Mérleg, 2003 (39. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám

E SZAMUNKRÓL I dei első számunk bevezető és egyben legátfogóbb tanulmányában - címe: „Az egyház és a teológia Janus-arcú közönsége” - a német vallásszociológia doyenje, Franz-Xaver Kaufmann nyújt alapos történeti és rendszerező áttekintést a jelenkori Európa kulturális és társadalmi arculatáról. A keresztény tanítás és egyházi gyakorlat szellemi-spirituális környezetére tekintve Kaufmann egyebek közt az alábbi következtetésre jut: „Európa új evangelizációja” akkor nem ma­rad utópikus vállalkozás, ha arra irányul, hogy az evangélium örömteli üzenetét azokkal a reményekkel és aggodalmakkal kapcsolja össze, amelyek az emberi szabadság történetének következményei. Erre azonban nincs esélye, ha felszá­molódó társadalmi viszonyok restaurációjával kísérletezik. (...) A modernitás sza­badságtörténete mindenekelőtt alighanem a nyugati kereszténység gyümölcse, ott is, ahol az egyházi hivatalosságok ellenállása dacára kellett utat törnie magának.” A keresztény hit modernségben elfoglalt helyét és megújulásának esélyeit taglaló értekezés egyszersmind azt a gondolatkört tágítja ki, amelyen belül a II. János Pál pápa nevével fémjelzett „Fides et ratio” kezdetű enciklika (1999) teremt összefüg­gést a teológiai beszédmódok és a bölcseleti gondolkodás, általánosabban pedig hit és tudományos észjárás között. Eltérő nézőpontból­­ az emberi szabadságra irányuló kérdés felől - ezt a kettős dimenziót kutatja a müncheni filozófus, Albert Keller SJ írása. Az embernek, ál­lapítja meg a szerző, „törekednie kell saját határtalan szabadságára, de csak akkor irányul erre, ha tárgyilag a másik ember határtalan szabadságára törekszik. Ugyan­annak a beállítódásnak két oldaláról van szó, így is fogalmazhatnánk: egybeesik az önszeretet és a felebaráti szeretet. Itt a „szeretet” fogalmát, amely köznapi használatában felettébb sokértelmű, etikai jelentésében rögzítjük: szeretni valakit annyi, mint akarni, hogy szabad legyen, vagy szabad lényként igeneim.” Az emberi racionalitás sajátos lehetőségét kamatoztatja Richard Swinburne „A feltámadás valószínűsége” című, teológia és matematika határterületén vizsgálódó tanulmánya.­­ „Ökumené” rovatunk ezúttal mindannyiunk önértelmezését alapjaiban érintő, a magyar olvasók előtt mindeddig alighanem ismeretlen dokumentumot közöl: egy kiemelkedő teológusok alkotta német munkaközösségnek a római Szentszék megbízásából készült összeállítását zsidóság és kereszténység történelmi kapcso­latáról, e kapcsolattörténet felelős keresztény meggondolásáról és Auschwitz utáni folytathatóságáról. „A zsidóellenes gondolkodási és szokásrendszerek a Soához vezető út mérföldkövének számítanak” - olvassuk a tanulmányban.­­ „Ugyanak­kor igazságtalan és hamis lenne ezt az elmondhatatlan nagy bűnt a kereszténységre terhelni. A kereszténység nem volt se okozója, se végrehajtója a Soának. De azok az emberek, akik azt kitalálták és végrehajtották, többnyire meg voltak keresz­telve és keresztény nevelésben részesültek; gondolkodásukkal és cselekvésükkel megtagadták és lábbal taposták az evangéliumot. Tettük révén tehát felmerül az a súlyos kérdés, hogy miért nem volt képes az egyház híveivel együtt visszatartani a tetteseket bűnös útjuktól.” „Pax Romana” rovatunkban kapott helyet Vassy Zoltánnak a parapszichológia tudományos vonatkozásairól szóló írása, mely előadásként a magyar katolikus értelmiségi mozgalom európai szervezete, a KMEM Innsbrucki Tanulmányi Napjai keretében hangzott el 2001. szeptemberében. Címlapfotónkon Raffaello világhírű, „Athéni iskola” című freskójáról látható a Hérakleitoszt ábrázoló részlet. (M. M.)

Next