Medgyesi Lapok, 1936 (3. évfolyam, 1-20. szám)
1936-01-13 / 1-2. szám
í: psm :i3l 352 13V T5JI 18u 303 ju jojI .52 1123 113I ;9V 332 203 301 15V /0i 33!33 19JI 2§I ipi JOI 19S IIl n Számoljunk a jelennel Elbúcsúztunk az óévtől. Egy esztendővel öregebbek lettünk, egy évvel fogyott földi létünk. Egy évvel közelebb jutott testünk a sírhoz, lelkünk az Istenhez. Egy évvel szegényebbek lettünk földi életünkben, azonban egy évvel tapasztaltabbak kell lennünk, amit a jövő felépítésénél mindenkor figyelembe kell vennünk. Harangok zúgása-bugása között búcsúztunk az óévtől, ugyanakkor ugyanazon harangok lélekemelő zenéje mellett köszöntjük az új esztendőt. Az óévre azt mondjuk, hogy hála Istennek, hogy eltelt, több szenvedést, megpróbáltatást, meglepetést nem hozhat. Pedig mondhatjuk azért is, mert végződhetett volna rosszabbul is. Pedig ,úgy van jól, úgy kell legyen jól, ahogy az Isten akarja. Fiat voluntas tua. Legyen meg a te akaratod. Elmerengünk az ó esztendő felett, még fel sem ocsúdtunk s már benne vagyunk az uj esztendő sokat ígérő uj életszakaszában. Szilveszter könnyezve búcsúzott, de könnyei ragyogásán át fényt vet, biztató fényt vett az uj esztendőre. Mig egyik karjával a könnyező múltat tartja, ugyanakkor másik karjával szeretettel öleli az újszülöttet, az új évet. E két véglet a gondolkodók lelkét eltölti megnyugvással a múltért és bíztató reménnyel és hittel a jövőért. Amidőn a letűnt esztendőt búcsúztatjuk, igyekszünk az elmúlt felett rövid elmélkedést, számbavetést tenni. Az elmúlt esztendő sem volt általában sem jobb, sem rosszabb az azelőttinél. Nekünk mediasi magyaroknak megnyugvást hozott és bíztató reményt a jövőre. Alkalmunk volt erőnket, fegyelmezettségünket próbára tenni. Becsületesen megálltuk helyünket. Elismerést, megbecsülést hívtunk ki magunknak és fajunknak. Rátértünk a realizmus útjára. Rájöttünk a szervezettség, összefogás hatalmas erejére. Szervezkedtünk gazdaságilag és társadalmilag. Munkánkra felfigyeltek Erdélyszerte. De még a kezdet kezdetén vagyunk, még sok van hátra megtenni valónk. Az elmúlt esztendő pattantotta ki az olasz-abesszín konfliktust, a ma legkritikusabb problémáját és bábeli zavarba hozta az egész világot ? A kő eldobatott, hol és mikor fog megállani útjában, nem tudni. Nem fog röptében szikrákat kiváltani, ami felgyújtja az egész világot ? Erre a kérdésre az új esztendő fogja majd a feleletet megadni. Az bizonyos, az új év egy terhes örökséggel kezdi meg életét. Most ezzel ne foglalkozzunk. Most temetünk, az elmúlt 1955 évet hántoljuk. Nem könnyezzünk. Vessünk minél több göröngyöt sírhalmára, hadd pihenjen, mire a történelem ítélőszéke elé kerül. Azonban vigyázat! Mindnyájunknak majd oda kell állnunk, felelnie a múltért. Amidőn az új évet köszöntjük, új reménységgel nézzünk az elé. Az újév meg kell hozza eddigi munkánk gyümölcsét, gazdasági, szomszédsági szervezkedésünk mintaszerűvé válását, a szövetkezetei, önsegélyező és temetkezési egyleteink általánossá tételét, gazdasági felújulásunkat. Mindez csak rajtunk múlik. Legyünk egyek mindnyájunkért, hiszen az „én váram“ sohasem lehet olyan erős, mint a „mi várunk“. Az új esztendő hozza meg népünknek az általános megnyugvást Félre a múlton alapuló álmainkon nyugvó ábrándozásokkal. Számoljunk a jelennel, a valósággal. Vonjuk le végre kisebbségi sorsunk elmúlt 17 esztendejének tanulságait. Lássuk be tévedéseinket. Vezetőink, akik ezt meg nem értik, adják át helyüket azoknak, akik egyénisége, munkája, szervező képessége kisebbségi sorsunk újjáépítésében reményt nyújt egy oly atmoszféra megteremtésére az uralkodó