Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877-09-16 / 37. szám
3?-ik sz. Maros-Vásárhelytt, 1877. szeptember 16. VII. évfolyam. VI*-------------——--------^ * Előfizetési díjak: helyben házhoz és vidékre postán küldve: Egész évre .... fr frt — kr. • Fél évre.....................3 frt — kr. és Negyedévre. ... 1 frt 50 kr. EZELŐTT („E R D E L Y.“) MAROS-TORDAMEGYE és MAROS-VASÁRHELY SZ.K. VÁROS társadalmi, közművelődési, közgazdasági irdeit képviselő és —— ---------------T (Garmond soronkint.) ' ~ —~ —-------^1L Hirdetések dija: Hirdetések dija: (Garmond soron kint.) Egy 1 hasábos sor, vagy térfogata, 5 kr. I Egy 2 , , , 9 kr. ««Egy 3 , , „ , 12 kr.«« Bélyogdij minden egyszeri közlésnél 30 kr I Egy 1 Iiusábus sor, vagy térfogata, 5 kr. I Egy 2 . , , , 9 kr. «« Egy 3 , , „ , 12 kr.«« Bélygdij minden egyszeri közlésnél 30 kr ! SZERKESZTIK SZÁLLÁS és FIADÓHIVATAL: Szentmiklós utcza 792-ik színvi háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztösséghez, pénnküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve köldendők. § jfe------------------------------------1 6 SZÉF IRODALMI HETIKÖZLÖNY, — Megjelenik minden vasárnap.— Sokszori hirdetéseknél még több kedvezmény. A hirdetések a kiadótt irataihoz czirmendók. Nyilttér soronkint 25 kr. Sokszori hirdetéseknél még több kedvezmény. A hirdetések a kiadóhivatalhoz czimzendok. ikj** Nyilttér «oronkint 25 kr. I &©» — ----^------------------tel —------------------------------------4 „A Maros-Vidék“ október—deczemberi évnegyedére 1 frt 50 kr. az előfizetési illeték. A harmadik évnegyed vége felé bátrak vagyunk az utolsó évnegyedi illetékek szives befizetésére is fölkérni aziránt érdekelt t. olvasóinkat. T. munkatársainkat pedig szokott tisztelettel lapunk szellemi támogatására hívjuk fel. Lapunk szeptember—decemberi folyamára 2 attal még fogadhatunk el előfizetéseket, amennyiben ezen időszakra teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. Az előfizetési pénzek beküldése legczélszerűbben posta-utalvány mellett eszközölhető. Helybeliekre nézve legkényelmesebb, ha t. Csíki Lajos ur könyvkereskedésébe küldik az előfizetési illetéket. M.- Vásárhelytt, 1877. szept. 15. A szerkesztőség. TARCZA. uzinára királyi hűsége. — Indus rege. — ■ Uzinár’, ki hős király volt, Ép áldozott Janinának, Midőn kergetve héjától, Vállára a nagy királynak Félénk galamb repülve ment, Ott könyörgött bű védelmet. A héja, Minden király téged hirdet, Kötelesség bajnokául, Mégis az hát miként lehet, Hogy nem tartod ezt szabályul ? Galambomat el ne ragadd, Mit az élet adott nekem, Nem tudod mit tenni szabad, Ha elvonod élelmemet. A király, Tőled riasztva, nagy madár, Szelid galamb védelmemért — Villámként szelve a határt, Karmod alul hozzám betért, mint M Ó héja! miként nem érted, A mi első kötelesség ? Megvédeni azon éltet, Melyet üldöz vad ellenség, Mert a tehént világ anyját, Ki egy Brahmat megöl, elejt, S bizalmas védenczet elhagy, Mind vétkes az, mind ugyanegy. A héja. A jó étek mindent táplál, Táplálékkal él az állat, Sok dologért kincset adnál, S ha nem birod még sincs bánat. Ám de akkor, ha éhezel, Ekkor érzed halálodat. Mikor nekem étkem vész el, Ó királyom gyorsan sorvad, Testemben az éltem lelke Költözik a sir honába, Ott pedig a sírban fekve, Több gyermeket jó anyával, A galambért, mit király véd, Látod az egész családot. Már pedig két kötelesség, Egyik sem az, ha vet gátat, Ezek, csak ha nem küzdenek, Akkor lesznek kötelékek, De ha van már hadüzenet, Ekkor a nagyobbat védjed. Gondolkozzál erről király, Melyik mellett jobb hogy kiállj ? A király. Szép és bölcs az, amit mondál,ismered a kötelmeket, Király vagy tán madaraknál, Suparn, ki lát eget, földet? Mégis miként véled ám azt, Hogy védenczet kiadhatni ? Életmedül im kiválaszd, Majoromban bőven kapni: Kanot, tulkot, szarvasakat, Vagy bivalat, amit kívánsz, Szólj, csak bátran, gyorsan mondjad, A király most szívvel kinál. A héja. Nem kérek én tulkot, barmot, A vadakból bármily sokat, Héjának a jó alkotótkül adá: galambokat. Ezt hát király, a galambot, Add ki hamar, add ki már most. A király. A sichek egész honát Nagy madár én neked adom, Egy pár vonás társadalmi életképünkből. Maros-Vásárhelyit, 1877. szept. 13. Mozgalmas napokat, élünk ! Ne számítson a t. olvasó valamely nagy szemöldökű politikai vezérczikkre, vagy bölcseleti irodalmi prédikáczióra szerény czikkünk közrebocsátásában, mert erre sem lapunk iránya, sem egyéni kedvelőiünk ki nem terjeszkedhetik ; egyszerűen csak egy pár vonást kívánunk felmutatni társadalmi életképünkből, úgy a mint az mai napon a székelyfővárosban szemünkbe ötlött s úgy a mint az mai napság többször is ismétlődhetik. Úgy bent a falak között, mint a sátortábor környezete és kebelében mai napon roppant élénkség mutatkozott. A városban rendes heti vásárra gyűlt be a vidék, a „Mészárosok rétjén“ vitézeink tartották a harczászati gyakorlatokat. Úton-útfélen mindcsak a világ- és napi eseményekről hallottunk említést tenni. Az aranygalléros törzstiszt, frakkos és salonrokkos hivatalnok, zsebre dugott kezű magánzó, járókelő kereskedő, sürgőforgó iparos, egyszerű fás-székely és szilva-áruló piaczi asszony ma mind csak kis- és belföldi eseményekről okoskodtak, véleményeztek, suttogtak és gondolkoztak, ki-ki a maga módja, tehetsége, felfogása és informatiója szerint. * Az amerikai iparos mozgalmak, Ausztrália és Dél-Afrika belsejében tett fölfedezések, az Ázsiában járványos