Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

3?-ik sz. Maros-Vásárhelytt, 1877. szeptember 16. VII. évfolyam. VI*-------------——--------^ * Előfizetési díjak: helyben házhoz és vidékre postán küldve: Egész évre .... fr frt — kr. • Fél évre.....................3 frt — kr. és Negyedévre. ... 1 frt 50 kr. EZELŐTT („E R D E L Y.“) MAROS-TORDAMEGYE és MAROS-VASÁRHELY SZ.K. VÁROS társadalmi, közművelődési, közgazdasági ird­eit képviselő és —— ---------------T (Garmond soronkint.) ' ~ —~ —-------^1L Hirdetések dija: Hirdetések dija: (Garmond soron kint.) Egy 1 hasábos sor, vagy térfogata, 5 kr. I Egy 2 , , , 9 kr. ««Egy 3 , , „ , 12 kr.«« Bélyogdij minden e­gyszeri közlésnél 30 kr­ I Egy 1 Iiusábus sor, vagy térfogata, 5 kr. I Egy 2 . , , , 9 kr. «« Egy 3 , , „ , 12 kr.«« Bélygdij minden egyszeri közlésnél 30 kr ! SZERKESZTIK SZÁLLÁS és FIADÓHIVATA­L: Szentm­iklós utcza 792-ik színvi háznál. A lap szellemi részét illet­ő küldemények a szer­kesztösséghez, pénnküldem­ények a kiadóhivatalhoz bérmentve köldendők. § jfe------------------------------------­1 6 SZÉF IRODALMI HETIKÖZLÖNY, — Megjelenik minden vasárnap.— Sokszori hirdeté­seknél még több kedvezmény. A hirdetések a kiadótt irataihoz czirmendók. Nyilttér soronkint 25 kr. Sokszori hi­rdetéseknél még több kedvezmény. A hirdetések a kiadóhivatalhoz czimzendok. i­­kj** Nyilttér «oronkint 25 kr. I &©» — ----^------------------tel —------------------------------------4 „A Maros-Vidék“ október—deczemberi évnegyedére 1 frt 50 kr. az előfizetési illeték. A harmadik évnegyed vége felé bátrak vagyunk az utolsó évnegyedi illetékek szives befizetésére is fölkérni aziránt érdekelt t. olvasóinkat. T. munka­társainkat pedig szokott tisztelettel lapunk szellemi támogatására hívjuk fel. Lapunk szeptember—dec­emberi fo­lyamára 2 attal még fogadhatunk el elő­fizetéseket, a­mennyiben ezen időszakra tel­­jes számú példányokkal még szolgálha­tunk. Az előfizetési pénzek beküldése leg­­czélszerűbben posta-utalvány mellett esz­közölhető. Helybeliekre nézve legkényelme­sebb, ha t. Csíki Lajos ur könyvkereske­désébe küldik az előfizetési illetéket. M.- Vásárhelytt, 1877. szept. 15. A szerkesztőség. TARCZA. uzinára királyi hűsége. — Indus rege. — ■ Uzinár’, ki hős király volt, Ép áldozott Janinának, Midőn kergetve héjától, Vállára a nagy királynak Félénk galamb repülve ment, Ott könyörgött bű védelmet. A héj­a, Minden király téged hirdet, Kötelesség bajnokául, Mégis az hát miként lehet, Hogy nem tartod ezt szabályul ? Galambomat el ne ragadd, Mit az élet adott nekem, Nem tudod mit tenni szabad, Ha elvonod élelmemet. A király, Tőled riasztva, nagy madár, Szelid galamb védelmemért — Villámként szelve a határt,­­ Karmod alul hozzám betért, m­int M Ó héja! miként nem érted, A mi első kötelesség ? Megvédeni azon éltet, Melyet üldöz vad ellenség, Mert a tehént világ anyját, Ki egy Brahmat megöl, elejt, S bizalmas védenczet elhagy, Mind vétkes az, mind ugyanegy. A héja. A jó étek mindent táplál, Táplálékkal él az állat, Sok dologért kincset adnál, S ha nem birod még sincs bánat. Ám de akkor, ha éhezel, Ekkor érzed halálodat. Mikor nekem étkem vész el, Ó királyom gyorsan sorvad, Testemben az éltem lelke Költözik a sir honába, Ott pedig a sírban fekve, Több gyermeket jó anyával, A galambért, mit király véd, Látod az egész családot. Már pedig két kötelesség, Egyik sem az, ha vet gátat, Ezek, csak ha nem küzdenek, Akkor lesznek kötelékek, De ha van már hadüzenet, Ekkor a nagyobbat védjed. Gondolkozzál erről király, Melyik mellett jobb hogy kiállj ? A király. Szép és bölcs az, a­mit mondál,­­ismered a kötelmeket, Király vagy tán madaraknál, Suparn, ki lát eget, földet? Mégis miként véled ám azt, Hogy védenczet kiadhatni ? Életmedül im kiválaszd, Majoromban bőven kapni: Kanot, tulkot, szarvasakat, Vagy bivalat, a­mit kívánsz, Szólj, csak bátran, gyorsan mondjad, A király most szívvel kinál. A héja. Nem kérek én tulkot, barmot, A vadakból bármily sokat, Héjának a jó alkotó­­tkül adá: galambokat. Ezt hát király, a galambot, Add ki hamar, add ki már most. A király. A sichek egész honát Nagy madár én neked adom, Egy pár vonás társadalmi élet­képünkből. Maros-Vásárhelyit, 1877. szept. 13. Mozgalmas napokat­, élünk ! Ne számítson a t. olvasó valamely nagy szemöldökű politikai vezérczikkre, vagy bölcseleti irodalmi prédikáczióra szerény czikkünk közrebocsátásában, mert erre sem lapunk iránya, sem egyéni kedvelőiünk ki nem terjesz­­kedhetik ; egyszerűen csak egy pár vonást kívánunk felmutatni társadalmi életképünkből, úgy a mint az mai na­pon a székelyfővárosban szemünkbe ötlött s úgy a mint az mai napság többször is ismétlődhetik. Úgy bent a falak között, mint a sátor­tábor környezete és kebelében mai napon roppant élénkség mutat­kozott. A városban rendes heti vá­sárra gyűlt be a vidék, a „Mészárosok rétjén“ vitézeink tartották a harczá­­szati gyakorlatokat. Úton-útfélen mind­­csak a világ- és napi­ eseményekről hallottunk említést tenni. Az arany­galléros törzstiszt, frakkos és salon­­rokkos hivatalnok, zsebre­ dugott kezű magánzó, járó­kelő kereskedő, sürgő­­forgó iparos, egyszerű fás-székely és szilva-áruló piaczi asszony ma mind csak kis- és belföldi eseményekről okoskodtak, véleményeztek, suttogtak és gondolkoztak, ki-ki a maga módja, tehetsége, felfogása és informatiója szerint. * Az amerikai iparos­­ mozgalmak, Ausztrália és Dél-Afrika belsejében tett fölfedezések, az Ázsiában járványos

Next