Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-05-30 / 35. szám
Pest május 30-án 1849. Kormány olly szívszakadva nem váratott soha, mint a mienk Pest falai közé. Mindenki, ha ismerősével találkozik, csak azon egyet kérdezi, mikor jő Kossuth, mikor jőnek vele a kormány tagjai ? A vasúti indóháznál mindig számosan lesik az érkezendő vonatot. Az utast ostromolják kérdésekkel, ha valljon nem Debreczenből érkezik-e? És ha történetesen csakugyan Debreczen sártengeréből került ide a vidor utas, akkor ugyan hét szája legyen, ha minden kérdezőnek minden kérdésére meg akar felelni. Pedig a kérdés mindig egy és ugyanaz :„mikor jő közénk a kormány ?“ Képzelhetni, minő ünnepe lesz Pest népének azon nap, midőn a kormányt falai között üdvözölheti. Nem is egy könnyen ereszti el többé köréből- Ha vész fenyegetné, a főváros népe egy emberként állana oltalmára föl. Kossuth méltán elmondhatja, hogy itt a szabad ország szabad fővárosában van. Pest ezt igenis érzi, de épen azért, mert annyira érzi, óhajtja, hogy a kormány tegye székét mielőbb ide. Itt a kormányt nem csupán hideg kötelesség, de a legőszintébb ragaszkodás, a legforróbb szeretet évedrendi körül, a szabadság megtartására irányzandó intézkedéseinek foganatot szerezni a főváros népe lesz legkészebb, sőt támogatni a szabadság ösvényén itt is lehet igazán. Azért csak mielőbb ide kormányunk férfiai. Itten menthettek ti is erőt magatokba, hogy a haza boldogságát megalapítsátok. Pestnek levegője lesz elég bátorságot kölcsönözni, hogy a nagy munkát férfiasan vihessétek keresztül. Az idők nagyságához szükséglendő merészség Pest légköréből szívható. Pesten csüggedni nem foghattok, mert ha e népre tekintetek, feltétlen hogy a szebb jövő reményei elhagyjanak. Pesten szabadabban lélekzik a férfikebel, magasabban dobog a szív, mert nincs körüle más, mint életvidorság, szabadságérti hév, meleg szeretet a haza ügyei iránt. Debreczennek is megvannak az ő érdemei, hogy a bujdosóvá lett magyar kormányt befogadván, elszántsággal támogatá a honmentés nagy ügyében. Szomorú idők voltak a bujdosásnak ama napjai, de mindaz Debreczent nem veré le, hanem tettre gyújtá,és szent pietással fogadá ölébe a magyar szabadságnak reményét. De Debreczen már nem követelheti, hogy tovább is nála székeljen a kormány. Debreczen kissé kényelmetlen egy nagy szabad nemzet kormányának. Debreczen elégedjék meg dicsőségével, hogy olly napoknak volt színhelye, annyi dicső tettek forrásának látó tanúja. Debreczen erre mindig büszke lehet, de követelésében tovább ne terjeszkedjék, mert egy nemzet haragját idézné föl. Máris neheztel kivált a pesti nép, ha valaki tréfásan említi, miként Debreczen lesz ezentúl a főváros. Pedig ilyen fura gondolat Debreczenben legfőlebb néhány gubás cívis fejét zavarhatná meg. Debreczen értelmes többsége, jól tudja,hogy betölté már hivatását, és hogy vissza kell adnia Pestnek kincseit, miket Debreczen a vésznapok alatt letéteményül őrizett. Siessen a kormány Pestre, mert nélküle Pest csak félig meddig főváros. Főváros a lelkesültségre nézve, s az ipar, kereskedés művészet tekintetében. Azonban ezek is csak akkor örvendenek igazán vidor életnek, ha a kormány ittléte által központtá válik a város. Pesten igen érezhető, hogy most nem központ. Az országos ügyek elintézése távol történik tőlünk, szinte kényelmetlen az, mikor megtudjuk, hogy mi keletkeztekori részvéttel,figyelemmel nem kisérhettük a fogantatást. Most Pest, minden magas öröme daczára is, kissé bágyadt színű. A szenvedések halványsága Buda bevételével