Maros-Vidék, 1883 (13. évfolyam, 1-62. szám)

1883-01-04 / 1. szám

bármely államnak elő- vagy hátrame­netelét, úgy általános mivelődési fo­kát meg lehet ítélni kö­zegességügyérő­l. Ez oly tétel, melyet megdönteni nem lehet, s ha ezen tételt magunkra alkalmazzuk, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy pangunk s csak csiga­léptekkel haladunk lassan, lassan. Hány ezer emberélet vész el évenként olyan, mely kedvező körülmények közt, rendezett egés­­ségügyi intézkedés által megmenthető lenne; mily rettenetes kár ez a közvagyonosodás s így az államra nézve, csaknem kiszámíthatlan. Tegyünk fel­ül csak 1000 elveszett munkaképes egyént, kik sze­mélyenként évente csak 100 frtot keresnek meg, így is százezer frt direkt kár,sehhez viszonyítva az egész országban évenként elhalt, de helyes intéz­kedések által megmenthetett munkaképes egyének számát, mily nagy összeggel növekednék a köz­vagyon és az adóképesség, magától értetődik. Az 1876-ik évi XIV. t. sz. közegességü­nk rendezését tárgyalja alaposan, kimerítően s ez tör­vényhozó testületünk becsületére válik, de ez ép­pen olyan, mint midőn az orvos megrendeli a szükséges gyógyszert, de a beteg nem veszi be­­ az életmentő szer az üvegben marad, a beteg pe­dig­­ meghal. Az igaz, hogy nevezett törvény­­c­ikk valóságos életbeléptetésére és gyakorlására sok idő kell, de sok oly tétele van, melyek lel­kiismeretes alkalmazás mellett már­is gyümölcsö­zők lennének. Hazánk gyermekhalandósága az európai ál­lamok közt az első helyet foglalja el, pedig a gyermek által növekedhetik a népesség s ezek fogják alkotni a jövő nemzedéket; külföldi mi­volt államokban is gyakoriak a gyermekeket pusz­tító járványok, de azok elnyomására nem csak a hatóság, hanem a közönség maga is kezet nyújt; nálunk pedig gyakran megtörténik, hogy a ható­ság hanyagul jár el, a nép akadályokat gördít ily intézkedések ellen ; hány eset van, hogy babonás hiedelmek által eltelve, elrejti az anya beteg gyer­mekét a gyógykezelés elől! Nevezett t. ez. 20. §-sa kötelességévé teszi a szülőknek, büntetés terhe alatt, a hét éven aluli gyermekek gyógykezeltetését. Nagyon szép elv, de fájdalom, hogy mind ez ideig csak elv, mert a szülők legnagyobb része mit sem tud a törvény ezen intézkedéséről, s ámbár, hogy a törvény nem­tudása az alól föl nem ment, mégis jó volna va­lamely úton-módon oda hatni, pl a tanítók, pa­pok, községi tisztviselők által, hogy az ily törvé­nyek köztudomásra hozva, megmagyaráztassanak; ily eljárás után alkalmazandó lenne aztán a tör­vény büntető ereje; ez által sok elfásult keblű szülő gyermeke megmenthető volna, s kissé hosszú derék, s az azon alól hirtelen dom­boruló idomok nem mindennapi bájakról tanús­kodtak. Úgy látszik már régebben folyt közöttük a párbeszéd. — S be mered vallani Esztikém hogy sze­reted Gézát!­ — — Oh Lilla néni! ha anyám is úgy tudná mennyire szeretem, nem erőltetné Szélházyval viszonyomat, s nem mondaná hogy az egész sze­relem csak capricia — — Látod lelkem, pedig nagyrészben az, te meg fogod szeretni a fiatal grófot, Géza is meg más leányt, ez az élet rendje. Két egymásért he­­vülő szív csak annyiszor találkozik, a mennyiszer két egymás mellett álló csillag lehull. — — Oh ha mi csillagok lehetnénk, de szíve­sen hullanék le vele az örök semmiségbe. — A lány térdére nyugtatván könyökét magát a bánat­nak egészen neki adni készült. Társnője áthajolva hozzá, felemelte homlokát s megcsókolva azt — Kis bohó — mondá — pár év múlva Szélh­ázy karján nevetni fogod dőreségedet. — — Szélh­ázy karján ! sóhajtott a lányka, ha Géza is engem úgy szeret mint én ötét, nem la­­kadalom lesz, hanem csillaghullás s szegény anyám későn látja be majd hogy mi az a szerelem. — Erre azután az idősebb hölgy is elkomolyo­dott, s mintha félne a társalgás további folytatá­sától — Esztikém — mondá, igaz hogy nehezen foszthatom meg magam társaságodtól, de minthogy te csak Havasd végéig ígérkeztél elkísérni, s már mindjárt h­adnán vagyunk édes anyád izgatott fog lenni késedelmedért. — A lányka megállittatva a kocsit átült lovára s megcsókolván a delnő kezét, a lovász kíséretében vissza fordult s pár percz múlva elnyelte a mesz­­sziség. (Folyt. köv.) —-------tisswt------------------------------------------------­ 2 (Elnöki megnyitó beszéd. Szathmári S. Ferencz, a m.