Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-10-25 / 191. szám

Szerda A Marczius Tizenötödike po­litikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küld­ve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számitva 1 fo­rintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor ha­­sábozott sorért, vagy ennek he­lyéért 2 hr. pp. fizettetek. Pest October 25. Nem sok az újság, hanem azért nem kell gon­dolni, mintha már a világ aludni ment volna. Először is jó forrásból tudjuk, hogy a schwarz­­gelbek Munkácsot visszafoglalták, egy bataillon Hartman lengyel gyalogság minden ellentállás nélkül bement a várba. Munkács átalában véve nem tartatik katonai erősségnek, de ezen elfoglalás az embert véghetet­­lenül boszönthatja. Egy pár száz nemzetőrség megvédelmezhette volna, hisszük lesz is visgáló­­dás, ha vallyán a kárt nem valakinek kötelesség mulasztása okozta. Simonies egy pár ezer emberrel Trencsén egyik éjszaki pontjánál valóságosan bejött,s Császa falut megszállotta. A földtérre tekintve, Simonies csapata még eddig a többi osztrák seregektől igen isolált hadoperatiónak tekinthetik, s hihetőleg c­élja az, hogy valahol egy erős pontot elfoglalva, onnan a vidéki tótságot félrevolutionálja. A honvédelmi bizottmány a kellő intézkedé­seket megtette. Tehát ennek is­ állunk elébe ! A felső vidéki megyék népességei mind­eddig a legbecsületesben viselték magukat, s hogy ezóta az osztrák reactiónak nem sikerült őket elcsábí­tani, bizony isten nem a Batthyány ministerium érdemln. . |10 | |)p |9[n(noie vito nőn b nőim A képviselők közül többen, kikből még az ujjabb események sem tudták a táblabiróságot ki­­szuszszantani, nagy éleményt találnak abban , ha neki állnak s diplomatizálnak, s az utóbbi kedves herczeg Windischgräcz féle manifestumot anali­sálgatják, ha valljon szól-e az Magyarországra vagy nem ? Az illyen ludákos beszédet illy unalmas idők­ben, mert a mai, midőn az ülés egy félóránál to­vább nem tart, éppen a legalkalomszerűebbek. Nekünk az tetszik legjobban, hogy Ferdinand az új királyi biztost kedves Windischgräczinek nevezi. Köszönet neki érte, mert legalább né­pünk azonnal tudni fogja, minő fiú lehető her­­czegsége. Szoktatva vagyunk rá: kedves Báró Jella­­chich, kedves gróf Latour, kedves Lamberg, ked­ves Hurbán, kedves Urbán, kedves Milfait. Szóval mindazok, kik T­elmüczi felségének kedves emberei, egyenkét elárulják a hazát, a szabadságot. Bezzeg nem kapnak illyen szerelmes levele­ket, azok a haza leghivebb fiai. — Hallotta azt valaki, kedves Kossuth, kedves Nyári Pali, ked­ves Madarász Laczi, kedves Csernátoni, Kopogó, Pediglen, Nagy Gedeon. Denique jó magyar közmondás az, a miilyen a gazda, ollyan a cselédje. — Pest oct. 25. Nyilvános harcz és háborúban állunk. A harcz egy nyilvános shakk parti, mellyet mind a két fél jól lát, legfeljebb a titkos interjiók vannak elrejtve. , Az ellenség jól tudja, hol vannak a mi leg­­gyengébb oldalaink, s midőn mi a közönséget egy pontra figyelmeztetjük, nem teszünk azzal úgy, mint a nagyidai czigányok, midőn elárulták, hogy puskaporuk kifogyott. Nekünk legféltettebb kincsünk Budapest, mert ennek elvesztése után a mi még történhetnék, csak utójátéka volna az ország elvesztése szomorú drámájának. A municipalisták ugyan nagyban szerelmesek az illyetén kitételekben. Pest nem Magyarország, de a történet mást bizonyít, Pest csak úgy Ma­gyarország, mint Páris Francziaország, Varsó Lengyelország. Nekünk a­mink van , az mind Pesten van. A többi csak egy vezérlet, erő­s támaszték nélküli derék becsületes nép, de melly a főváros elvesz­tése után csak egy kétségbeesett harczot folytat­hatna az ellenséggel. Menjen valaki végig a Duna parton, s fordul­jon be a többi között a fegyvergyárba. És tegyük szívünkre kezünket, s mondjuk meg, mit tennénk, ha e gyárt elvesztenék, ha azon vé­delmi eszközök, mellyek onnan kikerülnek, elle­nünk használandó támadó fegyverré változnának. Nézzük meg hadszertárainkat. Mit tennénk, ha ezeket tőlünk elvennék. Hol van Pesten kívül ilyesmi az országban ? Azért nekünk teljes erőnk megfeszítésére van szükségünk, hogy a fővárost veszély ne fenye­gesse. Féltett kincsünk ez. Sőt egyedüli kincsünk. De azért ne gondolja senki sem, hogy mi ezalatt azt is akarnánk érteni, hogy Budapest jelenleg veszélyeztetve volna. Erről szó sincs. Az ellenség, ha folytonos győzelemmel haladna is előre, itt a város kör­nyékén erős hadunkat, s legalább százötvenezer­nyi felkelő népet találna áttörhetlen akadályul. Fegyvergyárunk erősen működik. A gőz­gép felállítva, már többször megindíttatott. Még nincs készen egészen, de a­ki a rögtö­nözött sietséggel készült institutumot meg fogja nézni, bámulni fogja a roppant gyorsaságot, mel­lyel az felépitetett, felszereltetett. A pompás és nagyszerű gépek mind Man­chesterből hozattak. Szem mérték szerént e pillanatban dolgozik ott vagy hat hét­száz ember. Földszinten van a gőz­gép, melly hat egy­más melletti katlanból kap erőt, továbbá a kovács és lakatos osztályok. Az első emeleten száz meg száz kezek ráspolyoz­­nak, a második emeletben a puska ágyak készítői­­nek, s a felszerelőknek van hagyva. E pillanatban új csöveket még nem csinálnak, de ez nem hátramaradás, mert ha a gépek teljesen is felállítva volnának, még csövekre nincs szük­ség. Ott van a pár hét előtt­ feltalált 20 ezer darab cső, s ott vannak a temérdek reperálni való fegyve­rek.­­ Azonban e hét végén már új csövek is fognak készülni. Az intézet teremtője Fair, e hazától a legko­­molyabb hálát érdemli meg, s ha valaki, bizonyo­san öt kell a győzelem után, mint nemzethez illik, gazdagon megjutalmazni. A ki túlzottnak hiszi beszédünket, szívesked­jék a gyárba kimenni, s mi saját tapasztalásunk után ígérhetjük, hogy a látogatók a gyárban egy órai tiszta hazafius örömet fognak érezni. 191. szám. Pest, October 25. 1848. Nem kell táblabiró politika. __ lig­e __ M HAICMS TIZENÖTÖDIK

Next