nemzettel, amely megismerésünkhöz és így megbecsülésünkhez vezet. Az óra ketyeg és viszi előre az idő mutatóját. Elérkeztünk a tizenkettedik órához. Lássuk be önként tévedéseinket. Reperáljuk, s nem késő. Ebben egyesek s személye, hiúsága akadály nem tehet, ily okokból vont akadályok fentartása már nem is vé-' hanem főbenjáró bűn. Nagy I és megbocsájtathatatlan bűn fa- I fával és annak jövőjével szemben* I Akik az idő szavát meg nem I értik, még mindig hátranéznek a múltra és a jövő elöl strucmódra elrejtik szemüket, álljanak félre önérzetesen. A fejlődésnek gátat emelni nem lehet. Természetellenes. Az előbb-utóbb kitör és könyörtelenül elsöpri utjából a mesterségesen önzésből, vagy szűklátóságból vert akadályokat az abba kapaszkodókkal együtt. 111. Évfolyam 1—2. szám ístermi ip.Araania Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mediaş, Piaţa Regina Maria. Szerkesztőségi órák naponta 3-6-ig. Kiadja a „Medgyesi Lapok“ kiadóvállalata. A magyarság érdekeiért küzdőfüggetlen magyar lap. Előfizetési dij : Egész évre 200 Lei. — Félévre 100 Lei Negyed évre 50 Lei. - Egyesszám ára 4 Lei Egyesületeknek, bankoknak, olvasóköröknek, vállalatoknak havi 50 Lei. — Magyarországra 360 Le- Olvassa és rsttdelje s meg a Medgyesi Lapok-at 99 mely a vármegye magyarságánakbátorhangu szócsöve és harcosa.. 1936 január 13. hétfő Felhívá: A közigazgatási és országos választásokra szolgáló névjegyzéket mult hóvégével lezárták. Minazok akik a listákból kimaradtak , felvételüket kérhetik a járásbíróság utján. Minden magyar ember tartsa magára kötelezőnek meggyőződni, hogy fel lett e véve. Felhívjuk erre a szomszédságok figyelmét. A listák úgy a városházán, mint a bíróságnál január hó végéig tekinthetők meg. Fellebbezések beadásának utolsó határnapja január 11. Aki addig nem gondoskodik, hogy felvételek, azt csak ez év decemberjében fogja pótolhatni. 1 Siblioteca Universitati*'! Ub fte diium din CKUJ. M..ÍÜL....Í9i£_ EXEMPLAR LEGAL. í Oö Cl V Liszt Ferenc, magyar A „Mediaser Zeitung“ decemb. 7-iki 4- ik számában egy kisebb cikk látott napvilágot „Franz Liszt der Deutsche“ címen. A cikkíró meglehetősen felháborodva megjegyzi, hogy Magyarországon a Liszt Ferenc emlékévet „magyar ügynek“ tekintik. Ünnepi beszédekben, hangversenyeken, sőt emlékbélyegen is felelevenítik a „magyar föld nagy fiának“ emlékét, továbbá attól fél a nagyérdemű cikkíró, hogy az a veszedelem fenyegeti a meggondolatlan világot, hogy egy burglandi földön gyökerező német család gyermeke körül, egy nagy „magyar művész,, legendája szövődik. Végül szükségesnek találja a nyilvánosság előtt világosan és érthetően kifejezni a tényállást, mely szerint Liszt Ferenc német volt s csakis németnek tekinthető. „Művész hazája széles e világ“ mondja a költő. Liszt Ferenc művészetét is nemcsak Magyarország, hanem az egész műveit világ dicsőíti; azonban fiának, szüllöttének csak egy nemzet vallhatja: a magyar. Életrajzírói, köztük Guy de Pourtons is (aki nem magyar), magyarnak jelenti, aki sopronmegyei Doborján született. Apja Ádám (nem List) herceg Eszterházy birtokán gazdatiszt. Még ha a család eredete német is lett volna, már a szülök is magyarok voltak s Liszt Ferenc magyar környezetből nőtt ki, magyar főurak segítették első utjain. Mikor már hosszú idő óta járta Párist, Rómát, Weimart s a többi zenei metropolisokat, akkor sem feledkezett meg hazájáról, mindig magyarnak vallotta magát. 1833 ban hazája virulásnak induló fővárosát elpusztította az árvíz, amikor megtudta e hirt mélységesen megrendülve igy kiálltait fel: „óh én elhagyott ég távoli hazám, óh én ismeretlent