-vásárhelyi „Ipa­ros polgári egylet“ érdemes elnöke a következő beszéddel nyitotta meg az egylet 1882. decz. 27-én tartott rendes évi közgyűlését: Mélyen tisztelt közgyűlés! Igen örvendek a szerencsés alkalomnak, hogy rövid megnyitó be­szédemben ismét jelezhetem egyletünk beléle­­tét, és különösen az ipart érdeklő újabb üdvös mozzanatokat. Most, midőn csaknem az egész or­szág az ipar­fejlesztést tűzte egyik legsürgősebb feladatául, egyletünknek nem iparos tagjai elné­zéssel leendnek, ha leginkább az iparos érdekek mozgalmairól fogok röviden néhány észrevételt tenni. — Egyletünk a lefolyt évszakban, saját erős­­bülésére és az ipar fejlesztésére, nem tett ugyan nagy, figyelemreméltó intézkedéseket, vagy szo­katlan és rendkívüli lépéseket, de midőn ezt saj­nálattal beismerem, egyszersmint ki kell emel­nem, hogy igyekezett legalább az egylet iránti érdeklődést folytonosan fenntartani; dalosztálya pedig a nemes élvezeteken kívül, ha nem is nyújt­hatott a lefolyó évben különös előnyöket, de so­kat tett és fáradozott a rokon testület, a Dalkör részére, hogy a lefolyt debreczeni dalversenyre elmehessen és ott magát kitüntethesse; nem szó­lok az eredményről, azt mindnyájan ismerjük; tudjuk, hogy képesek és érdemesek voltak a ki­tüntetésre, mit az osztatlan nyilvános erkölcsi el­ismerés világosan bizonyít, a miért is fogadja a dalosztály e helyről is kiváló köszönetemet. Meg kell még emlékeznem, tisztelt közgyű­lés, itt ama szomorú veszteségről is, a mi ez év­ben egyletünket is érte; egyletünk védnöke Za­­rándi dr. Knöpfler Vilmos elhunyta által; nagy úr és kipótolhatatlan veszteség az, mit elhunytá­­val egyletünkben hátrahagyott; de emléke élni fog mindazokban, kik nagyratörő, fáradhatatlan szorgalmának előnyeit ismerték; legyen emléke egyletünkben is kiolthatatlan.­ Az ipar emelése körül városunkban és vi­dékén, sajnos, hogy valami különös kedvezőt nem mondhatok, most is úgy smnlődik és hanyatlik a kézműiparos, mint a megelőző évben; jövőre való tekintetből azonban be kell ismernem, hogy vá­rosunkban az iparos tanoncz-oktatás kiváló előha­­ladást nyert, a­melynek támogatásában ez évben is egyletünk annyiban járult hozzá, hogy kikül­döttjei által az oktatást felügyeltette és az érde­mesebb, kiválóbb tanonczokat, tehetségükhez mérve, jutalmazta; azon kívül egyletünk néhány jeles tagja is a tanítás körül különbözőleg buzgolko­­dott. — Tisztelt közgyűlés! még igen hiven em­lékezhetik a közgyűlésnek minden tagja az utóbbi közgyűlésnek azon egyhangú nemes határozatára, a melyben gr. Zichy Jenő őméltóságát tisztelet­beli tagjává választotta, és a melynek foganato­sításával az igazgatóságot bizta meg; örömmel vette az igazgatóság a kellemes megbízatást és a maga idejében a nemes grófot arról egy csinos átiratban értesítette is, mire a gróf e vilzsga el­fogadva a megtiszteltetést, a legmelegebb hangon válaszolt. Nem feladatom, sőt ha az lenne is, nem tehetem, hogy a nagybecsű választ itt elemez­zem, mivel illek, hogy ezáltal levonnék amaz őszinte nagyratörő hazafius zománcz fényéből, mely annak minden sorát átlengi, hanem úgy az átirat, mint a válasz egész terjedelmében az egylet­nek teendő évi jelentése között fel fog olvastatni. Az ipartörvény revisiója körül még sajnos, hogy semmi sem történt, még most is csak a kö­zel­jövő homályában késik és kormányunknak úgy látszik, hogy a más államok, társ­országok e tekintetbeni kezdeményezésit kell­ még meg­várni, hogy a helyi viszonyokhoz mérve azokat is tanulmányozhassa. Németország már iparosai közt a kényszer-társulás, képzettség (qualificatio) elvét be­hozta. A lajtántúli törvényhozás hason­­ l­ó. dr A. K. ur lapunk számára volt szives be­küldeni ezen közérdekű czikket, de hogy szélesebb kör­ben is láthasson napvilágot, a „M. P.“ t. szerk .4 is fel­kért­ük szives közlésére. Szerk. Idézett t. ez. 42-ik §-ában rendeli, hogy „az egészségügy szempontjából főfi­gyelmet érdemlő szabályok a népisko­lákban tanítandók.