Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877-09-16 / 37. szám
cholera alig kerülhettek ma szóba Európa fontos eseményei miatt. Francziaország zavargása, Thiers temetése, az angol parliament álláspontja a keleti kérdésben, Olaszország coquettirozása Adria felénk eső tengerpartjára, Bismark politikája és a gaeteini találkozás szintén kevés politikust foglalkoztathatott, de a magyar király Kassán töltött ideje és lényeges jelentőséggel biró köszöntője ("nem az a „falsch“, melyet a hivatalos ,,Cor. B.“ elég vakmerő volt szárnyra bocsátani) már közbeszéd tárgyát képezte s az orosz-török háború újabb csatahírei miatt szintúgy nyüzsgött a közönség főterünkön, sétatéren, olvasóhelyiségekben, sőt még a távolabb eső mellékutczákban is. Uramfia! Ki tudná leírni a sok mende-mondát, melyek társadalmi köreinkben csak e napon is lábra kaptak ? A „fehér czár“ mérgelődése, Miklós nagyherczeg boszúvágya, a czárevíck concentrálása „hátra felé“, Károly fejedelem vakmerő támadása Plevna ellen, Osman hősies magatartása, Szulejmán közeledése az orosz tábor zöméhez, Mehemed Ali haladó diadala Biela felé, Milan fészkelődése, Nikita „érdemkereszt“-je a „kiszomjaztatott“ Niksics kapitulácziójáért. Mouktár pasa vitéz tettei az ázsiai harcztéren egy pillanat alatt felköltik az eszmecserét s hihetetlen gyorsasággal növelik a sok „patkancza-politikus“-t, kik mindennek akarnák a nyitját megtalálni, s ha kapnak hívőkre vagy hallgatókra, úgy beszélnek, mintha mind szent irásból olvasnák a világesemények folyamatát. Vannak, akik minket közelebbről érdeklő apróbb társadalmi kérdésekkel is foglalkoznak, mint például: Vájjon milyen lesz a jövő farsang ? Lesznek-e tűrhető színészeink? Van-e concertekhez kilátásunk ? Jönnek-e sokan tűzoltóink vasárnapi díszgyakorlatára ? Hol fog zenélni a katonai zenekar ? Van e sok ügyes „tiszt“ a táborban? Szombaton érkezik-e meg Szende Béla honvédelmi miniszter őrmga ? Hol fognak tartatni a főbb honvéd-gyakorlatok ? sat. sat. Láthatják ezen fölvetett kérdésekből is. olvasóink, hogy jelenben élénk társadalmi életkép mutatkozik városunkban. Sajnos, hogy a közügyek iránt kellető „közszellem“ hiánya miatt, csak „zománcznak“ tekinthetjük ezen programmos időszakocskát, melynek hirteleni elröppenése után megint viszszazökkenünk a mindennapi egyhangúság hápa-kupás kerékvágásába, mert még nevezetesebb vagy fejlettebb egyleteink sem képesek napjainkban a lábrakapott „indifferentismus“-al minden tekintetben megküzdeni. Mi azonban, örvendjünk az örvendőkkel, mulassunk a mulatozókkal, szóval: használjuk fel a jelen kínálkozó ártatlan örömeit! Isten hozta városunkba társadalmi életünknek ez idő szerinti megpendítőit: a honvédelem lelkes fiait és a közbiztonság éber őrködőit, a fáradhatlan tűzoltó-bajtársakat! Legyenek városunk vendégei, társadalmi életünk felfrissitői a sajtó nevében is szívesen üdvözölve! Szerkesztő: A király most mindent megad, Mire képes nagy hatalom, Galambomat, ezt az egyet, Soha ! mert kért hű védelmet. A héja, Nagyok királya, Uzinár, Ha szereted a galambot, Adj testedből amig kijár, Ép oly nehéz húsdarabot! A király, Nem sok, de jó, elösmerem, Amit tőlem most kívántál, Szívesen, én oda mérem, Testemből, amit kivágtál, És a király nem aggódott, Saját szép és ép testéből Mérlegbe vet egy darabot, De a mérleg kél és megy föl, Mire király ismét leszelt Testéből jó nehezéket, Ám a galamb mind csak lement Lehúzta jól a mértéket, És Uzinár csonkán-bénán Mértékbe ő maga beáll. A héja, Én Indra legfőbb az égben, E