Mérleg, 1979 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 1. szám

szívét meglágyítja és a rendszereket valamint szerkezeteket humanizálja. A püspöktestvérek hirdessék az egyház küldeté­séről szóló igazságot: az Úr az egyházat élet-, szeretet- és igaz­ságközösséggé, saját testévé, „plerómájává“, szakramentumává tette. Az egyház sajátos hivatása az evangélium hirdetése. Ideológiai előítélet, ha az Isten Országát társadalmi-politikai elkötelezettséggel akarják megvalósítani, vagy ha a hivatalos egyházban csak elidegenítő intézményt látva az egyházat kizárólag a szegények körében akarják megtestesíteni. Tanítsák a püspökök az emberről szóló igazságot, nagyobb szolgálatot nem tehetnek az emberiségnek. A humanizmusok korában lábbal tiporják az emberi értékeket, mert az istennélküli humanizmusok az embert egyik lényegi dimenziójában, az Abszolútum felé való irányultságában megcsonkítják. Az ember­ről szóló igazság az egyház szociális tanításának az alapja, az igazi felszabadítás záloga. A második részben a pápa püspök­testvéreit az egyház szolgálatára hívja fel. Legyen egység a püspökök között, az egyházmegyés papok, szerzetesek és a hivő nép között. Beszédének harmadik részében a püspökök küldetéséhez sorolja az emberi méltóság védelmét és támogatá­sát. E küldetésüket azonban mindig a vallás, és ne a politika jegyében gyakorolják, mindig legyenek tekintettel az ember egész mivoltára. Az evangelizáció lényeges mozzanata az igazságosság előmozdítása, az emberi jogok szolgálata. Az egyház tanításának a mélyén elég indítóokot talál arra, hogy előmozdítsa a testvériséget, az igazságosságot valamint a békét, és küzdjön az egyeduralmi rendszerek, a rabszolgaság, a megkülönböztetések, az erőszak, a vallásszabadságnak, az embernek valamint az életnek a megsértése ellen. Motiválásá­ban nem szorul más eszmerendszerekre. Krisztus a szegények oldalán áll, de nem erőszakkal, hatalmi cselszövésekkel vagy politikai rendszerekkel, hanem az emberről szóló igazság által. Az egyház hagyományos tanítása hangsúlyozza a tulajdon szociális kötelezettségét, ezt korunkban nemzetközi síkon is érvényesíteni kell. Az emberhez méltó élet alapelve nem lehet csak az, hogy többet birtokoljunk, hanem hogy többek legyünk. Nincs olyan gazdasági törvényszerűség, amely megváltoztathatná azt az önző mechanizmust, amely nemzetközi síkon a gazdago­kat egyre gazdagabbá, a szegényeket egyre szegényebbé teszi. Ezen csak az változtathat, ha a nemzetközi életben az etikai elvek és köztük a szeretet parancsa érvényesülnek. Ebben az

Next