eltűnt arczairól, a bágyadtságból tüstént felgyógyul, csak a kormány tegye be lábát. A lapirodalom is sokat veszt élénkségéből, hogy a kormánytól távol van. Azon pezsgő élet, melly illy időkben várható, hiányzik a lapokon, miglen a kormány meg nem érkezett. Felszabadult vidékeink lakói ide zarándokolásukkal csak fél örömet vihetnek haza, mert nem látták a kormányt. A külföld szinte zavarba jöhet, ha nem leli meg a központot, hol kérése. Ennyi, de még ennél több ok is sürgeti a kormány följövetelét, mi nem is maradhat sokára el, mert különben a hazának mindig lesz valami baja, mit megnevezni nem tud, csak hogy fáj neki. — Ide tehát, ide a kormánynyal. Adjátok vissza Pestnek diszét, adjátok meg neki a kellő méltóságot, mert mindez Pestet megilleti. Mi azért Debreczenről nem feledkezünk meg soha, mert az érdemet méltányolni senki sem tudja jobban, mint épen mi fővárosiak. Mi amoda keletre, a puszták nagy városába mindig hazafias kegyelettel fogunk nézni, fohászainkat folyvást oda terelendi a reg furalma. Mi meg fogjuk várni minden jó magyartól, hogy Debreczenbe is elzarándokoljon, leborulni azon helyen, hol a haza megmentői tanácskoztak a szomorú napok alatt, imádkozni azon helyen, hol a függetlenség kimondásával Magyarország szebb életének alapja megvettetett. Mi megnézzük e szent helyeket, csak egyszer kormányunk ittlétén kiörülhessük magunkat. a. y. Pest május 29-kén. Budavár falainak lerontása sok embernek sehogy sincs ínyére , némellyek a várat mint várat sajnálják talán történeti emlék tekintetéből, mások másért kívánnák megtartatni a bástyákat. Mi azt gondoljuk, hogy a vár megsemmítése czélszerű és jótékony a szabadság megőrzése végett. Katonai szempontból védelmezhető-e a vár ? nem tudjuk, bár hallottunk annyit, hogy a hegyek megerősítése nélkül nem igen tartható Budavár. A következés legalább igazolni látszik ez állítást. Azonban mi nem a védelem lehetősége, vagy a vár tarthatlansága miatt vagyunk annak ellene, hogy Buda mint vár létezzék , minket a szabadságszeretet és politikai okok győznek meg a vár falai ledöntésének czélszerűségéről. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a habsburgház azért erősítteté meg Budát, mert Pesten akart uralkodni általa. Pest revolutionális szellemére fékezőleg hathatott a túlpartoni vár. A zsarnokságnak igen kényelmes lehet az, ha bír egy várat a főváros felett,mellynek szabadságköveteléseire mindig ágyúkkal felelhet, és pedig úgy, hogy a néprohamtól tartania nem kell a falakon. Rendes seregnek is nagy vesződségébe, nagy elszántságába kerül bevenni egy várat, mennyivel képtelenebb erre a nép, szabadsága küszöbén. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy Pest ágyúk által zaboláztassék a várból , mert kormányunk rendeleteinek foganatot az erkölcsi erő szerzene mindenkor a szabadság ösvényein. De az ellenség ellen sem igen leend szükségünk várakra, mert a síkon eléggé erős megmérkőzni a magyar. Bűrhelyek nem az ő számára valók. A főváros védelmére meg épen czélszerűtlen Budavár, miről a napokban eléggé meggyőződhettünk. A két főváros erődítési pontjai köze l 70 Pest, május 30-kán 1849. E lap megjelenik minden estre, vasárnapot kivéve. Előfizetés mai naptól december végéig Budapesten házhozhordással 5 fr., vidékre postán borítékban 6 fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első napjától kezdve fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országúton, Srunewalderház) és minden postahivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. — Egyes szám 3 kr. pp.