Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-10-09 / 178. szám

Kedd Pest, October 10. 1848. 178. szám. Nem kell táblabiró politika. Legújabb. Ülés a képviselők házában délután 5 év. Maga vezér utasitást kért, mert Jellachich Ausztriába nyomult. Felelet. Menjen utána s verje meg a holnapja. Egy nyilatkozat küldetik az osztrák nemzeti gyüléshez, melly szerént sergeink háladatosságból mennek Ausztriába a vitéz bécsi népnek, ha kell segélyt hozandók. Sergeink azon perczben visszatérendnek, ha a bécsiek a közös ellenséget a reactiót magok is képesek legyőzni. Pest October 10. Teringettét! Most vagyunk csak isten igazában a dolgok valódi folyásában. Most kell nyomni, most hajtani. Most vagyunk a gonosz igazi kút forrása körül. Egyszer már mártiusban megfogtuk a kígyót, felmelegítettük kebeleinken, s midőn fagyukból kiéledtek, újra kezdék sziveinket harapdálni. A kígyó ismét csapadéba került, fullánkos fejét nem tudja visszarántani. Tapintsunk még oda a hova kellett volna ! Uram fia. A perczek olly nagyszerűek, hogy az ember esze megáll, de rázzuk meg magunkat egy kissé, s markoljunk az árulás fészkébe, mert ha még az illy kedvező perczeket is elszalasztjuk, bizony isten nem érdemlünk egyebet kancsukánál. Magyarország szerencsés ország. Neki nem kell eredeti gondolatok és tervek után futkározni. Színházunk számára seregével forditgatták a franczia drámákat. Fordítsuk le magyarra utoljára azon darabot, mellyet a jó paksiak a folyó év február 24-ikén olly dicsőséges hatással egész Európa karzatának szemek láttára előadtak. Párisban egy rögzött lelkű vén király, s drága mákvirága Guizot csak egy pár tractát próbált eltiltani. És ime mi történt, a kormányt, daczára a borzasztó nagy parliamenti többségnek, királyostul együtt ebrudon veték ki az országból. Kérdés. Valami hasonló dolog történt-e itt Magyarországon? Azért jött-e a király biztató karjain, s az osztrák kormány pénzével s ágyúival felarsich, hogy megtiltsa a magyarnak a tractákat, eltörölje a táblabirák nemzeti életeit? Egek nagy hatalma ! Azt akarták, hogy egy perez alatt ne létezzék Magyarország. Veszítse el még nevét is, ne maradjon még árnyéka sem a magyar constitutiónak, mellyre különben századok folyta alatt több királyi eskü létetett, mint a hány szó van abban. .. Azt akarták, hogy osztrákok legyünk , hogy felettünk a sok ostobául kevély schwartzgelb generálisok uralkodjanak. El akarták törölni még árnyékát is a szabadságnak és nemzetiségnek. De mért számlálgassuk mi el azon emberek égbe kiáltó bűneit. Azt mindenki látja mindenki érezi nincs ember ki meg ne botránykoznék gyalázatos viseletökön. . Azért a nyájas olvasónak a legirtoztatóbb prosaisággal s hidegen mint valami német philosophus csak annyit bátorkodunk becses figyelmükbe ajánlani. Fontolják meg minő csekély hibát követett el Lajos Filep s mi lett büntetése, és vessék hozzá mit tett velünk az austriai dynastia, mi az mit ezért e család, melly átokként ül az országok boldogsága felett romboló tetteiért megérdemel. A ki azt nem látná át nem érdemes, hogy itt mint Hamlet kópéja mászkálgasson a föld szine felett. A jesuiták azt mondják nekünk: Illy lépést nem enged a hivség. A hivségjavaras olvasó? Analisáljuk csak mi az a hivség. A király ha esküjét megszegi mint például Magyarországon, éppen tizenöt millió polgár ellen követ el halálos vétket. Lángba és vérba borítja az egész országot. Emberségünkre, ez nagy vétek, nem