Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-11-21 / 214. szám

A Marczius Tizenötödike politikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért g kr. pp. fizettetek. Pest, nov. 21. Úgy reggel kilencz óra után az ember már biztosan kimehet az utczára, hol egy jó szivar mellett hallhat újságot, amennyit akar. És a mai nap is szerencsésen lefizette újságbeli adóját. Már korán reggel a kávézó asztaloknál beszélték, hogy egy pár zsák swarzgelb proclamatio fogatott el. Délben 12 órára ülés lévén hirdetve, a hír megvalósult, azon különbséggel, hogy a proclamatiók nem elfogottak, hanem Sopron megyéhez küldetve, onnan tudomás végett, a megyei bizottmánytól Pestre utasitottak. E szerint a ház asztalán e perezben négyrendbeli proclamatio fetreng. Az elsőben Ferdinand Magyarországhoz beszél, a másodikban ugyanazon urfi bevádol minket Erdély-, Horvát- és Tótország népei előtt. A harmadikban ő felsége a földmives osztálynak nyújtja judásicsókos ajkait. A negyedikben pedig Windischgräcz herczeg annonczírozza, hogy be fog jönni az országba. Közönségesen az volt az illetők véleménye, hogy ezen proclamatiok csak akkor terjesztessenek közönség elé be, ha a ház részéről azokra a felelet is kész leszen, azért tehát legyen a közönség egy kis türelemmel chrciter hónap után reggelig. Annyit előre mondhatunk, hogy azon proclamatiokban semmi legkissebb új dolog nincsen. Aki a mi viszonyainkat csak felületesen is ismeri, és tudja minő fajta publicum a mi ellenségünk, úgy látatlanból is elképzelheti tartalmát. Mi netán elfordulható észrevételeinket azon dokumentumok kinyomattatása idejére tartjuk fel, feltéve, hogy azok még két nap múlva is valami érdekességnek volnának tekinthetők, mi nem igen valószínű. Van azonban azon proclamatiokban még egy valami, mit nem tartóztathatjuk meg magunkat, hogy el ne publicáljuk, tudni illik, mind a négynek az a vége, hogy adjunk enni inni a Windischgräcz betóduló sergének. Bizony nagy próbára veszik az osztrákok a magyar híres vendégszeretetet. És miilyen szép török, hogy előbb meginvitáltatják magokat! Bár nem igen látszik, hogy nagyon sietnének, mert Windischgraecz a levelet 13 novemberben írta, azóta már a hónap 21-dikét írjuk s még sem indult meg határaink felé. A horvátok ruhátlanul jöttek be hozzánk, s következteték a somogyi népet téli gúnyájából, most a németek az éhség miatt kénytelenek csatát kezdeni, mert amott túl a Lajtán a bornak és búzának szörnyűséges híja van. Ám jöjjenek a kigyelmek, mi készen várjuk őket a nagy tractára. Ha isten is úgy akarja majd telik ki e nemzettől egy pár felköszöntés azokra, kik az éhség kínjai miatt jönnek csatázni. Most tehát diplomatice ki van mondva, hogy Windischgraecz be fog jönni. Feltesszük minden emberről,hogy ezt ezen solemnis bejelentés nélkül is előre tudta. És ha előre tudta, nagyon követeljük, hogy ha holnap vagy holnap után valahogy megjönne a hír, hogy az ellenség valamelly határszéli várost elfoglalt, meg ne ijedjen, ne merjen csodálkozni, ne merjen savanyú pofával az utczákon vagy más gyülőhelyeken megjelenni. Erre készen kellett lennünk már akkor, midőn egyhangúlag elhatároztuk, hogy magunkat meg nem adjuk. Az ellenség erős, de mi itthon győzhetlenek vagyunk. Az élelmiszerek a határszélekről nagyban szállítatnak az ország helyébe. Az ellenség itt rendszeresen nem csatázhat, sergeinek szélén az egyeseket egyenként fogjuk leölni, s nem lesz elegendő kútforrása sehol újabb erőket teremteni. Meglehet, hogy most perczen kint fognak érkezni az úgynevezett rosz hírek, de ez minket el ne rettentsen, mi sem alszunk zalait. Minket ne lepjen meg az, hogy az ingén kívül más fehér ruhát nem viselő német Ferdinanndli hozzánk egy zsák proclamatiót küld. Valamint Windischgräcz sem érzendi magát meglepetve akkor , ha meghallja, hogy a magyarok az ő ostoba firkáira nem is konyitottak. Aki componálta azon írásokat, maga legjobban tudta, hogy csak borót hány a fikra, ha mást gondolt , vigan járhat z esze kereke. E sorok írójának szerencséje volt azon proclamatiókat egész terjedelmekben színről színre áthatni. És előre jelenthetjük, hogy a nyomtatás szép, a belük újak, s az egész egy hatalmas rajzolattal van illustrálva, mi által ollyan formája van, mint a pesti majomszínház, s állatgyüjtemény napi hirdetményeinek. Ki az, ki el nem találja, hogy a proclamatiokon paradizozó rajzolat nem más, mint az osztrák sas, azon madár , mellyről azon nagy bölcseségü fejedelem, a kurta Ferdinandez azt hiszi, hogy a természetben is két fejű. Nagyon elmaradtak a szegény párák, kik azt hitték , hogy a mi népünket egy piszkos fametszéssel elcsábíthatni hiszik. Régen volt az, hogy a nép a hivatalos irományokon a kétfejű sast, a császár madarát kereste. Régen volt az, tán nem is volt igaz. Forduljunk el ezen utolsó kétségbeesést jelentő kapkodástól. íme már a legutolsó szalmaszálhoz kapaszkodnak. Hallották, hogy a magyar földmíves osztály mártiusban a törvényeken a kétfejű sast kereste, s most oda mázolják gyönyörű művészettel, épen úgy, mintha Ferdinand saját fenséges praczliját először a tentába, azután a papírra lecsapta volna. Csak a volna még hátra, hogy illy papírra ejtett disznókkal is országot lehet hódítani. Pest november 21. — Tegnap estére érkezett meg fél hivatalos utón a hir, hogy Solosvárt az ellenség elfoglalta. Részletekről nincs tudomásunk. Némelly gyanakodó természetűek azt beszélik, hogy daczára annak, melly szerént a kolosvári nép el volt határozva magát utolsó csepp vérig védeni egy bibizonyos cotteria a Désre menekült Urbánt deputatióval hívta meg a város elfoglalására. Ma legalább hat levelet kaptunk Erdélyből, mellyben Vas Miklósra egyenesen a hazaárulás vétke mondatik ki. 214. SZám. Pest, november 21. 1848. Rém kell táblabiró politika. Kedd MÁRCZIUS TIZENÖTÖDIKE.