galamb a tűznek ura, Hozzád jövőnk el mi ketten, Erény s hűség vizsgájára. Kiállottad jól a vizsgát, Arany s gyémánt a hűséged, Bírod az isteni szikrát, Mely gyújtja a dicsőséget. Mind amig e dicsőségért A földiek emlegetnek, Annál tovább ne lásd végét Boldogságát az egeknek. Ilykép szólván a királyhoz, Az égbe tudva visszatért, Uzmár a tulvilágon Megáldva lett hűségéért. Németből: Gyárfás József. — Igaz történetecske — Elleste: Rigolette. (Folytatás.) Nadelspitz — alias Tűhegyi — majdnem kővé meredve állott meg a sétatér végső rácsozatánál. Képzelete kuszátt gondolatokban hullámzott. Az egész jelenséget csak álomnak gondolta s addig nem is tudott rendes —«-»w'Tr 290 A városi közigazgatási bizottság kedden (szept. 11.) tartotta meg havi gyűlését a délutáni órákban, melyen a bizottsági tagok — alig egy pár kivételével — jelen voltak. A polgármester havi jelentéséből kitűnik, hogy a kihordani czélzott 1500 kavicshalomnak csaknem fele már augusztus végével ki volt hordva az elhanyagoltabb útrészekre s így lehet hozzá remény, hogy a hátralevő rész is a téli idők beálltáig ki fog hordatni. Az utczák kövezése szintén szakadatlanul folyik s valószínűleg az Elbába vezető serház-utcza is még az idén el fog láttatni a tervbe vett járdával. Továbbá fölemlíti, hogy az augusztusban előfordult tűzesetek ötletéből, minthogy azok gondatlanságból származtak, a tanács egy ideiglenes tűzrendőri szabályzatot bocsátott ki, melyet ellenőrizni fog. A jelentés helyeslő tudásul vétetett. Az árvaszéknél fontosabb mozzanat egy sem adta elő magát. A főorvos havi jelentése szerint augusztus hónap a közegészségügyre nézve elég kedvezőnek mondható, mennyiben járványok nem fordultak elő, a ragályos roncsoló torok-láb is gyéren mutatkozott. Meghalt a város területén 34 egyén, kik közül 15 férfi, 19 nő volt. A két éven aluli gyermekek között ismét feltűnőleg nagy volt a halandóság. Felemlítem még, hogy Klein Jakab iskolájának bezáratását kimondó bizottsági határozat — tanfelügyelő Filep Albert ajánlatára — függőben tartatni határoztatott mindaddig, mig nem ki lesz nyomozva, hogy amaz zugiskola-e vagy sem? Ez egy miniszteri rendelet ötletéből történt, melyben az olyan zsidó iskolák, melyek kizárólag hittanítással foglalkoznak, nem jeleztetnek zugiskoláknak s igy a Klein Jakabra vonatkozó újabb határozat helyén van. Schneider Jozefának az iránti kérését, hogy 6 osztályú leányiskolája nyilvánossági joggal ruháztassék fel, a tanfelügyelő ajánlja, s ennélfogva a bizottság is ajánlattal fogja elméletéhez jutni, míg a csodaszép teremtés ismét meg nem jelent ablakában, honnan egész egykedvűen látszott alánézni a járókelő mindennapi közönségre. Képzelt Adonisunk egészen belemélyedt Bájkertiné szemlélgetésébe s mig a szép özvegy ablakából el nem távozott, ő sem tágított egy pillanatra sem az elfoglalt lázpontról. Végre is a kegyetlen ablakredőny vetett véget Nadelspitz merengésinek, elzárván előtte felkeltett kíváncsiságának gyönyörű alakját, keblébe vetvén a forrongó gondolatok tüzes kanóczát, hogy az fellobbantsa keble érzelmeinek gyúlékony puskaporát. E részben Tűhegyi úr sem volt kivétel, mert ő is oly hamar gyúlékony és könnyen lángoló természetű volt, mint amilyenek többnyire a „formás utazók“ szoktak lenni a mai kalmár világban. Tűhegyi nyugalmának vége volt. Szobájába menve, ablakába sietett, hogy a bájos vis a-vis-t szembenézhesse, de az irigy redőny elzárta őt szemei elől s csak fellengő phantasiájának engedte meg, hogy az uj „ideál“-lal foglalkozhassék.