örömest vennénk magunkra illy terhet. A népre nézve ez másként van. A király esküszegésével felment mindenkit a hivségtől. És ha nem mentene is fel. Az esküszegés vétke tizenöt millió portréra oszolván, egy emberre oly kevés jut, hogy ha mindjárt olly erős is volna, mint az acidum hydrocinianum még sem ártana senkinek. Legfeljebb egy kis bocsánandó vétek jutna egyre, mellyért a pap egy félmiatyánknyi poenitentiánál többet aligha rendelne. Megesnék bizony bele. A jesuiták tana szerént a francziák, kik összesen csak volnának vagy harminczöt milliónyian, Lajos Filep elkergetése miatt holtuk után mind pokolba mennének a jó Isten pedig a poklott nem ismerte illyen nagynak. Dolgaink jól mennek. Igaz, hogy a vidéken épen most lobbadoznak fel azon áruló bombák, mellyet a dynastia kezinkbe szórt, de a kútforrás bedugultával a távol levő méreg patakok is ki fognak száradni. Kossuth Lajos istenítve van közöttünk , most nálunk, a szabadság Napóleonja, a béke Cavaignac-ja. A mai ülésben hivatalosan jelentetett, hogy a bécsi országgyűlésen indítvány létetett az ausztriai ház örökös szám, üzetése iránt. Ezen indítvány tárgyalása elhatároztatott. Persze, hogy ezen indítvány sorsára nézve a teremen kivül állnak a legfontosabb argumentumok. A bécsi nép az elfoglalt ágyukkal betört a fegyvertárba s a nép között 60,000 darab bajonettos puska osztatott ki. A fegyveres nép élén a republikánus aula, s a democrata dlubbok állanak. A király minden pereputyával együtt megszökött, s szegényke azt szente vissza, hogy majd megtudja saját jogait védelmezni. Szerencsés utat neki, s gyengélkedő egézsége miatt kívánjuk, hogy utazása még a jó idő tárt menjen végbe, s csendes nyugalommal szálhasson a királyi vendégeket annyira szerető angol partokra. Még egy pár jó tréfát. Rézsei báró, ki magát „ministerelnök“nek nevező benyujtó lemondását. A király a lemondást legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott, s egyszersmind elvárja a kedves bárója hazafiai buzgalmától, hogy addig mig más ministerelnök lesz hivatalát mindeddig folytatni fogja. Az ember megbolondul nevettében, midőn ilylyen comediákat hal. Affentheaterbe való jelenet az egész. A lemondást elfogadó levél németül van irva. Kelt valami Sickrixkrax nevű faluban, hol a habsburgi népvándorlás posta lovakat váltott. Ollyan nevű falu, mellyet a pesti képviselők házában egy becsületes magyar sem tudott elolvasni. Ugyan ezen Bácséi egy más papírban kéri e felségét, hogy máltoztatnék a Jellachich féle kinevezés visszavenni. Szegény öreg totyakos király, de szép spectaculumokat improvisál hű magyar nemzete iszonyatos botrányára. A képviselők házában ma két nevezetes határozat hozatott. A hűtlen István herczeg a hazából proscribáltatott. Madarász László monda ki először rá a káhoztató ítéletet, s Kossut pártolta. Indítványozó szerint eddig nem lehetett István herczegre semmit mondani, mert ő a törvény szerint nem vol felelős. Most nem nádor, ki lehet rá mondani az igazat. (Laczi barátunk kajonkodik. István herczeg már regecskén nem Nádor. Hanem egy kis közbejött eseménykék voltak arra szükségesek, hogy úgy tegyünk vele mint érdemli.) Egy másik határozat szerént. Minden magyar polgár, ki az osztrák birodalom bár ktelly részében tartózkodik, ha tizenöt nap alatt haza nem jö, honárulónak tekintetik. A külföldön levőknek harmincznap adatik. Természetesen kivéve a kik hivatalból vagy kiküldetésből vannak oda kint.