Mérleg, 1998 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám

JEGYZETEK ROSSZ TANÁCS, JÓ KÉRDÉSEKKEL — A PÁPAI LEVÉL UTÁN AZ ABORTUSZVITÁRÓL — ezzel a címmel jelent meg a magyar olvasót legjobban tájékoztató cikk Johannes Röser főszerkesztő tollából, kitűnő lapjának, a freiburgi Christ in der Gegenwartnak 1998. február 15-i számában. Röser azzal kezdi, hogy az európai értésfelmérés szerint az amerikaiak jámborabbak, mint az európaiak, mégis azok közé a népek közé tartoznak, amelyek a legtöbb magzatölést hajtják végre—csak az Egyesült Államokban évi 1,2 milliót. Huszonöt évvel ezelőtt ugyanis a legszabado­sabb abortusztörvényt szavazták meg, miszerint minden nő egészen a szülésig eldöntheti, hogy kihordja-e magzatát vagy nem. Más országokban 10—12 (Nagy-Britanniában 24) hetes határidőket szabtak, amíg az asz­­szony büntetlenül megszakíthatja terhességét. Másutt tág indikációs előí­rások vannak érvényben. Németországban az NDK-val egyesülés után várható volt, hogy határidős szabályozás lép érvénybe. Elkötelezett keresz­tények az utolsó pillanatban mégis rá tudták venni a törvényhozókat, hogy a legnagyobb rossznak elejét vegyék. Az erős ellenállással szemben megszüle­tett az az előírás, hogy a nőknek — ha konfliktusba kerülnek — a magzatuk életéről vagy haláláról szóló döntésük előtt lelkiismeretük formálására tanácsadáson kell részt venniük (mint Olaszországban, vö. Spiegel, 98/5.). A korlátlan magzatölés hívei „kényszerkonzultációnak” rágalmazták a tanácskozást. A legtöbben azonban másképpen látták és látják. Szerintük a törvényes előírás esély arra, hogy a terhes anya mellé álljunk és a gyermek vállalására bátorítsuk. Ebben az állam és az egyház szorosan együttműkö­dik. A Süddeutsche Zeitung január 23-i közlése szerint az összesen 1685 tanácsadó állomás között 519 egyházi (köztük 264 katolikus) kész segíteni a krízisbe jutott nőknek. A beszélgetés után a nőnek igazolást adnak arról, hogy részt vett a tanácsadáson. A társadalmi összefogás máris meghozta a gyümölcsét. Németországban az 1995. évi mélypont óta folyamatosan nő a szülések száma, a német Caritas adatai szerint 1996-ban a katolikus tanácsadó állomásokat felkereső asszonyok közül négyezren (23%) dön­töttek úgy, hogy világra hozzák gyermeküket. 1997-ben a születések számában az előző évhez képest 2,7% volt a növekedés (Süddeutsche Zeitung, 1998. január 23., február 17.). Röser szerint nem sikerült eddig azt a gyanút eloszlatni, hogy a nem keresztény tanácsadó állomások a születendő gyermek javát a törvényes előírással ellentétben kevésbé veszik komolyan. Az utóbbi években kis csoportosulások az egyházi tanácsadásnak is felrótták, hogy pusztán a tanácsadás igazolásával (ami nem oka és nem elégséges, csak szükséges feltétele a büntetlen, bár törvényileg elítélt magzatelhajtásnak) belekeve­redik ártatlan lények meggyilkolásába. Sorozatos feljelentések a Vatikán­ban végül is arra indították II. János Pál pápát, hogy levelet írjon a német katolikus püspököknek azzal a nyomatékos kéréssel, hogy az egyházi szervek hagyjanak fel a tanácsadás igazolásával, ugyanakkor fokozzák tanácsadói munkájukat (Osservatore Romano, német kiadás, 1998. január 30.). Sok egyházi munkatárs a „kör négyszögesítésének”, képtelenségnek véli ezt a pápai kérést. 2

Next