“ Ez is a legszebb intéz­kedések sorába tartoznék, ha tényleg megtör­ténne, de ez legalább is a legtöbb iskolánál hi­ányzik, s hogy is lehetne azt tanítani, midőn ma­guk a tanítók sem képeztetnek ki ily irányban? Legjobb volna, nézetem szerint, ha az oktatás­ügyminiszter egy népszerű, iskolákban tanítandó, egészségügyi tankönyvről gondoskodnék, melynek egyik részét elemi boncz- és élettan foglalná el, ezen esetben az orvos betegétől nem kellene hal­lani a sok esetben csak félrevezetésére szolgáló bizarr kifejezéseket, s már ily egyszerű ismere­tek után a laicus ember is hirtelen keletkezett életveszélyes állapotoknál sokszor lehetne ember­társa életmentője, holott ismeretek hiányában több­ször ártani, mint segítni lehet. Egy ilyen nagy bajt látok vidéki közegész­ségünk útjában a rosz utak által, melyre a törvényhatóságok figyelmét is tisztelettel felhívom. Köztudomású dolog, hogy a lakosságnak legalább 80°/0-je csak rosz utakon közlekedhetik, melyek az évnek nagyobb felében csaknem járhatatlanok; ilyenkor fekühetik a szegény beteg életveszélyes kór ágyán, mert hozzátartozói a legjobb akarat mellett sem folyamodhatnak orvosi segélyhez. — Hogy ez tényleg így van, bebizonyíthatom veze­tett orvosi naplómból, melyből kitűnik, hogy azon évszakban, melyekben rosszak az utak, a nagyobb betegülési arány daczára is kevesebb beteg van bevezetve. Az 1877. évi aug. 4-én 32449 szám alatt kiadott belügyminiszteri rendelet a jégvermek fel­állítását tárgyalja, meg is küldetett az alantos hi­vatali közegeknek, de az ad acta tétetett, pedig hányszor kénytelen a vidéki orvos jéghiányában nehéz betege megmenthetésében ezen fontos szert nélkülözni; ezen kívül a hús és más megromol­ható tápszerek eltartására mily előnyös volna. Ha a kissebb községek saját erejükön nem állít­hatják fel a jégvermeket, alakulnának a közel­­fekvők csoporttá, a nagyobb községek s főleg a hol orvos lakik, szorittatnának rá a jégverem tar­tásra, mert, például megyénkben kevés oly köz­ség van, mely fekvésénél fogva a jeget könnyen meg ne szerezhetné. Egy igen nagy bajt látok a korcsmáriások rendezetlen voltában. Húsz, sőt 16 kg több helytt egy liter pálinka; meg is látszik a hatása szám­talan áldozaton; az anyagi és erkölcsi káron kí­vül mily kiszámíthatlan kár a közegészségügyre nézve; hány ember szenved részegeskedésből származott idegbajokban; mily gyakori századunk­ban a részegségi rezgőrt;­­a részegségből eredő betegségek egy kis orvosi irodalmat képeznek), s a mi legnagyobb csapás: az ily egyénektől csak satnya, különböző agyi­­s más idegbántalmakat öröklő nemzedék származik!! Vajha ezen ügy tör­vényhozó testületünk által tárgyaltatn­ék. Leginkább hátráltatja közegészségügyeink felvirágzását az általános műveltség hiánya. — A­ki népünk szokásait ismeri, legkevésbé sem cso­­dálkozhatik a középkori babonás eszméken, mert azokat tényleg ma is észlelni lehet. Fájdalom, hogy a babonák és tévhitek számtalan kuruzsló asszony által szittatnak és fenntartatnak, kik a tudatlan népet saját hasznuk kizsákmányolására tévútra ve­zetik ; kik mesterségüket leginkább betegeken űzik s ez által számtalan elvonatik a szakértő elől, hol talán gyógyulást szerezhetett volna; magától ér­tetődik, hogy az ily kuruzslók mindent elkövet­nek az orvos kissebbítésére. Ezek ellen kellene a törvény teljes szigorát alkalmazni, mert ha a köz­­műveltség emelkedése által várjuk azok elenyé­­szését, míg az bekövetkezik, sok szerencsétlen ál­dozata lesz az ilyeneknek. Nem csak feljelentés után (mert ravaszságuk folytán nehezen lehet el­lenük adatokat gyűjteni), hanem hivatalból kel­lene ellenök vizsgálatot inditani, mint ezt az 1867. I. sz. 162. §-sának f) pontja megszabja; a hiva­talos pressión kívül pedig tartatnának a községi tanítók által téli estéken népszerű felolvasások, hogy a nép adatok által felvilágosítva, lássa át tévedését; egy szóval, a német nagy költő sze­rint: „M­e­hr Lie­h­t­u Vajda közegésségügyünket tárgyaló több czikk jelennék meg hazai lapjainkban, hogy ez által közönségünk figyelmét e tárgyra irányozva és érdeklődését felkeltve, közösen előbbre vihet­­nők azt. — Nyárád-Szereda, 1882. decz. 31. Dr. Agyagosi Károly A Folytatás a mellékleten.

Next