Marosvidék, 1889 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1889-01-06 / 1. szám

Mert maga a közönség, mely ma talán a sok reformerek zagyva jelszavaitól megzavarodva, egyik vagy másik társadalmi osztálynak a kedvezőtlen helyzetéért hajlandó egy másik osztályt okolni, be fog jönni magától, hogy a más világban csakugyan minden ember maga alkothatja meg a saját szerencséjét s egy szabad állam szabadelvű társadalmában nincsen joga egyetlen embernek sem s egyetlen társadalmi osztálynak sem azzal állani elő, hogy hibájáért vagy szerencsétlenségéért mást okoljon. Hiszszük és reméljük, hogy az új évben a magyar társadalom új életet kezd s elavult téves jelszavak után indulva nem fog a recriminatiok tétlenségébe hanyatlani s a társadalomnak minden egyed és minden osztálya jól tudván azt, hogy a minden életben csak a munka követelheti a maga elismertetését és jutalmát, saját boldogságára és helyzetének javítására nem a mások kárával és hátrányával fog törekedni. Lukács Gyula: Felhívása Mátyás király emlékszobra ügyében.*) Kolozsvártt, főként miután szeretett dicső királyunk Őfelsége legmagasabb látogatása alkalmával maga kezdeményezte a nagy király szülőházának emléktáblával megjelölését, felujult azon már rég táplált eszme, hogy a legnépszerűbb magyar királynak, „Mátyásnak“ szülővárosában emlékoszlopot emeljenek. Több lelkes hazafi közreműködésével, a szobor-bizottság megalakult, s működését megkezdve, az aláírási íveket kibocsátotta. Ezen eszme kivitele az egész nemzet közérzületének kifejezése, éppen azért a nemzet minden lelkes fia és leánya hozzájárulásával s adlakozásából kell, hogy létrejöjjön. A fölhívás a közérzülettel találkozva, rövid pár nap alatt is, már meglepő szép eredményt tüntet fel. Nekünk sem szabad elmaradnunk ! *) Örömmel nyitottunk tért ez országot és nemzetet egyaránt érdeklő felhívási soroknak , kérve mi is an. é. közönség legmelegebb anyagi támogatását és ahoz leendő járulását, hogy történelmünk eme kiváló alakjának minél méltóbb, minél megilletőbb szobor állíttathassák. Sze r k. pinezér s alázatos mosolygó vonásai nem takarják el a szemeiből kisugárzó követelést „ember! Isten és ember előtt tartozol egy forinttal nekem, vagy büntetésed rettentő lészen, mert ha nem fizetsz, én lenézlek.“ Így a hordár, házmester, levélhordó stb. Ne vegyük nekik rossz néven, ők szerzik nekünk az igazán boldog új esztendőt. Mert azt az egy napot megkeserítik úgy, hogy a többi, melyen ilyen nyájaskodások elő nem fordulnak ha csak a lábunkat ki nem ficzamitjuk, vagy a fogunk nem fáj — e naphoz képest joggal képzelhető boldognak.* Nagy István uram házában élénk sürgés-forgás van. Talpon áll az egész ház, de azért mindenki csendesen jár-kel. Nem aggódás ül az arezon, de öröm. Suttognak itt is, ott is, néha megáll a ház népe egy-egy kuczkóban, összenevet, aztán megyen kiki tovább dolga után. Ma mindenkinek nagyon sok dolga van a nagy udvarban már korán reggel kivégzés volt, s itt a csirke és saját „hattyúdala“ mellett keserves szomorúsággal járta el feje szomorú halotti tánczát, mint a kinek ketté van vágva a kukoricza-pusztító gégéje, mint ahogy úgy is volt, a liba életének is véget vetett egy kegyetlen éles kés visszantása, melyet a felvidéki tóttól vett a nagyságos asszony húsz garasért. Szegény liba! Olyan büszkén kegyeskedett amig élt, elkényeztették, mert olykor még tömték is bele a sok jó libának való ételt, midőn már az apetitusa nem is kivánta, ő elbizta magát, kényes rátartó lett, a többi honfiakkal szóba sem állott, pedig egy portán volt velük s imen megéri, hogy pecsenye lesz belőle, s amint a környülállások mutatják, ha meg nem éri is, de azért csak pecsenye lesz lesz ő. A konyhában is nagy a tevékenység. A Jutka szolgáló ma egészen elfelejti dalolni a kedvencz nótáját, melyet pedig Kejh ! kitől tanult ? A Jánostól a daliás Jánostól, kinek még a sarkantyúja is úgy ragyog, mint a szeme, már pedig szeme fényesebb még a sarkantyújánál is. Rá is kezdi pedig nagy munkásságában ahelyett, hogy a csibét öntötte volna le a forró vízzel, a saját kezére lódította, hogy a bőre hámlott