Mérleg, 2003 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám
E SZAMUNKRÓL I dei első számunk bevezető és egyben legátfogóbb tanulmányában - címe: „Az egyház és a teológia Janus-arcú közönsége” - a német vallásszociológia doyenje, Franz-Xaver Kaufmann nyújt alapos történeti és rendszerező áttekintést a jelenkori Európa kulturális és társadalmi arculatáról. A keresztény tanítás és egyházi gyakorlat szellemi-spirituális környezetére tekintve Kaufmann egyebek közt az alábbi következtetésre jut: „Európa új evangelizációja” akkor nem marad utópikus vállalkozás, ha arra irányul, hogy az evangélium örömteli üzenetét azokkal a reményekkel és aggodalmakkal kapcsolja össze, amelyek az emberi szabadság történetének következményei. Erre azonban nincs esélye, ha felszámolódó társadalmi viszonyok restaurációjával kísérletezik. (...) A modernitás szabadságtörténete mindenekelőtt alighanem a nyugati kereszténység gyümölcse, ott is, ahol az egyházi hivatalosságok ellenállása dacára kellett utat törnie magának.” A keresztény hit modernségben elfoglalt helyét és megújulásának esélyeit taglaló értekezés egyszersmind azt a gondolatkört tágítja ki, amelyen belül a II. János Pál pápa nevével fémjelzett „Fides et ratio” kezdetű enciklika (1999) teremt összefüggést a teológiai beszédmódok és a bölcseleti gondolkodás, általánosabban pedig hit és tudományos észjárás között. Eltérő nézőpontból az emberi szabadságra irányuló kérdés felől - ezt a kettős dimenziót kutatja a müncheni filozófus, Albert Keller SJ írása. Az embernek, állapítja meg a szerző, „törekednie kell saját határtalan szabadságára, de csak akkor irányul erre, ha tárgyilag a másik ember határtalan szabadságára törekszik. Ugyanannak a beállítódásnak két oldaláról van szó, így is fogalmazhatnánk: egybeesik az önszeretet és a felebaráti szeretet. Itt a „szeretet” fogalmát, amely köznapi használatában felettébb sokértelmű, etikai jelentésében rögzítjük: szeretni valakit annyi, mint akarni, hogy szabad legyen, vagy szabad lényként igeneim.” Az emberi racionalitás sajátos lehetőségét kamatoztatja Richard Swinburne „A feltámadás valószínűsége” című, teológia és matematika határterületén vizsgálódó tanulmánya. „Ökumené” rovatunk ezúttal mindannyiunk önértelmezését alapjaiban érintő, a magyar olvasók előtt mindeddig alighanem ismeretlen dokumentumot közöl: egy kiemelkedő teológusok alkotta német munkaközösségnek a római Szentszék megbízásából készült összeállítását zsidóság és kereszténység történelmi kapcsolatáról, e kapcsolattörténet felelős keresztény meggondolásáról és Auschwitz utáni folytathatóságáról. „A zsidóellenes gondolkodási és szokásrendszerek a Soához vezető út mérföldkövének számítanak” - olvassuk a tanulmányban. „Ugyanakkor igazságtalan és hamis lenne ezt az elmondhatatlan nagy bűnt a kereszténységre terhelni. A kereszténység nem volt se okozója, se végrehajtója a Soának. De azok az emberek, akik azt kitalálták és végrehajtották, többnyire meg voltak keresztelve és keresztény nevelésben részesültek; gondolkodásukkal és cselekvésükkel megtagadták és lábbal taposták az evangéliumot. Tettük révén tehát felmerül az a súlyos kérdés, hogy miért nem volt képes az egyház híveivel együtt visszatartani a tetteseket bűnös útjuktól.” „Pax Romana” rovatunkban kapott helyet Vassy Zoltánnak a parapszichológia tudományos vonatkozásairól szóló írása, mely előadásként a magyar katolikus értelmiségi mozgalom európai szervezete, a KMEM Innsbrucki Tanulmányi Napjai keretében hangzott el 2001. szeptemberében. Címlapfotónkon Raffaello világhírű, „Athéni iskola” című freskójáról látható a Hérakleitoszt ábrázoló részlet. (M. M.)