreállítva, mert ezen emberek, ha szét en­gedtetnek futni, az országban a revolutiót foly­tatni fogják. S nincs is más mit tenni, mint Kossuthot és consorteseit kivégeztetni!... Hallod magyar, s mind azok, kik a magyar constitutionalis ügyben, mint becsületes ha ha­zafiak kitüntettétek magatokat, mi vár rátok. És miért, mert a király esküvel adott szavát visszaveszi. Törvényeit őrzi a magyar, s királya nevében ellene fegyveres nép tódul be az országba. És ezen betóduló sereg azon sajnálkozik, hogy itt Magyarországon rend nincsen, s hogy Pest elfoglalásával még a béke nem lesz helyre­állítva! Felséges dolog! Ugyan ki háborította itt meg a rendet azelőtt, hogy a pártütök a törvény le­­tiprása végett berontottak az országba. Határozat­hozatala előtt az elnök az ülést eloszlatta, minthogy a miniszerelnökhöz fontos sürgöny érkezvén, a hattagú választmány össze­­hivattatott. Délután 1 órakor. Egy nehéz kocsi zörög be az úri utczába. A kocsin szalma közé rejtve négy sudár ágyú fekszik, a kocsi oldalon üres deszka ládák lógynak. A nemzetőrök, kik a kocsi mellett lovagolnak, a kiváncsi népnek elmondják, hogy az áruló kül­deményt Esztergom környékén fogták el. Kell-e ehez commentár ? Ki nem tudja, honnan jönek ezen ágyuk, ki nem tudja, kinek küldöttek és kik ellen. A tény maga több a legfestőibb leírásnál! Egy negyeddel később —­­Ülésbe akartunk menni. Az ajtók zárvák. A ház titkos választmányá van alakulva. Az utczákon a legcsodálatosb hírek. Jól értesültek után fájdalommal írjuk e soro­kat. A camarilla, az alkotmányosság ezen önök ellensége, teljesen erőt vett a beteg, a gyenge ki­rályon. István herczeg lemondott! — Némellyek szerént azonban lemondását némi feltételekhez kötötte, mellyeket a háznak el kelle­ne fogadni. Lamberg general, ollyan formán, mint hajdan Ambringen, a király teljes hatalmú biztosának volna kinevezve. Ministerelnökséggel b. Vay Miklós van meg­bízva. A katonasághoz, és a néphez, a király pro­­clamatiot bocsát közre. E híreket sebes postán ma reggel tiz óra után kapta a ministerelnök, s minden arra mutat, hogy ez azon tudósítás, melly miatt a nyilvános ülés délutáni egy óráig elhalasztatott. Tegnap Kossuth lapjában egy csatáról volt említés, melly a magyarok s Jellacsichék között folyt. — Ma bővebb tudomás érkezvén, a házban a dol­got úgy beszélték el, hogy a mieink az ellenség balszárnyát támadták meg. Az ellenség nem keveredett harczba, hanem félrevonulva nagy sebességgel, Fehérvárra indult. A mi seregeink megelőzve őket, mostan Velen­­cze körül gyülekeztek össze. Fehérvár az ellenség kezében van. De ezt nem kell rémítő hírnek venni. Mert, miként sokan tudhatták, a magyar tábor a vidék strategicus fekvése miatt Velencze és Martonvá­­sárig nem is akart az ellenséggel komoly csatába keveredni. Nem kell táblaim . in: TIZENÖTÖMÉ Szerda 168­ szám. Pest, September 27. 1848. •

Next