róla. Itt vagyok izike. A konyha felibe. Addig kedves rózsám. . . Jutka te! kiált ki egy asszony, hát nem tudod, hogy a nagyságos úr alszik. Hallgatsz mingyát! Igenis hallgatok nagyságos asszonyom, csak az ujjamat foróztam le, attól kezdtem el egy kicsit danolászni. Tehát a nagyságos úr alszik. T. i. nagyságos czimzetes és vitézlő bükkfalvai Nagy István uram, aki immáron betöltötte a 80 esztendejét, de fiával, menyével, unokáival a legboldogabb egyetértésben, teljes egészségben egy házban lakik Bükkfalván. A nagyságos úr bizony már megette kenyerének javát, szavából sem maradt még sok, amit ebben az életben el kell fogyasztani, így aztán nagyon meg kell fogadni a tilogus szavát, aki pedig azt parancsolta, hogy minden reggel 6 órakor már talpon kell lenni. Ma azonban kivétel van, ma alhatik a nagyságos ur addig, a mig a kis unokái czifra köszöntővel, virágokkal, ajándékkal fel nem köszöntik, fel nem költik. (Folyt. köv.^ — 2 — Tisztelettel és bizalommal hívom fel ezért e város és vidéke minden rendű lelkes honfiait és leányait, sziveskedjenek adományaikkal hozzájárulni a tervezett „Mortyás emlékszobor“ létrehozásához. Én az adományokat, a hozzám küldött aláírási ivén, a legszivesebb készséggel közvetítem Bihari Sándor. Városi közügyek. Városunk törvényhatósági bizottsága XII-ik rendes nyilvános közgyűlését múlt évi deczember hó 31-én d. u. 3 órakor tarta meg főispán ur őméltósága elnöklete alatt és 28 bizottsági tag jelenlétében. A tagok ily csekély számbani megjelenésének oka abban keresendő, hogy ép azon időben a várbeli ev. ref. templomban tartatott az óévi isteni tisztelet, mely a bizottsági tagok nagy részét oda vonzotta. A kitűzött tárgysorozat következőleg őröltetett le. A XXXII. t-czikk tudomásul vétele után, a honvédelmi ministeriumnak a 151. számú leavató bizottság megalakítása tárgyában kibocsátott rendelete következtében, ezen bizottság elnökévé Ajtai Gyula tanácsnok választatott meg, s miután a 3 becsüs főispánilag már kinevezve volt, az állatorvos és rendőri közeg kinevezése a városi tanácsra bizatott. Az 1889-ik évre szerkesztet városi költségelőirányzatot jóváhagyó belügyminiszeri leirat tudásul vétetvén, végrehajtásával a tanács bizatott meg. Barabás Sándor a Szentgyörgynegyed végén fekvő korcsmahelyiség haszonbérlője bérleengedés iránti kérésével a gazdasági szakbizottság javaslata alapján a szerződés 9-ik pontja értelmében elutasíttatott. Az erdőliszt által aNagyerdő Somosárkában ásattatni kért kútügye elvettetett, az erdőőri lakház előtti parlagon azonban a gyümölcsösnek a városi kertész közreműködésével az erdőtiszt költségén leendő beállítása engedélyeztetett. Néhai Lénárt Sámuelné volt rendőri szolga özvegye részére a tanács javaslatára egyszer mindenkorra 50 frt pénzsegély lett megszavazva. Az erdőgondnokság által a marostorda megyei gazdasági egylet csemetekertjének bekerítésére kért vesszőnek 40 ölből kiválasztása engedélyeztetett. A polgármesteri jelentés a városi majorsági- és adópénztárak megvizsgálásáról, a szesz- és pálinka, valamint az összes vámok múlt évi november havi bevételeiről beadott kimutatások, úgyszintén a városi hatóságok november havi működéséről tett polgármesteri jelentés is tudomásul vétetvén. Győr sz. kir. város közönségének a győri kir. jogakadémia szándékolt beszüntetése ellen a vallás- és közoktatásügyi m. kir miniszer őméltóságához intézett felirata, hasonszellemü felirattal pártoltatni határoztatok. A kolozsvári erdélyrészi háziipar és iparfejlesztő egylet az iránti kérése, hogy a szegény családok tagjainak segélyezésére tett alapítványok gyámolíttassanak, a városi pénztár jelent állásában teljesíthető nem volt. Az esküdtszéki tagok összeírására Stephány Demeter, Keresztes Sándor és Bihari Sándor; a, szolgálati lajstrom összeállítására pedig Darkó Ákos, Gáspár Gyula és Csiki Gergely,küldetvén ki; az igazoló választmányba Darkó Ákos, Patrubány Antal, Bihari Sándor, Dr. Szilágyi Sándor és Csiki Gergely bizottsági tagok választattak meg. A szeszkezelő bizottság tagjai Stephány Demeter és Csiki Gergely, úgyszintén a felügyelő bizottság