Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-02-26 / 11. szám
MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE Hétfő. 11 -ik száza. Debreczen, febr. 26. 1849 Nem kell táblabiró politika. Febr. 24-én reggel fél hat órakor az ellenség 6 osztály lovassággal, 2 zászlóalj gyalogsággal egy 6, egy 12 fontos álgyuval s egy rakéta üteggel Czibakházánál támadólag lépett fel. Az ütközet — a mieink csatasorban lévén — nyolcz órakor kezdetett meg, s mindjárt elején tüzéreink két ágyúját demontoroztuk. A hidat rohammal akarta az ellenség bevenni, de erős kartácstűzzel fogadtatván, hátrálni kényszerült. Üldözésökre gr. Leiningen őrnagy indulván, az ütközet hevében, egy ellenséges csapatot mieinknek tekintve, elfogatott, s már egy korcsmába hurczoltatott, midőn derék csapatja — a Schwarzenberg nevet viselő derék zászlóaljból — elkiáltva magát — őrnagyunk fogva van, szabadítsuk ki előre rohant, s példáját a többek is követvén, a derék őrnagy csakugyan kiszabadulatott. A korcsma megrohanásakor az ellenség közül elesett 17 közember, két tiszt i. i. Lord Digbny Jellasich huszár őrnagy, és Ivanovics százados, elfogatott két tiszt és 31 közember. A mi veszteségünk eddig élő 2 halott és 17 sebesült. Kitüntette magát gr. Leiningen őrnagy, Talabér hadnagy, ki első volt a megrohanáskor. A csárda bevétele után az ellenség tökéletesen és sebesen visszavonult vivén magával 9 kocsi halottat és sebesültet. Végre a hivatalos Közlöny is szerzett nekünk valamicske örömet., Ideje volt már egyszer, azok után az Uram ments meg czikkek után, melyek alá volt írva. Örömünket okozá pedig az, hogy a’ tegnapi szám első lapját elfoglaló kinevezésekbül meggyőződtünk arról, hogy a’ patrocinium és nepotismus kezd már lassanként tisztulni a’ magyar hadseregbül. A hadnagyok rendesen őrmesterekbül, s egyes kitűnőkre nézve, tizedes és közvitézekből is létettnek, így ígyl a magyar szabadság legtisztább és önzéstelenebb bajnokai, a közlegénység és altisztek soraiban vannak. Előre velők, ha érdemlik, mert csak igy kap kedvet a vitézség is, elismerés és megtisztelő jutalom ad ösztönt a hazafiságnak is Debreczen febr. 26. Eszék elveszte, bármennyire nem akarunk rá viszszaemlékezni, mint legsajgóbb fájdalom merül fel lelkünkben. Soha a világon ennél gyalázatosb esemény nem adhatta elő magát. Ötezer fegyveresünk, mindennel hadi és élelmiszerekkel bőven ellátva, védelmezve egy jeles építvényű várövezettől, nyomorúságos czudarul megadja magát minden lövés nélkül a körülbelül két annyi ellenségnek. Ezen ötezernyi derék hadsereg minden vár nélkül is kiszabadíthatta volna magát az ellenség közzül. A képviselők háza ma ülést tartott. Sejtettük, hogy Eszék szóba fog jönni, s kiváncsiak voltunk rá mit fog mondani hadügyminiszerünk. Azonban a mentség sokkal szomorítóbb, százszor inkább leverőbb volt mint maga a tény. Mészáros mentségét olly alapokra fekteté, mellyek ha valóban léteznének, nem volna érdemes tovább a magyar ügy mellett egy csep vért sem ontani. Azt demonstrálta a tisztelt miniszer, hogy Eszék biztosítása tekintetében minden, mi csak a kormánytól telhetett, megtörtént. A parancsnok Éder tábornok becsületes ember, Rácz és Földvári ezredesek magyarok, az őrsereg tisztán magyar, fegyver, élelmiszer bőségben volt a várban, mégis elárultattunk. Mi következik ebből ha a kérdést így tettük fel ? Az, hogy ha vezéreink magyarok, sergünk magyar, helyzetünk erős, sőt kényelmes, mégis olly birka módra gyáva nép vagyunk hogy megadjuk magunkat. De még tovább kell mennünk, Mészáros beszédéből még több szomorú corollariumok folynak. Az tudni illik, hogy mit reméljünk mi magyarok ottan, hol a vezérben nincs bizalom, a sereg egy része nem magyar, s ellenében az ellenség ha nem túlnyomó legalább egyenlő erőben áll. Mészáros mentegető beszédéből az a felelet tűnik elő, hogy semmit se reméljünk, hanem menjünk aludni, mert hiába erőlödünk arra, hogy győzzünk, nincs meg a nemzetben a szükséges elem. Adjuk meg tehát magunkat, ne ontsuk hiába a vért. Nagyon köszönjük hadügyminiszerünknek a vigasztalást , ugyan kimentette magát, de mentségében a bűnt az egész nemzet nyakára tolta. A közönség, melly velünk együtt különben igen nagy