volt tagjai is ideiglenesen meghagyattak. A közigazgatási bizottságból 1889-ik évre kilépő Bedőházi János, Csiki Károly, Kovács Ferencz, Stephány Demeter és Vass Tamás, valamint a képviselőtestületből kimaradott Biró Ferencz helye titkos szavazássali választás útján leendő betöltése olykép bocsáttatott szavazásra, hogy az 5 legtöbb szavazatot nyerendő 2 évre, az ezek után következő egyén pedig 1 évre tekintessék megválasztottnak, a bevett 28 szavazatból nyertek: Csiki Károly 27, Vass Tamás 27, Kovács Ferencz 27, Stephány Demeter 27, Bedőházi János 26 és Patrubány Antal 17, kik is a közigazgatási bizottság tagjaivá megválasztottaknak nyilváníttattak. Miklósy Gy. színigazgató az iránti kérvénye következtében, hogy a szegényalap javára előadásonként fizetendő 80 kv alól felmentessék, tekintetttel arra, hogy ezen díjfizetéséről a színpártoló egylet által kibocsátott pályázati hirdetményben mi említés sem létetett, a szegényalap növelése azonban a kormány engedélyében benne foglaltatik és a tanácsi engedély is azon feltétel alatt adatott ki, a szegényalap javára fizetendő dij az összes előadások után ezúttal átlagként 40 forintban lett megállapítva. A nagykanizsai ev. ref. missió-egyházak segélyezés iránti kérése és a kolozsvári siket-néma iskola felügyelő bizottságának alapító- vagy pártolótaggá leendő belépésre való felhívása tekintettel a majorsági pénztárnak jelent állása ily kiadásokat meg nem hir, a küszöbön álló regále megváltásának kétes kimenetele pedig ennek javulására biztos kilátást nem nyújt, ez alkalommal a legjobb akarat mellett sem voltak teljesíthetők. Jelinek Antal mérnök, Dezső János és Füzesi József írnokok, továbbá Balogh József és Horváth József dijnokok fizetéselőleg iránti kérvényeik nem hangzottak el a pusztában, most a közgyűlés ezúttal irányukban különös kegyességgel viseltetvén, a kért fizetési előlegeket megadta. Több tárgy nem lévén, főispán ur őméltósága az ó év lejárta életéből üdvözli a bizottsági tagokat, köszönetét nyilvánítva a mult évbeni támogatásáért és szerencskivonatát fejezi ki a bekövetkező uj évre. Kitörő éljenzéssel fogadtatott. Mire Bihari Sándor bizottsági tag mind a városi tisztviselőknek ez évben tanúsított fáradozásaikon, mind pedig és különösen főispán ur őméltóságának a város ügyei tapintatos és igazságos vezetéséért mondott lelkes szavakban forró köszönetét, kérvén, miszerint őméltósága továbbra is városunkat jóakaratu támogatásában megtartani kegyeskedjék, szintén éljenzésekkel kísértetett s azzal a közgyűlés eloszlott. A Petőfi sírhelyéről. A Petőfi sírhelyére vonatkozólag egész czikksorozat jelent meg lapunk 1888. évfolyamában. A különböző nézeteket tiszteletben tartva, minden egyéni észrevétel nélkül közöltük a czikkeket. Ezeknek kifolyása az alábbi közlemény, melyet Illyés Sándor mezőbándi kir. járásbiró úrtól vettünk, mely hangzik a következőképen: Édes barátom! Lapod 60. számában van szerencsém H R.-nak válaszolni, aki ezen lapok egy régebbi számában kijelentette volt, hogy ő nem vett részt a segesvári csatában, s oda vágja czikke végére egyetértőleg Haller gróf úrral, hogy Petőfi a Csonta János földjében aluszsza örök álmát; ő, aki a csatában részt nem vett, összehasonlító terepet, csatatért állított fel Kolozsvár mellett. Ezt én is megtehetem; Marosvásárhely legyen Segesvár, Nyárádtő Fehéregyháza, Lőrinczfalva Bún s a Lőrinczfalva falu végén levő híd a buni híd. Csakhogy itt a Nyárád zavaros vize folydogál. Ezen híd mellől ha felszállittatott Petőfi, közelebb kapták volna a fűzfák alatt levő sirgödröt, mint a másikat. És kérdem, uram, mit gondol, hány sirhant létezhetik a kettő közelében ? mert csak nem hiszi el, hogy azon vad kozákok éppen 19—23 dicső honvédet gyilkoltak volna le? S mégis egész merészen a Csonta földjére helyezi a Petőfi szentélyt?! „Mehr licht“. A magyar nemzet bizonyítékot kíván egy ily fontos ügyben, s minthogy positív adatok még ma sem léteznek, nyughatnak a drága költő hamvai akár a Csonta földjében, akár az általam jelzett sírban, avagy egy harmadikban, negyedikben, de e tekintetben bizonyítva semmi sincs.